A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 8. szám - Adalék a beismerés által való bizonyítás gyakorlatához

70 A JOG annak jósága előtt. Sokszor voltam abban a helyzetben, hogy az irás szavai jutottak eszembe a legfelsőbb hatalomról, a mely ruházza a mezők liliomát és táplálja az Eg madarait. Szükségét éreztem az ebbe vetett hitnek. És nem csalódtam soha. A Gondviselés müve volt, hogy hosszú, változásokban, viszontagságokban gazdag pályámon mindig akadtak jó emberek, a kik felkaroltak, előre segítettek. Valóban sorsom tanított meg az irás ama szavainak igazságára is: »egy veréb sem esik le a háztetőről, egy hajszál sem hull le a fejről az Isten tudta nélkül". Csak az isteni Gondviselés csodás müvének tudhatom be, hogy azzá leltem, a mivé lettem. Ez az ünnepély tisztán családi jellegű, miként azt alelnök ur ő méltósága mondta. Ez bátorit fel arra, hogy e családi körben életemnek egyes részleteit elmondhassam. Teszem ezt azért is, mert köztudomású, hogy e család egyes tagjaira a szétosztás folytán válságos idő vár. Mi fog ebből rá következni, még senki sem tudhatja ? Természetes, hogy e bizonytalanság széles körökben nyugtalanságot okoz. Talán életemnek történetéből sokan meríthetik a tanulságot, hogy a bármily komoran fenyegető felhőket veszély nélkül oszlathatja el a Gondviselés jótékony keze. E családinak tekintett körbeni elbeszélésnek csakis ez a kizárólagos célja«. Ezután a tábla elnöke egyszerű, de épen ezért nagyon megható szavakkal vázolta élettörténetét. A kiemelkedő részletek felcmlitésével hálásan emlékezett meg mindazokról, kiknek életében pályáján tanácsot, oktatást, támogatást köszönhetett. Az érdekes részletekben gazdag elbeszélés közben gyakran fonta a hálás elismerés koszorúját olyanoknak fejére, kiknek valamely hozzátartozója a tábla kötelékében áll. Az őszinteség, a szerénység megragadó színezetet adott e beszédnek, melyet azzal fejezett be, hogy meggyőződése, mikép mindenki, a ki az elbeszélteken gondolatában végig megy, annak lehetetlen nem látni a mindeneket intéző hatalomnak jóságosan vezérlő kezét. Visszatérve a küszöbön álló átalakulásokra, igéretét fejezte ki az elnök, hogy szive sugallatát követve, valamint állásából folyó kötelességének tekintve, tőle telhetőleg azon lesz, hogy minden egyesnek érdekét, ki kötelességét hiven teljesiti, megóvja, képviselhesse. Kérte a tábla tagjait: nézzenek megnyugvással a jövő elé. Azután igy folytatta beszédének befejezését: »Bizonyos, hogy mindenkit, a ki Budapesten óhajtana maradni, nem lehet itt hagyni. De hogy ennek dacára az átmenet lehetőén simán folyjon le, azt én teljes erőmből igyekezem elérni és biztos reményem van, hogy törekvésemnek sikerét az igazságügyminiszter ur ő nagyméltóságának méltányos, jóakaratú elhatározásában fogom feltalálhatnia »Minden egyes, kötelességét hiven teljesítő tagját e nagy S ha az ész, mint a lélek alkotó elemének beszámíthatóságát még a felnőtteknél is, hol pedig megállapodott lelki tulajdonságokkal van dolgunk, ennyire bajos biztosan megállapítani; mennyivel inkább lehetetlen az a gyermekkorban, midőn maga az ész még fejlődésében, netáni ferdeségei pedig kezdeti időszakban vannak s ha csak határozottan elmezavar felé nem törekesznek, legfeljebb a cselekvés pillanatában adnak magukról életjelt. Ugy látszik, ennek lehet tulajdonitanunk, hogy a javitó-intézeti növendékek ítéletei között egyetlen egyben sem találkoztam még orvosi véleménynyel (már t. i. olyannal, mely a gyanús magaviselet dacára a beszámithatóságot állapítaná meg). Pedig hogy az orvosi vélemény meghallgatására itt is elég alkalom volna, egy pár növendékünkkel, kik inkább hülyék intézetébe válnának be, könnyen beigazolhatnók. AZ ifjú bűnösök lelki épségének megvizsgálása tehát nem volna épen szükségtelen, de itt koránsem a célból, hogy ez mentő körülmény gyanánt szerepeljen a javító-intézetbe való el nem helyezésre, mi 99 esetben 10o közül csak szerencse és meg nem fizetbetlen jótétemény az elhelyezettre és hozzátartozóira, hanem azért hogy mennyiben lehetséges, rámutattunk jó eleve a bajra, melyet a különben ép eszekhez hozzászokott nevelőnek gyógyítania kell. Mert hiszen akár örököltek, akár szerzettek legyenek az ideg rendellenességeiből származott lelki bajok, azok a gyermekkorban még nem olyan hatalmasak, hogy helyes nevelés ki ne irthatná, vagy legalább erejüket ne csökkentené s ilyformán az ilyeneknek hasznos polgárokká való kiképeztetésüket, vagy ki nem képeztetésüket joggal róhatjuk a nevelés érdeméül vagy hátrányául. (Befejező cikk következik.) testületnek fiamul kívánom tekinteni és különösen azon leszek, hogy az átmenet hátrányai ezekre nézve ne váljanak csapássá.« »Vannak, kik hosszú működésem ideje alatt különösen közel jutottak hozzám, a kik szivemnek hajlamait kiváltképen bírják. Ne tartsanak azonban attól, hogy ezek iránt érzett szeretetemet elé helyezem az igazság szeretetének. Nem fog ez letériteni a méltányos eljárás útjáról és mindenkivel szemben csak az érdemekre tekintettel fogok eljárni. »Ha e nem hivatalos színezettel, inkább társalgásszerüen elmondottakból vagy az ennek kapcsán tett kijelentésekből valaki magának megnyugtatást szerezhetett, ugy fáradságomat, mely betegségem utóhatása következtében annak elmondásával járt, bőven jutalmazottnak tekintem.« »Annak a biztos reményemnek kifejezésével zárom be szavaimat, hogy a kir. tábla minden egyes tagja a birói méltósággal összhangzóan, tekintet nélkül, hogy érdemeiket elismerésben részesitik-e, vagy nem, addig is, míg most eifoglalt helyeiken megmaradnak, töretlen buzgalommal teljesitendik nehéz feladatukat.« Ezzel a lélekemelő, családi ünnepély véget ért s a jelenvoltak az elnök lelkes éljenzése közben hagyták el a termet. Adalék a beismerés által való bizonyítás gyakorlatához. (A perdts. 163. §-a,) Irta: Dr. KELETI MÓR budapesti ügyvéd. K. és K. budapesti bej. kereskedő cégnek D. G. és társa budapesti vegyészeti gyár tulajdonosai ellen 255 frt 71 kr. tőke a jár. iránt a budapesti V. kerületi kir. járásbíróság, mint keresk. bíróság előtt indított perében, alperes cég a részére két egybehangzó ítélettel megítélt következő főesküt: »Hogy felperes és alperes cég között az elszámolás meg nem történt; hogy továbbá az A. alatti számlában kitüntetett kereseti összeget helyesnek el nem ismerte és végre, hogy az A. alatti számlában kimutatott kereseti összeget 1887. évi április havában váltókkal kiegyenlíteni nem ajánlkozott,« egyik tagja személyében letette, minek folytán felperes pervesztes lett. Az eskü letétele után, K. és K. cég ugyanazon bíróság előtt nyomban újabb keresetet indított D. G. és társa cég ellen, az ez utóbbi által felperes rendeletére kiállított, 270 frt 94 krról szóló 2 bon alapján, melyek összege az előbbi perhez csatolt könyvkivonatban szintén benfoglaltatott. Ezen az előbbi perhez csatolt könyvkivonatra alapította már most alperes védekezését, azt vitatván, hogy az abban javára kitüntetett összeg által a bonok összege teljes fedezetet nyert s ez okból felperest keresetével elutasittatni kéri. Az elsőbiróság alperest a kereset értelmében marasztalta, a kir. ítélő tábla azonban a elsőbirósági Ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével feltétlenül elutasította, mely Ítélet a kir. Curia által is helybenhagyatott. A kir. Curia által felhozott indokok, melyeket a Curia szószerint magáévá tett, a következők: »Felperes a per során nyíltan beismerte, hogy az alperes által 27. a. becsatolt köuyvkivonat tőle származik, ez okirat tehát felperes, mint kiállító ellenében, az annak tartalmában foglaltakra nézve teljes bizonyítékot képez. Ehhez képest miután felperes a per során az is beismerte, hogy a 2-/. alatti könyvkivonatban a jelen perben érvényesített A. és B. alatti kötelezőjegy (bon), illetve az ezek által képviselt összeg, a felperes kezéhez befolyt utánvételi összegekkel együtt, benfoglaltatik és miután a »Soll« rovat első tétele alatt alperes terhére irt s a jelen keresettel beperesitett két kötelezőjegy összegével ugyanazonos 270 frt 74 kr. összeg a »Haben« rovatban előforduló 431 frt 15 kr. utánvételi összeg által törlesztettnek jelenkezik, felperesnek nem állott jogában az általa már egyszer beperesitett s a meghozott határozatoknál alapul szolgált 2 /. alatti könyvkivonatban előforduló s a fentebbiek szerint (!) törlesztettnek jelentkező 270 frt 74 kr. tételt a könyvkivonat többi tételeiből kiszakítani s e tételt, a többi tételtől elvontan, ismét külön per tárgyává tenni és pedig annál kevésbé, mert felperes ... az alperes elleni korábban indított s már jogerősen eldöntött perben maga állította, sőt bizonyítani kívánta is, hogy a könyvkivonatban kitüntetett egyenleg a peres felek közt történt kölcsönös elszámolás eredménye, holott a perben felperes az egyenleg összegénél többet, vagyis 270 frt 94 krt kiván alperes ellen érvényesíteni. Mindezeknél fogva stb-«