A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 5. szám - A jogerős kielégítési sorrend alapján a vételárat birói letétből kiutaló végzésnek jogérvénye bevárandó-e?

A JOG. 39 fokkal szemben, melyek mellé cóordináltnak jelentkezik; bensőleg erösbitve az »unité et indivisibilité* elve által, mely hierarchicus szervezetében gyökerezik ; a közvád tekin­tetében a vádmonopoliummal felruházva, sőt még- a magán­vád terén is feljogosítva, adott körülmények közt közbe­léphetni. Valóban ezen majdnem kápráztató hatalommal szemben azt lehetne állítani, hogy az alkotmányos állami szerkezeten belül nem létezik hatóság, mely az ügyészség módjára a majdnem ellenörizhetlen hatalomnak ily nagy mérvét magában foglalja. Es habár az egyes ügyészségi tisztviselő föllcbbvalójának és ez utóbbi utolsó sorban az igazságügyi kormányzatnak felelős minden netaláni kötelességszegés és hatalmának túlhágásáért, mégis lényegében és minden egyes esetben a jogászi lelkiismeret képezi az ügyész vezércsillagát. Ki képes ezen jogászi meggyőződését ellenőrizni ? Ki képes őt felelős­ségre vonni, ha ő mint a törvény- és államérdek hivatott képviselője, épen ezeknek engedelmeskedni vél, midőn vala­mely nyomozást elejt, vagy a nyomozás megindítása után magát a vádat visszavonandónak találja ? A törvény csak azt teszi kötelességévé, a büntetendő cselekmények tárgyában a nyomozást haladéktalanul teljesíteni. Ezen nyo ­mozás eredményének megítélésében ő mindenható. A nyo­mozás eszközei tekintetében csak saját lelkiismeretének felelős. így áll előttünk az ügyész a törvény őrének eszmény­képe gyanánt. Ha nincs is élesen kimondva a javaslatban (lásd 35. §.), korántsem oly élesen és kimerítően, mint az osztrák bűnvádi eljárásban (1. 34. §.) a javaslat mégis a legalitási c 1 v alapján állani látszik (1. indokok 90. lap). A legalitás elvének, mely által az ügyészségnek vezéreltetni kell, vagy az u. n. oppoitunitas elvének előnyei feletti vita, mint célhoz nem vezető, általunk mellőzhető. Bizonyára ki kell indulnunk elvileg abból, hogy az ügyészségnek minden bünte­tendő cselekvényt üldöznie kell, azonban minden­korra lehetetlen lesz a legalitási elvet legszélsőbb consequen­tiáiban is megvalósíthatni. Nem létezik a bűnvádi igazság­szolgáltatás terén perjogi elv, mely olyannyira merev volna, hogy minden valódi életviszony teljes figyelmen kivül hagyása mellett kíméletlenül keresztülvitethessék. Az ügyészség köte­lességében áll a nyomozás, ezen téren túl ő elhatározásában többé-kevésbé souverain. A vádmonopolium magában véve, korántsem igényli azon hatalmi állást, melyről az ügyész a javaslat szerint rendelkezik. Bizonyítja ezt az ügyész állása a francia, német s talán valamennyi európai törvényhozások joga szerint. Még Angliában is a vádló (a ki szabály szerint magánvádló) nem léphet vissza föltétlenül a biróságok hozzá­járulása nélkül az egyszer emelt vádtól. Midőn a javaslat ebben is az osztrák bűnvádi eljárás elvei által befolyásolva, mely elvek a joggyakorlat terén kivétel nélkül beváltak, — az ügyészségre nemcsak a vád monopó­liumát, hanem az efölötti szabad rendelkezés jogát is ruházza, szükségkép tudatával bírt azon kötelezettségnek, ezen hatalommal való netáni visszaélésekkel szemben az alkalmas correctivumot alkotni. Ezen correctivum kettős jogban áll; első sorban a kir. ügyészség tagadó elintézése ellenében irányuló felfolyamo­dási joggal a kir. főügyészséghez, s ennek tagadó elintézése ellen az igazságügyministerhez. Evvel az administrativ felebb­viteli jog ki van merítve; egyebekben csak azon esetekre nézve van nagyobbára gyakorlatilag gondoskodva, melyekben az ügyész a vád emelését elejti. Az ily vizsgálatnak minden lelkiismeretessége mellett a sértett nem lesz mindenkor megelégedve az ily, az elejtést helybenhagyó határozattal. Nem mindig fogja jogérzetével megegyezőnek ta­lálni, hogy valamely bűntett üldözésének abban kell maradnia, mert épen a hivatott vádló a képviseletet elejti; nem lesz 1 képes felfogni, hogy sértett jogai védelmét ő maga el | nem vállalhatja, és hogy nem határoz utolsó fokban egy független bíróság az iránt, vájjon jogai büntetendő cselekvény ! által nem lettek-e megsértve. jogerős kielégítési sorrend alapján a vételárat birói letétből kiutaló végzésnek jogérvénye bevárandó-e? Irta: SIMON ENDRE, lőcsei kir. tszéki biró. Weisz Manó ügyvéd ur által a »Jog« f. é. 3-dik számában »Nagyobb gyorsaságot kérünk a módosi járásbiróságnál« cím alatt közlött sérelemnek nyilvánosan lett előadásából folyólag alkalmat veszek a sérelem tárgyát képező kérdést e helyen bővebb fejtege­tés tárgyává tenni. Szerintem a fősérelem abban áll, hogy ha az ingatlan birói elárverezése folytán befolyt és birói letéti kezelés alá vett összeg, a kielégítési sorrendet tárgyazó végzésnek jogerőre lett emelkedése után hozott kiutaló végzésre azonnal ki nem fizettetik a jogosul­taknak, hanem még a fizetés foganatba vétele előtt a kiutaló végzésnek jogerőre emelkedése is beváratik. — Több telekkönyvi hatóságnál gyakorlatba vett ezen eljárás ellenkezik a végrehajtási törvény intentióival, világos rendelkezéseivel, de ellenkezik ugy a hitelezők, mint a végrehajtást szenvedett érdekeivel is. Azon kérdést teszem fel: hogy ha a törvénynyel és több­nemü érdekekkel ellenkezik a vételárnak letétből való kifizetését tárgyazó végzés jogerőre lett emelkedése bevárásának gyakorlata. — mi az oka annak, hogy azt számos telekkönyvi hatóságok gyako­rolják és ezen téves gyakorlatot a jogképzett felek zúgolódva bár, de mégis csak tűrik? Tapasztalatom szerint ezen sérelmes birói gyakorlatot s annak tűrését okozza az, hogy az ingatlanok vételárából befolyt s birói letétbe helyezett összegek kiutalását tárgyazó végzések jog­érvényességére is az 1881. évi december 6-án 39,425/1. M. szám alatt kiadott s a birói letétek kezeléséről szóló igazságügyi minis­teri rendeletnek 17. §-a alkalmaztatik. — Ezen §. szavai szerint »a letét tárgyának kiadására nézve hozott végzést a biróság az érdekelt feleknek a törvénykezési rendtartás intézkedései szerint kézbesitteti, és ha az jogerőre emelkedett, a letét tárgyát kezelő kir. adóhivatalnak megküldi, a bírósági letét-nyilvántartási napló­nak 6. és 7-ik rovatát kitölti.« Mindazok, a kik a kiutaló végzés jogerőre emelkedésének bevárását szükségesnek vélik, ezen rendeletnek idézett §-áia ala­pítják felfogásuk törvényességét. Felfogásom szerint a birói letét kezeléséről intézkedő ren­deletnek ezen §-a a birói árverésen befolyt vételári összegnek a jogérvényes sorrendi végzés szerint jogosultaknak való kifizetését tartalmazó kiutaló végzésre nem alkalmazandó; annak ilynemű végzésekre leendő alkalmazása nem is céloztatott s ha alkal­maztatik, az az 1881 : LX. t.-cikknek intentiójával, de sőt annak világos és határozott intézkedéseivel ellenkezik is. Az 1881 : LX. törvénynek minden intézkedése oda irányul, hogy a hitelező követelése kielégítésének fedezésére adósának bíróilag lefoglalt ingó és ingatlan vagyonából minél gyorsabban kielégítést nyerjen. — A törvény ezen céljának megfelelőleg intézkednek az ingóságok elárverezése esetében, a 113. és 119. §-ai. — A 113. §• szerint az árverés befejeztével a bírósági végrehajtó, ha elsőbbségi bejelentvény és korábbi foglaltató nincs, a végrehajtató követelését járulékaival azonnal kifizeti. — A 119. §. esetében, ha a kihirdetett kielégítési sorrend ellen fel­folyamodás be nem jelentetett, a vételár azonnal fel­osztat ik. — Az ingóságok vételárának a jogosultaknak való kifizetésére tehát a fizetést rendelő birói intézkedés jogerőre emelkedésének bevárása nem szükséges, azt a törvény nem rendeli. Ingatlanok elárverezése esetében, ha a végr. törvény 19G. rendelkezésének megfelelőleg elkészített kielégítési sorrend jog­erőre emelkedett, a 200. §. értelmében a kifizetések iránt a telek­könyvi hatóság hivatalból intézkedni köteles. A jogérvényes sor­rend szerint jogosultaknak kifizetésére, a 201. §-ban a telekkönyvi hatóságnak három különböző eljárási mód van engedve. — Ugyanis: vagy kiutalja a letétből a jogosultnak s a fizetés teljesí­tésére a letéthivatalt utasítja; vagy kiutalja a letétből a saját kiküldöttjének, avagy a kir. közjegyzőnek, hogy az általa (a tkvi hatóság által) kitűzött határnapon, az fizesse ki a sorrend szerint jogosultakat. — A végrehajtási törvény 199. §-a a sorrendi végzés

Next

/
Thumbnails
Contents