A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Kérhető-e felperes ellen makacssági ítélet, ha alperes a birói illetőség ellen alapos kifogást tehet és melyek ezen eljárás consequentiái?

36 A. JOG súlyos testi sértés vétségének, hanem az idézett §-ok szerint szándékos emberölés kísérletének minősítendő. A mi már a büntetés kiszabását illeti, tekintettel, hogy a kir. ügyész csak a btk. 301. ij-ába ütköző súlyos testi sértés vétsége miatt emelt vádat s lelebbezése is csak az ez irányban kiszabott büntetés súlyosbítására irányul, tehát vádlott ellenében csak a btk. 302. §-ban meghatározott büntetés mérve nyerhet alkalmazást, vádlottnak büntetése egy évi fogházban és 200 frt pénzbüntetésben állapittatik meg. Ha a közadósnak valamely hitelezője saját érdekét biztosítja, ez magában véve büntetendő cselekményt néni képez ugyan, de azáz lesz, mihelyt az azzal a szándékkal van egybekötve s oly mődon követtetik el, hogy a bukottnak többi hitelezői jogtalanul megkárosittatnak. Ha tehát az egyik hitelező közadós vagyonát értéken alul megveszi, ez a csalárd bukásban való bíinrészességet képez még akkor is, ha a vételár nemcsak az ő, hanem nz összes hitelezők aránylagos kielégítésére fordittatik^ A pozsonyi kir. törvényszék (1888 március hó 6-án, 1,056/B. 1888.): csalárd bukás és abban való részesség miatt vádolt L. József és S. szül. Pr. Mária elleni bűnügyben itélt: L. József a btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjáb.i ütköző csalárd bukás bűntettének, özv. S. szül. Pr. Mária pedig a btk. 414. § anak 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében való bűnrészesség vádja alól felmentetik, Indokok: L. József I. rendű vádlott az ellene nyitott csőd elrendelése előtt összes ingó s ingatlan vagyonát és üzleti berendezését, valamint a csődnyitás előtt elzálogosított árúkra vonatkozó zálogbárcákat is a 17. nsz. a. szerződéssel anyósa, egyszersmind hitelezője özv. S. szül. Pr. Mária 2. rendű vádlottra 3,000( frt vételárban átruházta, mely átruházás tárgyában létrejött szerződéstől azonban a vádlottak később elállottak, mivel az I. r. vádlottnak az átruházásról előlegesen értesített hitelezői időközben csődöt ^ kértek, minek következtében az 1. r. vádlott összes vagyonát a csődtömegbe átszolgáltatta. A vádhatóság, miután nézete szerint az átruházásnak egyedüli célja az volt, hogy a vagyon a hitelezők megkárosítására irányuló célból a kielégítési alapból elvonassék, L. József ellen a btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás büntette miatt özv. S. szül. Pr. Mária ellen pedig, mivel nejével közös egyetértéssel közreműködött az iránt, hogy a vagyon a hitelezőkre nézve hozzáférhetetlenné tétessék, a btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében való bünrészesség miatt vádat emelt. Tekintve, hogy a vagyon átruházásról kiállított szerződés értelmében a 2. rendű vádlott a vételárt ugy a maga, valamint a többi hitelezők követelésére is egyenlő százalékkal tartozott volna fordítani, igy az 1. r. vádlottal szemben nem állitható, hogy ő a vagyon-átruházás által a többi hitelezők hátrányára a 2. rendű vádlottat kedvezményben kívánta részesíteni, miért is irányában a csalárd bukás bűntettének a btk. 414. §-ának 3. pontjában foglalt s ellene felhozott esetet alkalmazni nem lehet. De az 1. rendű vádlottal szemben az sem állitható, hogy az árúkat azok zálogba adása, mint az elidegenítés egy neme által a kielégítési alapból szándékosan elvonta; mert midőn a szövetárúkat elzálogositá, akkor még fizetési képtelenségéről tudomással nem birt, igy tehát szándéka sem lehetett, hogy a zálogbaadás ténye által az árúk a hitelezőkre nézve hozzáférhetetlenné tétessenek. Minthogy ezek szerint nincs igazolva, hogy az 1. rendű vádlott a hitelezők megkárosítására irányuló szándékból cselekedett volna, ennélfogva őt a btk 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettének vádja alól a 2. r. vádlottat is az 1. r. vádlott terhére rótt bűntettben való bűnrészességnek vádja alól felmenteni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1889. március 26. 21,995. B. 1888.): A felebbezett Ítéletet helybenhagyja és pedig a) I. r. vádlottat illetőleg azért, mert abbeli cselekménye, hogy vagyonbukását előzőleg hat hónappal üzleti szükségleteinek fedezésére árúkat elzálogosított: a btk. 414. §. 1. pontja megszegésének annál kevésbé tekinthető, mert a zálogbárcákkal beszámolt; továbbá a btk. 414. §. 3. pontjára alapított vád tekintetében, a neheztelt ítélet vonatkozó indokain felül azért is, mert a hitelezőkhöz intézett levelek tartalma is a btk. 75. §-ában megkívántató szándék nem léte felől tanúskodnak; b) özv. S. szül. Pr. Mária I. r. vádlottra nézve azért helyesli a felmentést, mert még az sincs bizonyítva, hogy az árúknak fennebb emiitett, de nem is tilos elzálogosítása körül bármiként is befolyt volna; másfelöl minthogy a végtárgyalás adatai szerint az I. r. vádlott irányában formált követelése valónak mutatkozik, a valódi követelés kielégítését pedig más hitelezők hátrányával is szabad szorgalmazni s ennek az elvnek megfelelően a btk. 414 §. 3. pontja a jóhiszemű hitelező ellenében soha sem alkalmazható. A m. kir. Curia (1890. január 28-án, 7,983/B. 1889.): Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával vádlott L. József a btk. 414. §. 1. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében, mint tettes, S. szül. Pr. Mária pedig ugyanabban való bünrészesség miatt a btk. 72., 92. §-ainak együttes alkalmazásával a btk. 69. §. 2. pontja értelmében, mint bűnsegéd vétségben nyilvánittatik bűnösnek s a btk. 415. §. első tétele s második bekezdése alapján L. József ugyancsak a btk. 92. §-ának alkalmazásával egy évi börtönre, továbbá 3 évi hivatalvesztés s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik. S. szül. Pr. Mária pedig három hónapi fogházra, egy évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok: Vádlott L. József annak dacára, hogy saját bevallása szerint 1886. évi február 4-én 10,612 frt 47 kr. tartozással szemben 11,420 frt 09 kr. értékű vagyonnal rendelkezett, a csődelrendelés napján 1886. évi február 6-án csaknem teljesen vagyontalan s igy vagyonbukott volt, mert az elől érintett napon összes vagyonát 3,000 frt értékben anyósa, S. szül. Pr. Máriára, II. r. vádlottra ruházta, az ilyképen történt átruházásnak büntetőjogi minőségére nézve pedig semmi hatály sem tulajdonitható annak, hogy ezt az átruházást már február 9-án megszüntették s az összes vagyont a csődtömegnek átengedték s annál kevésbé, mert ez a jogcselekmény a csődt. 28. §. 2-ik pontja szerint megtámadható volt s az átruházás megszüntetése csak arra következett be, hogy a tömeggondnok vádlottakat cselekményük következményeire figyelmeztette. Hogy pedig az átruházásnak célja a hitelezők megkárosítása volt, kitűnik nemcsak az eladási ár 3,000 frt és az átruházott vagyon értéke 11,420 frt 09 kr. közt fenforgó nagy különbözetből, hanem abból is, hogy a 3,000 frtból az anyós 4,542 frt 79 kr. követelésére 1,342 frt 50 kr., a többi hitelezők összes követelésének fizetésére pedig csak 1,567 frt 50 kr., vagyis azoknak csak 32%-a rendeltetett fordíttatni. E szándékra mutatnak azok a levelek is, melyekre a másodbiróság épen ellenkező szempontból hivatkozott; mert ezekben a hitelezőknek a 32% fizetése is csak oly kikötéssel ajánltatott, ha azt követelésük teljes kielégítéséül elfogadják, különben pedig csőddel s ennek esetére még nagyobb veszteséggel fenyegettetnek. Sőt ha valónak fogadtatnék is el I. r. vádlottnak az az állítása, hogy az ingatlanok árát anyósától az eladási okirat kiállítása előtt felvette s 9,704 frt 54 kr. számla követeléséből biztosan csak 3,050 frt megfizetésére számithatott, még akkor is kétségtelen az értéken alul lett eladás, mert ez összeghez hozzászámítva az áru, kész ruha és bolti berendezés értékét 842 frt 73 krajcárban, továbbá F. Ferenc ellen bekeblezéssel biztosított 4l0 frt és az elzálogosított árúkra kapott összeg s valóságos érték közt fenforgó 35 frt különbözetet, mutatkozik 4,335 frt 73 kr. oly tényleges vagyon, melynek létezését vádlottak maguk sem vonták kétségbe. Ezeknek alapján nem lehetett fentartani az alsóbirósági felmentő Ítéleteket s II. rendű vádlottat is mint bűnsegédet el kellett ítélni, mert csupán az, hogy valamely hitelező saját érdekét biztosítja, magában véve büntetendő cselekményt nem képez ugyan, de azzá lesz, mihelyt az azzal a szándékkal van egybekötve s oly módon követtetik el, hogy bukottnak többi hitelezői jogtalanul megkárosittassanak, II. r. vádlott ellen pedig ez a fent részletezett adatokkal, főkép az átruházott vagyon értékével kellően bebizonyíttatott. A büntetés kiszabásáuál azonban mint nyomatékos envhitő körülmények figyelembe vétettek, vádlottak büntetlen előélete, az átruházásnak hatályon hívül tétele s a hitelezőkkel lett kiegyezés. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Gróf Keglevích István e., budapesti tszék, bej. április 18, félsz, máj 7, csb. dr. Chira Elek, tmg. dr. Neumann Ármin. — Kubaszak JánOS e , tordai szék, bej. márc. 15, félsz. márc. 31, csb. Pozsoni Antal, tmg Czakó László. — Marschalkó Gyula e., ipolysági tszék, bej. máj. 8, félsz. jun. 4, csb. Zubonich Román, tmg. Heincz Hugó. — Hei'CZOg Emánuel e , pozsonyi tszék, bej. márc. 28, félsz. ápr. 9, csb. Keifel József, tmg. Marcis Ferencz. Pályázatok: A budapesti ker. és váltótszéknél aljegyzői áll. márc. 8-ig. — A Nagyvárad vidéki jbságnál a 1 b i r ó i áll. márc. 9-ig. — A n.-becskereki és b.-gyulai tszéknél díjas joggyakornoki áll. márc. 9-ig. — A kassai tszéknél és a szepsii jbságnál aljegyzői áll. márc. 11-ig, — A temesvári tszéknél II. oszt. jegyzői áll. márc. 11-ig. — A n.-bereznai jbságnál albirói áll. márc. 12 ig. — A h.-böszörményi jbságnál, pestvidéki és egri tszékeknél és a gödöllői jbságnál aljegyzői áll. márc. 12-ig. — A szegedi tszéknél II. oszt. jegyzői áll. márc. 13-ig. — A temesvári és beregszászi tszékeknél aljegyzői áll. márc. 13-ig. — A zalaegerszegi tszéknél jegyzői áll. márc. 13-ig. — A csepregi jbságnál albirói áll. márc. 14-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utcza 7. sz,)