A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Kérhető-e felperes ellen makacssági ítélet, ha alperes a birói illetőség ellen alapos kifogást tehet és melyek ezen eljárás consequentiái?

34 A JOG. pedig özv. K. Ándrásné, Gy. Rozáliának megtámadott végrendeletén az emiitett körülmények a tanuk által igazolva nincsenek, e végrendelet, mint a mely az annak alkotására törvény által megkívánt alakszerűségét nélkülözi, érvénytelennek volt kimondandó. Igaz ugyan.hogy abból, miként a tanuk a végrendeletet aláírták, alaposan következtethető, miszerint a végrendelet alkotása akképen történt, mint az a végrendeletben a végrendelkező által történtnek mondatik ; de ott, hol a törvény valamely okirat érvényét, világosan meghatározott alakiság megtartásához köti, a törvény rendelkezése szó szerint alkalmazandó s igy következtetésnek helye nincs. Érvénytelen lévén ezek szerint özv. K. Andrásnénak végrendelete, ennek az, hogy az utána maradt javakban a törvényes öröklés esete áll be, törvényes következménye és miután a per és a hivatalból csatolt hagyatéki iratok adatai szerint a nevezett örökhagyó után 5 lemenő ág van a törvényes öröklésre hivatva s a hagyatéki vagyon misége és mennyisége az örökösök közt többé nem vitás, a 3 ágat képviselő felperesek részére a hagyaték 3/s részét oda Ítélni s azok kiadására alpereseket kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1889. oct. 16. 165/1889. p. sz.): A másodbíróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A végrendelet érvénytelenítésére vonatkozóan azért volt a másodbiróság ítélete helybenhagyandó, mert az a körülmény, hogy az 1876 : XVI. t.-c. 5., illetve 6. íjában felsorolt tények nem külön záradékban, hanem a végrendelet szövegében tanúsíttatnak, magában véve nem nyújt ugyan elegendő alapot a végrendelet érvénytelenítésére akkor, ha a végrendelet tartalmából nyilvánvaló, hogy a tanuk azt, a mit az idézett §. értelmében tanusitaniok kell, magában a végrendelet szövegében tanúsítják ; mindazonáltal Gy. Rozália végrendelete, ha ily szempontból vétetik is bírálat alá, nem felel meg a törvényes kellékeknek, miután a végrendeleti tanuk nem hogy külön záradékban, hanem a végrendelet szövegében sem tanúsítják azt, hogy ők a végrendelet felolvasásánál és aláírásánál mindannyian együttesen voltak volna jelen ; továbbá, hogy a végrendelet a tanuk egyike által olvastatott volna fel és hogy a felolvasás után a végrendelkező a tanuk előtt élőszóval kijelentette volua, hogy a felolvasott okirat az ő végrendelkezését tartalmazza. Egyebekben a kir. tábla Ítélete illető indokai alapján hagyatott helyben. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Olyan csödügyekben, melyekben a valódisági ítélet már meghozatott az 1881: XVII. t.-c. életbelépte előtt, azon kérdés elbírálása is a régi csődtörvény szerint történik, hogy helye van-e perújításnak a vnlódisági Ítélet ellen vagy sem. Ha a valódisági és osztályozási Ítéletekben, ngy a külön tömegekben, mint az általános csődtömegben ugyanazon követelés különkülön kétszer ismertetik el a perügyelő, illetőleg tömeggondnok beismerése alapján, akkor a közadósnak a csödmegszüntetés után nem perújításra, hanem önálló keresutiiiditásra van joga, oly kérelemmel, bogy a két köretelés azonosnak kimondassék. A rózsahegyi kir. törvényszék (1887. december 21-én 2695/p. 1887.): Dr. Matuska Péter ügyvéd által képviselt R. Karolina felperesnek, Kermeszky Mór ügyvéd által védett szepesi hitelbauk és központi takarékpénztár-részvénytársaság alperes elleni 12,495 frt 12 kr. iránt újított perében ítélt: A perújításnak hely adatik — s ezen kir. törvényszék, mint csődbíróság által 1883. évi június hó 21-én 3,246/880. sz. a. hozott ítélet hatályon kívül helyeztetik, miért is bíróilag kimondatik, miszerint az újított alperes mint volt felperes által 1877. évi január 29-én 910/877. sz. a. támasztott kereset folytán újító felperes R. Karolina, mint a D. Samu és fia cég jogutódja, újított alperesnek csakis 1,695 frt 12 kr. s járulékait tartozik megfizetni, a most érintett 910/877. sz. keresetben foglalt többi követelésével elutasittatik. Indokok: A perújításnak hely volt adandó, mert eltekintve attól, hogy a kereset petitumában foglalt azon kérelem, miszerint a 3,246/877. sz. ítélet hatályon kívül helyeztessék, még pedig ezen rendes perújitó keresetnek címzett kereset folytán helyeztessék hatályon kívül, a perújitási kérelmet implicite magában foglalja s eltekintve attól, hogy felperesnek, mint a D. Samu és fia cég jogutódjának kifogásolt jogutódi minősége már ezen kir. törvényszék, mint csődbíróság végzésével is elismertetett, a mennyiben ezen minőségben a jelenlegi újított alperessel, mint volt csődhitelezővel szemben a kérdésben forgó követelés érvénytelenitése tekintetében jogérvényesen perre utasíttatott s e szerint a perújítás kérelmezésére jogositva is volt, nem lehetett figyelembe venni a perújítás megengedhetése ellen támasztott többi kifogásokat sem, mert habár való is, hogy az 1S40. évi XXII. t.-c. hatálya alatt lefolytatott csődperekben a 119. §. alapján perújításnak nem volt helye s habár kétséget nem szenved, hogy az ügyvéd hibája s itt per analógiám a perügyelő hibája miatt támasztott perújítás az 1868. évi LIV. t.-c. 316. §., valamint az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §-a értelmében az Ítélet jogerőre való emelkedésétől fél esztendő alatt beadandó, sőt habár itt azon eset sem forog ftnn, hogy a perújítás alapjául új okmányi bizonyíték szolgálna, a menynyiben az A a. letétjegy a perügyelő kezei közt volt s a per tárgyára lényeges új okmányt nem képez, ezen ügy elbírálásánál i azonban döntő szerepet vitt azon körülmény, hogy a csődügyekben hozott valódisági Ítélet az 1840. évi XXII. t.-c. 95. §-a értelmében ! is az osztályozás iránt hozott végitélet ellen beadott felebbezéssel volt megtámadható s végérvényesnek ilykép nem tekintethetett, hogy azonban a D. és fia cég elleni csődügyben a csődhitelezőknek a vagyonbukottal s tekintve jogutódjával létrejött egyezség folytán az osztályozási végitélet hozatalára a sor nem is került s ilykép módja sem volt a jelenlegi felperesnek a 3,246/880. sz. valódisági Ítéletet jogorvoslattal megtámadni s hogy ezen jogától az anyagi igazság elnyomása nélkül meg nem fosztható, főleg nem, a mivel az új csődtörvény, melynek hatálya alatt az újító alperesre nézve a jogorvoslat beadásának ideje beállott volna, a csödbiróságilag megítélt követelések tekintetében a perújítást ki nem zárja s hogy épen ez okból lett újító felperes az 1,453/82. sz. végzéssel a csődhitezővel szemben a valódisági Ítélet dacára perre utasítva, miszerint alkalma legyen jogsérelmét, melyet felebbezéssel a fentiek szerint nem orvosolhatott, perújítás utján helyre hozni s főleg mivel újított alperes az elleniratban maga is beismeri, hogy a 3,246/880. sz. ítélettel megítélt 12.495 frt 12 krnyi követelés nagyrészt azonos a 3,247/880. sz. ítélettel valódinak elismert 10 800 frtos követeléssel s hogy ezen 12,495 frtos követelésből külön tulajdonképen csak 1,695 frt 12 kr., mint tőkésített kamatbeli többlet áll fenn, minek constatálását újitó felperes jogositva van, de érdekében is áll birói Ítélet alakjában kérelmezni, s a többlet fizetésének kötelezettsége alóli felmentését igényelni, mindez pedig csak perújítás folytán érhető el s más nemíi pert perrendünk keretében újitó felperes sikeresen nem választhatott és a mennyiben a perre utasitó jogerős végzésben részére a végzésből záros határidő kitűzve volt, ezt a kiszabott határidőn belül sikeresen támaszthatta is s ez okból a perújitási kérelemnek hely volt adandó. Az ügv érdemében újított alperes maga is beismervén, hogy a ! hatályon kivül helyeztetni kért 3,246/880. sz. ítéletben 12,495 frt 12 krral megitélt követelése csak 1.695 frt 12 kr. erejéig érvényes ! s igy csak ezen összegben lett volna az alapperben is érvényesij tendő, ehhez képest tehát a fenti ítéletet csak ezen összeg erejéig ' hatályban fentartani, egyébként pedig hatályon kivül helyezni. A hatályon kivül helyeztetni kért 3,246/880. számú ítélet azért volt 1,695 frt 12 kr. tőke s járulékai erejéig hatályban fentartandó, mivel az anyapernél a válaszhoz hiteles másolatban s ezen perhez i a viszonválaszban 5 •/. a. eredetben becsatolt elismervény az anyaperben valódinak elismertetett, ebből pedig kiderül, hogy az anyaperbeli felperes összes követelése a megfelelő kamatok hozzászámitásával 1887. évi január 1-én 12,495 frt 12 krt tett, miből, ha a 3,246/880. sz. a. külön megitélt és meg nem támadott 10,800 frt alaptőke levonatik, felmarad 1,695 frt 12 kr s miután, mint fentebb említtetett, a fenti elismervény valódisága már az anyaperben kétségen kivül helyeztetett, az e részben felajánlott tanú- és eskübizonyiték mellőzendő volt. A budapesti kir. itélö tábla (1889. évi január hó 28-án, 61,606/p. 1888.): Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, s felperest keresetével teljesen elutasítja. Indokok: Az 1881. évi XVII. t.-c. hatályába léptetése tárgyában 3,328/1. M. E. sz. a. kelt igazságügyi rendelet 13. §-a szerint azok a csődügyek, a melyben az új csődtörvény életbeléptetése előtt az általános tömeg elleni követelések iránt a valódisági itélet már meghozatott, az eddig fennállott törvények és rendeletek szerint folytatandók és csak kivételképen alkalmazandók az 1881. évi XVII. t.-c. II. részén k ott kifejezetten felsorolt határozatai. A rendeletnek most idézett §-ában az 1881. évi XVII. t.-c. II. részének X. fejezete, a mely fejezet a hitelezőknek a csőd megszüntetése utáni jogairól szól és a perújítást is megengedi, a kivételes határozatok közt felemlítve nincs, következőleg az a kérdés, hogy D. Samu és fia ellen még az 1881. évi XVII. t.-c. életbeléptetése előtt folyamatba tett és valódisági Ítélettel befeje zett csődperben alperes részéről bejelentett követelésekre nézve perújításnak van-e helye vagy nincs, nemcsak a most idézett törvény, hanem az 1840. évi XXI. t.-c. alapján bírálandó el; és