A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - Döntvénykritika. Magánokirathamisítás kísérlete

a JOG. 431 tanra intézett végrehajtás iránti ügyre alkalmazva, körülbelül igy képzelem a dolgot: Az első felfolyamodást az árverést rendelő végzés ellen engedném, még pedig a mennyiben az árverési feltételek módosítása is kéretett, az ebbeli előterjesztésre hozott végzés elleni netaláni felfolyamodással kapcsolatosan. Miután a végrehajtást, nemkülönben a végrehajtási zálogjog bekeblezését, illetve a végrehajtási jog feljegyzését rem'elö végzés elleni felfolyamodás az árverés elrendelését most sem gátolja, valóban nehezen érthető meg, miért kelljen és lehessen ama két végzés ellen külön felfolyamodásokkal élni. Annak pedig, hogy az ingatlan vagyon végrehajtási zálogjoggal sokáig terhelve ne maradjon, oly zálogjoggal, melynek törlése felfolyamodás utján kivihető : az árverés kérelmezésére záros határidőt lehetne kitűzni. Az árverés foganatosításánál felmerült alaki sérelmek miatt fentartanám az előterjesztést, az előterjesztés beadásának és az utóajánlat tételének határidejét azonban egységesen megállapítván, ha utóajánlat tétetik, az árverés foganatosítása elleni előterjesztést tárgytalannak tekinteném, az utóajánlat folytán új árverést rendelő végzés ellen külön felfolyamodást nem engednék és legközelebbi felfolyamodásnak azt jelölném meg, melyet az árverés foganatosítása elleni előterjesztésre hozott végzés ellen lehet beadni. Ebben az árverési hirdetmény kibocsátása óta mindaddig tett birói intézkedések elleni panaszokat lehetne érvényesíteni. Ha utóajánlat nem tétetik, azon végzés ellen lehetne felfolyamodással élni, melylyel az első árverés foganatosítása elleni előterjesztés elintéztetett. Végre a kielégítési sorrendet megállapító s az utalványozási végzést összefoglalnám, kiadván azt a letéthivatalnak, természetesen csak akkor, mikor jogerőre emelkedett. E szerint a jelenlegi eljárás szerint megengedett két külön felfolyamodás közül az egyik ismét elesnék. Vagyis a fentebb felsorolt kilenc felfolyamodás háromra redukálódnék, a nélkül, hogy ez által az ügy elbírálásának alapossága bármit is veszítene, a nélkül, hogy annak folytán bárkinek jogai legkevésbé is csorbulnának. Ismétlem, hogy az, a mit előadtam, csupán a fővonásokat feltüntető vázlat, melynek részletes kidolgozása minden tekintetben megfontolandó gondos munkát igényelne és melynek szerencsés kivitelét ezért nehéznek tartom, de még sem lehetetlennek. X Az özvegyi jog elvesztésének esetei. Irta: dr. JELLINEK ARTHUR, budapesti ügyvéd, országgyűlési képviselő. Az özvegyi jog nem követelhető, ha a házasság a nő hibája folytán felbontatott, vagy a házasfelek a nő hibája folytán ágy és asztaltól el lettek választva. A szabály ily kiterjedésben csakis az illető birói gyakorlatban nyert elismerést. A P. T. dec. 3. ad acquis. mobil. »etiamsi mulier maritum suum deserat, et extra lares illius degens, usque obitum ipsius cum eodem non convivat, tamen si causa desertionis praevie per fórum spirituálé non cognoscatur, juribus v;dualibus frustrari non potest, quia desertio eousque pro culposa non repetatur, donec in sua competentia pro tali declaratur«. A kérdéses végzés tehát az özvegyi jog elvesztését csakis a hűtlen elhagyás esetére szorítja. így értelmezi ezt K ö v y 202. Frank is 529. L a jog elvesztését ezen esetre szorítja; hasonlólag Fogarass y 282. §. és H e r c z e g h, mig S z 1 e m e n i c s II. k. 166. §. kiterjeszti azt mindazon esetekre, » a midőn az asszony vétkes tette miatt férjétől törvényszék által elválasztatván«, hasonlóan Kallós 461. §. és Suhajda 328. §. Az újabb gyakorlatot a következő Ítéletek tüntetik fel : Ha a házasfelek ágy és asztaltól elválasztattak, az özvegy nő csak az esetre követelhet özvegyi tartást, ha az elválasztás férje hibája folytán lett bíróilag kimondva. L. 178. 3,893. Dt XX. 65. A B. alatti esketési bizonyítvány szerint felperes n. M. Andor törvényes férjétől törvényesen el nem vált és férje hátrahagyott vagyonában nem is örökösödött neje a fennálló törvények, jelesül a Hk. I. 30., 67. és 98. c. szerint jogosítva van özvegyi jogát igénybe venni és enaek sem a C. és D. alatt becsatolt főés fiókvégrendelet, melynél fogva néh. M. Andor nejét vagyonából kizárta, sem felperes levelei, hogy férjével élni sem akart s férjét elhagyta, tekintetbe annál kevésbé jöhetnek, mivel néh. M. Andor, mig ő élt, felperes ellen e részben semmi törvényes lépéseket nem tett és az elválást nem kívánván, a házasság szakadatlanul fennállónak tekintendő ; ezeknél fogva felperes özvegyi joga bíróilag elismerendő. L. i. 74. 1,497. Dt. XI. 49. Azon összefüggés, a mely az özvegyi jog és hitbér között fennáll, kitűnik abból, hogy a hitbér-követelést megszüntető s a Hk. I. 105. c-ben foglalt eset az özvegyi jogra is kiterjesztve lett. Az özvegyi jog elvesztését tehát nem csupán a házasságtörés elkövetése vonja maga után, hanem szükséges a Hk. I. r. 105. c. 1. §-a értelmében, hogy e miatt a házasság felbontatott, vagy pedig a házastársak ágy és asztaltlól elválasztattak. Az irók nagy része a Hk. i. h. 2. §-ának félreértése folytán azt tanitotta, hogy a jog elvesztése a házasságtörés következménye és az az örökösök által kifogásként felhozható, habár a házasság e miatt fölbontva nem is lett. Helyesen értelmezi Huszty a H. k. i. h. II. 1. LVIII. 1. 12. Mulier dotem perdit 1-mo : in adulterio deprehensa et ideo extremo supplicio affecta etc. 2-do. perdit adultera etiam extremo supplicio non affecta per subsecutum divortium eodem lOó s Szlemenics 166. §. Kelemen 460. §. 6. a), mig Georch 196. §. házasságtörést említ pusztán föl, úgyszintén Fogarassy 283. §. Kallós 461. §. az elvet helytelenül adja, a mennyiben szerinte a jog elvész, ha a házasságtörés miatt külön válásnak van helye. Helytelenül Herczegh 283. 1. „nem követelheti az özvegyi jogot az oly asszony sem, ki házasságtörést követett el és azt férje el nem nézte, hanem vele lakni azonnal megszűnt és ellene válópert inditott«. Herczegh szerint a jog elvesztésére elegendő a válóper meginditása >és nem maga a válás. Mig a megtartást a megbocsátásra alapítja. A Hk. I. 105. c-nek és az annak alapján kitejlődött gyakorlatnak teljes félreértésén alapszik a következő kivonatosan közétett két ítélet: K. t. 84. 30,144.: Oly nő, ki házasságtörést követett el, melyet a férj sem nyíltan, sem hallgatag, vagyis nejével való együttélés által el nem engedett özvegyi jogát elveszti C. 85. 3,674. A mindkét házasfél által elkövetett házasságtörés kiegyenlítettnek (adulterium conpensatum) lévén tekintendő, az ily házasságtörő nő Özvegyi jogát el nem veszti. Mindkét Ítélet egyetért abban, hogy a házasságtörés, ha a miatt válás be nem következett is, az özvegyi jog elvesztését vonja maga után. A megbocsátásnak azonban nem tulajdonitható ama jelentőség, melyet neki a k. t. tulajdonit. A Hk. I. r. 105. c. 1. §-a: »Verum si post adulterium maritus móres ejus scienter approbaverit, cum ipsa cohabitando et concumbendo: tunc etiam dotem suam recuperabit. Et postea neque nocem illi propter adulterium (si etiam secundo peccaverit) maritus inferre valebit; quam prima fronté, ubi scilicet ad notitiam ejus adulterium devenit, libere jureque inferendi habét facultatem.« A megbocsátásnak jelentősége kettős; először, hogy a férj büntetési joga korlátoltatik; másodszor, hogy az elválást többé nem követelheti. A nő a megbocsátás folytán özvegyi jogát megtartja, mert a házasságtörés igy megszűnt elválási ok lenni, de habár megbocsátás nem történt, az özvegyi jogot el nem veszti, ha válás be nem következett. A félreértésre azon kifejezés szolgáltatott okot: »dotem suam recuperaberit.« Visszanyerni pedig csak azt lehet, a mi elveszett. Innét azon felfogás, hogy a házasságtörés ténye által a hitbér elvész. A hitbér elvesztése nem önállóan jelentkezett, hanem az a bűntett — »adulterium« — magánjogi következménye volt.A férjet illetvén a büntetési jog, őt illette a megkegyelmezés is. A hol tehát büntetés nem volt, ott nem is lehetett szó a büntetés következményeiről. Az özvegyi jog tehát nem a házasságtörés, hanem a házasságtörés büntette miatt veszett el. A kettő közti összefüggést már Szegedi 198. 1. ad 1.105. a következőkben elismeri: »si tamen post adulterium, maritus ei cohabitaverit, et conscius aduiterii cum ipsa concubuerit (vei adulterium compliciter condoneravit Com. syst) tunc et dotem recuperat, et ei necem jure inferre maritus amplius non poterit.« A fent közölt két Ítélet szerint, ha a házasságtörés miatt elválás nem 'következett be, az özvegyi jognak elvesztése az özvegy ellen mégis felhozható. Már pedig a házasságtörés tekintetében a kereseti jog csak a férjet illette meg, ezen jog nem szállott át annak örököseire. Lásd Huszty 111. 1. XVII. t. 9. : »ratione tamen primi aduiterii, a jure ex consuetudine promonente, ut collegitur ex p. I. tit. 105. §. 1. in verbis: quum prima fronté,