A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 52. szám - A törvényszékek felebbviteli hatásköre. 2. [r.]

a JOG. szerződés a jóváhagyó megerősítési záradékkal elláttatik, avagy a megerősítés határozatilag kimondatik. A csik-szent-iuártoni kir. járásbíróság- Gál Endre tiszti ügyész által képviselt Csikmegye árvaszéke felperesnek, Györfy Ignác ügyvéd által védett B. Mihály alperes elleni 400 frt iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes árvaszék 1885. máj. 9-én 1848. szám alatt megengedte E. Ignácnak, mint D. Ferenc árvája gyámjának, hogy a D. Ferenc árvája belső laktelkét elárvereztesse, s á gyámhatóság árverési feltételeket nem adván ki, a hasonló eseteknél szokásos feltételek irányadó voltának elfogadása mellett, eltekintve attól, hogy az 1877: XX. t.-c. 114. §. s következő §-ai alapján a törvényesen kinevezett gyám a gyámolt vagyonának megőrzése s védése tekintetéből vagyonilag is felelős, s tekintettel arra, hogy az 1877: XX. t.-c. 179. §-ának utolsó bekezdésében adott joga az árvaszéknek felperesi jogot nem, hanem csupán a gyámmal szemben szükséges lépésekre való jogot adja meg; tekintettel arra is, hogy E. István, E. Ignác, F. Gergely és B. Dániel tanuk vallomása szerint sem lett az árverés kihirdetése alkalmával a fizetési határidő és a vételár befizetésének mikéntje közhírré téve és hogy Esz. Ignác és Er. Ignác tanuk határozott vallomásaik szerint bizonyítva van, hogy a fizetéseknek részletekben kellett történni, mely részletek mekkoraságának és a fizetési időnek meghatározását az árvaszéktől kellett kérelmezni; mit az iratoknál fekvő s B. Mihály alperes által 1886. jun. 4-én kiállított kérés is igazol, de ennek dacára az árvaszék sem a vételár-részleteket, sem a fizetési időt meg nem határozta, hanem a szerződést egyszerűen visszautasította, s így alperest azon helyzetbe hozta, hogy az nem is fizethetett. Mert az árvaszéknek az alperes kérelmére adott azon válasza, »hogy mivel ön a vételárt be nem fizette, a mellékelt szerződések megerősítés nélkül visszaadatnak«, a ptk. 1,417. §-ábanirtmegvételnek nem tekinthető, sa felsorolt bizonyítékok szerint fizetési idő meghatározva nem lévén, felperes kereshetőségi jogát annál is inkább idő előtt iparkodott érvényesíteni, mivel a fizetési idő meghatározása tőle függ. A felhozott indokokból a ptk. 1413. §. alapján tehát felperes keresetével elutasítandó volt. (1888. jun. 24-én 1,034. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. itélö tábla : A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja s alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezi. Indokok: Az első birói Ítéletet megváltoztatni és alperest marasztalni kellett, mert a tiszti ügyésznek a gyámhatóság rendelete alapjáni fellépése az 1877. évi XX. t.-c. 179. §. utolsó bekezdése szerint indokolt és mert alperes az árvaszékhez 1886 évi jun. 5-én 2,698. sz. a. beadott, sajátkezűleg irt kérvényében elismerte azt, hogy a kiskorú belső telkét az árvaszéknek 1848— 1885. szám alatt kiadott végzése alapján vette meg, ezen végzés szerint pedig köteles az egész vételárt azonnal lefizetni, a mint azt maga alperes is beismerte idézett kérvényében az által, hogy ő a vételár egy részét mint kölcsönt kötelezvény mellett maga kezén hagyatni kérte. S minthogy az árvaszék az alperes kérelmére adott válaszból láthatólag a vételárkölcsön adásába bele nem egyezett, ennélfogva alperest kötelezni kellett a vételár, és mint vesztes felet a perköltségek megfizetésére s csakis az egész vételár megfizetése után lévén köteles az árvaszék az írásbeli szerződést megerősíteni, a vásárnak alapul szolgáló és alperes által is kérelmében idézett 1,848/85. számú árvaszéki intézkedés értelmében. Alperesnek azon állítása, hogy az árverezés részletfizetés feltétele mellett történt, figyelembe vehető nem volt, mert a tanuk vallomása által sem lett bizonyítva, a mennyiben Esz. Ignác ugyan alperes állítása mellett bizonyít, Er. Ignác azonban határozottan állítja, hogy a részletfizetés az árverés kihirdetésekor nem volt felemlítve, F. Gergely és B. Dániel tanuk pedig a feltételekre nem emlékeznek, de különben is alperes elismerte emiitett kérelmében, hogy a vásár az 1848/85. sz. végzés következtében jött létre, ezen végzés szerint pedig a vételár, a megerősítendő szerződéssel együtt az árvaszékhez beterjesztendő lévén, ez által a részletfizetés feltétele kizártnak tekintendő. A vásár napja felperes által kimutatva nem lévén, a vételár utáni késedelmi kamat csak 1886. jun. 4-től kezdve volt megítélhető, mint a mely napon kelt alperesi kérelemben a vásár létrejötte alperes által beismertetett. (1888. dec. 11-én 7,374. sz. a.) A m. kir. t'uria: A másodbiróság Ítélete megváltoztatván, az első biróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az árvaszéknek hatósági ügykörébe tartozó ingatlanok elárverezése és ily árverés alkalmával a legtöbbet ígérő általi megvétele végérvénynyel csak az esetben bír, ha az árverési eljárás ténye az illetékes árvaszék által jóváhagyatván, az eladási szerződés azt jóváhagyó megerősítési záradékkal elláttatik, avagy a megerősítés határozatilag kimondatik. A jelen esetben ki nem tűnik, hogy az illetékes árvaszék, az árverési eljárást, melynek folytán alperes D. Ferenc árváinak ingatlanát, mint legtöbbet ígérő árverésen megvásárolta, jóváhagyta volna. Sőt Csikmegye árvaszékének 1883. jun. 12-én kelt 2,696. sz. a. végzéséből az tűnik ki, hogy az árverés folytán alperes mint vevő részére kiállított szerződés meg nem erősíttetett, hanem egyszerűen visszakülI detett, következőleg az alperes által történt megvétele megerősített szerződés hiányában létrejöttnek nem tekinthető, ekként alperes a vételi árnak lefizetésére sem kötelezhető. (1889. szeptember 6-án 1,705. sz. a.) Kereskedelmi, csőd* és váltó-ügyekben. A megszemlélés végett küldött árú megtartásának tényéböl a vételi jogügyletnek létrejötte bizonyítottnak veendő. A budapesti VI. ker. járásbíróság- (1888. február hó 20. 4,205/1888. p. sz.): dr. Molnár Mór ügyvéd által képviselt Z. N. és G. cég felperes — Eötvös Károly ügyvéd által védett gróf K. Gábor I. rendű és gróf K. Amália II. rendű alperes elleni 140 frt iránti perében itélt: alperesek egyetemlegesen kötelesek a kereseti tőkét megfizetni. Indokok: A kereseti előadás szerint alperesek vásároltak felperesnél egy darab 220 frt értékű szőnyeget s annak vételárát ki is fizették, később ezen szőnyeget egy más 36J frt értékű szőnyeggel cserélték, melynél mutatkozó 140 frt különbözetet megfizetni vonakodnak. Alperesek tagadják, hogy kérdéses 360 frt értékű szőnyeg csere utján jutott birtokukba, mert az a 220 frt i értékű szőnyeg biztositékául küldetett hozzájuk felperes által, mivel az a 220 frt vételárat visszafizetni hajlandó nem volt, hanem ígérte, hogy ezt eredeti Smyrna szőnyeggel kicserélni fogja. Tagadják, hogy a vétel megköttetett volna. A kereskedelmi törvény 336. §-a értelmében, mely jelen esetben is alkalmazható a vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek ugy a vétel tárgyára, mint az árra nézve j megegyeztek. Minthogy KI. Adolf tanúvallomása szerint alperesek két darab szőnyeget választottak ki a célból, hogy azok egyikét megtartják s annak ezen vallomását G. Izidor tanú is megerősíti s minthogy alperesek beismerik, hogy a 360 frt értékű szőnyeget, habár állítólag a 220 frt vételár biztosítékául megtartották s végre minthogy ugyanezen tanuk előadásával igazoltatott az is, hogy a szőnyeg ára alperesek előtt kijelentve lett, a vétel megkötöttnek lévén tekintendő : alperesek a kereseti kérelem értelmében marás/. talandók voltak, annyival inkább, mert az árú értékét nem kifogásolták. Még ha a vétel megtekintetésre, vagy próbára történtnek tekintetnék is, az ilyen minőségét elvesztette akkor, midőn G. tanú előadása szerint II. rendű alperes a szállított két darab szőnyegből egyiket visszatartotta. Felperes ezen kijelentése, hogy az árút másikért kicserélni hajlandó s alpereseknek erre irányuló akarata azok fizetési kötelezettségén mit sem változtat, mert a mennyiben a kötelezettség megtérítésére meghatározott idő kikötve nincsen, az bármikor követelhető. Azon körülmény, hogy alperesek kijelentették, miszerint a két darab szőnyeg közül az egyiket megtartják, tanuk által bizonyítva lévén, a felperes által ez irányban adott főeskü általi bizonyítás mellőztetett. Azon kérelemnek, hogy az eljárás felfüggesztése mellett jelen perre vonatkozó iratok a bűnvádi per megindítása vég..tt a fenyítő bírósághoz tétessenek át, helyt adni nem lehetett, mert jelen esetben büntetendő cselekmény jelenségei fenn nem forognak, de a C. alatti által igazoltatott is, hogy az eljárás megszüntettetett. A budapesti kir. itélö tábla (1888. december hó 29-én 12,339/1888. p. sz.): az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja felperest keresetével elutasitia. Indokok: Felperes előadja, hogy tőle alperesek egy darab szőnyeget vásároltak 220 frtért, a mely szőnyeget egy másik 360 forint értékű szőnyegért kicserélték; a 140 frt többletet azonban meg nem fizették. Ezzel szemben alperesek azt adják elő, hogy ők a 220 frtos szőnyeget, mint smyrnait vették meg ; minthogy azonban kitűnt, hogy az nem srayrnai, ezt felperes cégnek visszaadták, de minthogy felperes a vételárt visszafizetni nem akarta, felperes ajánlata folytán hajlandók voltak az alperesek egy eredeti smyrnai szőnyeget vásárolni, minek folytán felperes két eredeti smyrnai szőnyeget alperesekhez is küldött, a kik két szőnyeg közül egyet megtartottak a 220 frt összeg biztositékául, azt azonban, hogy a 360 frtos szőnyeget megvették, tagadják. E szerint a peres felek között az a vitás kérdés, hogy a 360 frtos szőnyegre nézve létrejött-e az adás-vevési ügylet, a per során kihallgatott KI. Adolf tanú azt vallotta, hogy a 360 frtos szőnyeg elfogadása után