A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 52. szám - A fizetési meghagyás és kisebb polgári peres ügyekben való eljárás újabb szabályozásáról című törvényjavaslatról

a JOG. 443 mégis a bureaucratikus gyürűzetét a kinevezési rendszernek meg nem töri, hanem csinál aljegyzőből jegyzőt, jegyzőből albirót stb. Hát nem az elődök nyomdoka ez? Erre vonatkozólag csak mellékesen jegyzem meg, hogy ismertem egy főispánt Balogh Imrét, a ki a közig, minden retortáján alkalmazva, ösmerte a közigazgatást ugy, mint a grófi főispánok közül sok együttvéve sem. Hogy az ügyvédi elemnek a birói karba való bevonásától leginkább volna remélhető a törvénykezés javulása, én ezen felfrissítéstől vajmi keveset mernék remélni. Megmondom miért. Sokan azt hiszik, hogy az ügyvédi oklevél már egymagában is fölé helyezi az ügyvédet minden más képzettségű egyén felé, avagy legalább, mintha a gyakorlati birói vizsgát tett egyénnél amaz mindenesetre alaposabb bíró lehetne. Ne tessék félreérteni, én is szerencsés vagyok ügyvédi oklevéllel rendelkezhetni, de az a feltevés annyira relatív valami, hogy a bt' ó minősége mindig az egyén milyenségétől s nem ezen vagy amaz oklevél birtokától függ. Kikből szokott lenni biró ? Rendszerint gyakorlati birói vizsgát tett — és ügyvédi oklevéllel biró — egyénből. A birói vizsgát tevők a birói pályát, az ügyvédek pedig az ügyvédi pályát tekintik életpályájukul. Biróvá lenni az utóbbiak rendszerint csak akkor vágynak, ha az ügyvédi iroda egy-vagy más okból nem konveniál, mig az előbbiek meglevő készültségük dacára^sokszor 8—10 esztendeig is egészen kezdetleges állásban lesik birói kineveztetésüket, addig az ügyvéd, mihelyt diplomáját megszerzi, az ország bármely helyén megnyithatja irodáját. S ez nagy különbség, s ebben lelem magyarázatát annak is, hogy ha az ügyvédi oklevél ily előnyre jogosit, diplomáját kissé fáradságosabban is kell megszereznie. Ezek szerint méltányosnak tartaná Sik Sándor ur, ha X. csupán a címen, mert ügyvéd, kiütné Y. konkurrensét. a ki a törvényes kvalifikáción túl a szükséges gyakorlati ismereteket is elsaját totta hosszas gyakornoki aljegyzői és jegyzői alkalmaztatása alatt és ki direkt a birói pályára készült, mig X. csak azért vágy e térre, mivel irodája nem megy ? Higyje el Sik Sándor ur, ez a felfrissítés soknak elvehetné a kenyerét, vagy legalább életkedvét, de a törvénykezés megizmosodását elő nem idézné. Mert, s ezt megengedi, a mint az ügyvédi karban vannak nagytehetségű férfiak, akadnak olyanok a birói karban is. De meg ha Hódossy Imrét, Eötvös Károlyt, Komjáthy Bélát, F r i e d m a n n Bernátot, Stiller Mórt, Nagy Dezsőt és S i k Sándor ural, meg az ügyvédi kar többi jeleseit beleolvasztanók a birói karba, természetesen kit kit érdeme szerint a kir. tábla avagy a Curiára, akkor volna Magyarországnak jelesekben bővelkedőbb birói kara, de gyöngülne a magyar ügyvédi kar ereje, hogy pedig e két rokontestület egyike a másik kárára izmosodjék az szintén nem nyereség, a mint nem volna nyereség az sem, ha csupán a törvénykezés felfrissítése céljából hasonlő tehetségű ember csak azért lépne a másik már alsóbb fokon alkalmazva levő fölébe, mert ő ügyvéd, — ez a törvénykezés javítására panaceaként nem szolgálhat. Az igazi jelesek bevonása nyereség lenne, de a köznapi ügyvédek tömeges kinevezése kétszeres veszteséget eredményezhetne, elkeserítené a mellozöttet és zsibbasztólag hatna a nem mellőzöttre is, mivel ezen iránynak meghonosítása által az előmenetel iránti reményt lazítaná és csökkentőleg hatna a munkakedvre. Tessék különben utána nézni bárkinek és meggyőződést szerezhet arról, hogy a birói kar igen jelentékeny százalékát diplomatikus ügyvédek teszik ma is és hogy a birói téren ezek és a gyakorlati birói vizsgát tett birák közt a feldolgozott munka milyenségét tekintve, különbség alig mutatkozik. Soraimat Sik Sándor urnák a szomorú fűzfa-féle hasonlatával végzem, a mit én nem helyesen alkalmazottnak tartok s a melyet Nyáry Pál a jegenyefára olyan eltéréssel alkalmazott, hogy az sem gyümölcsöt nem terem, sem árnyékot nem ád a vándornak. Találóbb hasonlatnak tartom, ha igazságügyi ministerünk 8 havi működését ahoz a hires versenylovashoz hasonlítom, a ki ősmerve lova képességét, a futam kezdetén, semhogy ne győzzön, inkább visszatartja azt s a tájékozatlanabbakat hagyja maga elé kerülni, míglen ezek a pálya derekán ellankadva kullognak — ő kitűzött célját a pálya befutásával bízvást elérte. Dr. Fekésházy Gyula, kir. albiró Székelyhidon. \Fizetendő-e és minő illeték a telekkönyvi fzálogjogok bejegyzése, azok átruházása j és az átruházások isméti bejegyzése után? Irta : VORŰSS SÁNDOR, m. kir. pénzügyminiszteri osztálytanácsos. A hiteltelekkönyvekbe való bejegyzések közül illetékezés szempontjából ugy a kincstárra, mint a bejegyzés által jogot nyerőkre, nem kis fontossággal bírnak a zálogjognak bejegyzése és a bejegyzett zálogjognak átruházása felett létrejött jogügyletek; a kincstárra nézve azért, mert eltekintve az ezek közül előforduló beadványok bélyegkötelezettségétől, a zálogjogok bejegyzése s azok átruházása s annak isméti telekkönyvi bejegyzésétől bejegyzési és átruházási illeték jár: az érdekelt és jogosult felekre nézve pedig azért, mert az ismételve előforduló bejegyzési, továbbá az átruházási i 11 e t é k-f izetés kötelezettsége, — a mi nagyon sokszor nem kevéssé érezhető teherként tűnik fel, — ez utóbbiakat feltétlenül terheli. Minthogy a zálogjogok bejegyzése, azok átruházása s az átruházásnak ugyanazt a zálogjogot illetőleg történt isméti bejegyzése után kiszabott illetékek ellen a fizetésre kötelezett felek ré| széröl a pénzügyi hatóságokhoz felette sok panasz, felebbezés érkezik, miből az következik, hogy a bélyeg- és jogilletéki törvények és szabályok ide vonatkozó intézkedései a nagy adózó és jogvédő közönség előtt, de maguk a pénzügyi hivatalos közegek előtt is, vagy nem eléggé ismertek, vagy nem oly tiszták, hogy azok útvesztőjéből könnyen megnyugtatólag kibontakozni lehetne: azt hiszszük nem végzünk céltalan munkát, ha a felvetett tárgyban egyetmást elmondunk. A bélyeg- és jogilletékek iránti törvények és szabályok kiegészítő részét képező díjjegyzék 16. tétele 23. pontja értelmében alap-szabály az, hogy a telekkönyvekbe dologi jogok szerzése végett történt bejegyzések után, tekintet nélkül a jogügylet után járó külön illetékre: a) ha a tárgy megbecsülhető és értéke 100 frtot meghalad, az érték után 7/io%-tóli bejegyzési illeték jár; b) ha a tárgy meg nem becsülhető, vagy annak értéke lUO frtot meg nem halad, akkor a telekkönyvi bejegyzés feltétlenül illetékmentes. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ha követelések hátralékban lévő kamatokkal, avagy netán előfordulható perköltséggel együtt, ez utóbbi már előre biztositékként kebeleztetnek be : a kamatok a bekeblezési kérvény benyújtása napjáig számítva, a perköltség összegével együtt az értékhez ütendök. Ha oly követelésre nézve, mely még bekebelezve nem volt, a per folyamán a végrehajtási zálogjog jegyeztetik be: a bejegyzési illeték a telekkönyvileg bejegyzett kamatok és perköltségeknek a pertárgyát s illetve bejegyzett követelést képező összeghez hozzáadása által kinyert érték után fizetendő, még akkor is, haavégrehajtató jogot nyerő a további végrehajtástól eláll s a végrehajtási zálogjogot törülni engedi s fizetendő tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtási zálogjoggal, avagy az egyátalán bekebelezett érték kielégítést nyert-e j vagy sem? Ily értelemben határozott a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság 1885. évi 9,21ó. és 10,502. szám alatt kimondott j Ítéleteiben s az ezekben kimondott elvet követi ma is; mivel a j bejegyzési illetéket az ez által jogot nyerő fél azért fizeti, mert az j állam által fentartott és a hitel biztosítása céljából fentartandó telekkönyvi hatóságot a fél igénybe vette. Ezek előrebocsátása után térjünk át a telekkönyvileg bizI tositott zálogjogok átruházására.