A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 52. szám - A törvényszékek felebbviteli hatásköre. 2. [r.]

A JOG. 445 besitönek tetszése szerint osztható tanácsától tétetik függhetővé, söt még a szintén jogász képzettségen alul álló végrehajtónak szabad információja martalékául is eshetik ; és azután mindennek egyedüli korrektivuma lenne a szintén csak fiskálitás szempontból kitalálhatott 15. §-a 2-ik bekezdésében említett és az államkincstárt illeti) 10 — 500 frtig terjedő birság. Meglepő továbbá, hogy midőn a csak tévedésből törvényeink közé csúszhatott 1877: XXVII. t.-c. — a bagatell törvénynek, melyet különben a kor igényeit felfogó és színvonalán álló judikaturánk, különösen a Curia az ügyvédi, közjegyzői díjakra, bekebelezett követelésekre, ugy idósságrészletekre stb. nézve kivételek megállapításával ekképen illetőségének mindinkább szűkebb korlátok közé szorításával korrigálgatni kényszerül, — közéletünkre káros hatását annak végkiküszöbölésével gyökeresen orvosoltatni vártuk. Meglepő, mondjuk, hogy a közvetlenség és szóbeliség behozatalának szándékos mindinkábbi eltovábbolása mellett »a fizetési meghagyás és kisebb polgári peres ügyekben való eljárás újabb szabályozásárók cimü törvényjavaslat kerülhetett felszínre, midönmárjóvalfélszázad előttíMittermaier: der deutsch. Process. Honn. 1826.) rég pálcát törött a jogászvilág a fizetési meghagyásféle eljárás fölött és az újabb törvénykezési rendtartásokban az már nem mindenütt vétetik fel és csakis egyedül az okiratilag beigazolható állami illeték és ezzel rokonkövetelések kézen tartásáért, beszedhetéseért fiskálitási érdekből türetik meg. E kérdéses törvényjavaslat, illetve ennek első része, ugy látszik, a hannoveri törvényhozásnak 1852. július 27-én kelt Maudatverfahrenének »fizetési meghagyás« címén való magyar kiadása, mely azonban a francia hasontárgyú törvénytől épen a jogvédelem dolgában lényegesen elüt és hátrább áll; és midőn kiemeljük, hogy a javaslat 1. és 2. §-a a fizetési meghagyás kérelmezhetéseért, mig egyrészről az 1881 : LX. t.-c. 223. §-ának a biztosi tásra nézve előirt követelményeit — a követelés összegének, lejáraiának okiratos igazolását — sem kívánta meg, hanem valamennyi követelést, még pedig bizonyíték előadása nélkül végtelen összegig, a melyek határozott pénzösszeg fizetésére, vagy határozott mennyiségű helyettesíthető dolgok és értékpapírok szolgáltatására irányulnak, egy chablonra vonja ts a járásbíróság illetősége alá sorolja; másrészről mégis a 3. §-ban a jognak, melyen a kérelem alapszik, határozott előadását követeli a felperesi iratos beadványban, ekkép a »causa agendi«, »fundamentum ageudi« szabatos elöadatásával a jogászmunka egyik legmagasabb feladatának megoldását várja meg, holott azután a 14. és 15. §-al a követelésnek peruton való érvényesítésére utalása által e beadvány mégis teljesen hatályvesztetté válik. A .legkézzelfoghatóbban beigazoltatik, miképen a törvényjavaslat felforgatja jogéletünk összes biztosítékait, — minthogy annak 3. § a szerint készült, de bizonyítékot teljesen nélkülöző beadványával egy élelmes felperes által mindenkor s mindenki ellen kieszközölhető »találomra« a fizetési meghagyás — mig azután az »actio regulát partes et iudicem« jogelve a beadvány hatályvesztettsége miatt az ezután keletkezhető perben alkalmazható nem lévén és mert a tulajdonképeni keresetben egyes körülményeknek módosításával, esetleg a jogalapnak is megváltoztathatásával, minthogy »conditio minima mutat casum« egy, a fizetési meghagyástól egészen különböző per tétethetik folyamatba : ezzel az egész fizetési meghagyási eljárásnak szükségtelensége, haszontalansága és csakis a való kereset érvényesithetésének igazolatlan elhalasztására szolgáló volta, vagyis a felek érdekeivel egyáltalán ellentétessége kézen álló dolognak bizonyul. A miért is kimondható, hogy — mint már előbb a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás az 50 frton aluli követelésektől az összeg magasságától egyáltalán nem függhető jogvédelmet elkobozta ma a fizetési meghagyás-féle törvényjavaslattal elkoboztatik a jogvédelem a fiskálitás kiterjeszthetéseért kötelmi ogunk körébe tartozó majdnem összes jogesetektől. ^y<A törvényszékek felebbviteli hatásköre. Irta : dr. SZOKOLAY ISTVÁN, budapesti ügyvéd 2^ tBefejező közlemény.*) A felebbezési jogosultság a mai jogéletben az első bírósági ítéletek gyöngeségei miatt vált nélkülözhetlenné. A kellő képzettség hiánya, a tapasztalatlanság, törvényi ismeretek nélkülözése, a hanyagság s vigyázatlanság, néha a rosszakarat * Az elözü cikket 1. a »Jog«c 49. számaiban. s részrehajlás is oly hibákat s tévedéseket idéznek elő, melyek az első bírósági határozatokat és intézkedéseket alaptalanokká, igazságtalanokká alakítják.3 Innen a magánosok súlyos jogsérelmeket szenvednek, melyeket nem szabad orvosolatlanul hagyni. Elégtételt kell nekik szolgáltatni; a jogot, mely a bírák hibái által felforgattatott vagy lerontatott, vissza kell állítani. És ez a rendeltetése a felebbezés intézményének; ez hivatása azon bírósági közegeknek, melyek a felebbezett ügyekvizsgálatával megbízatnak. Hogy azonban a felebbviteli hatóságok e*.en hivatásuknak kellően megfeleljenek, szükséges, hogy oly szellemi tulajdonokkal bírjanak, melyek képesekké tegyék az első ítélkezés alaptalanságát s hibásságát kijavítani s a sérelmet megorvosolni. Erre pedig csak felsőbb bíróságok lehetnek képesítettek, melyeknek tagjait magasabb szakképzettség, dúsabb tapasztalat, nagyobb önállás s többoldalú ember- és társadalmi ismeretek tüntetik ki. Azon bíróságok, melyekről Regnard a jeles francia jogtudós mondja »Composées de l'élite de la magistrature discutent solennelement les questions soulevées par l'interprétation des lois; leurs décisions recueillies par les arrétisses et commentées par les auteurs, concurent avec les arréts de la Cour supréme, á l'établissement d'une jurisprudence uniformé sur des bases soüdes et rationelles.* 4 E tekintetben az elsőfokú törvényszékek nem versenyezhetnek a külön felebbviteli bíróságokkal, mert de regula és többségükben hason szakképzettséggel, tapasztalatokkal s bíráskodási gyakorlattal nem bírnak; helyesen jegyezvén meg egy előkelő francia jogtudós: »Or, il ne faut pas se dissimuler, et c'est la opinion générale, qu'un tribunal de premiere instance réunit plus de lumiéres qu'un simple juge de paix, et qu'une Cour d'appel présente plus de garanties de savoir, qu'un tribunal d'arrondissement. Nier les lumiéres supérieures des cours, ce serait commettre une injustice flagrante vis-á-vis de ces grands corps de justíce, dont les arréts sont justement respectés dans la jurisprudence.« 5 Ha pedig a törvényszékek a szellemi képzettség ily alantabb fokán állanak, ha —-a mint törvényszékeinknél naponta tapasztaljuk, azok Ítéletei s intézkedéseik is gyakori hibákban s tévedésekben szenvednek, folyvást feloldásokra s megsemmisítésekre nyújtanak alkalmat; hogyan lehetne judicaturánk megbízható akkor, midőn a felebbviteli hatóságot gyakorolják ? Eontos ezen kérdés megoldása főkép hazánkban, hol a járásbirák s a törvényszékek tagjai a képzettség s képesítés ugyanazon fokán állanak, ugyanegy rangban vannak, a járásbirák megkülönböztetés nélkül felvétethetvén a törvényszékek kebelébe. Es ha ily hasonlóság van közöttük rangban s képzettségben, mire állapittassék a közönség biz'alma a törvényszékek judicaturája iránt akkor, midőn a járásbíróságokkal szemben felebbviteli hatóságot gyakorolnak? Hogyan lehessen biztosságunk az iránt, hogy az elsőfokon elkövetett hibákat kijavítják, az ott szenvedett jogsérelmeket helyrehozandják ? Kérdhetjük továbbá: min fog a törvényszékeknek, mint felebbviteli hatóságoknak tekintélye alapulni, midőn mindenki tudja, hogy azok az elsőfokú bíróságnak ép oly tagjai, mint azon járásbíróságok, melyek felett felebbviteli hatóságot gyakorolnak ? A tekintély pedig, melyet a felsőbb bíróságoknál megszoktunk, a nép jogérzelmeiben a megnyugvás s bizalom föalapját képezi. 3 Mais pour ces erreurs provenant de l'ignorance du Juge, de son inattention, d'une instruction insuffisante de la cause — nous avons dü les embrasser toutes également dans notre prévoyance. tgy nyilatkozott a hires Bellot az elsöbiróságok gyöngeségeiiöl ; Loisurla Procedure civile Pag. 292. 4 De l'organisationjudiciaire. Pag. 136. 8 RaymondBordeaux:Philosophie de la Procedure Civile. Pag. 305.