A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 6. szám - A csődtörvény 164. §-ához

48 A JOG. ságok kiváló erőkkel láttassanak el, alig lehetne minden aggodalom nélkül a collegialis bíróságra bizni. De ez ellenkeznék az igazságügyminiszter másik és ama helyes reformjával, hogy a kitűnő erőket a járásbíróságoknál meghagyni szándékozik rangban és fizetésben való előmenetel mellett. M i k é n t volna már most a felebbviteli rendszerbeilleszthető, hogy a királyi táblai vagy curiai biró rangban álló járásbi ró eljárását, határozatát a törvényszéki birák bírálják felül? Ez a valóságos anomália és mindez egygyel több ok, hogy a javaslat a napirendről levétessék. A javaslat szerzője a javasolt lépéstől ama hatást várja, hogy a járásbirósági ügyek jobb igazságszolgáltatásban részesülnek, mint eddig. Hogy pedig ez csak puszta feltevés, mivel sem indokolt állítás, azt felsorolt érveinkkel eléggé begyőztük. Elismerjük, nem vitatjuk annak ellenkezőjét, miként a civilis ügyek súlypontja a tényállás tisztába hozatalában rejlik, de a mostani szóbeli eljárás mellett elégségesnek tartjuk, ha az alsó bíróság ítéletével meg nem elégedő félnek egyszerűen módot és alkalmat nyújtunk, hogy netáni mulasztását felebbvitel nélkül az alsó bíróságnál pótolhassa. Hozzuk be egyfelől az újra felvételt, mely az ítélet végrehajtását ne akadályozza, de az árverést, kiutalványozást stb. függeszsze fel, másfelől ismét ott van a perújítás. Ezek mind olyan természetű per- és jogorvoslatok, kivált ha következetesen alkalmazzuk amaz elvet, hogy a perújitási kereset más bírónak osztandó be, mely a ténykérdés megnyugtató tisztába hozatalára teljesen elégséges. Egyszerűsíteni, gyorsítani kell a sommás eljárást, nem complicálni oly módon, hogy még a Curia is megidé?hesse magához a feleket (128—138. §§.). Ez úgyszólván elviselhetetlen teher. A sommás eljárásban arra kell fektetni a fősúlyt, a mire az 1868. évi LIV. törvénycikk helyezte. Legyen gyors, azért sommás. Respectálni és következetesen alkalmazni kell egyrészt a perrendtartás 115. §-át s arra szorítani a feleket, hogy mielőtt pert indítanak, szedjék rendbe bizonyítékaikat és ezzel felszerelve jelenjenek meg, ellenkező esetben csak az ellenfél beleegyezése vagy pedig oly esetben adatnék halasz • tásnak hely, ha új bizonyítékok hozatnak fel, melyre az ellenfél elő nem készülhetett, másrészt nem kell megengedni, hogy a perrendtartás 245. §-a ellenére a felek a tárgyalás befejezése után és az ítélet hihirdetése előtt bármikor és annyiszor jelentsenek be tanukat, a hányszor nekik tetszik, miként ezt a kir. tábla gyakorolja és az új javaslat szintén elfogad, mert ez a sommás eljárás teljes elfajulása és elposványodására vezet és ne csodálkozzunk azon, ha ily procedúra mellett egy egyszerű sommás per évekig elhúzódhat. En részemről a kir. ítélő táblával ellenkező álláspontra helyezkedtem és várom a kir. Curia döntő határozatát, de ezzel is már elértem azt, hogy sommás pereimet, ha csak kivételes akadály fenn nem forog, három hét, legfeljebb egy hónap alatt, a tanúkihallgatás keresztülvezetésével is befejezem. Azt hozzák fel védelmül, hogy a perújítás kikerülése céljából méltányos az eljárás, s hogy a gyógyszer rosszabb lenne a kórnál. Nem áll, mert először is a szentesitett törvény rendelkezését semmiféle méltányossági indokból megsérteni, ignorálni nem lehet, nem szabad, másodszor meg mindezen kifogás csak addig bir értékkel és állhat meg, míg a szigorú eljárás a peres felek meggyőződése és tudatába át nem megy, mert a mint átment, igyekezni fognak minden körülmények között a törvény értelme szerint eljárni, nehogy a perújítás esélyeit vonják magukra. De azzal, hogy teljes felebbezést, bizonyítási eljárás, perbehivás, szavatosságra hivatkozó igazolással stb. engedünk a sommás eljárásban s elfogadjuk e mellett még a perújítást és a perújításban hozott ítéletnek felebbvitel esetén ugyanazon retortákon, procedúrán kelljen keresztül mennie, az igazságszolgáltatáson mit sem javítunk, attól annak fellendülését hiába várjuk, mert az ily processualis rendszer azt határozottan rosszabbá teszi. Ez nem haladás, hanem hanyatlás lenne. Ez az én szerény véleményem, a melyben a javaslat tisztelt szerzőjének a tudományos világban elfoglalt kitűnő állása és jeles processualistaságába vetett minden bizalom sem rendit meg, mert habár polgári perrendünk reformálását elkerülhetetlennek és szükségesnek tartom a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztésével a királyi törvényszékeknek fórum ' appellatoriumma leendő szervezését, miként ennek a »Jog« 1887. évi 48., 49. és 50. számaiban »Adalékok igazságügyünk reformjához« cím alatt irt cikkemben kifejezést is adtam, de a felebbvitel szóbeliségét nem ismerem el oly panaceának, mely egyedül volna képes igazságszolgáltatásunk tarthatatlannak jelzett állapotán gyökeresen javítani. A csődtörvény 104. §-ához. Irta : dr. KISS KÁROLY, budapesti ügyvéd. Azon többször hangoztatott vádak igazolására, hogy még a különben több kritikával szövegezett igazságügyi törvényeinkben J is fordulnak elő — inkorrekt és igy félremagyarázható kifejezések — most, a folyamatban levő igazságügyi reformmunkálatok alkalmával én is akarok praxisomban felmerült gyakorlati esettel szolgálni s ez által — bármily csekély mérvben — odahatni, hogy törvényeink megalkotásánál és szövegezésénél jövőre a kiváltképen gyakorlati szakférfiak is meghallgattassanak. S. csődtömeghez egy fővárosi balparti ház is tartozott, 1 melyet tömeggondnoki minőségemben kezeltem, utóbb önkéntes birói árverésen eladattam. Ezen ingatlanra vonatkozó elkülönített tömeggondnoki számadásomat a budapesti kir. tszék tlkkvi osztályához nyújtottam be, mert ezen számadás fe1 lett a csődtörvény idevonatkozó 164. §. második bekezdése értel1 mében az érdekelt jelzálogos hitelezők is meghallgatandók levén, már a dolog természeténél fogva is csak ezen »hatóság'< lehet hivatva arra, hogy a jelzálogos hitelezőket meghallgassa. Beadtam pedig számadásomat a tkkvi hatóságnál a 164. §. 2. bekezdésének azon általam csupán nem elég szabatosnak tartott kifejezése folytán is: »a számadás a csődbiróságuál s ha az ingatlan más bíróság dologi hatóságához« tartozik, ez utóbbinál nyújtandó be. Ezen beadványomra hozott 12,129/89. telekkönyvi számú végzés igy szól: »Minthogy a Budapest főváros pesti részének 6,934. számú tkkvi betétében 6,874. hrsz. alatt felvett vb özv. Silbermann Márkné szül. Neuer Franciska csődtömegéhez tartozó ingatlanra vonatkozó csődtömeggondnoki számadás az 1881. évi XVII. t.-c. 164. §-ának második bekezdése értelmében nem a telekkönyvi hatósághoz, hanem az illető birtok bírósághoz nyújtandó be, annálfogva ezen a tkkvi hatósághoz illetéktelenül benyújtott csődtömeggondnoki számadásra vonatkozó hivatalos jelentés hivatalból visszautasittatik. Miről dr. Kiss Károly ügyvéd hátiratilag értesíttetik. Budapesten, 1889. december 23-án. A budapesti kir. törvényszék, mint tkkvi hatóság.« Tehát ezen végzés a 164. §. »dologi hatóság« kifejezése alatt már épen »birtokbiróságot« ért. Nem akarok a fölött vitatkozni, hogy melyik felfogás helyesebb, mert elég világos és a dolog természetéből következik, hogy a tkkvi hatóságnál nyújtandó be az ingatlam tömegre vonatkozó elkülönített tömeggondnoki számadás, annál is inkább, mert ezen 164. §-ban megjelölt »hatóság« teendője csupán a jelzálogos hitelezők meghallgatására szorítkozik, a további eljárás, t. i. az ezen számadások fölötti érdemleges tárgyalás, a netáni bizonyítási eljárás keresztülvitele és ítélethozatal a 1G2. és 163. §-ok értelmében a csődbíróság (ez esetben a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék) hatáskörébe tartozik. A birtokbiróságot pedig nem szándékolhatta a törvényhozó ilyen kisebb jelentőségű és nem hatáskörébe eső teendővel megbízni. Világos az eddigiekből, hogy egyfelől a 164. §. ezen kifejezése »az ingatlan bíróságának dologi hatósága« nem szabatos,