A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 52. szám - A törvényszékek felebbviteli hatásköre. 2. [r.]

446 A jogsérelmek nehezen kielégíthetők annál fogva is, minthogy az eszmékben s meggyőződésben igen nehéz ugyanazon bíróságnál a megkülönböztetést annak elsőfokú hivatása és felebbviteli hatósága közt felfogni s megérteni. A válaszfal a nép gondolkozásában nem igen feltételezhető. Épen azért a nép az ilyen törvényszékekben sohasem fog látni oly birósági felsőbbséget, milyennek kell, hogy a felebbviteli bíróságok tekintessenek. Ezen kívül az igazságügy tökéletesebb kifejlődésének nagy akadálya rejlik abban is, hogy az ily törvényszékek, mint felebbviteli bíróságok, a jogelvek alkalmazásábani azonosságának, a judicatura egyöntetűségének előidézésére s igy a jogegység kifejlesztésére nem képesítettek ugy, mint a különálló feltörvényszékek. Szóval nem szenved kétséget, miszerint az ily felebbviteli szervezet sem a jogbiztosság igényének, melyet a judicatura alaposságában keresünk, sem az oly nagyfontosságú jogegység kifejlődésének nem felelhet meg oly mérvben, mint az önálló felebbviteli bíróság. Helyesen mondja tehát a nagy svájci jogtudós: >Un tribunal supérieur peut seul offrir une sauvegarde assurée.«6 Nyilt kérdések és feleletek. A telekkönyvi rendtartás magyarázatához. (Felelet »A Jog« 50. számában foglalt nyilt kérdésre.) A tkvi hatóság határozata nem helyes, mert a tkvi rdtts 81. §-a a magánokiratok belső kellékeit illetőleg nem kivánja meg, hogy a kötelezettség teljesítésének ideje kitétessék. A tkvi rdtts 88. §-ából pedig nem következik, hogy a bekebelezés alapjául szolgáló okiratban a lejárat okvetetlenül kitüntetve legyen, mert e §. szerint előjegyzésnek van helye oly lejárt követelésekről szóló adóslevelekre, melyekből a bekebelezési engedély hiányzik, mig ellenkező esetben bekebelezésnek van helye. Nem helyes a tkvi hatóság határozata, mert az ideigl. törvk. szab. 21. §-a szerint érvényben hagyott osztr. polg. trvk. 904. §-a értelmében az oly okirat, melyből a kötelezettség teljesítésének ideje hiányzik, tekintve, hogy a teljesítés bármikor azonnal követelhető, érvényes; továbbá, mert az osztr. polg. törvk. 1,001. §-a értelmében az adóslevél teljes bizonyító erejéhez a teljesítési idő megállapítása nem szükséges és az erre vonatkozó megállapodás az adóslevélnek lényeges kellékét nem képezi. Dr. Kollár Gybzb. /.ombor. Sérelem.* Sérelmek és óhajok. 1888. ápril 1-je óta azt vehetjük észre, hogy a telekkönyvi kézbesítői ívek tetemesen megnagyobbodtak s hogy hátlapjuk tele van nyomtatva, még pedig jó részben öreg betűkkel ; engem nem rég a kíváncsiság bántott s bár a szöveg csak a kézbesítő részére tartalmaz utasítást, mégis megnéztem legalább annak kövér betűs részét. E szerint »a kézbesítő köteles azt, a ki ellen valamely be kebelezés (tulajdonjogi stb.) elrendeltetik, a végzés kézbesítése alkalmával figyelmeztetnk az 1886. évi XXXIX. t.-c. 76. §-a alapján kibocsátott 947/1888. sz. igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ának rendelkezésére (mely a vétíven felvilágosító példákkal közölve van). A kormány ezen intézkedése feltétlen elismerést érdemel; enyhíteni akar azon kegyetlen fictión/ hogy a törvényt mindenki ismerni tartozik, — enyhiteni különösen a törvénynek — a telekkönyv közhitele érdekében talán szükséges, de azért mégis drákói szigorú intézkedéseivel szemben. b B e 1 1 o t : Loi sur la Procedure Civile du Canton de denéve. suivie de l'expoé des Motifs. Pag. 241. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Csakugyan szükséges, hogy minden érdekelt esetről esetre figyelmeztessék, hogy valamely bekebelezés eredeti érvénytelenség címén 3-ik jóhiszemű személyekkel szemben csak az esetben ! támadható meg, ha a sérelmet szenvedett fél ebbeli szándékát a végzés vételétől 60 nap alatt bejelenti s a törlési pert 6 hónap alatt megindítja; de vájjon ezen cél eléretik-e a kézbesítőhöz intézett kövérbetűs utasítással? Azt hiszem, hogy a ki kézbesítői viszonyainkat ismeri, e kérdésre csakis nemmel felelhet. A számtalan teendőkkel elhalmozott jegyző, ha akarná sem érne rá, hogy minden parasztnak praelectiót tartson, de ha meg is tenné, egyszeri hallásra a figyelmeztetést meg sem érti és rerg lévén gvőződvc, hogy miután ő sehol sem irt alá semmit, keresztet sem húzott, jus ából senki ki nem zavarhatja s igy nyugodtan gyűri zsebre az irást, ráér ő akkor szólni, ha valaki a földjéhez hozzányúlni merészkedik, vagy ráér ő majd a legközelebbi országos vásár alkalmával megkérdezni valamelyik ügyvéd urat. Pedig van ilyen figyelmeztetésnek in^s, sokkal biztosabb módja ; ismeri azt a törvényhozás is, elrendelvén, hogy a részletügyről kiállított részletív tartalmazza a részletüsyletről szóló törvény egész szövegét (1883 : XXXI. t.-c. 6. §.); s miután annyira már mégis haladt népünknek írástudatlan része is, hogy »törvény«-től kapott írás. elvi>zi a púphoz, tanítóhoz, vagy más Írástudó emberhez s azt magának többször is felolvastatja s megmagyaráztatja, nem volna-e célszerű akként rendelkezni, hogy a telekkönyvi hatóságoknak mindazon végzései, melyekkel valamely telekkönyvi bejegyzés rendeltetik el, cs;i I; oly papiroson adassanak ki, melynek fejére kövér betűkkel van odanyomtatva a vonatkozó figyelm eztetés? Dr. Sichermann Bernát, kassai ügyréd. Vegyesek. A kir. Curia 1890. évi január hó 4. napján (szombaton) eléli 12 órakor polgári teljes ülést tart, melynek tárgya a következő vitás elvi kérdések eldöntése: 1. A s z ő 1 ő d é z s m a - v á 11 s á g azon részletei, melyek az árverés napját megelőzőleg három évnél régibb időre maradtak hátralékban, a dézsmaváltsággal terhelt szőlőbirtoknak árverésen befolyt vételárából sorolhatók-e a jel zálogos hitelezők követelései előtt? Előadók: Osváld Sándor és Szabó Ágoston, a kir. Curia birái. Vonatkozó szám: 9,839/p. 1888. 2. Szülök részéről tett azon végrendeleti intézkedés, melyben a kiskorú gyermekükre hátrahagyott vagyon tekintetében akként rendelkeznek, hogy e vagyon és pedig vagy azzal a kifejezéssel, hogy a gyermek kiskorúságában beállható elhalálozása esetére, vagy azzal a kifejezéssel, hogy a gyermek nagykorúságának, vagy férjhez menetelének elérte előtt beáll ható elhalálozása esetére egy harmadik személyre szálljon: korlátozza-e és mennyiben korlátozza a gyermek végrendelkezési jogát a reá hagyott vagyonra nézve az esetben, ha elhalálozása ezen határidőn belül következett ugyan be, de oly kort ért, melyben a törvén)' szerint érvényes végrendelet alkotására már képességgel birt. Előadó : Vörösmarty Béla, a kir. Curia birája; az illető polgári per száma: 3,736/p. 1889. Teljesülés a budapesti kir. táblán. A budapesti kir. ítélőtábla 1889. év december hó 19-én S á r k á n y József táblai alelnök elnöklete alatt tartott teljes ülésében kimondotta, hogy az 1868: LIV. t.-c. 580. §-ában emiitett »illető birtokbiróság« alatt nem az 1868: t.-c. 18. §-a helyébe lépett 1881 : L1X. t.-c. 6. §-ában, hanem az 1868: LIV. t.-c. 37. §-ában kijelölt birtokbiróság értendő. Ezen határozattal a kir. Ítélőtábla a fennállott semmitőszék 1872. évi 10 073 számú ama határozatát, mely szerint örökösödési ügyekben a perrendtartás 280. §-a szerinti hirdetményi eljárásra nem a penendtartás 37. §-ábau megállapított, hanem az örökhagyó elhalálozása helyére való tekintet nélkül, a perrendtartás 18. §-a értelmében illetékes birtokbiróság és ha a hagyaték tárgyát képező ingatlanok több birtokbiróság területére terjednek ki, mindenik birtokbiróság csakis azon ingatlanok tekintetében van hivatva eljárni, melyek saját területén léteznek, mellőzve, magáévá