A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 6. szám - Mi teendő ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar?

a JOG. 49 fél a közvádló mellett a folyamatban levő bűnvádi per keretén belül hivatottnak jelentkezik jogai megvédésére. Lassan fejlődött ezen eszme a magánjogi civilis adhaesio alakzataiból, melyek elöföltétele volt a nyomozó per; és azon mérvben, a melyben ez utóbbi a vádalakon és még inkább a I v á d e 1 v e n alapuló modern bűnperré átalakult, csak az igaz- | ság követelménye gyanánt jelentkezett, az u. n. partié civile- j nek nem jelentéktelen befolyást engedni a bűnvádi eljárás menetére. A biró azon kötelezettsége, a büntetendő cselekraéfiy által származott kárt hivatalból kideríteni és figyelembe venni, teljesen érintetlen marad a modern bűnperben is, mert bensöleg elválaszthatlan kapcsolatban áll az igazság kiderítése iránti törekvéssel. A törvény azonban a magánvádlót jogainak önálló, a biró melletti megóvására hivja fel, hog/ a contradictorius eljárás elvét e téren is megvalósíthassa és a bírónak hivatalos kötelességében a legalkalmasabb támogatást nyújtsa. Azon tagadhatlan hátránynyal szemben, hogy bizonyos irányban a terhelt állása ez által kedvezőtlenebbé és súlyo- I sabbá válik, mert két vádlóval áll szemben, kik közül az egyik becsületet és szabadságát fenyegeti, a másik pedig vagyonjogi létét megtámadja, — kötelessége a törvénynek azon jogok mértékét, melyek a magánvádló által a folyamatban levő peres eljárásban gyakorolhatók, a s z ü k s ég e s r e meg- j szorítani és bölcs előrelátással megakadályoztatni azt, hogy ! a magánvádló ne vegye igénybe az ügyész pártállását, mely annak közjogi hivatásában gyökerezik. Mert a perorvoslat helyes felfogása szerint a magáncsatlakozásnak csak mellékvádnak kell és szabad maradnia. Alapjában és gyakorlása alakjában ez a közvád által van feltételezve, mely céljai támogatására igénybe veheti ugyan a magánvádlót, a nélkül azonban, hogy viszont a közvádló kizárólag mozgásba hozassék, hogy a magánvádló netaláni önző indokainak és nem mindenkor tiszta céljainak szolgáljon. N Mi teendő, ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar? Irta : dr. BLUM BÉLA kir. közjegyző Pécsett. A kiindulási pont — nézetem szerint — a ptr. 560. §-a és a gvámi trv. 243. §-a. Az emiitett esetekben hivatalos eljárásnak van helye, melyet a fenforgó viszonyokhoz képest vagy a bíróság, vagy a gyámhatóság említ meg. A hivatalos eljárás befejezését az örökösnek makacs vonakodása nem akadályozhatja. A szabályszerűen megidézett örökös tehát, a ki a tárgyalásra meg nem jelenik, vagy olybá veendő, mint a ki érdektársai előadásához mindenben hozzájárul és külön igény érvényesítését nem kívánja, vagy olybá veendő, mint a ki külön osztályegyezséget örököstársaival kötni nem akar s megelégszik a hagyaték osztatlan aránybani átadásával, vagy olybá veendő, mint a ki örökös társaival megegyezni nem tudván, igényeit peruton akarja érvényesíteni ; vagy végre olybá veendő, mint a ki hitelezőjétől el akarja vonni az ennek kielégítésére szolgáló örökségét. Az első esetben a ptr. 112. §-ának analógiája szerint az elmaradt örökös ezen törvényes vélelem hatálya mellett a tárgyalást vezető kir. közjegyző által újra megidézendő s ismételt meg nem jelenése esetében — miről a kir. közjegyző által külön jegyzőkönyv vétetik fel — a bíróság által örökös társaihoz csatlakozottnak veendő lesz. Ez ott fog alkalmaztathatni, a hol hasonérdekü örökösök érdekelvék s ellentétes igények nem látszanak fenforogni. Nevezetesen pedig ott is, a hol az örökösök csak oly célból idéztetnek meg, hogy az elhalt telekkönyvi tulajdonos helyett a gyámi trv. 250. §. 3. pont végbekezdésében említett nyilatkozatot adjanak. Ily esetben ugyanis az örökösök közül egyik-másik azért nem jelenik meg, mert nincs mit örököln i e. Ha tehát az ily örökös a csatlakozás vélelmének joghatálya mellett újólag megidéztetvén, ismételten elmarad, joggal vélelmezhető érdektársaihoz csatlakozottnak. A második eset csak ott alkalmazható, a hol a hagyaték testvérek vagy unokatestvérek közt osztandó meg, mely esetben az elmaradt örökös olybá vétetik, mint a ki örökrésze mennyiségére nézve örököstársaival megegyezni nem akar és a ptr. 583. §-a rendelte sommás osztályt kívánja. Itt azonban az örökösödési jogcímnek egy és ugyanannak kell lennie. A harmadik esetben oly örökösökről van szó, a kik közt nincs meg az előbb említett rokonsági viszony, vagy ha az meg volna is, a kik különböző jogcímekre hivatkoznak. Ha ezek közül valamelyik ismételt megidéztetése dacára elmarad, olybá veendő, mint a ki egyezkedni nem akar s külön igényeit perúton fogja érvényesíteni. A hagyaték-, illetve birtokbiróság tehát a ptr. 587. §-a alapján az elmaradt örököst fogja a perre utasítani. A negyedik eset végre arra vonatkozik, ha az örökös vagy örökösök a tárgyaláson azért vonakodtak megjelenni, mert a végrehajtási trv. 138. §-a alapján álló hitelező elől örökségüket, melyből az követelését kielégíthetné, elvonni akarják, vagy esetleg már el is vonták. Ez esetben a tárgyalás a megjelent hitelezővel nem fog lehetni megkérni a jegyzőt, hogy ezt vagy azt a meggondolatlan szót a jegyzőkönyvből hagyja ki. Mennyivel méltóságteljesebb, mennyivel szabatosabb és mennyivel rövidebb lesz a tárgyalás! Mert tudni fogják, hogy minden szót elmond majd a kir. Tábla vagy Curia senatusában: a phonograph. Hát a tanukra mily nagy könnyebbség lesz! Most, ha a tárgyalás megszakad valami okból, az új tárgyalásra újra beidézik az összes tanukat, azokat is, a kik már 1—2-szer el is mondták már, a mit tudnak a dologról s elmondatják vele vallomását harmadszor is. Ezen nagyon csodálkozik ugyan az egyszerű ember s nem képes felfogni, hogy a bíróságnak mi különös öröme lehet abban, az ő mondókáját háromszor is meghallgatni, de megnyugszik, mert azt mondják neki, hogy hiába, követeli az összbenyomás és a közvetlenség s a jó atyafi nem mer elégedetlenkedni, mert azt hiszi, hogy a ki ilyet követel, az »nagy ur« lehet. Akkor mind erre nem lesz szükség. A tanuk el fognak bocsáttatni, ha egyszer megtették nyilatkozataikat, az új tárgyaláson hiven el fog mindent mondani helyettük a phonograph. S miután a tanú vag) a vádlott kinézése, arczkifejezései, mozdulatai is benyomással lehetnek, fel lesz állítva a jegyzői asztalon még egy második gép is: a photograf. Teremszolgának nem lesz más alkalmazva, mint a ki e két egyszerű gép kezeléséből vizsgát tett legyen s bírni fog gépészi oklevéllel. így meg lesz örökítve a végtárgyalás minden gondolható részlete természethűen, hamisítatlanul, még az is, ha valamelyik tanú vagy vádlott vallomás közben gyanúsan köhécselt. S nem lesznek felesleges vitatkozások a felett, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv hiven van-e felvéve. A tárgyalás befejeztével pedig kiveszik majd a lemeztekercset a phonografból s a matricákat a photografból és jegyzőkönyv helyett mellékelik az iratokhoz. A felsőbb biróság elé nem kellend természetesen újra odafárasztani a tanukat és szakértőket. Előadókra sem lesz szükség s így természetesen az ügyek tanulmányozására sem kellend pazarolni a drága időt. Beleteszik ott a lemeztekercset vagy papírszeleteket a fötörvényszéki phonografba s a tárgyalás megkezdtével kinyitják a gépet s az elmondja elejétől végig, hogy mi hogyan történt az elsőbiróság előtt, mindent hiven, ugyanazon hanglejléssel, ugyanazon zavarral vagy határozottsággal, a mint megtörtént. Ez aztán lesz tökéletes szóbeliség! Még a vádló- és védőbeszédeket sem kellend az ügyészeknek és ügyvédeknek újra elmondani. Elvégzi ezt is a phonograf. S hogy physiognomiai tanulmányokat is tehessenek a fötörvényszéki bírák, mialatt a phonograf beszélni fog, előttük fognak feküdni az első tárgyalásról felvett photografiák. Olcsóság tekintetében pedig hasonlithatlanul olcsóbb lesz. Egy phonograf alig fog annviba kerülni, mint egy jegyző egy évi fizetése s azt még csak előléptetni vagy pensióval ellátni sem kellend. De — kérded nyájas olvasó — hát ha valamely fötörvényszéki biró még valami felvilágosító kérdést is akarna intézni valamely tanúhoz? Erre csakugyan nem is gondoltam. Várni kell tehát mégis ez új rendszerrel, inig annyira tökéletes nem lesz a phonograph, hogy egyes új kérdésekre is felelni tudjon. Ha olyan jó a memóriája, hogy egyszeri hallás után el tud mondani szórói-szóra egy egész tárgyalást, miért ne lehetne ezt a kicsinységet is elvárni tőle. Az emberi ész ki fogja még fundálni ezt is.