A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 9. szám - Kérhető-e felperes ellen makacssági ítélet, ha alperes a birói illetőség ellen alapos kifogást tehet és melyek ezen eljárás consequentiái?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 9. számához. Budapest. 1890. március 2-án. Köztörvényi ügyekben. Az ISTStXYI. t.-e. 5.. illetőlear 6. § ában felsorolt tények a tanuk által nemcsak külön záradékban, hanem másában a résrendelet szövearébín is tanusithatók. A kereset perfelvétel előtt kérvényik? kijavítható a tekintet, ben is, ho?T az ear benne mesr nem jelölt alperes ellen is intéztessék, feltéve, hosry ez is mésr perfelTételre megidézhető. A na^y-kanizsai kir. tszék (1887. nov. 17. 4,642/1887p. sz.): Sebestyén Lajos ügyvéd által képviselt Czv. András, K. Ferencz és M. József, ez utóbbi, mint kiskorú gyermekei, névszerint M. István, M. és György törvényes képviselője felpereseknek, dr. Fr'paunner Rezső ügyvéd által védett G. István I. r., ennek neje K. Anna II. és Szt. Ferencné, K. Terézia III. rendű alperesek elleni végrendelet érvénytelenítése és törvényes örökösödés iránti perükben itélt: Felperesek azon keresetükkel, hogy L.-on 1882. jan. 19-én elhalt Gy. Rozália, elébb Czv. Jánosné, utóbb K. Andrásné által 1881. dec. 29-én tett és a nevezett kir. jbiróságnál 8,?76/82. sz. alatt kihirdetett írásbeli végrendelet érvénytelennek kimondassák, nevezettnek hagyatékához felperes törvényes örökösödési joga, illetőleg igénye megállapittassék, hogy a hagyatéki leltárban felvett javakon felül a keresethez D. alatt csatolt nyilatkozat 1. pontja alatt emiitett Dráva vízi malom felerésze, 4. 5. pontja alatt emiitett tehén és tinó, 7. pont alatt említett több rendbeli ingatlannak haszonélvezete, a keresetben külön követelésbe vett tehén, Gy. Rozália hagyatékának kimondassák, elutasittatnak. Ellenben a D. alatti nyilatkozat 3. pontja alatt említett 2 éves méncsikó, 6. pontja alatt említett 14 akó bor. Gy. Rozália hagyatékához tartozónak kimondatik, a hagyatéki leltárban 54. sz. a. felvett egy darab ökör pedig a hagyatéki javak közül kihagyatik. Továbbá ha I. és II. rendű alperesek föesküt tesznek arra, hogy a D. alatti nyilatkozat 2. pontja alatt említett 8 éves pejkanca ló nem tartozik Gy. Rozália hagyatékához s ugyanazok föesküt tesznek arra, hogy a keresetben felperesek által követelésbe vett szekér Gy. Rozália hagyatékában nem maradt, az esetre felperesek azon keresetükkel, hogy a most emiitett tárgyak a hagyatékhoz csatoltassanak, elutasittatnak. Indokok: Alperesek által az elleniratban tett azon kifogás, hogy felperesek K. Teréz örököst perbe nem vonták, figyelembe nem vehető, mert ezen hiányt felperesek 1,013/86. sz. kérvényükkel pótolták s K. Teréz a per felvételére meg is idéztetett. Felperesek Gy. Rozália végrendeletének érvénytelenítése s törvényes örökösödés megállapítása iránti keresetükkel elutasitandók voltak, mert a végrendeletben, a szöveg végén a végrendelkező által tett nyilatkozat alakjában benfoglaltatik azon kijelentés, hogy a végrendelet végrendelkező és a megkért jelenlevő tanuk előtt szórói-szóra felolvastatott, annak anyanyelvén megmagyaráztatott s ez azt jól megértve, helyesnek találta s irni nem tudván, sajátkezű keresztvonásával ellátta. Az ezen kijelentésben jelzett körülményeket a jelen volt végrendeleti tanuk külön záradékban nem bizonyították ugyan, de a végrendeletnek általuk történt aláírásával ugyanazon körülmények igazoltaknak veendők, a minthogy valósággal bizonyítva is vannak, mert a végrendeleti tanuk kihallgattatván, a fent emiitett kijelentésben foglaltakat eskü alatt bizonyították. Ennélfogva a végrendelet az 1876. évi XVII. t.-c. 6. §-a rendelkezésének, lényegileg megfelelőnek volt tekintendő. Felperesek a D. alatti nyilatkozatban emiitett Dráva vizi malom, tehén és tinó s több rendbeli ingatlanok haszonélvezete, ugy a keresetben külön követelésbe vett 8 éves tehénnek a hagyatékhoz csatolása iránti keresetükkel elutasitandók voltak, mert Gy. István, Czv. Ferenc. Sz. József, M. Mihály és M. Elek tanuk hit alatti vallomása szerint Gy. Rozália kijelentette előttük, hogy malma nincsen, mert a drávai félmalmát G. István és njje alpereseknek eladta és ugyanezt bizonyitja R. János és B. András tanú is, kiknek vallomása szerint a drávai malom felerészét B. András vette meg s Gy. Rozáliának ezen kívül más malma nem volt; mert továbbá a hagyatéki leltár 51., 52., 53. száma alatt 3 darab oly fiatal marha van felvéve, mely a D. alattiban 4., 5. alatt emiitetteknek megfelel s felperesek mivel sem bizonyították, hogy j a D. alatt említettek a leltárban felverteken kívül csakugyan létezlek volna; ezek pedig, melyeknek tételét Zs. Mihály tanú is említi, Gy. Rozáliának a végrendeletben foglalt nyilatkozata szerint G. Istváu alperes tulajdonát képezik; a D. alatt emiitett több rendbeli ingatlanok haszonélvezete iránti keresettel azért, mert a kereset e része tárgyánál fogva oly határozatlan, hogy ez bírói intézkedés alapjául nem vehető s a mennyiben ez alatt felperesek a termést értenék, ez az összes örökösöket illető hagyatéknak azért sem tekinthető, mert ezt örökhagyó a végrendeletben I. és II. r. alpereseknek hagyta; végül a 8 éves tehénre vonatkozólag azért, mert felperesek ezen tehenet elleniratokban a leltárban 50 sz. a. felvett tehénnel azonosnak állították s felperesek erre semmi észrevételt nem tévén, az alperesi állítást beismerőknek tekintendők. A D. alattiban emiitett méncsikó s 14 akó bor kimondandó volt, mert ezen tárgyak Zs. Mihály, B. Emil, ifj. Ly. István és B. Tamásné tanuk vallomása szerint Gy. Rozália tulajdonát képezték. A hagyatéki leltárban 54 sz. a. felvett egy drb ökör a hagyatéki leltárból kihagyandó volt, mert A. Károly, M. István és St. Mihály tanuk vallomása szerint örökhagyónak és előbb elhalt férje K. Andrásnak csak két ökre volt s ezek K. András leltárába, mint ezt a hagyatéki iratok közt IV. alatt lévő leltár is mutatja, felvétettek, ezeken kívül pedig Gy. Rozáliának más ökre nem volt. Felperesek még a hagyatékhoz kérték csatolta'ni a D. alatti nyilatkozatban említett 8 éves pejkancát s a keresetben követelésbe vett szekeret is; Zs. Mihály tanú vallomásából kitetszik ugyan, hogy Gy. Rozália halála után maradt egy ilyen ló, de nevezett tanúnak arról, hogy ez kinek tulajdonát képezte, tudomása nincsen; ennélfogva egyéb bizonyíték hiányában, ugy arra. hogy az ezen ló Gy. Rozália hagyatékához nem tartozik, valamint arra, hogy a hagyatékban szekér nem maradt, a felperesek által kinált s I. és II. rendű alperesek által elfogadott föeskü ezeknek oda ítélendő s ezekre nézve a per kimenetele a főeskü le- vagy le nem tételétől volt függővé teendő. Az örökösödési igényeknek tisztába hozatala hagyatéki eljárásra volt fenhagyandó ; mert a hagyatéki ingatlanok a 1—i 381. sz. tjkvben 417. hsz. a. felvettnek kivételével a per tárgyát nem képezvén, ezek iránt bírói intézkedés ezúttal nem tehető. A budapesti kir. ítélő tábla (1888. oct. 9. 4,098 1888. p. sz."i: Az elsöbiróság ítéletét a tekintetben, hogy felperesek az özv. K. Andrásné, Gy. Rozália végrendeletének érvénytelenítésére s a nevezett örökhagyó hagyatékára a törvényes öröklés megállapítására irányzott keresetükkel elutasittattak, valamint hogy az örökösödési igényeknek tisztába hozatala a hagyatéki eljárásra hagya:ott fenn, megváltoztatja akképen, hogy előbb nevezett özv. K. Andrásné, Gy. Rozáliának L.-on 1881. éri dec. hó 29-én alkotott s a keresethez B. a. másolatban mellékelt s a hagyatéki iratok közt eredetben feltalálható Írásbeli magánvégrendeletét érvénytelennek nyilvánítja, a nevezett örökhagyó hagyatékát képező s a keresethez b) a. mellékelt leltár 1 — 53. tételei alatt felvett ingók, továbbá a keresethez D. alatt csatolt jegyzék 3. és 6. pontja alatt felsorolt egy darab csödör-csikó és 14 akó bor és hordó ; továbbá az alpereseknek oda itélt föeskü le nem tétele esetében a D. alatti jegyzék 2. pontja alatt felsorolt egy darab 8 éves pejkanca ló és a keresetben külön követelt 1 kocsi és felszerelése, végre az 1—i 381. sz. tjkvben 417. hrsz. a. felvett ingatlan *5/ részére felperesek törvényes öröklési jogát megállapítja s alpereseket az ingók és ingatlannak a megjelölt arányban felperesek birtokába adására kötelezi. Indokok: Az 1876 : XVI. t.-c. 6. §. az esetben, ha a végrendelkező irni és olvasni nem tud, vagy végrendeletét más körülmény miatt önkezűleg alá nem írhatja, a végrendelet alaki érvényére világosan megkívánja, hogy az a körülmény, miként a végrendelet tartalma, a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében felolvastatott, továbbá ennek megtörténte után a vég rendelkező az okiratot az ő végrendelkezését tartalmazónak kijelentette, végre hogy az okiratra a végrendelkező nevét a tanuk egyike, mint névaláiró aláirta, a végrendelkező pedig kézjegyével ellátta, a tanuk által magán az okiraton igazoltassék. Minthogy