A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 8. szám - Az új hagyatéki eljárás. 7. r.

A JOG. 31 társasági szerződést kötvén, ezen szerződés 8-ik pontja szerint alperes, ki az első pontban a regény szerzői és kiadói jogának a magyar kiadásra nézve kizárólagos tulajdonosaként szerepel, a regény szerzői, fordítási és kiadási jogáért, továbbá a regénynek a fővárosban kizárólagos elárusithatásáért 1,000 frtot fizettetett magának felperesek által és a 9. pontban kiköttetett, hogy a társasági szerződés lejárta után 1891. évi jul. 30-án a regény szerzői és kiadói joga további fizetés nélkül (díjmentesen) felperesek kizárólagos tulajdonába megy át. Ezen szerződési megállapodásokból kétségtelen, hogy az 1,000 frt nem alperesnek a szerződés megkötése előtt már felmerült kiadásai s fáradozásai megtérítéséül és díjazásául, hanem egyedül azért adatott, hogy alperes a 8. pontban említett kizárólagos vélt jogaiban a szerződés tartamára felpereseket részeltette, azutánra pedig ezen vélt jogokat egészen felperesekre átruházta. A keresetlevélhez B. a. csatolt Ítéletből azonban kitűnik, hogy peres felek az emiitett regényt magyar fordításban egyidejűleg szintén kiadott R. J. ellen 2,000 frt kártérítés iránt általuk közösen indított perben vesztesek lettek azon okból, mert alperes a Rinaldo Rinaldini című regénynek magyar fordításban kiadására kizárólagos joggal nem bírt s e regény Magyarországon magyarra bárki által lefordítható s kiadható. Ekként felperessk az általuk fizetett 1,000 forintnak szerződésileg megállapított és épen a kizárólagosságra fektetett egyenértékét meg nem kapván, az 1,000 forintnak visszaadását jogosan követelhetik, miért is az alsóbb fokú bírósági ítéletek megváltoztatásával alperest a kereseti töke megfizetésére kötelezni kellett. (1889. december 24. 942. sz. a.) Bűnügyekben. Hamisított megrendelő irattal árúknak kicsalása esetén a tettes nem okirathamisitás, hanem csalás miatt büntetendő, ha a megtévesztést nem annyira az okirat aláírása, mint inkább annak kuhdikja idézte elő. A budapesti kir. törvényszék (1889. augusztus 6. 27,605. B. 1889.) csalás büntette miatt vádolt H. Sándor elleni bűnügyben itélt: vádlott bűnösnek mondatik a btk. 379. §-ába ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében és ezért a 383. és 388. §-ok értelmében a 91. §. alkalmazása mellett hat havi börtönre, 50 frt pénzbüntetésre, valamint három évi időtartamra hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére Ítéltetik. Indokok: L. Lajos látszerész panaszolja, hogy H. Sándor vádlott f. évi június hó 27-én üzletébe jött egy levéllel, melyre felül Cz. látszerész firmája volt nyomva, alul a Cz. név aláírása s a levélben az volt irva, hogy kérek 3 — 4 látcsövet átküldeni. Ezen levél következtében vádlottnak panaszos, ki Cz.-el összeköttetésben állott s a vádlottat már ismerte és mert Cz. hozzá küldte javítani való látszerészeti tárgyakkal, 5 db. látcsövet 52 frt értékben átadott s azokat magával is vitte, másnap panaszos egy aláírás nélküli levelet kapott, a melyben az általa te . nap vádlottnak adott 5 db. látcsőről szóló zálogjegy is benn volt, vádlott tagadja, hogy ő f. évi június 27-én L.-nak üzletében lett volna, onnét látcsöveket elhozott volna, a kérdéses leveleket irta volna, azonban Cz. vallja, hogy vádlott 27-én tőle levélpapírt kért és kapott is s azon levél, a melyen látcsövek megrendelteitek, az ő firmájával van ellátva, ö pedig megbízást vádlottnak nem adott a megrendelésre, L. C. L. B. I. mind felismerik, hogy vádlott ugyanazon egyén, ki a kérdéses levéllel f. évi június .hó 27-én L. üzletébe jött s a L. által átadott 5 db. látcsövet átvette; a szakértő véleménye szerint is ugy a megrendelő levél, valamint azon levél is, melylyel a látcsövekről szóló zálogjegy megküldetett L -nak, vádlottól származik; mindezek alapján kétségtelenül bizonyított téuy az, hogy vádlott Cz. levélpapírjára Cz. aévaláirással megrendelést irván, azt ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette az iránt, hogy Cz. a megrendelő s az ily módon kapott látcsöveket, melyek 50 frton felüli értéket képviselnek, elzálogosította, mi által magának vagyoni hasznot, L.-nak,. vagyoni kárt okozott. Ezen cselekménye a csalás bűntettét képezi, a melyben őt a fentiek alapján bűnösnek kellett kimondani. Büntetlen előélete s azon körülmény, hogy a kár egy része megkerült, a mennyiben a zálogcédulákat visszaküldte károsnak, továbbá, hogy az érték alig haladja felül az 50 frtot, enyhítő körülményeknek vétetvén, súlyosító körülmény hiányában büntetése kimérésénél a 91 §. alkalmazását indokolja. A budapesti kir. ítélő tábla (1869. október 1-én, 36,940. B. 1889.). az elsöbiróság ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat a btk. 379. §-ába ütköző és 380. §. szerint •ninősülö csalás vétségében mondja ki bűnösnek és ezért hat hónapi fogházra ítéltetik. Indokok: A megtévesztés eszköze egy hamisított megrendelő, tehát perrendszerű bizonyítékot képező irat, ekként okirat volt ugyan s a megtévesztésből esetleg 50 frtot meghaladó kár származhatott volna, de azért a kir. tábla is magáévá tette az elsöbiróság azon megállapítását, hogy a vádlott nem okirathamisitást, hanem csalást követett el, mert a megtévesztést nem annyira az okirat aláírása, mint azon külalakja idézte elő, hogy arra L. Lipót üzletének címe reá van nyomtatva és az a tény, hogy vádlott a most nevezett kereskedőtől máskor is teljesített megbízást a magánvádlónál. Eme körülmény folytán hitte el ez, hogy a megrendelés Cz. Lipót üzletéből való s a látcsöveket ennek következtében szolgáltatta ki. A csalás érték szerint való minősitésénél a tényleg okozott kár mennyisége a határozó. A téuyálladékban az elkövetés körülményeiként szerepelnek a tények, hogy vádlott ;i látcsöveket kicsalta, elzálogosította, a zálogcédulát másnap a magánvádlónak megküldötte s igy öt 26 frt erejéig károsította. A zálogcédulát küldő levél elferdített irása és tartalma is arm vall, hogy vádlott a cselekmény elkövetését eleve akként eszelte ki, hogy magánvádlót azzal a vádtól visszatartsa, vagy esetleg a vád bizonyítását megnehezítse. De ha ez a kérdés kétséges lenne, még ebben az esetben is az a vádlott javára döntendő el, következéskép a zálogcédula megküldésének ténye s ennek ama következménye, hogy a panaszos csak 26 frtig károsodott, nem enyhítő, hanem minősítő körülménynek volt megállapítandó, ehhez képest vádlott a csalás vétségében bűnös és az okozott kár mérvéhez képest vált büntetendővé, mely a törvényszerű büntetés középmértékének felel meg. A m. kir. Curia (1889. december hó 28. 10,884/B. 1889.): A kir. tábla Ítélete részben megváltoztatik és a cselekmény minősítése ugy a büntetés tekintetében a kir. törvényszék ítélete hagyatik helyben. Indokok: L. Lajos magánvádlónak tényleges megkárosítása vádlottnak már azzal a cselekményével befejeztetett, hogy a ravasz fondorlattal birtokba vett látcsöveket elzálogosította s igy azokkal mint sajátjaival rendelkezett. Az a körülmény tehát, hogy vádlott az 52 frt értékű látcsöveknek elzálogosítása után a 25 frtról szóló zálogjegyet magánvádlónak elküldötte: nem a tényleges kár mennyiségének, hanem a kárnak utólag s részben történt megtérítésének bizonyítékául szolgál. Ehhez képest a cselekmény minősítése és a büntetés tekintetében az első bíróság Ítéletét kellett felhozott indokainál fogva helybenhagyni. Megőrzés végett átvett dolog jogtalan eltulajdonítása síkkasz tást és nem lopást képez. A budapesti kir. törvényszók (1888. ápril 20-án, 14,992 B. 1888. sz.) Sikkasztás vétsége miatt vádolt Sz. Éva elleni bűnügyben itélt: vádlott a btk. 355. §-ába ütköző és a 356. § szerint minősülő sikkasztás vétségében vétkes és ezért a btk. 358. § a alapján 3 hónapi fogházra Ítéltetik. Indokok: Sz. Éva vádlottnő az előnyomozat adataival egyezőleg beismeri, hogy G. Teréz ládájából, melyet ez kulcsostól reá bizott, 200 frt betétről szóló takarékpénztári könyvecskéjét kivéve, arra panaszosnő beleegyezése nélkül 50 frtot a takarékpénztárból felvett s azt saját céljaira fordította. Vádlott ezen cselekménye a btk. 355. és az összegre való tekintettel 356. §-ai alá eső sikkasztás vétségét állapítja meg, miért is ebben vádlott nőt vétkesnek kimondani kellett. A büntetés kimérésénél súlyosító körülmények fenn nem forogván, vádlottnő büntetlen előélete, töredelmes beismerése és védelmül felhozott és meg nem cáfolt szorult anyagi helyzete, mint enyhítő körülmények jöttek figyelembe. A budapesti kir itélő tábla. (1889. február hó 8-án 28,533/B. 1888. sz.); a kir. törvényszék Ítéletét a minősítésre nézve megváltoztatja, a vádlottat a btk. 333. §-ába ütköző s a btk. 334. §-a szerint minősülő lopás vétségében mondja ki bűnösnek. Indokok : Annál a tényleges behatási képességnél fogva, a melyet a vádlott a sértett fél ládájára s a láda kulcsának is átadásával a ládában volt tárgyakra az átvétellel nyert, a vádlott még nem lett birlalóvá, mert nem ruháztatott fel egyúttal az átvett tárgyra nézve jogi rendelkezhetési képességgel is és ugy a sértett félnek a birtoklása az átadott tárgyra nézve jogilag félbe nem szakadt. Ugyanazért a vádlottnak a vád tárgyává tett az a cselekménye, hogy a sértett félnek a kérdés alatti ládában volt takarékpénztári könyvecskéjére 50 frtot kivett, nem megtartást és illetve sikkasztást, hanem elvitelt és igy a jogtalan eltulajdonitási