A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 8. szám - Az új hagyatéki eljárás. 7. r.

5. JOG. 71 Ezen indokok azonban, nézetem szerint, teljesen tarthatlanok, mert: Az első per jogaimét az elszámolás, a másodikét pedig a bonok, tehát az előbbi perben nem használt bizonyíték és más jogcím képezték. Az első perben használt könyvkivonatot felperes az elszámolás eredményekint tüntette ki, vagyis azt mondta, hogy alperes cég neki, a megejtett elszámolás eredményekint, az azon könyvkivonatban kitüntetett összeggel adósa. Már pedig — a'peres esküje folytán — perrendszerüleg bizonyított tény, hogy az elszámolás felperes és alperes cég között egyáltalán nem, tehát a kereseti bonokra nézve sem történt meg; következéskép az ez alapon kitüntetett könyvkivonati tételek, melyeket felperes a meg nem történtnek bizonyult elszámolás megejtése után vezetett be kereskedelmi könyveibe, ugyancsak az alperes által letett eskü folytán, nem jöhettek többé figyelembe és alperes cég a feltétlen fizetési kötelezettséget megállapító bonok alapján, feltétlenül s annyival inkább marasztalandó lett volna, mert alperes nyíltan beismerte, hogy a bonok összegét megkapta, tehát az, hogy a bonok összegével tartozásban van, minden kétségen felül áll. Az előbbi kereset az elszámolásra alapíttatván, felperes abból kiindulva foglalta a bonok összegét is a könyvkivonatba; de ha alperes megesküdött arra, hogy az elszámolás közte és felperes között meg nem ejtetett, vagyis hogy a kereseti bonok elszámolás tárgyát nem képezték, felperesnek feltétlen jogában állott a feltétlen fizetési Ígéretet tartalmazó bonokat alperes cég ellenében érvényesíteni és ugyan annyival inkább, mert alperes nem bizonyította, hogy felperes a bonokat elszámolás tárgyává tartozott volna lenni, söt ez — tekintettel a bonok tartalmára — egyenesen ki van zárva. Venio ad fortissimum! Ha már az első perhez csatolt köuyvkivonat, az alperesi eskü dacára is, bizonyíték gyanánt fogadtatott el, az csakis teljes tartalma szerint történhetett (prdts. 163 §.) és alperes feltétlenül marasztalandó lett volna. Ép ez okból teljesen érthetetlen azon Ítéleti indok, mely szerint a bonok összege törlesztettnek (?) jelentkezik és ugyan annyival inkább, mert alperes első perben nyíltan beismerte, hogy tartozásban van, de — úgymond — részletes számla nélkül nem védekezhetik. Mi alapon mondja tehát a x. Ítélet, hogy azért, mert felperes — minden ez iránybani kötelezettség nélkül, a bonok összegét is a könyvkivonatba foglalta, alperes pedig esküt tett, hogy a könyvkivonatban kitüntetett összeget helyesnek el nem ismerte, ő sem a bonok összegét, nem pedig a könyvkivouatban kitüntetett összeget megfizetni nem tartozik ? ! Mert vagy bizonyíték a könyvkivonat és akkor ott van annak saldoja, vagy pedig nem bizonyíték s akkor alperes eo ipso tartozásban van. A cur. ítélet fentiek szerint a könyvkivonatot bizonyítékot képezőnek fogadván el, miért szakította ki annak egyik tételét, a felperes mellett szóló egyéb tételeket pedig és az egyenleget miért s mi alapon mellőzte teljesen? A prdts. 166. §-ára való hivatkozás nem lehet helyes, mert lépten-nyomon a legnagyobb jogsérelmek állan'mak be, ha valamely okiratban foglaltakból egy mondat kiszakítva — minden vonatkozás nélkül az okirat egyéb tartalmára — a kiállító ellen érvényesíthető lenne. Ezekből folyólag tehát, nézetem szerint, a prdts. 163. §-ának rendelkezése az okiratok általi bizonyításra is feltétlenül alkalmazandó. Az új hagyatéki eljárás. Irta: dr. BLUM BÉLA pécsi kir. közjegyző. (Hetedik közlemény.) * Ezen tisztán a személyi viszonyokra és a vagyonkezelésre szorítkozó hatáskör azonban nem terjedhet odáig, hogy az árvaszékek a nem önjogú felek örökségének megszerzésére, jogaik közvetlen érvényesítésére legyenek hivatva. Mert ez már birói functio! Az pedig, hogy az államosítandó árvaszékek, mint egyszerű felek kérelmezzék a nem önjogú örökösök nevében az örökség megszerzését és érvényesítését: egy állami hatóság fogalmával absolute össze nem egyeztethető ! Ha már most ebből folyólag az árvaszékek, mint közigazgatási hatóságoknak közvetlen beavatkozása a hagyatéki eljárás menetébe mellőzendő: akkor a hagyatékbiróság kizárólagos hatáskörét kell megállapítanunk minden hagyatéki ügyre nézve, akár önjogúak, akár nem önjogúak az örökösök és ki kell azt terjesztenünk a hagyatéki eljárás egész körére, kezdve azon időponttól, midőn az örökhagyó elhalálozása a halálesetfelvétel beérkeztével a bíróság tudomására jutott, egész addig a pontig, a hol az örökség az örökösöknek az örökösödési igazolványban átadatik. Oly ügyeknél, a hol csupán önjogú örökösök érdekelvék, az eljárás megindítása, sőt az osztályegyesség megkötése — a közhitelesség feltétele mellett — magukra az önjogúakra bízandó ; a hagyatéki ingatlanok tulajdonjogának megszerzésére kiszabandó záros határidő kikötésével. Oly ügyeknél ellenben, a hol nem önjogú örökösök is érdekelvék, az eljárás a hagyatékbiróság által hivatalból lesz meginditandó; mert az árvaszékek helyett a hagyatékbiróság fogja a nem önjogú örökösök örökségének megszerzése iránt a szükséges intézkedéseket hivatalból megtenni. A hagyatéki eljárás körén belül a nem önjogúakat törvényes képviselőjük, vagy árvaszékileg kirendelt gyámjuk, illetve gondnokuk fogja képviselni, a ki mint ilyen, az árvaszékkel folytonos érintkezésben áll, attól esetleg utasításokat is kérhet, mihelyt a nem önjogú vagyoni érdekeinek érvényesítéséről van szó. Csak az árvaszék közvetlen beavatkozása mellőzendő ! Poroszországban az 1875. évi július 5-én kelt gyámsági törvény a gyámhatóságot a járásbíróságokra (Amtsgericht) ruházza; itt tehát a gyámhatósági teendők egész köre az igazságszolgáltatás keretébe van vonva. A gyámhatóság ily szervezete mellett nem sérti a jogállam fenhangoztatott jogelvét az, hogy a gyámhatóság a hagyatéki eljárás menetébe közvetlenül beavatkozik a részére biztosított jóváhagyási jogával. De nálunk a gyámhatóság közigazgatási közeg lévén, e közvetlen beavatkozás jogsérelmet képezne. Ausztriában a gyámhatóság szervezete majdnem azonos a porosz gyámhatósági szervezettel s igy hasonló elbirálás alá esik. Franciaországban ellenben a gyámhatósági szervezet ettől lényegesen különböző ; mert ott azt a családtanács gyakorolja a békebiró elnöklete alatt, oly korlátozással, hogy a nem önjogú örökösnek jogi képviselete az államügyészt illeti* A családtanács és békebiró — ez utóbbi mint közig izgatási közeg — a nem önjogúnak csupán vagyoni, neveltetési és ellátási ügyeit intézi, mig a jogok érvényesítése a nem önjogúak részére az igazságszolgáltatás közegének van föntartva. A mi gyámsági rendszerünk tehát határozottan közelebb áll a francia rendszerhez, csakhogy a családtanácsot és békebirót nálunk az árvaszék helyettesíti, mely eddig a nem önjogúak jogainak érvényesítését is közvetlenül gyakorolta. Hagyatéki eljárásunk reformjánál tehát itt kell megtenni az első lépést olyképen, hogy nem önjogúak öröklési jogainak érvényesítését az árvaszéktől elvévén, a hagyatékbiróság hivatalos kötelességévé kell tennünk. Franciaországban is hivatalból indíttatik meg az eljárás, ha távollévő vagy nem önjogú örökösök hí vatvák az örökösödésre és az osztály — mely csupán önjogú örökösök érdekeltsége esetében azok szabad akaratára van hagyva — hivatalból foganatosittatik, mihelyt távollévők vagy nem önjogúak örökösökként érdekelvék. Ezen hivatalos osztály az önjogú örökösök közt csupán azon esetben foganatosittatik, ha azok az osztályt önmaguk közt egyezségileg el nem intézhetik. Ha a francia hagyatéki eljárás ezen intézkedéseit összehasonlítjuk a mi öröklési jogról szóló törvényjavaslatunk 448 — 452. §-aival, a kettőnek szoros összhangzását nem fogjuk tagadhatni. A mi jogrendszerünkben a hivatalos osztály eddig majdnem egészen ismeretlen fogalom volt és csak a ptr. 583. §-ban szabályozott sommás osztály áll vele némi rokonságban. Gyámsági rendszerünknek a fentiek szerint leendő újjáalkotásával s annak a közigazgatás és igazságszolgáltatás közt leendő helyes megosztásával új hagyatéki eljárásunk is ez alapra lesz helyezendő. És itt azután a hivatalos osztály intézménye kiváló szolgálatokat tehet. Nézzük közelebbről ezen hivatalos osztályt! »Ha az örökösödési jog és az örököstársakat illető örökrész nem vitás«, a hagyatékbiróság hivatalból készítteti »az örökösödési hányadok* Lásd Cod. civ. art. 450., 407 , 416. és 406.