A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Kérhető-e felperes ellen makacssági ítélet, ha alperes a birói illetőség ellen alapos kifogást tehet és melyek ezen eljárás consequentiái?

a JOG. 35 minthogy a most idézett törvény 119. §-a a perújítást határozottan kizárja, ^ felperes mint a csődtömeg jogutóda helytelenül címezte keresetét perújitási keretnek és helytelenül kérte az alperes részéről bejelentett 12,495 frt 12 kr. könyvküvetelés tárgyában 3,246/80. szám alatt hozott valódisági ítéletnek hatályon kívül helyezését és az akkori felperesnek a 910/77. sz. keresetével való elutasítását. Igaz ugyan, hogy a csődbíróság az 1,453/82. sz. végzésben, a mehlvel a csődöt megszüntette, felperest az 1881. évi XVII. t.-c. 168. §-a alapján perre utasította, ebből azonban még nem következik, hogy felperes a perújításhoz jogot nyert volna, mert a most idézett §. szerint nem a közadós vagy ennek jogutóda, hanem az a hitelező utasítandó perre, kinek követelése még meg nem állapíttatott, és kinek követelése letéttel biztosíttatott és a ki a pert még meg nem indította, mi a jelen esetben, a midőn alperes valódisága és a külön tömegre nézve osztályozási ítéletet is nyert és ezek az ítéletek jogerőre emelkedtek, tenn nem forog és mert a csődbíróság nem volt jogositva arra, hogy a perújítás megengedhetösége iránt előzetesen határozzon és mert különben is a csődbíróság az említett megszüntetési végzésében felperest kifejezetten perújitási kereset megindítására nem is utasította. A csődiratokból, valamint a felek perbeszédeiből kitűnik, hogy a csődbíróság az alperes részéről bejelentett mindkét követelést, vagyis a 10,800 frtos váltókövetelést és a 12,495 frt 12 kros könyvkövetelést a 3,247. és 3,246/80. ítéletében és pedig a perügyelőnek (felperes jogelődének) az eredeti váltóval és a közadós részéről elismert könykivonattal támogatott nyílt beismerése alapján valónak kimondotta, hogy továbbá a 3,711. és 3,713/80. sz. ítéleteivel ezeket a követeléseket az alperesnek kézi zálogul szolgált és elárverezett Kr. L—i 230/100. bányarészényekért befolyt vételár mint külön tömeg ellen soroztatni és ebből kifizettetni rendelte, s hogy ezek az Ítéletek is jogerőre emelkedtek, azonban az a kérdés, hogy a vételárból csupán a váltókövetelés fizettessék-e ki, ellenben a könyvkivonati követelés mint a perügyelőnek 3,975/81. sz. kifizetési javaslata szerint a váltóköveteléssel azonos követelés, sem a külön tömegből ki ne fizettessék, sem az általános tömeg ellen ne soroztassék, avagy alperesnek 4,585/81. sz. észrevételei szerint a váltókövetelésen felül a könyvkivonati követelésből még 1,695 frt 12 kr. soroztassék-e ? közbeesett csődtömegszüntetés folytán függőben maradt. A mennyiben tehát a csődbíróság a csőd megszüntetési végzésében, minek utána az alperesi követelés biztosítására 5,218 frt 12 krt bírói letétbe átvett, felperest mégis perutra utasította, felperes nem perújítás, hanem az iránt tartozott volna pert indítani, hogy a két követelés azonosnak kimondassák, hogy ennek folytán azok közül csak az egyik tekintendő fennállónak, hogy a fennálló követelés kifizettetett s hogy ennélfogva a letétbe helyezett 5,218 frt 12 kr. felperesnek kiadassék. Az a körülmény, hogy felperes keresetét perújitási keresetnek címezte és a könyvkivonati követelés tárgyában valódisági Ítéletet hatályon kívül helyeztetni kérte, nem képezne ugyan akadályt az ellen, hogy a kereset önálló új keresetnek tekintessék és hogy a perújításra irányzott felesleges kérelemnek mellőzésével a valódi vitás kérdésnek érdeme Ítélettel eldöntessék, azonban a kereseti kérelem a fent felhozottak szerint az eldöntendő kérdésnek meg nem felel. De ha a kereseti kérelem a vitás kérdés eldöntésére alkalmasnak elfogadtatnék is, felperes keresetével elutasítandó volt, mert tény az, hogy a csődbíróság a jogerőre emelkedett és a jelen perben meg nem támadott 3,247/80. valódisági és 3,714/80. sz. osztályozási Ítéleteiben alperes váltókövetelését 10,800 frt tőkében, ennek az 1876. évi november hó 10-től mint a csődnyitás napjáig folyó, nemkülönben az egyes váltók lejáratától a csődnyitásig folyó 6°/o kamatait a bányarészvények árából való kielégítését elrendelte, hogy maga a perügyelő 3,975/81. sz. kifizetési javaslatban a váltó követelést a kamatokkal együtt, 14,273 frt 60 krban számította ki és ennek részletes törlesztésére a részvények vételárának maradványát 7,920 írttal kifizettetni indítványozta, s hogy ekképen még a váltókövetelésből 6,353 frt 60 kr. és ennek tovább folyó kamata fedezetlen maradt, ezekkel a tényekkel szemben pedig felperes a jelen perben be nem bizonyította, de nem is állította azt, hogy alperes az ekkép fennálló 6,353 frt 60 kros követelését is felvette, s így igazolatlan maradt az, hogy az alperesi követelés biztosítására letétben maradt 5,218 frt' 12 kr. alperes váltó- vagy könyvkövetelésének ^ teljes kielégittetése folytán felperes részére visszautalványozandó volna. Mihez képest felperest keresetével teljesen elutasítani kellett. A magy. kir. Curia (1890. január hó 21-én, 3,255/p. 89.): A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. A bíróság a büntetés mérve tekintetében az ügyész indítványához kötve yan, ellenben a minősítés tekintetében nem. Tehát ha az ügyész Tádját srtlyos testi sértés vétségére irányozta, vádlott ennek büntetésével sújtandó, ha a birósáe emberölési kísérletet állapit is meg. A kaposvári kir. törvényszék (1888. szeptember 5-én, 4,267/B. 1888.) : súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt M. János elieni bűnügyben ítélt: Vádlott a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kimondatik s ezért a btk. 302., 89., 53. §-ai alapján három havi fogházbüntetésre Ítéltetik. Indokok: Vádlott az ellene emelt azon vádat, hogy 1887. évi március hó 19-én délután 5—6 óra közt a d—i határban fekvő kiskuti erdő szélén levő gyalogúton a B-ra menni szándékozott L. Istvánnal találkozván, nevezettre káromkodás közben reá kiáltott: »hol van kutya a puskád, most meg kell döglened!« a midőn ennek folytán nevezett megijedve L. felé visszaszaladt, azt hátulról meglőtte, tagadásba veszi és azt állítja, hogy a kérdéses nap délután az erdőben nem volt. Minthogy azonban sértett L. István hit alatt vallja, hogy őtet az emiitett időben s helyen vádlott lőtte meg ; minthogy különösen J.-né szül. J. Verona tanú hit alatt vallja, hogy az emiitett nap délután 3/i ed öt óra tájban látta vádlottat puskásán az erdő felé menni; minthogy H. György tanú hit alatt vallja, hogy az emiitett nap délután a kiskuti erdőben grábla kapa nyelet keresvén, látta vádlottat az erdőben menni és kevés vártatva, rövid idővel nap nyugta előtt hallott egy lövést s vádlott erős kiabálását; minthogy H. Vendel tanú hit alatt vallja, hogy az emiitett nap délután szintén a kiskuti erdőben lévén, kevéssel napnyugta előtt lövést s vádlott lármáját hallotta és ezután nem sokára látta vádlottat puskásán azon irányból jönni, a mely irányból a lövést hallotta ; minthogy B. József és B. János tanuk hit alatt vallják, hogy az emiitett nap este 8 óra tájban vádlott a korcsmába jővén, több ízben káromkodás közt azt mondá: »most megöltem magamat« ; és minthogy figyelemmel arra, hogy március 19-én a nap délután hat és negyed óra tájban nyugodni szokott és hogy a vizsgáló bíróság által eszközlött helyszíni szemle szerint vádlott lakásától, illetve a községtől a tett színhelyéig s vissza az út 70 perc alatt könnyen megjárható, a vádlott által az említett délután tartózkodásának igazolásául hivatkozott tanuk P. József, B. János, P. József és ennek neje vallomásai által a fennebb megnevezett terhelő tanuk vallomásai meggyengitettnek nem tarthatók, mivel vádlott P. József és B. jánostói két, illetve 3/4 5-kor eltávozván, napnyugtáig, vagyis hat és negyed óráig, a mely időtájban P. József házához jött, ez utat a tett színhelyére s onnan vissza könnyen megjárhatta: vádlott ellen a vádbeli cselekménybeni bűnössége tagadásával szemben is bebizonyitottnak tartandó. Vádlottnak ezen cselekménye, tekintettel arra, hogy sértett az orvosi látlelet szerint a lövés folytán 10 napi gyógyulást igényelt testi sértést szenvedett és hogy a lövés irányát is figyelembe véve arra nézve, hogy vádlott szándéka ölésre irányult volna, bizonyíték fel nem merült, a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségének tényálladékát állapítja meg. Miért is vádlott eme vétségben vétkesnek kimondandó és figyelemmel azon enyhítő körülményre, hogy feddhetlen előéletű és hogy a tett elkövetése alkalmával kétségtelenül boros állapotban volt, az ítéletben kiszabott büntetéssel sújtandó volt. A budapesti kir. itélő tábla (1889. febrár 25-én, 46,958. B. 1888.) : az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1890. évi január 7-én, 8,086/B. 1889.): Minthogy az orvosi látlelet áhal megállapítottnak vehető az, hogy az abban körülirt sebzés nagyobb fele nyulseréttel töltött lőfegyverből, 30 — 35 lépésnyi távolságból és hátulról ejtett lövés által idéztetett elő ; minthogy továbbá a vizsgálat és végtárgyalás egyéb adatai szintén nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy vádlott mint lőfegyverrel ellátott erdőőr, az erdőben talált sértettre előbb reá kiáltott: »hol van kutya a puskád, mert meg kell döglened« és azután az erre futásnak indult sértett után lőtt, mi az orvosi látleletben körülirt sebzést eredményezte, minthogy végül az is kétségen felül áll, hogy egy lőfegyvernek ilyen módon való használata életveszélyes s rendszerint a halál előidézésére alkalmas s hogy erről vádlottnak is tudomással kellett birnia : ezen okokon, miután vádlott ellenében semmi adat nem forog fenn arra nézve, hogy ő a vádbeli cselekményt előre megfontolt szándékkal követte volna el, de cselekménye a btk. 279. §-ban körülirt és a 65. §. szerint minősülő szándékos emberölés kísérlete bűntettének minden ismérveit felöleli, mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával vádlott cselekménye nem a btk. 301. §-ába ütköző