A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - Jogvédelem az illetékkiszabások ellen

ü JOG. 427 A csonka (járásbirói) szóbeliség pedig sújtó csapás lenne az igazságügyre, melytől csak azért nem félünk, mert biztos fiasco lesz. A birói szervezet s eljárás rendszeres összefüggéséből kiszakított torzalkotás. Hát antiquariusok vagyunk, vagy jogászok ? Jogéletünk megoldást igénylő nagy feladataival szemben nemcsak tájékozatlanság, valóságos naivitás nyilvánul ebben a lomtárból szedett, kicsinyes kísérletezésben. Még a mai állapotokat is rosszabbítaná. S nem a szóbeliség iskolája, hanem a szóbeliség végzetes elodázása lenne. A kinevezéseknél sem emelkedik magasabb szempontokra. Vártuk, hogy lesz annyi önállósága, hogy a bureaucraticus gyürűzetet megtörje. S mint elődei, ő is beéri azzal, hogy az anciennitás táblázatait vizsgálja. Csinál gya kornokból aljegyz. t. aljegyzőből jegyzőt, jegyzőből albirót s igy tovább De a mitől leginkább volna várható a törvénykezés javulása: a birói kar felfrissítése, az ügyvédi elem bevonás i valamennyi fokon, ilyennek nyoma sincs. Sivár a kilátás. Más nyomdokain a világért sem haladna, saját terveket pedig el nem árul. Hozzájárul, hogy tétovázó. Hatalmasan kezeli a pro és contra-t, de szilárd álláspontjai nincsenek. Saját érvhalmaza zavarja. Mélységes elmével penelrál, de pillanatnyi szeszély szerint dönt. Ragyogó a vitában, de erőtlen a keresztülvitelben. Töprengései annyira elvonják s elszigetelik, hogy saját ministeriumában csaknem megakasztja az administratiót. S a mi a legnagyobb baj: nem szeret igazságügyi kérdésekkel foglalkozni. Az igazságügy kicsi neki. Még ma is, midőn igazságügyminister, folyton a magas politikán s köz igazgatási terveken jár az esze. A legkisebb új preussische Kreisordnung olvasása fontosabbnak látszik neki, mint az egész jogászvilág bajaival és sürgetéseivel. Ideje, hogy a jogászság szavát felemelje. A Házban tapsolhatnak neki, mi szavakért nem lelkesedünk többé. A szakférfiaknak tettek kellenek. S a sajtó a vadászati törvény mintájára tarthat Szilágyi Dezsővel szemben journalistikai kimeleti időt, az ellenzék simogathatja, — őket politikai szempontok vezérlik. De a jogászságnak nincs oka kiméleti időt tartani. Az igazságügyérszerepköre az igazságügy. Erre vállalkozott, itt mutassa erélyét s lángeszét! Semmiféle politikai szereplés nem szolgálhat mentségéül: jogi alkotásokat kérünk ! S az igazságügy számára nyolc hónap is hosszú idő. Mi már 1867 óta várunk! Nem elégedhetünk meg többé ígéretekkel. Semmi sem oly sürgős nálunk, mint a jog reformja, mert igazságügyi állapotaink szégyenletesek, a helyzet 'tűrhetlen. Közművelődésünk s jogéletünk közt napról-napra vészesebb lesz az ellentét. Egész birói szervezetünk düledező rom. A jog rendezetlensége valóságos társadalmi szerencsétlenség. Az enyém és tied bizonytalan. A legszentebb családi jogviszonyok körül botrányos zűrzavar van, még a személyi status kérdéseit is sűrű homály borítja. A családfő — férj még, midőn felesége már régen egybekelt mással; a nő gyakran nem tudhatja, feleség-e vagy ágyas, a gyermek törvényes-e vagy törvénytelen származású. Tarka-barka eljárásunk egy darab középkor és — Szilágyi Dezső gyakran hangoztatott szavaival élve — sivár ázsiai állapotokra mutat. A társadalom fellázadna, ha látná, mily gazdátlan jószág itt a polgár becsülete, élete és vagyona. Sok ezer ember, tehát sok ezer család pusztul el évenkint ártatlanul a vizsgálati fogság s a büntető per szenvedései folytán. Államok keletkezhetnek s összeomolhatnak, mig nálunk egy per befejeződik; a mellett a felsőbb bíróságok percek alatt gyártják az ítéleteket; s mégis elmerülnek a hátralékokban. Nincs várakozásra idő. A jog terén minden reform égető. S ide egész ember kell. Megelégednénk szerényebb tehetségű igazságügyérrel is, de a ki odaadólag szolgálja az igazságügyet. S még egyet. Sejtjük, hogy az igazságügyminister urnák messzemenő ambitiói vannak. Figyelmeztetjük : ha most a tett terén nem fog positiv alkotásokat létesíteni, akkor hiába törekszik magasabb államférfiúi babérok után. Mert mennél magasabbra kap fel valakit a közvélemény, annál mélyebbre ejti, ha benne csalatkozott. A bizalmi mámor oszolni kezd ; a jogászok már zúgolódnak : Surge tandem! Az igazságügyi minisztérium működésének egyöntetűsége érdekében az elvi jelentőségű határozatok gyűjtése rendeltetett el, ezen gyűjtemény szerkesztésével pedig dr. T ő r y hibázva. Alaptalan továbbá az előadások nyilvános hirdetéséra alapított felperesi indok. Az előadások nyilvános hirdetései, a belépti díjak közzététele, a színházi látogatásra való felhívás, az igazgatónak oly kötelezettségnélküli felszólításai, hogy a közönség színházlátogatás tárgyában összeköttetésbe lépjen vele és neki ez iránt ajánlatokat tegyen._ (J h e r i n g : Jahrbücher f. Dogmatik. 326.) Ép oly alaptalan felperesnek hivatkozása arra, hogy alperes Aachen városával a színházépület használatára vonatkozólag szerződésre lépett és az ebből vont következtető keresete. Aachen városával kötött szerződés alperest nem kötelezi mindenkinek, a ki a belépti dijat megfizeti, a színházlátogatást megengedni. Tekintetbe csak azon szerződési intézkedés jöhet, hogy az igazgató köteleztetik a neki átengedett épületben előadásokat tartani. Hogy a belépti díj lefizetése mellett mindenkinek meg volna a belépés engedve, itt meg nem határoztatik ; ily határozat nem is értetődik önmagától és ép oly kevéssé állitható, hogy a szerződő felek ilynemű határozatot meg akarták állapítani, és azt mint amúgy is önmagától értetődőt, mellőzték volna. Szükséges, hogy a szinházigazgatóónak ugy saját, mint a közönség érdekében, meg legyen engedve egyesektől a belépti jegy kiadását megtagadni, mire nézve elégségesnek mutatkozik egyszerűen utalni részeg, kre, botrányosan öltözött vagy undorító külsővel biró személyekre stb. Hogy mennyire szabadjon e tekintetben az igazgatónak mennie, az szerződésileg sohasem lesz megállap tható. Ezért tehát igen nehéz dolog az igazgatót szerződési kényszer alá helyezni. Ez legjobban a vállalkozó szabad belátására bizható anuál is inkább, mert ez legjobban van érdekelve az iránt, hogy intézetét minél többen látogassák. A kereset tehát ez okokból elutasitandó volt. Igen közel fekszik azonban — jóllehet nem a kereset keretébe tartozó — a felek által nem is érintett azon kérdés, vájjon alperesnek jogában áll-e felperestől a színházba való belépést akkor is megtagadni, ha az egy harmadik személy közvetítése által vagy más módon belépti jegy birtokába jutott. Ezen kérdés is (I h e r i n g ellenében i. h.) alperes javára döntendő el. Felperes tudja, hogy alperes neki általában a színházba való belépést meg nem engedi, tehát a jegyek kiadásánál hallI gatólag fentartja azoknak érvénytelenségét felperessel szemben : 1 ily körülmények közt felperes egy belépti jegynek véletlen birlalásából alperes ellen semmiféle jogot nem formálhatEhhez járul, hogy a színházi jegyek — eltekintve attól, hogy nem a forgalomnak vannak szánva — nem tökéletes bemutató papírok azon értelemben, hogy feltehető volna, miszerint azok kibocsátója lemondott volna arról, hogy fentartsa magának annak vizsgálását, hogy mi módon jutott valaki a papir birtokába. A forgalmi szokás szerint inkább vélelmezendő, hogy az igazgató magának akarja a jogot fentartani, egyes esetekben a 1 szerint, a mint a visszautasítás érdekében fekszik, megvizsgálni, vájjon az illető birtokossal a jegy kiadása által csakugyan szerződést kötött-e ? Hogy ezen joggal ritkán élnek a színházi igazgatók, az nem a belépti jegy kiadásának folytán átvállalt kötelezettségnek a következménye minden birtokossal szemben, henem inkább az igazgatók azon érdekének kifolyása, hogy a színház minél nagyobb látogatottságban részesüljön.