A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - A közigazgatási bíráskodás

ü JOG. 435 valamint szabadalmak megszüntetéséből eredhető igények érvényesítése iránti perek; ide tartoznak még a birodalmi fiskusnak igényei az országossal szemben, örökösödési vagy egyéb a birodalmi pénztárt illető bélyeg- és jogilleték lefizetése tárgyában; d) a házassági ügyek. Mint felebbviteli bíróság hatáskörébe tartozik az egyes biró által elsőfokúlag elintézett és jogorvoslattal megtámadott ügyeknek tárgyalása és eldöntése. Illetékesség. A helyi illetékességre vonatkozó szabályok, melyeket már az egyes biróságnál előadtunk, kiterjednek a collegialis biróság elé tartozó ügyekre is. As eljárás. A collegialis biróság előtti eljárás c helyütt annál tüzetesebben tárgyalandó, mivel az egyes biró előttinek előadtunk eltéréseit kivéve, egyebekben az eljárási szabályok az egyes és társas biróság előtt közösek. A per, a keresetnek az ellenfél kezeihez történt kézbesitése által tekintetik meginditottnak. A kereset, tárgyalási határidő kieszközlése végett, a Gerichtsscbreibernek egy példányban és pedig az ügyvédi kényszernek megfelelöleg, ügyvéd által nyujtatik be. Tárgyalására az elnök és pedig bárminemű tárgyi vizsgálata nélkül 24 óra alatt határidőt tűz olykép, hogy a kézbesítés és a tárgyalás között legalább egy havi időköz maradjon azzal, hogy alperes az ezen biróság előtt jogosult ügyvédet v a 1 Íjon. Másnap megjelen felperes ügyvédje a jelzett segédhivatalnál, átveszi a keresetet, másolatának otthagyása mellett. Felperes ügyvédje az ime átvett keresetet annyi példányban, a hány személynek az kézbesítendő, lemásolja és ugy az eredetit, mint a másolatokat a kézbesítés helyére illetékes végrehajtónak átadja vagy átküldi, a ki a másolatok hitelesítése és az érkezési idő reájegyzése mellett a kézbesítését vagy személyesen eszközli, vagy posta utján eszközölteti. Az eszközölt kézbesítésről, okirat vétetik lel, melynek tartalmaznia kell: 1. A kézbesítés helvét és idejét. 2. Azon személy vagy hatóság megnevezését, mely részére a kézbesítés eszközöltetett. 3. Azon személy megnevezését, kinek a kézbesítés eszközlendő és 4. kinek az tényleg eszközöltetett. 5. Elfogadás vonakodta esetére azon körülmény felemlítése, hogy a kézbesítendő irat ott hagyatott. 6. Annak megjegyzése, hogy ugy a kézbesítendő irat, mint a jelen kézbesítési okirat másolatban átadatott. 7. A kézbesítőnek aláírása. Az átvevőnek aláírása nem követeltetik. A szabályoknak meg nem felelő kézbesítés miatt a legközelebbi tárgyalás alkalmával feltétlenül panasz emelendő, mely felett a biróság szabad belátása szerint dönt. A posta utján eszközölt kézbesítésekről felvett iratokban csak a 2., 3. és 7. pont alattiak emeltetnek ki azzal, hogy mikor, mely postahivatalnál és mely cím alatt történt a feladás. A végrehajtó a kézbesítésről felvett eredeti okiratot vagy az eredeti keresetre, vagy pedig az avval szorosan összefűzendő ívre állítja ki és ilyeténkép felperesnek — vagy hivatalból eszközlött kézbesítések esetére — amegkereső segédhivatalnak átszármaztatja A kereset kézbesitése után alperes a tárgyalást előkészítő elleniratát hasonló uton és pedig a kézbesítés óta még nyitott határidő 2/3'ában kézbesitteti. E két irat rendesen elegendő a perfelek számára, a mellett még köteles lévén azon fél, mely a tárgyalás alkalmával oly ténykörülményeket, indítványokat, bizonyítási eszközöket felhozni óhajt, melyeket periratában fel nem hozott és melyek iránt az ellenfél előreláthatólag előzetes informatio nélkül nem nyilatkozhatand, ezeket még kellő időben az ellenféllel közölni. A biróság mérlegeli, vájjon e közlés »kellő időben* történt-e, vagy sem; ha azonban általában nem történt, a tárgyalás elhalasztható, költségeit a mulasztó fél viseli. Elhalasztás esetére jogában áll a bíróságnak még azon határidőket is meghatározni, mely alatt a még szükséges periratok közlendők. Az előkészítő periratokban hivatkozott okiratok másolatban közlendők, azok eredetije a fél kívánatára még a tárgyalás előtt a segédhivatalban leteendő, a peres felek ügyvédeinek szabadságukban áll bíróságon kivül téritvéuy mellett az eredti okiratot egymással közölni. A tárgyalás menete. Az elnök a sorra került ügyet a felek megnevezése'mellett, felhiván, constatálja azok megjelenését. A meg nem jelenésnek általában az a következménye, hogy az illető fél az okozott költség viselése mellett az általa foganatba veendő volt perjogi cselekményt máskor nem foganatosíthatja. (Az előbbi állapotba való visszahelyezésnek in eventu van helye.) Ha a felek egyike sem jelent meg, az eljárás mindaddig nyugszik, mig valamelyikük új tárgyalást nem kér. Ha a perfelek a tárgyalásnál megjelentek, jogában áll a bíróságnak ugy most, mint a per egész (elsőbirósági) folyamában annak egész, vagy ennek egyes részeinek békés utoni kie g"y enlitését megkisérleni, sőt a feleket a békéltetési eljárás foganatba vétele végett más biró vagy biróság elé utasitani; ez utóbbinak e célból jogában áll a felek személyes megjelenését elrendelni. A tárgyalás kezdetén felperes kiolvassa kérelmét (Antrag) a keresetből, alperes a magáét az elleniratból, a mennyiben ott vagy pedig általában az előkészítő iratokban a kérelem nem foglaltatnék, vagy azok be sem adattak volna, akkor a petiták egy, a tárgyalási jegyzőkönyvhez csatolandó, e célra külön elkészítendő iratból felolvasandók. Ezen kérelmek (Parteiantiáge) ép ugy, mint a fentjelzett periratok, egyedül az indokolt conclusiók jellegével birván, a tárgyalást csak előkészítik és egyedül arra szánvák, hogy a tárgyalás menete egy meghatározott irányban és meghatározott cél felé legyen vezethető, mivel a biróság nem azok, hanem egyedül a felek szóval előadottai által informáltatik úgyannyira, hogy oly körülmények és bizonyítási eszközöknek, melyek a periratokban, nem pedig a szóval előadottakban foglalvák, befolyás a birói judiciumra meg nem engedtetik, ellenben az, hogy az előkészítő periratban bizonyos szóval előadott körülmény említve nincsen, semmi hátránynyal sem jár. Különben a szóbeli tárgyalás jellege bővebb fejtegetést igényel, mi okból azt külön cikk számára tartom fenn. Dr. Hexner Gyula, liptó-szt.-miklási ügyvéd. Nyilt kérdések, és feleletek. I. Kártérítési keresetek tartoznak-e kisebb polg. eljárásra ? Köztudomású a budapesti kir. itélő táblának azon gyakorlata, hogy az 50 frtot felül nem haladó egyszerű kártérítési kereseteket is az 1877. évi XXII. t.-c. által szabályozatt eljárás alá utalja, egyes törvényszékek azonban következetesen azon elvet követik, miszerint az ilynemű keresetek összegre való tekintet nélkül a sommás (rendes) biróság illetőségi körébe tartoznak, minthogy pedig ily egymással homlokegyenest ellenkező gyakorlat ugy az ügymenetre, mint a perfelekre felette kártékonyán hat — üdvösnek tartanám az e tekintetbeni illetékességnek végérvényes szabályozását, nehogy a felek ugyanegy kártérítési pert — miként jelenben — két úton legyenek kénytelenek közvetlen egymásután megindítani. Mielőtt azonban illetékes helyen ezen szabályozás tárgyában intézkedés tétetnék, felkérem az érdeklődőket e lap hasábjain a tekintetbeni nyilatkozatra, vájjon a kir. itélő tábla, vagy egyes törvényszékek gyakorlata-e a helyesebb? Magam részéről a királyi itélő tábla álláspontját fogadom el helyesnek, mert ha az egyszerű kártérítési kereseteket nem az 1877. évi XXII. t.-c. első pontjában meghatározott kereseteknek veszszük s ekként azokat a rendes polgári eljárásra utasítjuk — a hivatkozott törvény intentióját tévesztenénk szem elől s előállítanánk épen azon helyzetet, mit az megszüntetni célozott. A törvényszékek véleményüket azzal indokolják, hogy »az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §. 4. pontja szerint kártérítést tárgyazó keresetek csak azon esetben tartoznak a kisebb polg. peres ügyekben eljáró biróság hatásköre alá, ha a kár mezei ügyben, vagy vadak által okoztatott«, szerény nézetem szerint ezen indokolás azonban meg nem állhat, mert a hivatolt 4. pont nem azt mondja ki, hogy a kártérítést tárgyazó keresetek közül csupán a