A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - Az új hagyatéki eljárás. 5. r.

fi JOG. 51 már kifizetett, avagy követeléseiket, illetve hagyományaikat megelőző elsőséggel zálogjogilag biztosított hagyatéki terhek, valamint a "^9; rendelkezései szerint a hagyományaikat sorrendben megelőző más követelések vagy kötelesrész a leltárban kimutatott örökség értékét kimerítik, közhitelű módon igazolni tudja, további felelősséggel nem tartozik. »Ugy a közhitelű leltárral, valamint az örökösnek ezen igazolásával szemben a hitelezőknek és a hagyományosoknak az ellenbizonyítás megengedtetik. A hitelezőnek vagy hagyományosnak kívánságára az általa megperelt örökös köteles esküt termi arra, hogy a leltárba felvett vagyonon felül tudomása szerint más vagyon, mint örökség reá nem szállott, illetőleg, hogy az általa öröklött vagyont, annak értékét és az előjoggal biró hagyatéki terheket, előnyös tételeket, illetve kötelesrészt legjobb tudomása szerint helyesen vallotta be. »Ha az örökös közhitelű leltárt nem vétet fel, azon perben, melyet az örökhagyó hitelezői és a hagyományosok követeléseik vagy hagyományaik iránt az örökös ellen indítanak, annak bizonyítása, hogy a hitelező vagy hagyományos követelése, illetve hagyománya az örökség értékéből fedezetet nem nyer, az örököst terheli. Ha pedig a fentebbi esküt le nem teszi, az teendő fel: hogy az örökség értéke a per tárgyává tett követelést vagy hagyomány teljesen fedezi. »Ha és a mennyiben az örökös fentebbi kötelezettségének eleget tesz, a marasztalás csak addig terjedhet, a mennyiben a perben bizonyítottak figyelembevételével az örökség értéke fedezetet nyújt; és az örökhagyó hitelezőjének követelése ezen fedezet erejéig csak határozott összegben ítélhető meg; a hagyomány kielégítésében pedig az örökös csak akkor marasztalható, ha a 402 -404. §§ esetei fenn nem forognak.« De meg kell változnia ugyanezen indokoknál fogva a következő 413. § nak is, mely a kötelesrészre jogosítottnak az örökös elleni jogairól intézkedik. A leltárak közhitelű felvételével megszűnik a lehetősége annak, hogy a kötelesrészre jogosított egy ily közhitelű leltárral SEemben az abban foglalt vagyon állagára és értékére nézve az örököstől esküt követelhessen. Mert a mi a közhitelű leltárba felvétetett, annak állagára és értékére nézve a közjegyző felelős, ki köteles gondoskodni a vagyon helyes felvételéről és megbecsléséről. A kötelesrészre jogosított csak azt követelheti, hogy ha a hagyaték leltároztatott — és vegyük ezt, mint normális esetet előbb — az örökös a leltárba netalán fel nem vett, de birtokában vagy rendelkezése alatt lévő vagy általa elidegenített hagyatéki vagyont s a természetben már meg nem lévő hagyatéki vagyon értékét eskü alatt fedezze fel. Továbbá követelheti a kötelesrészre jogosított, hogy ha a hagyatéki vagyon nem leltároztatott, az örökös — ekkor már a hagyaték állagát és értékét is — valamint az ő, illetve ha többen vannak mindenik örökös birtokában vagy rendelkezése alatt levő hagyatéki vagyont avagy a természetben már meg nem lévő hagyatéki vagyonnak is értékét eskü alatt fedezze fel. Különösen pedig fel kell tüntetni a különbséget a kötelesrészre jogosítottnak s a hitelezők és hagyományosoknak — az örökössel szemben való jogállása tekintetében, mely abból áll hogy ez utóbbiak csupán az örökös ellen indítandó per során követelhetik az örökösnek eskü, tételét, — rnig a kötelesrészre jogosított ezt külön per nélkül is követelheti a hagyatéki eljárás során. Ezen éles különbséget a 413. §. nem eléggé tünteti fel. A szakasz első bekezdésének módosítandó szövege következőképen volüa megállapítandó : »A kötelesrészre jogosított a közhitelű leltárral szemben külön per megindítása nélkül a hagyatéki eljárás folyamában követelheti, hogy az örökös a leltárba netalán fel nem vett, de az örökös vagy ha többen vannak mindenik örökös birtokában vagy rendelkezése alatt lévő vagy általa elidegenített hagyatéki vagyont s a természetben meg nem lévő hagyatéki vagyon értékét, — a mennyiben pedig a hagyatéki vagyon nem leltároztatott, a hagyaték állagát és értékét is eskü alatt fedezze fel.« A törvényjavaslat negyedik fejezete a vagyonelkülönzésről szól és miután a később ismertetendő eljárási szabályok értelmében a vagyonelkülönzés egészben közhitelű alapra van fektetve, illetőleg a közjegyzők hatáskörébe van utalva: e fejezet szakaszain változtatást tenni nem szükséges. A vagyonelkülönzés a mi jogéletünkben egészen új intézmény lévén, törekedjünk vele részletesebben megismerkedni. Ha az Örökhagyó hitelezői, a kötelesrészre jogosítottak és a hagyományosok követeléseinek a hagyaték cselekvő állapotával való egybevetéséből vagy az örökös viszonyaiból folyólag veszély valószínűsége mutatkozik: az örökhagyó olyan hitelezőjének kérelmére, a ki habár még le nem járt követelését közokirattal, teljes bizonyító erővel biró magánokirattal, a törvényes kellékekkel biró el nem évült váltóval, vagy feltétlenül marasztaló, bár még nem jogerős birói határozattal igazolja, továbbá a kötelesrészre jogosítottnak vagy olyan hagyományosnak kérelmére, kinek hagyománya a törvényben megállapított alaki kellékekkel biró s kihirdetett végrendeleten vagy öröklési szerződésen alapul, a hagyatéki va gyónnak elkülönzését és zárlat alá vételét rendeli el. Azon hitelező, kötelesrészre jogosított és hagyományos, a ki az örököst személyes adósul elfogadta, az elkülönzést kérni nincsen jogositvu. (423. §.) Nyilt kérdések és feleletek. Hallgatólagos tényállítással lehet-e rágalmazást elkövetni ? A btkv 258. §-a szerint a rágalmazás vétségének definitioja I következő: »A rágalmazás vétségét követi el és hat hónapig j terjedhető fogházzal és ötszáz frtig terjedhető pénzbüntetéssel | büntetendő : a ki valakiről, többek jelenlétében vagy több, habár nem együtt levő személy előtt, olyan tényt állit, mely | valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás i megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki.« Kérdeni bátorkodom már most az igen nagyra becsült jogász közönségtől, rágalmazást képez-e jbiróságunknál előfordult következő eset : Sz. J. mult évi aug. 7-én a nála lakó A. J-né tulajdonát képező egy zsák búzát N.-Kanizsára szállítva ott eladta s másnap reggel a káros A. J néuek azt mondotta, hogy búzáját ellopták, a mit nyomban a községbirónak is bejelentett, azonban a nélkül, ; hogy a tettességgel valakit gyanúsított volna. A községbiró egyik ; esküdttel azonnal nyomozásra indult, mivel Sz. J. vádlott neje — a I ki a búzának férje által történt eladásáról mit sem tudott — azon | gyanújának adott kifejezést, hogy a búzát más, mint a szomszédban | volt cséplők el nem vihették és a kik közül Cs. M. vádlott házához j járatos volt s tudta, hogy a kamara kulcsa, melyből a buza elveszett, i hol szokott állani, mindezt vádlott jelenlétében mondta el nej • a biró és esküdtnek, ki neje ezen kijelentését nemcsak hogy hallgatólag jóváhagyta, hanem H Gy. és Cs. M.-nél megejtett házkutatásoknál is megjelent az elöljárókkal s igy roszakaratú szándékossággal, habár hallgatólag is meghagyta az elöljárókat ama tévhitben, hogy a búzát csakugyan a cséplök vitték el, holott jól tudta, hogy az nem való, mivel azt ő maga adta el. Ezen tényállást vádlott önmaga is beismerte, kérdés most már tehát az, hogy hallgatólag lehet-e az idézett törvényszakasz eriteriumához megkívántató — tényt állítani s vájjon vádlott rágalmazás vétségében marasztalható-e? Megjegyzem, hogy ezen bíróság marasztaló Ítéletet hozott, a melyben vádlott megnyugodott s igy az felsőbb elbírálás alá nem kerülhetvén, minthogy szerény nézetem szerint a kérdés nem mindennapi, az igen t. nagy jogász közönséghez fordulok, vájjon ezen bíróság helyes alapon hozta-e meg ítéletét, megjegyezvén végül azt is, hogy vádlott ellenében alapos vétsége — ama védekezésével szemben, hogy A. f. búzáját tévedésből tette fel kocsijára — beigazolható nem volt. Hímfy Lajos, letenyei jbir. aljegyző. Vegyesek. A magy. kir. Curia f. évi február hó ü8. napján Szabó Miklós elnöklete alatt teljes ülést tart, melynek tárgya következő vitás elvi kérdés lesz: »Közös tulajdont képező, egy telekkönyvi jószágtestnek egyik tulajdonostárs jutalékára bekebelezett zálogjog hatálya kiterjed-e a másik tulajdonos társának jutalékára is, ha ezen jutalékot, a zálogjoggal terhelt birtok tulajdonosa, a zálogjog bekebelezése után tulajdonul megszerezte, és ezen utóbb szerzett jutalék még zálogjoggal terhelve nem volt?« Előadók: Néhai Jamniczky Lipót helyett Puky Gyula, a kir. Curia birája, az illető per száma 5,465/p. 89., Süteő Rudolf, a kir. Curia birája, az illeti") per száma 18/p. 86. A budapesti rabsegélyző egyesület január 25-én, R ak o v s z k y István elnöklete alatt, Székely Ferenc főügyészi helyettes, alelnök jelenlétében választmányi ülést tartott, a melyen