A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - A közigazgatási bíráskodás

434 A JOG. X A közigazgatási bíráskodás. Irta : t>r. NEUMANN ÁRMIN egyetemi rk. tanár és országgyűlési képviselő. (Két cikk) I. A közigazgatás reformja foglalkoztatja a közvéleményt. Mindenki érzi, hogy e fontos probléma helyes megoldásával legvitálisabb állami és jogi érdekeink vannak összeforrva; habár azonban a discussio, mind szélesebb mederben terül el e kérdés fölött, még sem birjuk még felismerni ez idö szerint, hogy hová fog a jegecedési processus fejlődni. Valamint gyakran nagyon is alanyi lesz a kor szelleme és egész időszakok képviselőjévé egyes személy válik, ugy lesznek egyes jelszavak egy egész iránynak határkövei és számtalan óhajok és törekvések lerakodásai; valamint a közigazgatás terén Stein és Hardenberg nevéhez fűződik a porosz közigazgatás rendszerének fogalma; valamint Jiáhr azon irányt képviseli, mely az állam föladatát az állítólag- fölötte álló jogrend megvalósításában látja és azon időt jelzi, melyben még az individualismus harcba állt az állammal, vagy Gneist nevéhez az angol intézmények meghonosítása a német közigazgatás terén és a laicus elemnek versenye a porosz hivatásos tisztviselővel szorosan kapcsolódik: épen ugy látjuk, hogy a francia forradalom néhány jelszavához ama nagy események fejlődése fűződik, melyek egy hosszú időszakon át érlelődtek és melyek zaja napjainkig a füleinkben rezeg. Ugy látszik mintha a mi közigazgatási reformunkat is e mindenfelé szellőztetett két szóval »államositás, központositás« akarnák kimeríteni. Mert hiszen ezeket pengetik uton-útfélen, szóval és Írásban. Pedig az államosítás és központosítás csupán külső formák, melyeket egy sokoldalú életképes szervezettel kell még csak betölteni; e tartalom fogja még csak mutatni, nincsen-e megbontva azon erők harmóniája, melyek helyes működésétől állami és társadalmi életünk függ. Hisz a közigazgatás tulajdonkép mindenütt államosítva és központosítva van, csupán a mértékben van különbség. Magában Angliában, az önkormányzás e sokszor magasztalt hazájában sem jelent mást a selfgovernement, mint az állam szolgálatában kifejtett öntevékenységet; persze Angliában egész a reformbillig a birtokos osztály majdnem azonosította magát az állammal; uralkodott a törvényhozás terén s sok százados történeti fejlődése alatt mindig markában tartá a közigazgatást; nem lévén a szerzésre utalva — a földbirtokon csak gazdálkodnia kellett — kiválóan disponibilis osztály volt az önkormányzat erős veietésére; azért nincs meg Angliában a hatalom ama széttago ása, az igazságügy és közigazgatás bifurcátiója, mely minden más alkotmányos államnak schiboletje lön. A kormánynak Angliában kiválóan politikai a helyzete ; szabályrendeletekkel nem regulázzák ott a közigazgatást; csak törvényalkotásokkal van reá befolyása a kormánynak és parlamentuek; ott pedig, hol positiv törvény nem szól, ott a közigazgatási tisztviselő, különösen a békebirák bölcs belátásának van tér engedve, kik egyúttal az igazságszolgáltatást is gyakorolják. Világos, hogy ily berendezés, kivált az igazságügy és közigazgatás összekapcsolása decentrálizátióra hajlandó. Mindamellett Angliában is, mióta a tőke nagyobb szerepre vergődik a közéletbeD, kezdik érezni, hogy az ipar érdekeit hathatósabb támogatásban kell részesíteni, mint a minőt a rá féltékeny birtokos osztálytól várhatni, azóta halad ott is a közigazgatás államosításának elve 8 az administratio több ágát, mint a rendőri, a szegény-, a közegészségs az épités ügyét magához is ragadta. Továbbá látjuk Franciaországban a centralisatió és hierarchicus fokozat e minta államában, hogy kisebb szervezetek bárha közvetve az állam érdekét mozdi'ják elő, külön centrifugális életet élnek; Poroszország pedig a közigazgatás heterogén rendszereit óhajtja összhangzásba hozni Legalább a közigazgatás alsóbb rétegében fizetésnélküli választott polgárok kezdenek több tért hódiiani, sőt a közigazgatásba való bevonásukat a rendezett állam elengedhetlen postulatumának tekintik. Vájjon a bureaukratiája által nagygyá lett Poroszország nem fogja-e megsinleni a laicus elem beözönlését a közigazgatásba ; vájjon megállhatnak-e a sokfélekép összetett hivatalok egymás mellett és fölött — persze csak a jövő mutatja meg. Mi értendő tehát államosítás és centralisatió alatt? Annál fontosabb e kérdés, mert az arra adandó választól függ a kilátásba helyezett közigazgatási bíróság megalakítása is. Szoros kapcsolatban áll e két kérdés. Mert ha a közigazgatás állami és társadalmi életünk fundamentuma, a közigazgatási bíróság modern értelmében ez épület betetőzése és egy lassú olykor visszaeső, de mindig odatörekvő azon mozgalomnak befejezése, I hogy t. i. az egyes jog- és érdekkörének határai ki legyenek I jelölve és biztosítva az állami mindenhatóság ellen. Azon negatív I tendentia pedig, melynek a jogállam létét köszönheti, a bizalmatlanság rendszere végső consequentiáiban követeli az ellenőrzési jogot és a hatalom közegei működésével szemben, kik alkotmányosan a népakarat képviselésére hivatvák, az orvoslás lehetőségét. Nem a munkafelosztás elvének akar a hatalom felosztása szolgálatára lenni, egyedüli célja azok korlátozása és ellenőrzése, a kik a népakarat orgánumai. Annálfogva mi sem természetesebb, minthogy Franciaország, miután a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztását a modern alkotmány alapelveként megvalósítani kívánta, ennek következményeképen külön közigazgatási biróságot állitá fel, mely ha nem is annyira független a kormánytól, a mennyire az igazságszolgáltatás garantiája követelné, mindenesetre egy helyes elv csiráját rejté magában s alapot teremtett a jövőnek. De bármily helyes maga az elv, gyakorlati megoldása rendkívül nehéz s noha Európa államai a közigazgatási bíráskodás tekintetében egész mintatérképpel szolgálnak, a kérdéses probléma sehol, magában Franciaországban sincs kielégitőleg megoldva, sőt attól tartunk, hogy a jogi alapfogalmak beható revisiója nélkül kielégítő sikerrel meg sem lehet oldani. A végrehajtói hatalomnak bírói és közigazgatási hatalommá való szétoszlása által megjelöltettek azon nagy vonások, melyek itt határt szabnak. Mindkettő hivatva van a jogrend valósítására, mindegyik azonban saját módja szerint. A közigazgatás szempontjából az állam nem csupán jogállam, hanem sokkal magasabb értelemben népállam, politikai és culturállam. A jogrend előtte nem oly jav, mely önön magáért valósítandó, hanem csupán azon alak, melyben minden társadalom és állami élet mozog. A közigazgatás számtalan ponton a jog mellé állítja a tények célszerűségének mérlegelését »le but utile«. A közigazgatás előtt Justitia asszony többé nem azon istennő, mely bekötött szemmel mérlegeli az igazságot, hanem a ki ellenkezőleg éles tekintettel kívánja a nagyközönség érdekeit előmozditani. Máskép az igazságszolgáltatás ; ez logicus functio. A bíró egyszerűen a szabályt alkalmazza az előtte fekvő tényállásra és arra épiti conclusióját. Bár vezesse a feleket akármily, a jogrend valósításán kivül eső anyagi vagy eszményi érdek, a bíró arra tekintettel nem lehet, »fiat justitia. pereat mundus« kell, hogy jelszava legyen és maradjon. Ausztria és külföld. Tanulmányok a német polgári per-rend köréből. II. A társas bíróság (Landgericht) szavezetc. A társas bíróság — »Landgericht« — áll egy elnök, a szükségnek megfelelő számú alelnökök és birákból ; az előbbi a teljes, ezek pedig a tanácsülésekben elnökölvén. A hivatalos év elején jelöli meg az elnök azon tanácsot, melyben kizárólag ő elnökölni kiván, a többi tanács elnökei szótöbbséggel határoztatnak meg. Ugyancsak az év elején és annak tartamára alakittatnak a tárgyuk szerinti szaktanácsok, nevezetesen a polgári szakosztályban az itélő és felebbviteli, a büntetőben a v á d-, az itélő és a felebbviteli tanács, de minden bíró ugyanazon évben több tanácsnak tagja is lehet Az év elején megejtett e beosztás csak kivételes esetekben és akkor is egyedül az elnök, alelnökök és a rang szerint legidősebb bíróból álló testület határozata alapján módosítható. Ezekből látni, mily mérvben iparkodtak az absolutismus felé hajló német birodalomban az állampolgár minden gyanúját kizárni az iránt, hogy az ö ügye eldöntése körül bármily eltérő intézkedések tétettek volna. Hatáskör. A »Landgericht« polgári tanácsai elé tartoznak : d) mindazon perek, melyek az egyes bíróság hatáskörébe utalva nincsenek; b) mint kizárólag — tehát a prorogatio alapján sem mellőzhető — bíróság elé, tekintet nélkül az összegre, mindazon igények, melyek az ]870. évi június hó l én kelt a tutajozási illetékekről, továbbá az 1873. évi március 31-én a birodalmi hivatalnokok jogviszonyairól szóló törvény alapján a birodalom irányában emeltetnek. c) az állam irányában egyrészt hivatalnokai által szolgálati viszonyukból eredőleg, másrészt a polgárok által: a közigazgatási hatóságok rendelkezései, továbbá az államhivatalnokok vétkessége