A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 52. szám - A törvényszékek felebbviteli hatásköre. 2. [r.]

& JOG. JU7 két napra, t. r. alperes eljött ;i felperes üzletébe s ott kijelentette, hogy a kék szín nem felel meg ízlésének, a mire felperes cég üzletvezetője azt felelte, hogy 3 nap múlva mutathat más mintákat s kész az elöbbeni, t. i. a 360 frtos szőnyeget kicserélni. G. Izidor tanú vallomása szerint II. rendű alperes a 220 frtos szőnyeget visszaadván, a 360 frtot azzal a kijelentéssel tartotta vissza, hogy azt I. rendű alperesnek megmutatja s a továbbiakra vonatkozólag intézkedni fog, hogy azt fogja-e, vagy a 3 hét raulva Smyrnából megérkezendő szőnyegek közül egy másikat fog-e megtartani. A tanuk eme vallomásaival félbizouvitottnak kell tekinteni, hogy alperesek a 360 frtos szőnyeget megvettnek nem tekintették s hogy közös megállapodás szerint alpereseknek joguk volt a Smyrnából megérkezendő szőnyegek közül választaui. E szerint a 360 frtos szőnyeg tek/ntetében az adásvevési ügylet nem jővén létre: felperes cég a keresetbe vett összeget kövelelni jogosítva nincs, minek folytán az I. bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes céget keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia 1SM>. október 25. 1,373/1889. p. sz.) A másodbirósági Ítélet megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben az abban felhozott indokoknál fogva, annál inkább, mert alperesek előadásából kitetszik, hogy ők az általuk megvett 220 frtos szőnyegeknek eredeti smyrna szőnyeggel való kicserélését kívánván, midőn az üzlet helyiségben két darab eredeti 400 frt és 360 frt értékű smyrna szőnyeget megvették, illetve, hogy erre nézve a jogügylet létrejött, bizonyítottnak veendő mert alperesek mivel sem igazolják, hogy azt csak biztositáskép tartották vissza a kifizetett és visszaküldött 220 frt szőnyeg árában, mit különben is t-sak bírói közbenjárás folytán tehettek volna. Kereskedelmi ügyletnek, illetőleg: a kereskedelem folytatásá­hoz tartozónak tekintendő az, ha kereskedő segédei számára ágyakat ideiglenes haszonkölesönbe Tesz, (Keresk. tvk. 2H0. §.) A nyitrai kir. járásbíróság- (1888. július 23-án 6,504. p. 1888.): dr. Radó Gyula ügyvéd által képviselt Fr. M. özvegye felperesnek — dr. Sztránszky Izidor ügyvéd által védett R. B. alperes elleni 37 frt 50 kr. iránti perében itélt: Ha felperes leteszi a pótesküt, hogy az A. alatti számla tételei mind jogcímükre, mind mennyiségükre nézve helyesek, alperes az esetben köteles a kereseti tőkét megfizetni. Indokok: Miután kereskedőknek szabályszerűen vezetett könyvei egymás közti ügyeikben félbizonyitó erővel bírnak, alperes által hitelesség tekintetében nem kifogásolt A. a. főkönyvi kivonat­ban foglalt tételek valódiságának beigazolására felperesnek a prts. 174. §-a szerinti pótesküt megítélni kellett. Ugyanazon bíróság az illetékesség kérdésében (1888. április hó 4-én 2,334/1888 p. sz. a.) következőkép határozott: Ezen perben a kir. járásbiróság illetékessége megállapíttatik. Indokok: Miután felperes 1888. évi 2,334. sz. kérelemhez csatolt hiteles cégjegyzéki kivonattal alperes kereskedői minőségét igazolta, ezen perben a kir. járásbiróság, mint kereskedelmi biróság illetősége megállapítandó volt. A budapesti kir. itélő tábla (188!). május 14-én 6,833/ 1888. V.) : az elsőbiróságnak a bírói illetékesség tárgyában hozott végzését megváltoztatja s a kir. járásbiróságot ezen perre illeték­telennek mondja ki s ennélfogva az első biróság Ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. a. pontja alapján megsemmisíti, felperest keresetével birói illetékesség hiányában elutasítja. Indokok: Felperes a keresethez A. alatt csatolt számlában alperesnek állítólag üzlete folytatásához haszonkölcsönbe adott ágyak és ágyneműek visszaadását, illetve azok árát követeli. Minthogy pedig alperes a kereset szerint is díszitő, cim és cimerfestő, a visszakövetelt tárgyak iránti haszonkölcsön-ügylet tehát kereskedelmi üzlete folytatásához a dolog természete szerint nem tartozik, kt. 260. és 261. §. és egyébként sem tekinthető kereskedelmi ügylelnek (Kt. 258. és 259. §.) ennélfogva tekintettel a kereskedelmi ügyekben követendő eljárás 5. §-ára az első birói végzést megváltoztatni az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. a) pontja alapján az elsőbiróság Ítéletét megsemmisíteni ks tekintettel az 1877: XXII. t.-cikkre, felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1889. október 18-án 1,245/1889. V.): A kir. tábla végzésének megváltoztatásával, az első foknak a kereskedelmi birói hatáskört megállapító végzése hagyatik helyben s a kir. tábla utasittatik, hogy a per érdemében hozzon hatá­rozatot; mert a kt. 261. §-a értelmében a kereskedő által kötött szerződés kétség esetében a kereskedelmi üzlet folytatásához tartozónak tekintetik, ezen vélelem pedig nem rántatik le az által, hogy a kereseti ügylet tárgyát ágyak s azokhoz tartozó felszerelések képezték, mivel alperes, midőn üzlete körében Nyitrán dolgozott, a kérdéses tárgyakat maga és munkásai részére, tehát üzleti célból szükségelte s állítólag bérelte és mert a ker. törv. 260. §-a értel­mében a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelme folytatásához tartoznak kereskedelmi ügyleteknek tekintetnek s ebből kifolyólag az ily ügyletekből származó keresetek a keresk. elj. szabályok 5. §-a értelmében a kereskedelmi bíróságok előtt érvényesítendő!?. Bün-ügyekben. A ki testi sértést köretett el, felelős a sértés azon következ­inényeiért is, melyek a gyógykezelés elhanyagolásából erednek, B T. K. 391. §. A dévai kir. törvényszék : L. Alexandra a B. Torna sze­mélyén elkövetett, a B. T. K. 301. és 306. §-aiban irt, a 307. S­utótétele szerint büntetendő halált okozott testi sértés bűntettében, továbbá a Ny. Dimitru hátrányára elkövetett, a B. T. K. 301. §-ában irt, súlyost testi sértés vétségében bűnös s ezért a B. T. K. 96. §-a alkalmazásával a 307. §. 2. tétele szerint egy évi börtön, és a dévai kir. ügyészséghez 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő 5 frt pénzbüntetésre, ennek be nem hajt­hatása esetén még egy napi börtönbüntetésre ítéltetik. Indokok: Az 1885. évi május 26-án és június 10-én fel­vett orvosbirói látlelet és szakértők véleménye által igazolva van, hogy B. Torna oly sértéseket szenvedett, melyek 20 napig tartó egészségzavart okoztak. Az 1885. évi június 10-ről felvett bonc­jegyzőkönyvben irt tünetekből kitetszik, hogy a sértés folytán szenvedett vérvesztés s a gyógyítás elhanyagolása befolyást gya­korolt a jobb tüdő izzadmányának előidézésére s ennek következ­tében állott be a különben is beteg baltüdőnek működési képte­lensége, mely halálát okozta. Vádlott a vizsgálat rendén beismerte, hogy a néhai által meg lévén támadtatva, ittas állapotábau, ön­védelmében késével a néhait megszúrta. A végtárgyalás rendén ezen beismerését oda módosítja, miszerint nem emlékszik, mert részeg volt, hogy a néhait megszúrta volna, de ezen körülmény a kihallgatott szemtanuk által teljesen bizonyítva van, valamint ;iz is, hogy ugyanazon alkalommal Ny. Dimitrut is késével a vád­lott megsértette. Ugyanazért L. Alexandra a B. Toraa személyén elkövetett, a B. T. K. 301. és 306- §-aiban irt és a 307. §. 2-ik tétele szerint büntetendő halált okozó testi sértés bűntettében, valamint a N. Dimitru hátrányára elkövetett a B. T. K. 301. §-ában irt súlyos testi sértés vétségében bűnösnek nyilvánítandó annyival inkább, mert a tanuk vallomása által bizonyítva van, hogy a néhai üres kezekkel támadta meg vádlottat s vádlott nem forgott veszély­ben, tehát a vétlen védelem teljesen ki van zárva. Vádlott ellen terhelő körülmény nem merül fel, ellenben enyhítő feddetlen elő­élete, ittas és felhevült állapota s hogy a néhai által bántalmaz­tatott. Mindezeknek tekintetbevételével vádlott az Ítéletben kimon­dott büntetésben elmarasztalandó volt. (1888. márczius 2-án, 4.348. sz.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: A fent megjelölt első bírósági ítélet ama közelebbi meghatározással, hogy vádlott L. Alexandru a B. T. K. 301. §-ában irt s a 301. §. 1. tétele szerint minősülő s a 307. §. 1. tétele szerint büntetendő súlyos testi sér­tés bűntettében nyilvánittatik bűnösnek, egyebekben indokaiból helybenhagyatik, a szabadságvesztés-büntetésre nézve azonban megváltoztatik s vádlott a fentjelzett cselekményért a B. T. K. 307. §-ának 1. tétele alapján összbüntetéskép két évi börtönre Ítéltetik. Indokok: Vádlott L. Alexandru cselekménye az első­biróság által a B. T. K. 336. §. szerint minősittetett minden közelebbi meghatározás nélkül; minthogy ezen szakasz két tételt tartalmaz és a második tétel szerint az ott felhozott okokból szi­goiúbb büntetés van megállapítva, mint az első tétel szerint s minthogy vádlott cselekményében a második tételben irt körül­mények nem forognak fenn, az ítélet rendelkező részében kimon­dandó volt, hogy az a B. T. K. 306. §-ának első tételében irt büntettet képezi. A büntetés, tekintettel arra, hogy vádlott a fenforgó halált okozott súlyos testi sértést ugyan erős felindulásban, de nem rög­tön, benn a szobában, hol sértett által előzetesen bántalmaztatott, követte el, nem a B. T. K. 307. §-ának második tétele, hanem annak első tétele szerint volt kimérendő. A büntetés megállapításánál súlyositólag tekintetbe vétetett a bűnhalmazat, és hogy vádlott sértetten két szúrást ejtett, cny­hitőül pedig fedhetlen előélete, s hogy sértett kihivó magaviselete idézte elő az összetűzést. (1888. november 26-án, 3,225. sz-)

Next

/
Thumbnails
Contents