A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 6. szám - Végtárgyalás a jövő században. A Jog eredeti tárcája

4S •K JOÖ. intézménye lesz megsemmisítve; ezen nagyszerű intézmény nem alkottatott azért, hogy a magánérdeket önvédelmében megakadályozza; szerveztetett azon célból, hogy a magánérdekek éberségének és erélyének hiányát pótolja. Ha végül a kormányhatalom mindenhatóságának ezen érvén kivül, melynek minden nyomozást kezében kell tartania, — fel lesz hozva, hogy a sértettek panaszjogának megengedésével a szükségtelen botrány, zsarolás és aljas bosszúvágy lesz felbátorítva, ugy az is figyelembe veendő, hogy a könnyelmű vád elleni garantiák a költségek viselésének kötelezettségében, valamint azon veszélyben rejlenek, hogy az illető, perveszte sége esetén kártérítési igényeknek van kitéve. A javaslat különben ezen subsidiarius magánvádat csak tüzetesen előirt cautelák mellett (IV. fejezet) engedi meg. A kir. ügyészség a 11. §. általános határozatának keretén túl köteles az eljárás törvényes foganatosításáról, különösen a sértett személyének, védelmének és más jogának a törvény rendelkezéseivel megegyező oltalmáról is gondoskodni, s végre a bűnvádi eljárás folyamában esetleg elkövetett szabálytalanságok orvoslása céljából perorvoslatokkal élni (39. §.). A kir. ügyészség ezen perorvoslattal élhet ugy a vádlott előnyére, mint hátrányára. (320. Ü.) Mind ez irányban, mely látszólag a vádelv megsértését foglalja magában, a törvényhozó — befolyásolva a bűnvádi eljárás legmagasztosabb elve, az anyagi igazság kiderítésének elve által — az ügyészséget, mely mint az állami érdek képviselője nem emelhető egy színvonalra valamely magánféllel, sokkal magasabb alapra helyezte, mint a minőt elfoglalna, ha feladata csakis a kizárólagos és egyoldalú nyomozásban állana. Csak az ily jogokkal és kötelezettségekkel felruházott ügyészség képes a népben tartós gyökeret verni; a mit látszólag megközelithetlen állásának nimbusában vészit, azt az állampolgárok rokonszenvében és bizalmában nyeri. A vádtóli elállás az ügyészség részéről az I. f. bíróságnak ítélethozatal végett való visszavonulásáig felmentő ítéletet von maga után, ha a vád a magánvádra jogosított által sem lesz fentartva. Ez a vádelvnek legélesebb következménye; ebben érvényesül a vád fölötti kizárólagos és tartós uralom; ez praegnans kifejezése a valódi vádpernek, szemben a vádalakon alapuló perrel; ez biztosítja az ügyészség elhatározásának és meggyőződésének tulajdonképeni szabadságát, mely a jelen javaslatban, szemben a német bűnvádi eljárással,* előnyösen érvényre jut. Mig az előző 2., 3., 4., 36.. 37., 38. §§. a magánvád megengedhetőségét a közvád mellett (az ügyészi monopólium) tárgyalták, addig a IV. fejezet a magánvád jogosultságát különösen tárgyalja, a magánvád joga gyakorlatának feltételeit anyagi és perjogi tekintetben, a magánvádlónak perrendszerű jogait és kötelezettségeit és azok befolyását a folyamatban levő eljárásra. A javaslat — lényegileg alapul véve az osztrák bűnvádi eljárásnak ép oly világos, mint mintaszerű megkülönböztetéseit, három nemét ismeri a magánvádnak, az u. n. principális (45. §.), az u. n. subsidiarius, melyről már fentebb szó volt (46. §.) és a polgári adhaesio azon nemét, mely perrendszerűleg a mellék vád egy neme gyanánt jelentkezik és az osztrák bűnvádi eljárásban u. n. magáncsatlakozás — Privatbetheiligung — címén szerepel. Az ebbeli határozatok, melyek a magánvád különléle alakjainak minden eshetőségét felkarolják, világosságuk és helyességük által válnak ki. A nélkül, hogy részletekre kiterjednénk, annyit felemiithetünk, hogy a javaslat ez által számos vitakérdést a subsidiarius magánvád és mellékvád i magáncsatlakozás) lényege és alapja tekintetében, — melyek az osztrák bűnvádi eljárás terén nem elég szabatos fogalmazás folytán keletkeztek, — csirájában elenyésztette. A károsultak érdekei legtágabb értelemben megóvottaknak jelenkeznek, ugy hogy a vétségeknek csak eltűnő csekély számánál, melyek kizárólag az állam érdekét érintik, van kizárva a károsultnak közbenjárása. Törvényhozási fejlődése alatt folyton előre halad azon eszme, hogy a subsidiarius magánvád eseteitől eltekintve, a sértett * A német birodalom bíinv. elj. 154. §-a : A közvád a vizsgálat megindítása után többé vissza nem vonható. TÁRCA. y Végtárgyalás a jövő században. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : Dr. FRIEDMANN BERNÁT, budapesti ügyvéd. A közvetlen szóbeliség barátai azt kifogásolják az új bűnvádi eljárási javaslaton, hogy a másodforumon csak csonka szóbeliséget terveznek; az írásbeliség copfosai pedig ezt is sokalják; ezek azért kelnek ki a javaslat ellen, n ert kényelmesebbnek tartják, ha megmarad a mostani állapot, melyben négy fal között lehet »elintézni« az ügydarabokat. Egy harmadik párt szeretné ugyan a szóbeliséget, de fél a költségektől. Én mindezeket szeretném kibékíteni, egy kalap alá hozni s azért azt ajánlom, hogy csak szavazzák meg bátran a javaslatot. Ugy sem lesz hosszú élete. Mire az 1900-on túl leszünk, új eljárási javaslat lesz előterjesztve, még pedig »költségmentes, korlátlan és közvetlen szóbeliséggel* a másod és harmadforumon is. Ebben aztán megnyugodhatnak valamennyien. Azt azonban ne tessék hinni, hogy akkor már olyan jól fognak állani financiáink, hogy az igazságügyre ép annyit fogunk már költhetni, mint a hadügyre. Nem. A hadügynek akkor is meglesz az elsőbbsége. A békeligának pedig akkor sem lesz még olyan nagy börtöne, hogy becsukhassa a békétlenkedő államok nagy hadseregeit. Azonban lesz : phonograph. Edison lesz a bűnvádi eljárás reformátora. Száz év előtt kinevettek volna valakit, ha azt mondta volna, hogy lesz egy gép, mely 3 óra alatt elvisz több száz embert Budapestről Bécsbe. Ma azt nevetik ki, a ki ezen csodálkozik. Száz év előtt bolondnak tartottak volna valakit, ha azt állította volna, hogy Péterváradról Párisba, vagy Londonból Uj Yorkba néhány perc alatt át lehet küldeni egy tizenetet. Ma azt tartják együgyűnek, a ki ebben kételkedik. Hiába. A világ halad. S ma már az sem lehetetlen, vagy legalább nem lesz az a jövő században, hogy még a bűnvádi eljárás is hasznát vegye a modern haladás vívmányainak. Pedig a jövő század nincs már távol. Tizenegy rövid esztendő s ezerkilencszázat fognak irni. Ez évszám nagy változásokat fog előidézni. Mindenek előtt használaton kivül helyezni leszünk kénytelenek mindazon levélpapirosokat, váltóürlapokat, és egyéb blanquettákat, melyeken az évszám 18 . . áll ! Azután elismerni leszünk kénytelenek, hogy a világ leghíresebb jogásza — Edison. A min egy évszázad óta törik fejüket a jogtudósok, hogy miképen lehetne szóbeliséget nagy költségek nélkül szervezni, azt Edison fogja megoldani, ha sikerül neki phonographját tökélyesbiteni. Uram Isten! Hogy fognak csodálkozni akkori jogutódaink, ha majd olvasni fogják, hogy mi mennyire féltünk a közvetlen szóbeliségtől a fenyegető költségek miatt. A phonograph lesz — a Columbus-tojás. Hát van-e ennél egyszerűbb ? Csengetnek. Megkezdődik a tárgyalás. Minden ugy fog menni, mint most. Valami mégis másképen lesz. A jegyző nem fog ott ülni asztalánál. Ez a jövő században felesleges hivatal lesz. Hanem ott fog állni helyette a jegyzői asztalon a phonograph. S mert ez nem ismer tréfát, vigyázni fog elnök, biró, ügyész és védő is, hogy se egy felesleges, se egy helytelen szót ne ejtsen ki, csak a mi szorosan a dologra tartozik: mert egész kérlelhetlenül feljegyez minden szót. Nem lesz ám annyi bolond kérdés, mint ma s nem lesznek olyan lapos, üres beszédek sem, mint ma, mindenki iparkodni fog classicusnak lenni, mert akkor