A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - Igazságügyminiszterünk karácsonyfájára

200 5 JOG. nem hagyható figyelmen kivül, hogy vádlott a vizsgáló biró és tollvezető előtt a 2. sz. a. jegyzőkönyv szerint őszintén bevallotta azt is, hogy az emiitett alkalommal nagy elkeseredés és harag uralma alatt nejét nemcsak megrohanta és felbuktatta, hanem őt megragadván, szájánál fogva a földre leteperte, hogy a szeren­csétlen nőt akkor, a midőn az orvosszakértői vizsgálat szerint s külön­ben isa nagy sötétben biztosan nem állapíthatta meg, vájjon meg­halt-e, vagy él-e még ? hasra fektette s ugy hagyta ott a hóval telt árokban. Ezen beismerését vádlott a végtárgyaláson visszavonta ugyan, de annak visszavonását egyáltalán nem volt képes mivel sem indokolni. Nem hagyható figyelmen kivül az se, hogy vádlott a tett elkövetésének éjjelén, súlyosabb bűntett tudatának sugal­latára, a hullát eltüntetni akarta, hogy T. I. G. tanú a vég­tárgyaláson vádlottnak sz'emébe mondotta, mikép őt a kérdéses falun kívüli árokhoz vezette, ott nejének holttestét megmutatta, sőt reá bírni akarta, hogy a hullát vigyék a falu alatt levő tóhoz és azt ottan lökjék be a jég alá, mely tanú vallomással szemközt vádlott tagadó nyilatkozatot sem tett. Mindezeknél fogva a kir. ítélő tábla megállapíthatónak találja azt, hogy vádlott nemcsak gondatlanság által okozta neje halálát, megállapitandónak találja nemcsak azt, hogy Ty. Flóra halálát vádlott tevékenysége az arccal a nagy hóba való letiporás, a veszélyes helyzetben ott­hagyás és a boncjegyzőkönyben kifejtett orvosszakértői vélemény által is gazolt megfuladás idézte elő, hanem hogy kétségtelennek tekintendő, mikép vádlott a halált előidéző cselekményt hirtelen támadt haraggal és a hét év óta elváltán élő nejétől való mene­külés gondolatának uralma alatt ölésre irányuló szándékkal kö­vette el, mert vádlott a legegyszerűbb ismerettel is tudhatta azt, hogy egy gyenge nőt szájánál fogva térden felüli magasságban álló hóba leteper s őt a hóval megtelt árokba arccal lefelé buktatja, hasra fordítja, az élet fentartásához szükséges lég el­zárásának következménye megfuladás kell hogy legyen. Ezért kellett a bizonyítékokhoz képest, melyekhez a lélektani indok egész súlylyal sorakozik, a kir. törvényszék Ítéletét bűnösség és büntetés tekintetében megváltoztatni. A magy. kir. Curia (1889. október 1-én. 9,320/B. 1889.): Mindkét alsóbb bíróság ítéletének részben megváltoztatásával a vádlott a btk. 306. §-ába ütköző és a 307. §. első pontja szerint büntetendő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében mondatik ki bűnösnek s ezért három évi börtönre ítéltetik. Indokok: Tekintettel arra, hogy a vádbeli cselekmény elkövetésének senki sem volt tanuja, s ennélfogva, a mennyiben a vádlottnak beismerése a vizsgálat valamely adata által meg­cáfolva nincsen, az ítélet hozatalánál irányadóul szolgál, tekintettel arra, hogy azon körülmény, mintha a vádlott nejével való előleges megegyezés folytán jött össze nejével a cselekmény színhelyén, a vizsgálat adataiból nemcsak ki nem derül, sőt arra legkisebb mozzanatot sejtető adat sem lévén, véletlen találkozásukat kell következtetni; tekintettel arra, hogy a vádlott a neje megölésére irányzott szándékot határozottan tagadja s beismerése általában véve abban összpontosul: hogy midőn nejét sötét este s ennél­fogva szokatlan időben a rendes útról letérve egy járatlan gyalog­ösvényen az erdő felé menni látta, neje után szaladt, s midőn ezt járatának célja felől kérdezte s ismételve kérte a házához mene­telre s házas életük folytatására, neje ezt nemcsak újra meg­tagadta, hanem őt ismételten csúnya kifejezéssel illette s utasította el magától, ő pedig ebbeli felingerült állapotában nejéhez köze­ledve ennek állát felütötte, neje pedig egy jajkiáltást sem téve, a földre esett, ö pedig néhány lépést félrevonulva nézte, hogy nem kel-e fel s midőn ez mozdulatlanul maradott, ő pedig nejéhez visszament, ezt már holtan találta ; tekintettel arra, hogy a bonc­jegyzőkönyvben nem tűnnek fel oly jelenségek, a melyek az el­haltnak valamely halált eredményezhető eszközzeli bántalmazására mutatnának, sőt épen az van határozottan hangsúlyozva, hogy a hullán külső ütéseknek nyoma sem volt észlelhető, a halálnak az orvosi vélemény szerint megállapított agy- és a tüdőben is észlelt szélhűdés okául nem lehet egyebet felállítani annál, hogy a vádlott nejét állán megütötte, s a mint maga is beismeri, szájánál fogva a földre teritette ; ezek pedig, bár belőlük a bántalmazási szándék ki is tűnik, de magukban véve az ölési szándék megállapithatására alapot nem nyújthatnak és így a btk. 279. §. ölési szándékot fel­satelező ismérvének nem felelnek meg. Ezeknél fogva a vádlott a szándékos emberölés bűntettének vádja alól fel volt mentendő ugyan, de önbeismerésének határain belül a btk. 306. §-ába üt­köző cselekményben bűnösnek volt kimondandó. A btk. 281. §. azért alkalmaztatott, mert kétségtelen, hogy a vádlott feldúlva lévő családi helyzetének rendbehozására több alkalommal kísér­letet tett, a tettet megelőző nap estéjén is a Sz. K. házánál ugyanaz volt a nevezett tanú által is bizonyított törekvése a mi ismét meghiúsult és hogy e miatti elkeserültségében a tett elköve­tése estéjén nejéveli véletlen találkozásakor ez a vádlott ismételt abbeli kérését nemcsak megtagadta, hanem mocskos kifejezéseket is használt az irányában békés szándékkal volt vádlott ellen kétségtelenül következtetni kell azt, hogy e miatt a. vádlott lelki ingerültsége még inkább fokozódott s ennek izgató hatása alatt követte el a cselekményt, melyért büntetése, tekintettel büntetlen előéletére, beismerésére, mint enyhítő körülményekre, de másfelöl azon súlyosító körülményre is, hogy tettének saját neje esett ál­dozatul, az idézett torvény korlátai között szabatott ki. Ingóságok iránt létrejött adás vételi szerződésnél nem maga a jogügylet, hanem az okirat képezi az illeték megszabásának alapját, miből folyólag ingósígokra nézve az adis-vételi ügylet, a mennyiben az nem írásbeli szerződésen, hanem szóbeli megálla­podáson alapul, illeték alá nem esik. A győri kir. törvényszék : M. J. 48 éves, evangélikus vallású, nős, földműves, kis-peci lakos, vádlott a vételár eltitkolása által elkövetett jövedék áthágásában vétkesnek kimondatik és a bélyeg­törvények és szabályok 1. tétele a) betű, ugy a 112. §. a) pontja és 114. §. 2. pontjára való hivatkozással az egyszeri illeték 5 frt és a megfelelő lő frt birságnak, összesen tehát 20 frt összegnek, a győri kir. adóhivatalnál végrehajtás terhe mellett 30 nap alatt leendő megfizetésében elmarasztaltatik. Indokok stb. A budapesti kir. Ítélőtábla: Minthogy ingóságok iránt létrejött adás-vételi szerződésnél nem maga a jogügylet, hanem az okirat képezi az illeték megszabásának alapját, mib">l folyólag ingóságokra nézve az adás-vételi ügylet, a mennyiben az nem Írásbeli szerződésen, hanem mint a jelen esetben szóbeli meg­állapodáson alapul, illeték alá nem esik, tehát eltitkolás tárgya sem lehet, a kir. Ítélőtábla megváltoztatja az elsőbiróság Ítéletét és vádlottat az ellene emelt vád és következményei alól felmenti. (1889. okt. 7-én. 27,952.) A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1,338. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek igazgatósági tagjai járuleka után fizetendő III. oszt. ker. adó minden egyts igazgatósági tag járuléka után külön­külön vete?tdő ki és az általános jövedelmi pótadó is minden egyes igazgatósági tag III. oszt. kereseti adójának alapul véte­lével külön-külön állapítandó meg. i88g. évi j,8oj. sz.) i,339- Törvényes időben beadott, de tévedésből mellőzött kamatteher vallomásnak az általános jövedelmi pótadó megálla­pításánál leendő figyelembe vételét célzó kérvények, záros felcb­bezési határidőhöz nincsenek kötve. (1880 évi fájó. sz.) 1,340. Kisebb polgári pe dclt végrehajtás foganatosítás mentes. (1880. évi 4,300 sz.) ügyben az ingóságokra elren­szorgalmazó kérvény bélyeg­1,341. Sorsjegynyereményektől az illeték akkor is fizetendő, ha a nyeremény el nem adott sorsjegyre (ki nem bocsátott nye­reménykötvényre) esett. (1889. évi 4,130. sz.) Kivonat a Budapesti Közlöny ből. Csődök: lílau Simon e., pozsonyi tszék, bej. dec. 23, fel^-z. jan, 14, csk. Keifel József, tmg. dr. Zipser Náthán. — Spiegl Józsefné e., soproni tszék, bej. 1&90. jan. 27, félsz. febr. 18, csb. Augusztich Antal, tmg. Pesty Béla. — Kornsteiu MÓiné e., eitri tszék, bej. jan. 30, félsz, márc. 3, csb. Losonczi Farkas, tmg Csathó Ödön. — „Keieh Leopold" e., debreceni tszék, bej. jan. 18, félsz, febr. 20, csb. Balogh Imre, tmg. dr. Brüll Bertalan. Pályázatok : A nagyszebeni jbságnál a 1 b i r 6 i áll. dec. 22-ig. — A tornalljai jbságnál albirói áll. dec. 24-ig. — A hódsághi jbságnál al­birói áll. dec. 24 ig. A debreceni tszéknél II. oszt. jegyzői áll. dec 25-ig. — A ceglédi jbságnál segélydíjas joggyakornoki áll. dec. 26-ig. — A kalocsai tszéknél II. oszt. jegyzői áll. dec. 26 ig. — A duna-vecsei jbságnál aljegyzői áll. dec. 26-ig. — Az egri jbság­nál albirói áll. dec. 27-ig. Nyomatott a .Pesti könyvnyomda-részvény-társaság-'-ná]. (Hnld-utcza 7. szám.>

Next

/
Thumbnails
Contents