A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 52. szám - A törvényszékek felebbviteli hatásköre. 2. [r.]

444 a JOG. A telekkönyvi bejegyzés által biztosított zálogjogok átruházhatók : a) élők között, vagy (5) halálesetben. Az élők közötti átruházásnak legközönségesebb nemei, a telekkönyvi bejegyzés által biztosított zálogjogokat illetőleg: 1. a visszteher nélküli átruházás vagy ajándék, 2. az engedményezés, 3. midőn a zálogjog biróilag árvereztetik el. A halálé se tbeni átruházás örökösödés utján történik. Az élők közötti átruházás esetén és pedig; ad 1. a visszteher nélküli átruházás iránt kötött jogügylet után a bélyeg- és illetékszabályok 2. díjtétele szerint az ajándékozó és ajándékelfogadó között fennálló rokonsági viszony figyelembevétele mellett a fent már elmondottak szerint kihozott értéktől 1.3/10, 5,* esetleg 10°/o illeték jár; ad 2. az engedményezés után ugyancsak a bélyeg- és illetékszabályok 32. díjtétele f ) pontja értelmében az engedményezett értéktől a II. fokozat szerinti illeték fizetendő; ad 3. midőn a zálogjog biróilag árvereztetik el; minthogy a követelés az árverésnél ingóságnak tekintendő, a bélyeg- és illetékszabályzat 1. díjtétele A. a) pontja alapján — a bírói árverésen legtöbbet ígérő — az igy leütött vételár után a III. fokozat szerinti bélyegilletéket fizeti. A telekkönyvileg bejegyzett zálogjognak halál esetében öröklés utján történt átruházása, illetőleg átháramlása után pedig — szintén a bélyeg- és illetékszabályok 95. díjtétele A. a), b), c), d) és e) pontjai értelmében — az örökösnek örökhagyóhoz való rokonsági viszonya szerint, — 1, l3/io, 5, — avagy 10°/o-tóli örökösödési illeték fizetendő, az örökölt tiszta — tehermentes — érték után. Ezek után merül fel most az a kérdés, a miben a legtöbb érdekelt fél, sőt a jogvédelemre hivatottak egy része, de hiszszük, az illetékek kiszabását teljesítő hivatalos pénzügyi közegek egy nagy része sincs tisztában: hogy t. i. élők között avagy halálesetben a zálogjognak történt átruházása után — ha a már telekkönyvileg bejegyzett zálogjogra az új tulajdonos jegyeztetik be — más szóval, ha a jogosított félre nézve történt változás jegyzendő be, eme telekkönyvi bejegyzésért fizetendő-e újra bejegyzési illeték ? A bélyeg- és illetéktörvények 16. tételének D. ee) pontja értelmében alapelv e tekintetben az, hogy a telekkönyvekbe ismételt bejegyzése ugyanazon kölcsönkövetelésnek, ugyanazon hitelező javára, illetékmentes. Ebből kifolyólag a telekkönyvileg bejegyzett zálogjognak élők között, az elől 1 — 3. pont alatt jelzett visszteher nélküli — engedményezés és birói árverés utján történt átruházása alapján, — ha a birtokos személyébeni változás jegyeztetik be a telekkönyvbe, ezek után a bejegyzések után mind a három esetben — és pedig a bejegyzett értéket véve alapul — bejegyzési illeték fizetendő; még akkor is a bejegyzett egész érték után, ha a zálogjogilag biztosított követelés birói árverés utján csekélyebb összegért szereztetett meg. Egészen máskép áll a dolog a telekkönyvileg bejegyzett zálogjognak halál esetben történt átháramlása esetén. Ha valakire zálogjogilag biztosított követelés örökösödés utján háramlik s az örökös vagy örökösök javára a tulajdonjog a zálogjogra telekkönyvileg bejegyeztetik: a jogosított félre nézve eme, ugyanazon zálogjogra történt ismételt bejegyzésnél szintén változás képezi ugyan a bejegyzés tárgyát: mindazáltal ezután a bejegyzés után bejegyzési illeték már nem jár akkor, ha az örökösök igazolni tudják azt, hogy öröhagyó az eredeti bejegyzés után az illetéket befizette ; épen ugy nem követelhető bejegyzési illeték akkor sem, ha örökös vagy örökösök javára peres eljárás folyamán a végrehajtási zálogjog jegyeztetik be, oly már tulajdonukba örökösödés utján jutott bekebelezett követelésre, mely után örökhagyó a bejegyzési illetéket szintén lefizette s azt örökösök igazolni tudják ; ismételve megjegyzem azonban, hogy ezekben az esetekben, mint fentebb előadtam, örökösödési illeték fizetendő a zálogjognak haláleset folytán tiszta tehermentes értékként történt átháramlásától. Ezt kimondotta a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság 1885. évi 10,139. és 10,166. számú, továbbá 1886. évi 1,531. és 2,102. számú stb. határozataiban. Az a körülmény, hogy a telekkönyvileg bejegyzett zálogjognak élők között történt előbb felsorolt átruházásai esetén, ha a tulajdonosbani változás jegyeztetik be — bejegyzési illeték jár: a zálogjognak halál esetébeni átháramlása eseténa tulajdonosban történt változás bejegyzéseért pedig nem jár: abban leli indokát, hogy a zálogjognak élők között átruházásainál a jogosított személy nem szűnt meg lenni s annak nem minden meglévő jogai, hanem csak a bejegyzett zálogjoga képezi az átruházás tárgyát, és pedig ez az átruházás vagy a jogosítottnak és a j gátvállalónak önelhatározásából származik, vagy pedig a jogosított cselekményei avagy mulasztásai folytán merült fel szüksége a birói eljárás igénybevételének; minélfogva mindkét esetben a zálogjogtulajdonosra nézve, de csakis a zálogjogot illetőleg a személy változás létrejött; ellenben a zálogjognak halál esetbeni átüuházásánál, vagyis az örökösödésnél, örökhagyó, mint személy megszűnt lenni s annak nemcsak bekebelezett zálogjoga, hanem az egyéb jogaival együtt a természet változhatlan törvényénél fogva s az időt tekintve, önakaratán kívül és örökösödési törvényünk alapján szállott át az örökösökre s igy az örökös az örökhagyónak minden cselekvő és szenvedő jogaiba lépvén, annak nemcsak jogutódjává, hanem mint személyiségének folytatása, annak az örökség minden jogi következményeiben, a hagyaték tiszta értékének erejéig, személyesitőjévé vált. Ezek az itt elmondott fontos körülmények tehát a jelzett ügyletek utáni illetékek kiszabása és befizetése körül, a szoros igazságosság, jogosság és törvényesség s a törvények és szabályok helyes alkalmazása céljából ugy a jogkereső adózó közönség, a jogvédők, valamint a kincstár érdekeit érvényesíteni hivatott pénzügyi hivatalos közegek részéről szem elől soha sem volnának I tévesztendők. Az itt tárgyalt telekkönyvileg bejeg)zett zálogjogi s egyéb jogyügyletekkel analóg természetűek a már fennállójelzálogkölcsön-követeléseknek átváltoztatása (conversio) iránti ügyletek. Emez ügyleteknél előforduló körülmények, hogy ugy szóljunk jogi árnyalatok, melyek az illetékek megszabásár;1 befolyással vannak, oly sokfélék, hogy azoknak hasonló inódoni ismertetését általános érdekből szintén eléggé fontosnak tartjuk. A Conversiók megilletékezéséről azonban más alkalommal I szólandunk. ^>A fizetési meghagyás és kisebb polgári peres ügyekben való eljárás újabb szabályozásáról « című törvényjavaslatról. Irta: KRISZTINKOVICH EDE, győri ügyvéd. Meglepő, hogy jogfejlődésünk mai, az anyagi igazság kiderítésére törekvő korában, midőn a jogszolgáltatás reformjai az alakügyleteknek mindinkább határozott korlátok közé szorítására irányulnak, kötelmi jogunknak épen a legmindennapibb és culturális fejlődésünkkel a legszorosabb okirati egybefüggésben álló azon része, melyet törvényhozásunk az 1883 : XXV. t.-c. 1. §-ában minősített uzsoravétségnek legszélesebb értelmezésével védelmébe venni kényszerült, alakügyletek közé soroltatni javasoltatik akkor, midőn már törvénynozásunk az eddig ugyan kiküszöbölni elmulasztott Írásbeliség és előadói rendszer mellett az 1881 : L1X. t.-c. 13. §-ában jelzett sommás eljárás alatt az 1868: LIV. t.-c. 117. §-át, melylyel a biró a keresetet alperesnek szóval előadni, az egyességet megkísérteni, alperest a kifogások, védelmére szolgáló ténykörülmények, bizonyítékok előadására felszólítani, a tárgyalás alatt | a tényállás tisztába hozataláért a felekhez annyi kérdést, a menynyit szükségesnek vél, intézhetni felhivatik, — továbbá az Írásbeli eljárásnál ugyanezen LIV. t.-c. 108. §-át, melylyel a felebbviteli biróság, ha nem látja kifejtve a ténykörülményeket, további eljárást rendelhet el, — az anyagi igazság szolgáltatása garantiájának alapjaiként a törvénybe iktatni törekedett. Az ekkép, habár haloványan, de jelzett iránynak teljes figyelmen kívül hagyásával és csakis pusztán fiscalitási szempontból — az ítéleti illetéknek hamarább megállapítása és beszedhetéseért, — szabad tért nyitva a javasolt eljárás egyes mozzanatainál furfang és erkölcstelen élelmességnek, a jogkereső feleknek a legközvetlenebb vagyonérdeke, a »si fecisti, nega« elvéhez menekülő adóson kívül még a legprimitívebb ismeretekkel biró kéz-