A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - Az özvegyi jog elvesztésének esetei

430 A JOG. mint más elnevezéssel az eddigi illetékkiszabási hivatal, mely csak eddigi elkülönített helyzetéből a pénzügyigazgatósági személyzet közé helyeztetett be. A hátralépést ebben az intézkedésben abban látom, hogy mig a jogi minősítéssel biró tisztviselőkből álló illetékkiszabási hivatal eddig az illetéket azonnal végleg megszabta, most a jogi minősítéssel nem biró tisztviselőkből álló adóhivatalnak, fogyatékos szakképzettsége folytín hibásan készített kiszabási javaslatait a magasabb képzettségű pénzügyigazgatósági felülvizsgáló bizottságnak újólag átvizsgálni és illetőleg legtöbb esetben magának egészen átalakítania kell. Eltekintve attól a fonákságtól, hogy mig a fél a kezei közt levő fizetési meghagyásban tartalmazott kiszabást az adóhivataltól eredetinek véli, pedig az a pénzügyigazgatósági felülvizsgáló közeg (illetőleg igazgatósági ügyosztály) által szabatott ki, mely pénzügyigazgatósághoz ő épen felebbezni akar, ebben az eljárásban a munkának csökkentését, a kiszabás gyorsabbá tételét felfedezni alig lehet. Az a kevés bizalom pedig, mely az illetékkiszabási ügyekben az illetékkiszabási hivatalok által kiszabott illetékek ellen beadott felebbezéseknek felebbviteli uton a pénzügyigazgatóságok által való elintézése tekintetében még fenmaradt, még sokkal kevesebbre csökkent most, midőn a fél kénytelen a tőle követelt jogilleték megbirálását ugyanattól a pénzügyigazgatóságtól kívánni, a melynek egy másik közege azt a tőle követelt illetéket valósággal kiszabta. Az 1889 : XXVIII. t.-c. nagyon látszék érezni, hogy ebből az intézkedésből valami helytelenség támadhat, mert 21. §-ának utolsó kikezdésében megparancsolta, hogy »azok a felebbezések, a melyeket az adóhivatal csak a pénzügyigazgatóság kirendelt tisztviselője által teljesítendő előzetes felülvizsgálás alapján teljesített, a II. fokú elbíráláskor nem adhatók ki a pénzügyigazgatóság azon tisztviselőjének véleményezés és előadás végett, a ki az adóhivatal kiszabási javaslatát felülvizsgálta.« Ha az adózó lelkében a kétely, a bizalmatlanság az első felebbezési fórum : a pénzügyigazgatóság végzése iránt akkor is meg volt, midőn a jogilletéket tőle teljes jogi minősítéssel biró illetékkiszabási hivatal, mely a pénzügyigazgatóság kebelén kivül állott, követelte : lehet-e rosz néven venni, ha az illetéket fizető közönségben a bizalmatlanság még nagyobb fokúvá lesz, midőn azt kell gyanítania, hogy a tőle egy pénzügyigazgatósági közeg által követelt teljesítmény elleni felebbezését ugyanannak a pénzügyigazgatóságnak egy másik, talán az elsővel egy szobában dolgozó közege intézte el ? nem támad-e önkénytelenül benne az a gondolat, hogy ebben a másodfokú végzésben hol a collegialitás, hol a kényelmességből, vagy a munkahalmaz által szorongatott kényszerűségből eredő conniventia az illetéket kiszabó collegával nyilvánul ? és nem ássa-e alá az ilyen, meglehet igazságtalan, de a körülményed által erősen támogatott gyanú, a felebbezési fórum tekintélyét ? nem alkalmas-e az ilyen beiendezés az adózót kételyeiben megerősíteni és arra sarkalni, hogy ügyét egész odáig hajtsa fel, a hol a bíróság függetlenségében és elfogulatlanságában gyökerező hite neki végre azt a megnyugvást szolgáltatja, hogy az állam által tőle követelt teljesítmény csakugyan törvényileg helyes. Ha egyszer általában elfogadtuk azt az elvet, hogy az állam és polgárai közt bizonyos jogilletéki teljesítmények tekintetében fenforgó vitás kérdéseket független birák ítéljék el, ha ennek az elvnek gyakorlati alkalmazását nemcsak az adózókra nézve szükségesnek látjuk, de egyszersmind azt az államra nézve is hasznosan és célszerűen akarjuk az által érvényesíteni, hogy a felebbezések árjának duzzadásában valamely ponton gátat emeljünk, akkor logikai, elkerülhetetlen következménye ennek az, hogy a bélyeg- és jogilletéki ügyekben a pénzügyi administratio judicaturája egyáltalában, tehát már az elsőfokú felebbezésnél megszüntettessék. Minél hamarább megteszszük e lépést, annál hamarább közeledünk a mindnyájunk szeme előtt lebegő eszményképnek : a jogállamnak e téren is megvalósítása felé. y A jogorvoslatok rendszere a végrehajtási eljárásban. Irta : Dr. IMLING KONRÁD budapesti kir. táblai biró. A polgári törvénykezési eljárás és a bírósági szervezet gyökeres átalakítása alkalmából a végrehajtási törvény a revisio sorsát alig fogja kikerülhetni, már azért sem, mert csak módosítva lesz a dolgok új rendjébe beilleszthető. Egyébiránt tudvalevőleg, tekintet nélkül a most tervben és készülőben lévő gyökeres reformokra is történtek már az igazságügyi kormány részéről intézkedések, melyek a végrehajtási törvény novellaris módosításának előkészítésére hivatvák; a mennyiben több törvényszéki elnöknek és a kir. itélő táblák több tanácsának a törvénykezési gyakorlatra s a szerzett tapasztalatokra alapított véleménye kikéretett a szóban forgó törvénynek módosítást és pótlást, leginkább igénylő rendelkezései s hiányai tekintetében. Én a magam részéről a kérdésben forgó törvény jogorvoslati rendszerét tartom olyannak, mely nem módosításnak, hanem gyökeres átalakításnak lesz alávetendő; mert a törvény eme rendszere, a mig egyrészt a csak mennyire annyira szemes adósnak könnyű módot nyújt az ellene folyamatba tett végrehajtási ügynek végtelen elhúzására, addig másrészt a felebbviteli bíróságokra oly terhet ró, melyet elviselni képtelenek és mely igen nagy részben oka annak, hogy azok közül a kir. itélő táblák" jelenleg a hátralékok tömege alatt görnyedeznek. Nézzünk csak készpénzbeli követelés behajtása végett ingatlanra irányzott egyszerű végrehajtási ügyet és lássuk a jogorvoslatokat, melyek annak folyamán használhatók. Előre is megjegyzem, hogy ezek felsorolásánál tekintettel nem leszek a mindenféle mellékkérdésben szintén megengedett felfolyamodásokra, valamint azokra sem, melyek ki vannak ugyan zárva, de a melyeket visszautasító végzések ellen ismét lehet felfolyamodással élni. Ezeket újabban visszautasítani aztán már a legkevesebb bíróságnak van bátorsága. Tehát: A végrehajtást elrendelő végzés ellen feltolyamodásnak van helye (1.) és külön felfolyamodásnak a telekkönyvi hatóságnak a végrehajtási zálogjog bekeblezését, illetve a végrehajtási jog feljegyzését rendelő végzése ellen. (2.) Az árverés elrendelését nem gátolja ugyan sem az egyik, sem a másik (1881: LX. t.-c. 37. Í'.), de az árverési végzés ellen már ismét (3.) lehet felfolyamodással élni (165. §.), mely az árverés foganatosítására igenis halasztó hatálylyal bir. E mellett az árverési feltételek módosítása végett előterjesztés is van megengedve és az ezt érdemlegesen elintéző végzés ellen ismét felfoly imodásnak van helye. (4.) Az árverés foganatosításánál valóban vagy képzeletben felmerült alaki sérelmek előterjesztésre szolgáltatnak okot és alkalmat (178. §.) és az előterjesztés érdemében hozott végzés ellen ismét felfolyamodás járja. (5.) Most utóajánlat tétetik és az ennek folytán újabb árverést rendelő végzés ellen, ha nem is a végrehajtást szenvedő, de tán épen ennek kedveért a korábbi vevő újabb felfolyamodással él. (6.) Az újabb árverés foganatosítása ellen még egyszer előterjesztés és az ezt elutasító végzés ellen felfolyamodás (7.), azután a kielégítési sorrendet megállapító végzés ellen felfolyamodás (8.) és végre a vételárt utalványozó végzés ellen még egy felfol) amodás (9.) Vagyis egészen egyszerű, semmiféle bonyodalmakkal sem járó végrehajtási ügyben legalább kilenc különböző végzés ellen lehet külön felfolyamodással élni, kilenc izben lehet a kir. itélő tábla bíráskodását igénybe venni. Ennek pedig uem kell szükségképen igy lennie ; nem kell, hogy a másodbiróság tevékenysége rosszhiszemű adósok szolgálatára, ezek minél tovább birtokban tartásánál sokkal fontosabb, feladatának sokkal inkább megfelelő teendőktől elvonassék. Röviden elmondom erre vonatkozó nézeteimet, határozottan megjegyezvén azonban, hogy csak az irányelvekre szorítkozom ; hogy e soraim valami kész terv jellegével semmi tekintetben sem akarnak birni; és hogy igen nagy köszönettel leszek bárki irányában, a ki az ehnondandók kivihetetlenségére, nehézségeire vagy célszerűtlenségére figyelmeztet és figyelmeztetése mellett meggyőző érveket hoz fel. Először is megfordítaná maz 1881 : LX. t.-c. 34. §-ában felállított tételt és nem azt mondanám, hogy a végrehajtási eljárás során hozott bírósági végzések ellen, a mennyiben a törvény ki nem zárja, felfolyamodásnak van helye ; hanem azt, hogy a végrehajtás folyamán hozott csupán oly végzések ellen lehet felfolyamodással élni, melyek felfolyamodással megtámadhatóknak a törvényben tüzetesen fel vannak sorolva. A felfolyamodással megtámadható végzések felsorolásánál pedig azt az elvet követném, hogy a végrehajtási eljárás során egyes fontosabb, a végrehajtás egy-egy stádiumának befejezését jelző birói cselekmények emelendők ki olyanoknak, melyek ellen jogorvoslatnak van helye, de akként, hogy ez alkalommal külön jogfentartás nélkül is az utolsó stádium folyamán szenvedett alaki jogsérelmek orvoslása kérhető, ugy, a mint ez a peres eljárásra nézve az 1881 : LIX. t.-c. 52. §-ában most is meg van állapítva. Ezt az elvet készpénzbeli követelés behajtása végett ingat-