A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 8. szám - Az új hagyatéki eljárás. 7. r.

30 A JOG mad részét ugyancsak az 1886. július 1-től számítva felperesnek 15 nap után elrendelendő különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni Indokok, stb. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla felperest keresetével elutasítja. Indokok: A pernél E) F) alatt hemutatott okmán)okból a csatolt hagyatéki iratoknál levő 196/1880. számú árvaszéki végzésből s a felek előadásaiból nyilvánvaló, hogy néhai R, M., mint gyenge elméjű tényleg gondnokság alatt állott s készpénz vagyona is a H.-Szoboszló város árvaszékének gyámpénztárában kezeltetett. Habár nevezett R. M. nem a bíróság által az e végből előirt eljárás mellett helyeztetett gondnokság alá, tekintve, hogy ő a felhívott 1888. évi március 13-án 196. sz. a. kelt árvaszéki végzés hozatala után több évig élt s a gyámhatóságnak azon rendelkezése ellen, hogy öt gondnokság alatt állónak tekintette s vagyona felett rendelkezett, fel nem szólalt és semmi joglépést nem lett, okszerűen következik, hogy ő az árvaszéknek vonatkozó intézkedéseit magára nézve kötelezőknek és érvényeseknek elfogadta s ezt annál inkább tehette, mivel az 1877. évi XX. t.-c. 31. §-a értelmében a gondnokság alá helyezést maga is kérhette volna. Ily körülmények között a gyámhatósági intézkedések érvényét a bírói gondnokság alá helyezés hiánya s a gyámhatóság eljárásának szabályszerűtlensége indokából felperes többé meg nem támadhatja s miután alperes B. S. a fent felhívott 196/1880. sz. árvaszéki végzésből kitetszöleg i'ondnokolt testvére R. M. tartását és ápolását a gyámhatóság hozzájárulásával oly feltétel alatt vállalta el, hogy őt a gondnokolt árvapénztárilag kezelt tőkéjének kamata s ingatlanának haszonélvezete s a mennyiben gondnokoltat túlélné, összes hagyatéka tulajdonul illesse, ezen kötelező megállapodással szemben néhai B. M. hagyatékához másnak, mint I. rendű alperesnek, a ki a megállapodás feltételeinek maga részéről eleget tett, jogos igénye nem lehet, miért is felperest keresetével egészben elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A budapesti kir. ítélő táblának ítélete megváltoztatik és a kereset főtárgyára nézve az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokaiból és azért, mert Szoboszló város árvaszékének az a határozata, melylyel kimondatott, hogy R. M. vagyona akkor, ha őt az I. rendű alperes túléli, ez utóbbit illesse tulajdonul, halálesetre szóló intézkedés jellegével bir; a gyámhatóság azonban nincs hivatva arra, hogy a gondnokoltak javairól azok halálának esetére rendelkezzék. (1889. évi december hó 20-án, 2.976.) Kereskedelmi, csőd-- és váltó-ügyekben. Kizárólagos kiadási és elárnsitási jogosítványnak eladásn olyannak részéről, a ki ily kizárólagos joggal nem bírt. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: dr. Eulenberg Salamon ügyvéd által képviselt Kr. Viktor és K. József felpereseknek, dr. Leitner Adolf ügyvéd által védett Sz. Aladár alperes elleni 1,000 frt iránti perében itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Okok: Felperesek keresetükben azt adják elő, hogy ők az A) a. szerződéssel közösen arra vállalkoztak, hogy a »Rinaldo Rinaldini, a híres rablóvezér« című regény magyar forditáfát közösen kiadják s alperes a szerződés szerint eladta felpereseknek a kérdéses regény szerzői s kiadói s annak a fővárosban s ettől 5 mértföldnyi területen leendő kizárólagos elárusitási jogát 1,000 frt vételárért; minthogy pedig a R. J. ellen — ki a regényt velük egy időben kiadta — általuk közösen folytatott kártérítési perben hozott jogerős Ítélettel kimondatott, hogy a kérdéses regény a szerzői jogról szóló törvény szerint Magyarországban védelemben nem részesül s azt bárki is kiadhatja s így alperes nekik oly jogot adott el, mivel maga sem birt, kérik őt az ellenszolgáltatás nélkül fizetett 1,000 frt vételár visszaadására kötelezni. Az A) a. szerződésnek a kereskedelmi törvény 265. §-ának megfelelő és a szerződő felek akaratát irányadóul vevő magyarázata után azonban kitűnik, hogy felperesek által a szerződésnek adott fenti értelmezés nem helyes, mert ugy az A) a. szerződés 1. pontja, mint a felperesek által keresetük bekezdésében előadottak szerint a felek nem a regény szerzői, fordítói és kiadói jogának eladása, illetve megvételére szerződtek, hanem egy társasági szerződésre léptek egymással, mely szerint közösen vállalkoztak az alperes tulajdonának állított s általa már magyarra lefordított és nyomdába adott regény kiadására és terjesztésére, megállapítván a szerződésben a nyomtatási költségek mikénti viselését, a terjesztés módját és különösen azt, hogy a regényt a fővárosban és attól 5 mértföldnyi területen kizárólag felperesek vannak jogosítva eladni. De nem lehetett a szerződő felek akaratában kizárólag a szerzői, illetve a kiadói jog eladása és vétele azért sem, mert ez a szerződés 1. pontjával, melyben elhatározzák, hogy a kiadási jogot közösen gyakoroljak, ellentétben áll; a 9. pont szerint pedig a regény szerzői, illetve kiadói joga a szerződés megkötésétől számított 5 év múlva, azaz 1891. július hó 30-án díjmentesen megy át felperesek tulajdonába, illetve előbb is, a mint alperes kiadói üzletét felhagyná. A szerződés ezen helyes értelmezése s alperes védekezése szerint is, tehát az A. a. szerződés csupán a kérdéses regény kiadására vonatkozó társasági szerződés s fel peresek az 1,000 frtol azért fizették, hogy 1. a már lefordított és nyomdába adott mű I. kiadásának felét más könyvkiadók kizárásával ők hozhassák forgalomba ; 2. hogy az elárusitást a fővárosban és attól 5 mértföldnyi területen — tehát kétségtelenül a legkedvezőbb helyen — kizárólag ők gyakorolhassák; 3. hogy a regéuy kiadási jogát a szerződésben kikötött 5 év leteltével, illetve ha alperes a kiadással felhagy, alperessel szemben maguknak biztosítsák és a 20,000 példáuyban meghatározott I. kiadás után az esetleges többi kiadásokat ők eszközölhessék. A szerződésben kikötött ezen előnyök képezték azon ellenszolgáltatást, miért felperesek 1,000 frtot fizettek, nem is tekintve azt, hogy a szerződés megkötésekor a regény felperesek beismerése szerint is már lefordítva és nyomdába adva volt, a mi alperesnek bizonyara költségébe került. Az előadottak szerint tehát felperesek az 1,000 forintot nem ellenszolgáltatás nélkül fizették alperesnek, miért is az tőle vissza nem követeltethetik és ez alapon keresetükkel elutasitandók. Nem követelhetik felperesek most már a szerződés felbontását és a fizetett vételár visszafizetését sem, mert alperes állítása szerint felperesek a mű befejezéséig körülbelül l»>,0n0 füzetet rendeltek meg és felperesek maguk beismerik, hogy 6,000 füzetet el is adtak s igy a szerződés már mindkét részről teljesíttetett, a szerződés felbontása esetén pedig az alperes által teljesített szolgáltatás is visszaadandó volna, mi az elárusított füzetek tekintetében lehetetlen, de felperesek keresetükben a szerződés felbontását maguk sem kérik. Végül tekintve, hogy felperesek azon okból, mert az általuk és alperes által közösen kiadott művet ugyanazon időben R. J. is kiadta, hogy tehát alperes őket azon állításával, hogy a kizárólagos jog őt illeti, tévedésbe ejtette, alperes ellen kártérítési igényt nem támasztanak, marasztaló határozat ez alapon sem volt hozható. (1888. évi június hó 15-én, 21,697. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az A. a. szerződés szerint, mint azt az elsőbiróság Ítéletének indokaiban helyesen felhozta, felperesek az 1,000 frtot nemcsak a szerzői és kiadói, illetőleg a közösen kiadandó könyvnek Budapesten és környékén való kizárólagos elárusithatás jogáért, hanem egyéb alperes részéről felmerült költségek és utánjárás ellenértékéül is fizették és igy, habár az A. a. szerződés szerint kétségtelen is, hogy felperesek a kereseti regénynek alperessel a szerződésben foglalt kikötmények mellett közösen való kiadására ama az alperes által velük közlött körülmény tudatában és feltétel mellett szerződtek, hogy a kérdéses regénynek szerzői és kiadói joga a magyar fordítású kiadásra nézve kizárólag alperest illette és habár kétségtelen az is, hogy alperes felpereseknek a szerződésnek megfelelő ellenszolgáltatást nem nyújtotta, mert mint a B. a. ítéletből, de alperes beismeréséből is kitűnik, alperes a kérdéses regény magyar kiadásának szerzői és kiadói kizárólagos jogával nem bírt és így abban felpereseket nem is részesíthette, felperesek a fizetett 1,000 írtnak visszafizetését nem, hanem csak megfelelő kárpótlást követelhetnének, az 1,000 frt visszaadását csak akkor követelhették volna, ha a szerződéstől ennek alperesi részről nem a kikötött értelemben történt teljesítése miatt elállottak volna, mit azonban felperesek nem tettek, hanem a könyvnek alperessel közös kiadását eszközölték és annak a szerződés szerint őket illető részét tényleg elárusították is. Miért is az elsőbiróság ítéletét ezen s az abban foglalt indokokból helvbenhagyni kellett. (1889. évi május hó 8-án, 5,508. sz. a.) A in. kir. Curia: Mindkét alsóbb fokú bíróság ítélete megváltoztatik s alperes a kereseti 1,000 frt tőke s jár. megfizetésérc köteleztetik. Indokok: Peres felek 1886. jul. 30-án a »Rinaldo Rinaldini* című regénynek magyar fordításban közös kiadására nézve