A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - Jogvédelem az illetékkiszabások ellen

428 fi JOG. Gusztáv igazságügyminiszteri titkár lett megbízva. Értesülésünk szerint minden előadónak jogában áll akkor, midőn valamely intézkedést vagy véleményt elvi jelentőségűnek tart, ezt az előadói iven megjegyezni. Ezen megjegyzést a felülvizsgálók törölhetik, esetleg pótolhatják. Az elvi jelentőségű intézkedések lényege lapokra lesz irva és az egyes osztályokban összegyűjtve, negyedévenként összeszedve, rendezve és az emiitett gyűjteménybe összeállítva. A szerkesztő e gyűjteményt negyedévenkint 25 példányban többszörösitteti. Ebből egy példány a miniszternek, egy-egy az államtitkároknak és egy-egy a három osztály vezetőinek lesz kézbesítve, a fenmaradó példányok pedig zár alatt tartandók. (?) A polgári perrendtartásnak illetve ennek a sommás eljárásban való felebbvitelre vonatkozó részének teljes átalakitásamárküszöbön áll. P 1 ó s z Sándor egyetemi tanárnak az igazságügyminister megbízásából készült javaslata már a sajtó alól kikerült és e napokban lesz a szakkörök és szaksajtók rendelkezésére bocsátva, később pedig szaktanácskozmány tárgyává lesz téve. Ezen szaktanácskozmány folytán, melyhez később még az igazságügyi bizottság és a parlament mindkét házának beható és hosszabb időt igénylő tanácskozásai járulnak, — immár kétségtelenné válik előttünk, hogy a királyi táblák decentralisatiójára vonatkozó ministeri Ígéret még a jövő 189l)-ki évben nem lesz beváltható. Valószínű tehát, hogy csakis a decentralizatióra vonatkozó törvény lesz letárgyalva és szentesítve, annak végrehajtása pedig későbbi időre halasztva. A telekkönyvi betétek újabbi szerkesztésére vonatkozó és az 1889. évi XXXVIII. t.-c. 35. §-ának 1., 3., 6. pontjai alapján kiadandó rendeletek az igazságügyministeriumban már elkészültek és legközelebb lesznek egy szaktanácskozmány által letárgyalva. Az örökösödési és bűnvádi javaslatok. Nincs kilátás arra, hogy akár az örökösödési, az igazságügyi bizottságban már letárgyalt törvényjavaslat a képviselőház jelen ülésszakában napirendre tűzessék, akár pedig a bűnvádi eljárás tervezete egyolyhamar a képviselőház elé kerüljön. Jóllehet az örökösödési javaslat az igazságügyér által hivatalba lépte alkalmával minden fentartás nélkül elfogadtatott, a mi Teleszky államtitkát hivatalban maradásának egyik előfeltétele is volt, ugy mégis annak egyes részleteiben módosítások váltak szükségessé (értesülésünk szerint első sorban a hitbizományok kérdésében), melyek az annyira szükséges javaslatnak törvényhozási tárgyalását és törvényerőre való emelkedését kelletén túl késleltetik. — A bűnvádi eljárás tervezete pedig azért nem képes újból feltámadni, mert a miniszter, legalább a főbb bűntettekre nézve, az esküdtszéki intézmény behozatalához ragaszkodik, a minek megvalósítása azonban ismét számtalan akadályba ütközik. Fabinynek a képviselőház elé terjesztett tervezete azóta S c h é d i u s ministeri tanácsos által gyökeresen átdolgoztatott, a nélkül, hogy ezen újabb tervezet a minister tetszését kinyerte volna. Vájjon nem lehet-e itt is felkiáltani: »Das Bessere ist der Feind des Guten«. Jogvédelem az illetékkiszabások ellen. Irta: MADARASSY PÁL, a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elnöke. Mennyi idő kellé, míg általánosan elismertetett az az igazság, hogy ha az állam, mint jogállam akar szervezkedni, akkor szükséges, hogy a bélyeg- és jogilletéki ügyekben a fizetést követelő kincstári közegek és a fizetésre felhívott felek közt felmerülő vitás ügyek független bíróság által biráltassanak el, hogy a jogvédelem e téren is szerveztessék, hogy ez a független bíróság megvédje az egyeseket a közhatóságok jogsértő cselekedeteivel szemben ? és mennyi fázison kellé áthaladni ennek a most általánosan elismert igazságnak, míg az ige testté lehetett ? Nem érdeknélküli az ebbeli fejlődésre egy pillantást vetni és megfigyelni azt az állapotot, melyben az adózók bélyeg- és jogilletéki ügyeikre nézve a jogvédelem szempontjából jelenleg állanak. A bélyeg- és jogilletéki törvényeknek hazánkban 1850-ben történt behozatala óta elmúlt negyven esztendőből ^ a z első í 31 esztendő a sivár védtelenség és formátlanság kora. Az absolutismus, mely a politikai téren uralkodott, sötét, fojtó árnyékát a közélet minden terére, az állami hatalmi szervek I minden ténykedésére kivetette és a bizonyos teljesítmények fize1 tésére szorított felek ezekkel a hatalmi szervekkel szemben telI jesen jogvédelem nélkül maradtak és egészen az administratio I jóakaratának voltak kiszolgáltatva. A jogorvoslatok rendszeres intézménye bélyegadó- és jogilletéki ügyekben nálunk csak a legújabb kor vívmánya és mig egyenes adóügyekben a felebbezési és igazolási jogorvoslatok már az 1876 : XV. t.-c. által szabályoztattak, ez a szabályozás a bélyegadó- és jogilletéki ügyekben csak az 1881 : XXXIV. t.-c. által eszközöltetett. A régibb, egész ennek a törvénycikknek meghozataláig ugy az absolut uralom alatt, mint az alkotmány helyreállítása utáni korszakban is érvényben állott szabály csak annyit határozott meg, hogy az, a ki a rárótt illetéket sérelmesnek véli, az ellen az illető pénzügyigazgatósághoz folyamodhatik; elutasító végzés esetében pedig a pénzügyminisztériumhoz (1867-ig az osztrákhoz, ezután a magyarhoz) felfolyamodással élhet. Nem voltak tehát se a felebbezési hatóságok, se a felebbezési határidők tüzetesen meghatározva. Az osztrák törvény uralma alatt a felfolyamodások, hol az akkor felállítva volt cs. kir. országos pénzügyigazgatóság (illetőleg igazgatósági osztályok), hol a cs. kir. bécsi pénzügyminisztérium által döntettek el, a miként az az országos hatóságok számára kiadott hatáskörbeli utasítások keretébe, vagy azon kivül esett. Egyik ügynek két, másiknak három fóruma is volt, a mint épen valaki a bécsi intéző körök érdeklődését ügye iránt fel bírta költeni. Ilyenkor, ha ügye máskülönben az országos pénzügyigazgatóság hatáskörébe esett is, az a bécsi minisztériumtól kapott rendelet folytán annak végeldöntése alá került. Ebben a formátlan alakban haladt 31 éven át — mert 1867-ben a fennebbi rövidke szabályt a magyar pénzügyminisztérium is átvette és gyakorolta — a bélyegadó- és jogilletéki panaszok orvoslásának ügye, a minek következménye egyrészről sok administrationalis önkény és túlkapás, de másrészt az is volt, hogy a már egyszer minden közigazgatási fórumon áthajtott ügy, bármikor is és akárhányszor is újra, meg újra felvétethetett és tárgyaltathatott. Az ebből a zűrzavaros állapotból való kibontakozás szükségének érzete hozta létre az 1881 : XXXIV. törvénycikket, mely a jogorvoslatoknak máig is fenálló rendszerét, a felebbezési hatóságokat, a felebbezési határidőket, az igazolási kérdéseket tüzetesen megállapította. De bármily üdvös és főleg úttörő minőségében nagyérdemű munkát teljesített is ez a törvénycikk: az adózók érdekeit és főleg mindig jobban ébredező jogérzetét ki nem elégíthette. A jogorvoslatok, azok érvényesítésére szolgáló forumok és határidők meg voltak ugyau tüzetesen határozva, tehát a formátlanság nagy részben elesett, de maradt az a lényeges és legfőbb súlyú ellenvetés, hogy a kincstár a maga ügyében, mint követelő és b.ró egy személyben szerepelt. És végre is ennek a visszásságnak érzete oly általánossá vált, a közvélemény és mindig jobban erősbülő jogérzet oly erős nyomást gyakorolt ugy a kormányra, mint törvényhozásra, hogy meg kellé alkotni az 18f4 : XLIII. t.-cikket a pénzügyi közigazgatási bíróságról, melynek hatáskörébe a bélyeg- és jogilletéki sérelmeknek felebbezés utján való érdemleges elintézése is utaltatott és ez által az ország követelményének legalább annyiban tétetett elég, hogy mindenki, a ki magát bélyeg- vagy jogilletéki ügyben a követelő kincstári közegek által sértettnek találta, — ügyét, ha neki tetszett, egész a legmagasabb és legutolsó fórumhoz, egy független bírósághoz felvihette. Kétségtelen, mert hat év története által bizonyított tény, hogy ennek a törvénynek megalkotása nemcsak mélyen ér/.ett szükségletet elégített ki, mert az általa inaugurált intézmény az ország adózói által a lehető legnagyobb és pedig oly mérvben vétetett igénybe, hogy az intézmény müködhetésének lehetővé tétele végett a bírósági személyzetet két ízben kellé szaporítani és a birák eredetileg contemplált számát meg kellé kettőztetni, hanem hogy az intézmény helyes szervezete és szerencsés összealkotása által az ország közvéleményének várakozását nagy részben kielégíteni képes és szerencsés volt. Hogy mily mértékben vétetett a pénzügyi közigazgatási biróság judicaturája bélyeg- és jogilletéki ügyekben az adózók által igénybe, azt a, következő kép mutatja.