A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 5. szám - Az országos közegészségügyi tanács felülvéleménye a Pribil-ügyben

A JOG. 43 pesti fenyitőtörvényszéknek a Pribil-ügyben legutóbb hozott határozatának harcias sagressivhangja szokatlanságánál fogva általános feltűnést kelt; hogy ezen határozatban az országos közegészségügyi tanácsnak ezen bűnügyben hozott felülvéleménye a legkeményebb — mondhatni legsujtóbb — kritika tárgyává tétetik ; továbbá, hogy az olyannak jeleztetik, mely komoly tekintetbevételre számot nem tarthat s mely a tudomány kívánalmainak meg nem felel. Végül azt irtain, hogy a törvényszék ezen határozatban leplezetlenül kijelenti, hogy ezen felülvélemény felett egyszerűen napirendre tér s hogy azt, tartalmának hiánya miatt, létezőnek nem tekinti. Mindezeket, a miket féntebb emiitettem, a hírlapi tudósítás nyomán irtam. Időközben meggyőződést szereztem azonban arról, hogy az emiitett végzésre vonatkozólag a hírlapokban megjelent tudósítás a budapesti kir. ügyészségnek indokolásából lett kivéve és hogy a budapesti törvényszék az általa hozott határozatba egyetlen egy szót sem vett át azon erős kitételekből, melyeket fentebb említettem s melyek csakis az ügyészi indítványban foglaltatnak. A napi sajtó tudósításából azon vélemény terjedt el jogászi körökben, mintha a tvszék magáévá tette volna az ügyészi indítványnak eme részét és mintha a törvényszék tette volna ama enunciatiót, melyben az országos közegészségügyi tanács felülvéleménye felett oly irgalmatlanul pálezát tör. Ezen álláspontból indultam ki és emiitett czikkem megírásánál ezen általános feltevés lebegett előttem is. Most azonban betekintést vettem a budapesti fenyítő törvényszéknek említett határozatába s ekkor arról győződtem meg, hogy a 47,348/1888. számú végzésben erre vonatkozólag csakis a következők mondatnak : »Mindkét szakértői véleménynyel szemben (t. i. dr. Ajtay Sándor és dr. Moravcsik Ernő véleményeiről van szó), sőt azokkal egyenesen ellentétben az országos közegészségi tanács (napló 103. sz. a.) felülvéleménye bővebb indokolás és a tényállás tüzetesebb méltatása n é 1 k ül jogosítottnak mondja azon feltevést, hogy vádlottnő tettének elkövetésekor akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt, a kir. törvényszék azonban az orvos-szakértői véleményt csakis mint bizonyítékot mérlegelheti s ennélfogva a beszerzett véleményekben foglalt lényeges eltérés következtében a végtárgyalás folytatását a kir. Ítélőtáblának 18,366. sz. végzése érteimébea az újabban beszerzett adatok mérlegelése végett el kellett rendeln:«, stb. Ebből tehát az tűnik ki, hogy a budapesti tvszék a közegészségügyi tanács felülvéleményét ellenkezőleg és ellentétben az ügvészi inditványnyal, mint bizonyítékot igenis komolyan számba veszi és hogy épen a különböző véleményekben foglalt lényeges eltérések következtében folytatja a tvszék a végtárgyalást és annál fogja az újabb adatokat mérlegelni. A tvszék a felülvéleményre vonatkozólag csak azt jegyzi meg, hogy az »b ő v e b b indokolás* nélküli és hogy az a tényállást tüzetesebben nem méltatja. A tvszék tehát nem teszi magáévá az ügyészi indítványnak ama állítását, mintha a felülvélemény egyáltalában nélkülözné az indokolást, hanem ugy találja, hogy abban van ugyan indokolás, csakhogy az nem bő. Ama óriási különbség feltüntetése végett, mely a tvszéknek emiitett határozata s az ügyészi indítványnak ama hirlapilag közölt része között fenforog, mely az orvosi felülvéleményre vonatkozik, ezennel közöljük az ügyészi indítványnak említett szakaszát. Ez ugyanis szószerint a következőképen hangzik: Ily szempontból közelítve meg a közeg, tanács felül véleményét, ezt nemcsak hézagos s homályosnak, hanem önmagával is ellenkezőnek s igy tehát érthetetlennek találom, ugy, hogy már ezen tulajdonságánál fogva sem hathat a bírói meggyőződésre. Hiányos ezen felülvélemény, mert kizárólag vádlott rendhagyó dispositióját s nem egyúttal a tett kivitele s előkészítése körül tanúsított magaviseletét veszi figyelembe. Nélkülözi a tudományos szabatosságot, a mennyiben nem is foglalkozván azon kérdéssel, vájjon vádlottnő öntudatlan, vagy elmezavart volt a eriticus időben, ama tisztán a büntetőjog, illetve psychologia körébe vágó kijelentéssel beéri, hogy vádlottnő akkor, stb. Ezen hiány annál szembeötlőbb, mert a bíróság, ha a felülvéleményt magáévá tenné, nem is volna azon helyzetben a btk. 7ó-ik §-ának alkalmazását tüzetesen indokolni. A felülvélemény nélkülözi egyáltalában az indokolást. Minden logicai functio feltételezi ugyanis valamely feltétel felállítását s annak alkalmazását bizonyos concret esetre. Ily föltételt a felülvélemény nem is állit fel. Nem mondja — a mint nem is mondhatja — hogy minden ideges nő terhességének kilencedik hónapjában öntudatlan, sem azt, hogy ilyen asszony elmezavart állapotban van, hanem ezen tudományosan fenn nem tartható feltétel helyett hozzájárul, stb. Csakhogy a törvényszéki szakértők ezen jelenségekből a szabad elhatározási képesség korlátozottságára és nem hiányára következtettek. A felülvélemény tehát elfogadja s megcáfolja az alapvéleményt, hozzájárul s meghazudtolja. De nemcsak önmagával ellentétben áll ezen felülvélemény, hanem a vizsgálatnak egyéb bíróilag már megállapítottaknak vélt adataival, u. m. a tett számító, körültekintő végrehajtásával s vádlottnőnek, ha nem is erkölcsileg vagy jogilag, de logicailag indokolt magatartásával. Mind ezen hiányok gátoljáka felülvélemény komoly számbavételét. Miután azonban a kir. tábla egy harmadik orvosi tekintély meghallgatását a körülmények által javasoltnak tekinti, dr. Laufenauer meghivatása a tárgyalásra indítványozta tott«. A fentebbiek megjegyzése által publicistikai kötelességnek teszünk eleget, mely parancsolólag követeli, hogy az opportunitásra való minden tekintet nélkül, minden körülmények között az igazság érvényesüljön, de mely másrészről meg méltán megkívánja azt is, hogy a menthető tévedés, mint ilyen, nyíltan beismertessék. Ezzel eleget tettünk az igazság követelményének. Nyilt kérdések és feleletek. Egy érdekes telekkönyvi eset. (Felelet.) A »Jog ez idei 4-ik számában fenti cím alatt megjelent cikkre vonatkozólag a tkv. rt. 62. §-a igy szól: »Bekebelezettnek vagy előjegyzettnek csak az tekintethetik, a mi a telekkönyvbe világosan bekebelezett, vagy előjegyzettképen jegyeztetett be.« Ebből következik, hogy csak a tényleges bejegyzés ad telekkönyvi jogot, olyat a bejegyzést elrendelő végzéssel magával szerezni nem lehet. Kitűnik ez különben az osztr. polg. tkv. 321. §-ából is, melynek a tkv. rt. 62. §. csak folyománya és melynek szószerinti szövege következőleg hangzik : »Wo Grundbücher eingeführt sind, wird der rechtsmássige Besitz eines dinglichen Rechtes auf unbewegliche Sachen nur durch die ordentliche Eintragung in diese öfFenlichen Bücher erlangt.« Ha tehát a bejegyzés a telekkönyvbe bárminő oknál fogva is elmulasztatott, a dologi jog nem volt megszerezve ; a bejegyzés elmulasztása által ennélfogva a később jóhiszemben dologi jogot szerzett harmadik személyre kár nem háramolhat. Kun Gyula, kir. tílekk'ónyvvezefó Mtdgyesen. Ausztria és külföld. Külföldi jogélet.* I. A felebbezés kérdése Angliában. Ujabb időben Angliában erős áramlat indult meg a ténykérdésben való felebbezés behozatala mellett. Ezen kérdéssel foglalkozott az »elitéltekjogvédelmérealakultegyes filé t«. S h i r 1 e y, az egyesület elnöke kijelentette, hogy a jogászvilág csaknem kivétel nélkül azon nézeten van, hogy a felebbezés behozatala a ténykérdésre vonatkozólag égető szükség. A jelenleg fennálló »Court of Crown Cases Reserved« hatásköre csak a jogkérdésekre terjed ki. Alapjában véve helytelen az, hogy egyedüli felebbezési bíró a belügyminiszter. Hiányzik itt az eljárásnál a nyilvánosság, másrészt a nem indokolt határozatok meggyőző erővel sem birnak. Szükséges volna tehát a vádlottnak megengedni azt, hogy a ténykérdésben is élhessen jogorvoslattal. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A felszólalók egyike sürgette még a hivatalból való védelemnek szabályozását is, s azon kijelentést tette, hogy a védelemnek hiányossága nem kevesebbet árt az igazságszolgáltatásnak, mint az omnipotens elsőbiróságnak nem felebbezhető ítélete. Köztudomású dolog ugyanis, hogy Angliában még a legsúlyosabb vádak esetében sincs szokásban védőnek hivatalból való kirendelése s igy a szegénysorsú vádlott, ki védőjét nem díjazhatja szakszerű é elem nélkül marad. Róbertson az * Archív fúr Strafrecht XXXVI. k. '/j f.