A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 5. szám - Rudolf trónörökös - A magyar bünvádi eljárás tervezete. 2. [r.]

38 R. JOG. oly szövegezés mellett legelső helyre állította, mely szövegezés határozottság és világosság tekintetében még az osztrák bűnvádi eljárás 2-ik §-át is felülmúlja, —ugy nem kisebb elismerést érdemel azért, hogy minden kételyt annak a büntetendő cselekmények minden nemére nézve egyenlő alkalmazása tekintetében a kihágások befoglalása által kizár, valamint hogy a törvény élére azon tételt állítja, hogy a gyanúnak, mely egyedül alkalmas bírói eljárásra bűnvádi ügyekben, nyomatékosnak kell lenni. Mert azon garantiák, melyeket a vádelv, — azon elv : >a hol nincs panaszos, ott nincs b i r ó«, — az állampolgár szabadságára és biztonságára nézve nyújt, ott válnak illusoriusokká, a hol valaki bizonytalan gyanuokok alapján a bírói eljárás esélyeinek ki lesz téve. Ugyanazon mérvben, melyben a törvényhozó a vádeljárásban a vádló jogait fokozza és vélekedését a fenforgó ügyről majdnem korlátlanná teszi, kötelessége egyúttal a terhelt biztosítékairól is gondoskodni a könnyedén emelt váddal szemben. Ha célja volt az inqui sitorius eljárásnak a gyanú puszta árnyékát is kiragadni s azt minél sűrűbbé alkotni, ugy ellenkezőleg a vádpernek csak ott szabad közbelépnie, a hol ezen gyanú már tények által indokoltnak jelentkezik. A modern bűnper elejt minden praesumptiót és fictiót; kivétel nélkül, — az első birói cselekménytől kezdve a tények alapjára áll és csakis ezekkel kell számolnia a birói eljárásnak. A tétel »A hol nincs panaszos, ott nincs b i r ó« csak egyike a vádelv legfontosabb következményeinek. Ennek helyes és céltudatos keresztülvitele az eljárás minden stádiumaiban egyedül képes a vádelv jelentőségét biztosítani. Vájjon hű maradt-e a javaslat és mennyiben maradt hű ahhoz, ezt az alábbiakban fogjuk fejtegetni. A legújabb bűnvádi törvényekben a vádelv semmi egyéb, mint a vagy meztelen, vagy leplezett v á d a 1 a k ; önálló, a bűnvádi eljárás egész lényegét átható elvvé nem tud emelkedni. Később ki fogjuk mutatni, hogy egy törvénynek, mely hivatva van az élet és a jogszolgáltatás igényeinek szolgálni, nem szabad a vádelv minden következtetéseit kivonni. Kifelé ezen elv a különféle fu nc t ió k és hatalmak helyes felosztásában, a bűnvádi per különböző tényezőinek kijelölt működési tér kölcsönös tiszteletben tartásában érvényesül. Ez könnyen érthető, ha fontolóra veszszük, hogy elvek, mint az u. n. inquisitorius elvek, melyek évszázadokon át a világot uralták, nem engedhetnek egyszerre, mint egy varázsszóra, tért más elveknek. Itt még különböző árnyalatok, a határvonalak különféle elmosódásai érvényesülnek. Még Angliának gyakran idézett példája is, melynek tulajdonképeni peralkotásaiba csak a legkevesebben mélyednek bele, untig bizonyítja azt, hogy a vádelvnek egyoldalú rideg keresztülvitele valamely tantétel módjára lehetetlen, s hogy ez alatt nemcsak az állam jogai, hanem még sokkal inkább a polgárok egyéni érdekei szenvednének. A vádelv valódi keresztülvitelének tehát nem szabad chablonszerűnek lenni; mindig szem előtt kell tartania a bűnvádi eljárás végcélját. A vádelv anyagi lényegének a vádalakon túl az által lesz megfelelve, hogy a vád mozgalmának szabadsága a védelemre is kiterjed, hogy mindkettő a bíróságnak határozatai tekintetében bizonyos korlátokat von, melyeket a bíró csak beleegyezésükkel hághat át, hogv a vád, valamint a védelem önállósága, önműködésében és ez által feltétek.zett pártállásában kifejezésre jutnak, és hogy mindkettőnek az igazság kiderítésének — mint a bűnvádi eljárás legfőbb céljának — érdekében csak azon korlátozásokat szabadjon, illetve kelljen szenvednie, melyek nem az önkény által vonva, hanem a törvényhozás által felállítva vannak. Nem tagadható, hogy a javaslat mindez irányban bölcsen mértéket tartani tudott A perben álló felek jogainak elismerésére irányuló határozatai nem puszta phrasisok, hanem az ezek biztosítására szolgáló percselckményekben ismerheti k fel. Nem következetlenség tehát azon magas tisztelettel szem; ben, melylyel a javaslat ezen perben álló felek jogainak adózik, ha a 11-ik §. a bűnvádi eljárásban közreműködésre hivatott hatóságok kötelességévé teszi a vád I és védelem körülményeit egyenlő gondossággal figyelembe venni. Ezen szabály azonban, mely mintaképét az osztrák bűnvádi eljárásban találja, a mi azonban a jelen javaslat tekintetében értékét sehogy sem csökkenti, látszólagos ellentétben áll a vádelvvel. Ez kétségkívül áll, ha szemünk előtt annak oly rideg keresztülvitele lebeg, milyet még Angliának törvényhozása is elejtendőnek talál, mely nem restelkedik azon jogelvet felállítani: »the judge is the best counsel of the accused*.* A helyes felfogás azonban oda vezérel, hogy a vádjog nem azonos az üldözési joggal, és hogy a vád leghatályosabbá válik akkor, ha ezen elv a bűnvádi per minden közege által komolyan követve lesz. A 11. §. határozmánya mintegy a vádló lelkiismeretét képviseli ; a törvény élére, mint általános rendelkezés állítva és az eljárás v a 1 amennyi stádiuma részére egyaránt hatályos lévén, az anyagi védelmet biztosítani van hivatva az alakiságok esélyeivel szemben, mely védelem nincs azon helyzetben, mindenkor közbeléphetni; az itélet hozataláig hatályos lévén, komoly intelmet foglal magában az elhamarkodás és szenvedélyes üldözési buzgalommal szemben. Elénk kifejezése azon szellemnek, mely a javaslatot átlengi; az inquisitorius per utolsó hagyományaival szakit és hivatva van az államot számtalan haszontalan pertől megóvni, a mennyiben a bűnvádi per téI nyezői ezen tételt mindig szemük előtt tartják. Kiemelendőknek tartjuk még az általános határozatok közül a 14. §-t, mely szerint a j e 1 e n törvény alapján kiszabott pénzbüntetések ugyanazon célokra fordirtatnak, mint a Btkvek alapján kiszabottak (Btk. 27. §.). Habár ezen pénzbüntetések csak csekély hányadát képezendik azon összegeknek, melyek a Btkvek alapján itélet utján kiszabatnak, mégis becsületére válik a javaslatnak, hogy itt is a kincstári érdeket a humánus büntető jogszolgáltatás erdekeinek alárendeli. Az elbocsátott szegény rabok segélyezésére, valamint az ifjú gonosztevők javítására szánt javitó-intézetek berendezésére és fentartására való fordítása ezen összegeknek érvényre juttatja azon szép és humánus alapgondolatot, hogy az állam, mely a bűnvádi eljárás eszközeit a bűnös vétkességének beigazolására és a bűntett bünhődésére szükségli, az ! ítélet foganatosításával büntető tevékenységét befejezettnek tekintheti s azon erkölcsi és jogi kötelességének tudomására jut, hogy az általa szükségkép ütött sebeket gyógyítania is kell. A vádat rendszerint a kir. államügyészség emeli és képviseli. Ennek helyébe és mellette a magánvádlót is illeti a vád képviselete. A magánvád eseteit a IV. fejezet tárgyalja; ellenben a III. fejezet a kir. ügyészségre vonatkozó határozmányokat foglalja magában. Az ügyészség Magyarországon nem idegen intézmény; már közel 18 év óta működik a francia és continentalís ügyészségek módjára szervezve, egyaránt kiválva igazságszeretete és részrehajlatlansága által, a jogászkörök és a közönség rokonszenve által támogatva. A jelen javaslat annak már amúgy is nagy hatalomkörét megbőviti, és azt a mindenhatóság oly alapzatára emeli, minőben őt az osztrákon kívül a continentalis törvényhozások egyike sem részesítő. A vád urává teszi. Nemcsak a vád érvényesítésének kezdeményezése áll jogában, hanem az a fölötti teljesen szabad rendelkezés is. Jogában áll a vádat mellőzni, de azon tágabbra terjedő jog is megilleti, a vádat megváltoztatni, vagy attól el áll a li i. Valóban , souverain hatalom. A mellett teljes függetlenség a birósá* A biró a vádlóit legjobb védője.