A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 5. szám - Az országos közegészségügyi tanács felülvéleménye a Pribil-ügyben

A JOG 19 ellen felperes által a közjegyzői törvény alapján tett kifogás törvényes alappal nem bir, mert az ügyvédi megbízás az 1886. évi \ 111. t..c. 23. §-ában körülirt meghatalmazások közé nem tartozik, sem az azon törvény 21. §-ának b) pontja és 22. §-a tekintete alá nem esik és igy annak érvényességéhez közjegyzői okirat nem kívántatik. Az ügy érdemében: A kereset alapjául szolgáló A. alatti okirat az 1886. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában előirt minden lényeges kellékkel el van látva, mert annak előlapján a szöveg alatt az intézvényezettekül kijelölt alperesek aláírásán felül még felperesnek, tehát oly személynek aláírása is fordul elő, ki a váltóban intézvényezettnek megnevezve nincs, ki ennélfogva a fenforgó esetben kibocsátónak tekintendő, mivel a váltótörvény azt a helyet, melyen a kibocsátó magát aláírni tartozik, tüzetesen meg nem határozza és igy az a körülmény, hogy felperes aláírása az elfogadói nyilatkozat és alperesek aláírása után következik, az aláírás minőségén nem változtat. Ebből folyólag alperesek, mint a kereseti váltó elfogadói, felperes, mint váltóbirtokos javára a kereseti összegnek és jár. megfizetésére kötelezendők voltak, minthogy felperes tagadásával szemben nem bizonyították 1- ször, hogy köztük és felperes között az a megállapodás jött létre, hogy az »Albina« nevű pénzintézettől felperes fog miut elfogadó, 300 frtot váltóra kölcsön venni és alperesek a váltót csak mint kezesek írják alá s hogy ennélfogva a kereseti váltó az intézvénvezett tekintetében megállapodásellenesen töltetett ki, sőt I. rendű alperesre vonatkozólag ezen előadás a váltó abbeli tartalmával, mely szerint ezen alperes közvetlenül az elfogadási nyilatkozat után irta nevét alá, egyenesen meg is cáfoltatik; 2- szor, hogy a kereseti váltóra két részletben 100 forintot fizettek volna. Bün-ügyekben. Ha társas cégűéi bizonyítva vau, hogy az üzletvezetéssel az egyik volt meghízva, a másik arra he nem folyt és csödbejutás esetén kiderül, hogy mérleg nem készíttetett, a vétkes hnkás ez alapou azon társtag ellen, ki he nem folyt az üzletre, meg nem állapitható. A komáromi kir. törvényszék: (1889. évi január hó 8-án 6,825/B./1888. sz. a.) vétkes bukás vétségével vádolt K. Ignác elleni bűnügyben végzett: vádlott ellen vétkes bukás miatt folyamatba tett eljárás megszüntettetik. Indokok: Vádlott ellen nem forog fenn a büntető törvénykönyv 416. §-ának 2-ik pontja, mert a vizsgálat során beigazolva lett, hogy a »K. Ignác és fiak cég kereskedelmi könyveket vezetett, azokat meg nem semmisítette, el nem rejtette, sem hamisan nem vezette, sem azokat meg nem változtatta. Azon körülmény pedig, melyet vádlott a vizsgálat során beismert, hogy évenkint cselekvő és szenvedő állapotáról mérleget nem készített, terheli ugyan vádlott K. Ignácot, minthogy azonban a vizsgálat során a tömeggonduok vallomásával igazolva lett, hogy a »K. Ignác és fia« cég éltető eleme K. Ignác fia, az elhalt Sámuel volt, a ki a kereskedelmi könyveket és az üzletet vezette, ő neki állandott kötelességében a kereskedelmi mérleg évenkinti elkészítése, mint a cég egyik beltagjának, igy tehát ezen mulasztás a 70 éves K. Ignác vádlottat nem terhelheti. A BTK. 416. §. 4-ik pontja részben terheli ugyan vádlottat, mert a csődkérvény beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára több hitelezője zálogjogot nyert, minthogy azonban vádlott K. Ignác az összes hitelezőivel a bejelentési határidő letelte előtt kiegyezett és a csőd eljárás ellenében a csődbíróságnak 213/1887. sz. végzésével beszüntetve lett, annál kevésbé számítandó be vádlott terhére, mert a csődleltár szerint 33,046 frt 56 kr.-ra becsült cselekvő állapota a szenvedő állapotot túlhaladta. Ezek szerint, ha forog is fent vádlott ellenében a vétkes bukás esetére nézve némi terhelő körülmény, miután károsítás nem történt, miután a csődeljárás az összes hitelezők kérelmére beszüntetve lett, miután a vagyonbukott cég beltagja, kit felelősség első sorban terhelt volna, K. Sámuel meghalt, a további fenyítő eljárást megszüntetni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1888. évi április hó 30-án 12,805/lÖ«ö.j: a kir. törvényszék végzését megváltoztatja s vádlottat a BTK. 416. §-ának 2., 3., 4. pontjaiba ütköző vétkes bukás vétsége miatt helyezi vád alá. Indokok: Habár eddig a bukott cég üzleti könyvei szakértők által még megvizsgálva nem lettek, mégis miután a volt tömeggondnoknak vallomása szerint a főkönyv hiánya miatt az üzlet állásáról pontos tájékozást szerezni nem lehetett, alaposan vádolható K. Ignác a BTK. 416. t-ának 2-ik pontjába ütköző vétkes bukás miatt. De miután továbbá vádlott, mint a K. Ignác és fia bejegyzett kereskedői cég egyik teljesen egyenjogú beltagjának saját beismerésével igazolva van, hogy ő sem akkor, midőn ! az időközben elhalálozott fiát üzletébe társtagnak vette fel, sem I üzletének egész folyama alatt mérleget egy évben sem szerkeszI tett, vádlottnak a BTK. 416. §-ának 3-ik pontjába ütközően lett vád alá helyeztetése is igazoltnak találtatott. A vád alá helyezés a BTK. 416. §-ának 4-ik pontjára azért lett kiterjesztve, mert tény az, hogy vádlott 1886. évi november hó 24-én, két nappal, mielőtt ellene csőd kéretett, özv. K. Sámuelné és D. Teréz által maga ellen 10 — 10 ezer forint erejéig végrehajtást engedett vezetI tetni, a kir. törvényszék amaz érvelése, hogy vádlottnak a terhére eső cselekménye az okból, mivel az activák a passivákat felülmúlják és a hitelezőkkel kiegyezett, be nem számitható, a fenforgó esetben a további eljárás megszüntetésének indokául nem szolgálhat, mert a kár hiányának megállapítása nem a hitelezők által tett leengedéstől, hanem attól a körülménytől van függővé téve, vájjon a hitelezők összes követelései magában a csődvagyonhan találnak-e fedezetet? Már pedig a jelen esetben 29,000 frtot tevő követelések a tömegbe leltározott 26,889 frt 12 krra becsült ingóságok és 6,000 frtot tevő künnlevő követelésekben alig találtak volna fedezetet; figyelembe véve a tömeggondnoknak vallomását, hogy a cég adósai oly hanyagul voltak nyilvántartva, hogy ezek követelésük kiegyenlítésére felhiva, azok nyugtákkal egyes tételek kifizetését igazolták: figyelembe véve továbbá azt, hogy fel nem tételezhető az, hogy a hitelezők az esetre, ha a tömegben teljes fedezetet láttak volna, követeléseikre nézve jelentékeny veszteséggel járó egyezséget elfogadták volna. A m. kir. Curia (1889. január hó 8-án 6,825/B./1888.) : Tekintve, hogy vádlottnak az a védelme, hogy öregségénél fogva a társas cég üzletvezetésébe be nem folyt s azzal a másik cégtag, időközben elhalt Sámuel nevíí fia volt megbízva, továbbá, hogy annak halála után új árú megrendelést nem tett, sőt a K. Sámuel megrendelésére később érkezett árúcikkeket az illető hitelezőknek visszaküldötte, a vizsgálat adatai által nemcsak meg nem cáfoltatott, de még igazolásra is talált a tömeggondnok ama kijelentésében, hogy az »üzlet lelke«, az elhalt K, Samu volt: ennek következtében vádlottat a fenforgó mulasztások miatti felelősség a BTK. 417. §-a szerint nem terhelhetvén, a másodbirósági végzés megváltoztatásával a törvényszék végzése hagyatik helyben. A ii. T. K. 3(JS. S-a szerint büntetendő, a ki saját dolgát a ; zálogbirtokostól vagy attól, ki a dologra nézve megtartási joggal | bir, jogtalanul elveszi. — A háziúr, bérkövetelése erejéig a bérbe adott helyiségben létező ingókra törvényes zálogjoggal bir. Kérdés, vájjon a bérbevevő, midőn a bérkövetelés törlesztése előtt, a helyiségben levő ingókat titkon, a háziúr tudta nélkül eltávolíttatja és ekképen a háziúr törvényes zálogjogát kijátsza, a B. T. K. 368. §-a alapján büntethető-e vagy nem. (B. T. K. 368. §.) A szegedi kir. járásbíróság-: A szegedi kir. járásbíróság K. Jakabot, 28 éves, kereskedő, az ellene dr. M. János által emelt s a B. T. K. 368. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségének vádja alól a B. T. K. 1. §-a alapján felmenti. Indokok: A B. T. K. 368. §-a azon cselekményt rendeli büntetni, melyet valaki saját, vagy a tulajdonos beleegyezésével, vagy annak számára más ingó dolgot a haszonélvezőtől, zálogbirtokostó! vagy attól, a ki a dologra nézve használati vagy meg| tartási joggal bir, jogtalanul elvonja. Habár panaszos mint házigazda részére, vádlott mint lakója ingóságaira a lakbérkövetelés ! tekintetében törvényes zálogjog biztosítva van is, mindazonáltal, | miután ezen zálogjog még nem érvényesült, kifejezésre nem jutott, j tehát panaszos zálogbirtokosnak vagy az ingóságokra nézve meg| tartási joggal bírónak nem volt tekintendő s miután vádlott cselekménye bűntett vagy vétséggé a törvény értelmében nem nyilváníttatott : a B. T. K. 1. §-a alapján a vádbeli cselekményben bűnösnek kimondható nem volt. (1888. január 21-én, 493. szám alatt.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla helybenhagyta az első bíróság Ítéletét. Indokok: Vádlottnak az a panaszolt ténykedése, hogy a j bérelt helyiségbe bevitt boltbeli cikkeit és szerelvényeit, a melyek bírósági végrehajtás utján le nem foglaltattak, a bérleti összegnek teljes kifizetése előtt kivitte: a B. T. K. 368. §-ába ütköző jog' talán elsajátítás vétségét nem képezi, mert a bérbeadót megilleti ugyan a törvényes zálogjog a bérbevevő tulajdonát képező és a \ bérbeadott helyiségekben található összes ingókra nézve, de ezen