A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 5. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Befejező közlemény)

R. JOG 41 Nagyobb nehézséget okoz a felállított tétel másik elemének : az érvénytelenség fokának meghatározása. E részben is többfelé ágaznak cl a vélemények. Azok. a kik a tilalomellenes cselekvőséget az absolut jogellenesség színében tüntetik fel, a tilalomellenes elidegenítést is absolute semmisnek tartják. Az elidegenítést s ezzel együtt az elidegenitési ügyletet az ennek létesítése által szándékolt jogi hatás tekintetében ugy tekintik, mintha az egyáltalán létre sem jött volna (negotium nullum). A semmiségre nemcsak a tilalom által oltalmazott fél, hanem bárki más is hivatkozhatik, miből folyólag a tilalom ellenére elidegenített dolgot maga az elidegenitö is visszakövetelheti; az pedig, a ki ilyen módon a dolog birtokába jutott, a dolgot sem el nem birtokolhatja, sem a vélelmezett tulajdonra alapított keresetet (actio Publiciana) igénybe nem veheti. Ezt a nézetet azok a szakírók tették uralkodó\á a jogtudományban, a kik az elidegenitési és terhelési tilalom tanát a római jog alapján fejtik ki.109 Az ezzel szemben álló felfogás szélső határán mozog a német birodalmi polgári törvénykönyv tervezete. Ez utóbbi abból a kétségkívül correct felfogásból indul ki, hogy a tilalomellenes elidegenítés kizárásánál csupán csak a tilalom által oltalmazott értlek lehet az irányadó. Az elidegenitési ügylet szabadon halad utján mindaddig, mig azzal a joggal nem jön összeütközésbe, melynek megóvása a tilalmi rendelkezés célját képezi. Ez a cél legegyszerűbben és legbiztosabban ugy érhető el, ha kimondatik, hogy a tilalomellenes elidegenités alakilag végbemehet ugyan, sőt tekintet nélkül arra, vájjon a tilalom a telekkönyvben ki van-e tüntetve, nyilvánkönyvileg is bejegyezhető, de azon féllel szemben, a kinek javára a tilalom rendelve van, hatálytalan.170 Szerintünk sem a félté len semmiség, sem a viszonylagos hatálytalanság elmélete nem vezet minden tekintetben kielégítő megoldásra. Az elöbbeni túllő a célon,171 az utóbbi egyrészt a jogok szerzése terén szükségtelen bonyodalmakat teremt, másrészt szerfelett megnehezíti a tilalom által oltalmazott jog érvényesítését. 172 A tilalom céljába ütköző elidegenitési ügyletnek a traditiöra irányzott része tagadhatatlanul belső fogyatkozásban szenved, a mennyiben oly személynek jogcselekményére támaszkodik, a kitől az alienandi potestas egy más személy jogi érdekének megóvása szempontjából jogérvényesen el van vonva. Az ügylet megfelelhet ugvan azoknak a kellékeknek, melyek általában a kötelmi viszony keletkezéséhez megkívántatnak, de egyáltalán nem alkalmas arra, hogv a célba vett eredményt jogszerűen létrehozza. A tilalomellenes traditio érvényre jutásának ugyanazon tényezők állják útját, melyeknek közrehatása folytán a tulajdonos személyében! változás vagy a tulajdon tárgyi csorbulása rendszerint akkor sem következhetik be, midőn valamely dolog elidegenítése iránt a tulajdonos mellőzésével a nem tulajdonos rendelkezik. 173 1"a L. Schröder: Zur Lehre von den gesetzlichen VeiáusserungFverboten 4 és 162. 1. W i n d s c h e i d Pandekten I. 172. a. §. D e r n b u r g : Pandekten I. 217. §. : »Gesetzliche Verbote machen nicht nur die Veráusserung, sondern auch das Verausserungsgescháft nichtig,« U. o. jegyzet 7.. Demgemáss kann auch der Verausserer das Veráusserte vindiciren, ohne dass ihm eine exceptio rei venditae et traditae entgegen gestellt werden kann.« V. ö. Szász polg. törvénykönyv 223. §• 170 Entwurf. 107. §. al. 1.: »Die durch Rechtsgescháft oder durcli UrtheiI oder im Wege der Zwangvollstreckung oder Arrestvollziehung erfolgendc Uebertragung oder Aufhebung eines Rechtes und Belastung einer Sache oder eines Rechtes, durch welche gegen ein nur zum Schutze des Interesses bestimmter Personen dienendes gesetzliches oder gerichtliches Verásserungsverbot verstossen wird, ist gegenüber diesen Personen un\\irksam«. V. ö. Motive. I. 212. in. 219. lap. 171 I.. fennebb a 4. §-ban elmondottakat. 17a Ezt a német birodalmi tervezet is kénytelen belátni, midőn a 107. §. utolsó bekezdésében a felállított elvvel ellenkezően a tilalomellenes végrehajtás utjáni elárvereztelést kifejezetten tiltja, miután az ilyen csak bizonytalan jogokat nyújtó eladást célszerűtlennek tartja s attól eredményt nem vár. (Motive I. 215. 1.) Hasonló concessiót tesz a tervezet akkor is, midőn a rendelkezési korlátozások külön categoriáit felállítván, a végrehajtást az utóörökléssel terhelt vagyonra formailag is kizárja (§. 1,829. Motive V. 117.); kevés következetességet tanúsít azonban akkor, a midőn a feltétel függőben léte alatt a dolognak végrehajtási eladását ugyan nem, dc végrehajtási kezelését (Zwangrerwaltung) megengedi. (135., 871. § Motive. V. 115,, 117. 1.262.) Látni való tehát, hogy * relatív hatálytalanság elve a német tervezet complicált rendszerében sincsen teljesen megvalósítva. 171 Hogy bizonyos e-etekben a nem tulajdonos jogátruházó cselekménye által is szerezhető' tulajdon, az az általános szabály alóli kivétel, a jóhiszeműséggel szemben tett concessio, mely a forgalom biztonságának tekintetei által van indokolva. Az a körülmény, mely szerint a tilalom terhével illetett tulajdonos jogszerű hatalmi sphaerájából éppen az elidegenitési jogosultság hiányzik, in principio jogi akadályul szolgál arra nézve, hogy a tilalomellenes elidegenités egy harmadik személy javára j érvényesen létrejöhessen, a mennyiben az erre vonatkozó jogcselekmény egyenesen azt a kelléket nélkülözi, mely a derivativ jogszerzés fogalmának egyik lényeges alkatelemét képezi. 174 És ha nem is zárkózhatunk el annak felismerése elől, hogy annak az ügyletnek gyengesége, mely végeredményében a tilalom által óvott érdeket veszélyezteti, közvetlenül abban rejlik, hogy az elidegenítő fél oly jogosultság tényleges gyakorlását veszi igénybe, mely egy más személy, vagyis annak javára van lekötve, a ki a tilalmi viszonyban oltalmazott fél gyanánt szerepel, ha konstatálnunk is kell, hogy a tilalommal ellentétesen ügyködő felek ténykedése csak a relatív jogellenesség ismérveivel bír, ily alakban sem általános érdeket nem sért, sem a törvénynek feltétlenül tiltó rendelkezésébe nem ütközik, s ezért az absolut semmiség következményeit magára nem vonhatja: 17:' mind a mellett be kell vallanunk, hogy ama felfogás, mely az anyagi viszonylagos hatálytalanság fentartása mellett a tilalomellenes alienatio alaki végbemenetelét megengedi, sem az általános jogelvekkel össze nem egyeztethető, sem a tilalom célját s ezzel karöltve a jogszerzés lehető biztosságának általános érdekeit kellőképen mogóvni nem képes. Mi is súlyt fektetünk arra, hogy a tilalomellenes cselekvőség nyomában járó következmények jogi megítélésében a kiindulási pontot az oltalmazott fél jogi érdeke nyújtsa, azonban ennek a subjectiv érdeknek megvalósulását csak a származékos jogszerzésre vonatkozó általános jogszabályok által demarkált kereten belül képzelhetjük. Az ily módon összhangzásba hozott jogi és célszerűségi szempontok pedig szükségképen magukkal hozzák: hogy az elidegenitési jogosultság hiányában eszközlésbe vett alienatio általában érvénytelennek declaraltassék, anélkül azonban, hogy a konkrét esetek különféleségére való tekintettel a relatív semmiség és a rescissibilitas közötti határvonal megvonása szükségesnek mutatkoznék,17" hogy a tilalom céljába ütköző jogieredmény elvi és fogalmi kizárása által eleje vétessék a tilalom által védett érdeket veszélyeztető complicatioknak, különösen pedig, hogy a tilalomellenes cselekvőség által célba vett traditio még csak tényleg se mehessen végbe ott, a hol annak közvetítését a hatóságnak köztekintélyü intézkedése eszközli. A most jelzett álláspont következetes alkalmazása szükségessé teszi a telekkönyv elzárását a feljegyzett tilalommal ellentétes további nyilvánkönyvi bejegyzések elől,177 a mi nálunk annál kevésbé ütközhetik nehézségbe, mert telekkönyvi intézményünknek nem az a célja, hogy a felek nyilatkozatainak elvont alakbani registrálására módot nyújtson, hanem az, hogy a nyilvánkönyvi jogokat lehetőleg az anyagi joghelyzetnek megfelelően tüntesse fel. Ennek a kívánalomnak felel meg az 1855. évi december 15-én kelt telekkönyvi rendtartás 127. §-ának ama rendelkezése, melyszerint a telekkönyi bíró a telekkönyi kérvény elintézése alkalmával a kérelem alapját, a feleknek személyi képességét és a nyilvánkönyvi bejegyzés által érintett tárgyróli intézkedési jogát hivatalból megvizsgálni köteles.178 174 L, Randa i. m. 252. és 339. és köv. 1. 175 A 4. §-ban adott fogalom meghatározás szerint nem lehetünk itt tekintettel arra az esetre, a midőn az elidegenitési ügylet, mint ilyen, valamely lex perfectának közérdekű, tiltó rendelkezése alá esik (1. Unger II. 141. 1.), vagy oly tárgy iránt köttetik, mely absolute a közforgalmon kivül van, Ilyenkor nem lehet elidegenitési tilalomról szó ; az ügyködő feleknek ténykedése általános jogügyleti tilalmat sért s ez okból jogi hatás előidézésére semmi tekintetben sem alkalmas. így fogja fel a kérdést a német tervezet is, a midőn akkor, ha az elidegenítést a közérdek tiltja, absolut elidegenitési tilalmat lát ugyan fenforogni, de az esetet az általános jogügyleti tilalmat tartalmazó 105. §. szerint mondja elbirálandónak. (Motive. I. 215.) Az ilyen közérdekű rendelkezési korlátozások körét azonban a tervezet a lehető legszűkebbre szalija. (Motive. III. 216. 1.) 176 A német csó'drendt. 6. §-a, valamint a magyar csődtörvény 5. S-a a relativ semmiség, a bajor javaslat III. r. 91. és I. r. 84. cikke a megtámadhatóság álláspontjára helyezkedik. Arra nézve azonban, vájjon a csődnyitás a esődvagyont illetőleg általános elidegenitési tilalmat hoz-e létre ? 1. fennebb az 5. §. B. alatt elmondottakat. 177 Ezt teszik a szász polg. törvénykönyv 143., 224., 399., 402. 40^.. 507., 573., 644. §-ai, a bajor tkvi törv. 4., 14., 73., 74.. 108. §-ai. V. ö. Bluntschli: Deutsches Privatrecht. 186. 1. b). A német tervezet azonban mint emiitettük, a telekkönyvi bejegyezvényeket tisztán alaki szempontból fogva fel, •— a tilalomellenes bejegyzések kizárását mellőzi. l7á A szövegben kifejtett felfogást követi hazai judicaturánk is. Legfőbb Ítélőszék 9,457/71. sz. a.: »Ha a tulajdonjog oly korlátozással van bejegyezve, hogy a telekkönyvileg bejegyzett halála után bizonyos megnevezett személyekre