A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 51. szám - Kötelezve van-e a szinház-igazgató belépti jegyet adni mindenkinek a ki a jegy árát megfizeti?

426 fi JOG. A politikai világ joggal tüntet Szilágyi Dezső mellett. Elsőrendű közjogi tekintély, szétbontó biráló elme, hatalmas szónok, európai látkörű államférfiú. S tapasztalatokban gazdag politikai múltja van. A politikusok tehát méltán várhatnak tőle sokat. De mit keres a jogászság e tüntetők közt ? A helyzet nem a mi helyzetünk, s Szilágyi Dezső nem a mi emberünk. A májusi események semmi összefüggésben nincsenek az igazságügyi törekvésekkel. Ezek csak alkalmi jelszóul szolgáltak. A nagy közönség ma sem bir érzékkel a joghaladás eszméi iránt. A májusi események mozgató ereje nem a jogreform iránti vágyból, hanem politikai forrásból fakadt. Mint hajdan Rómában a nép félelmes talpraállása azt eredményezte, hogy a kormányzók egy néptribunusi fogadtak be a hatalomba: hasonló történt nálunk. Parlamenti vihar, politikai földrengés, a felkorbácsolt népindulat sodorták be Szilágyi Dezsőt a kabinetbe. S Szilágyi Dezső az igazságügy lobogója alatt vonult be, de szemeivel más célt keresve, lelke más régiók felé szárnyal. Nem azért lett igazságügyminiszter, mert geniusa az igazságügyet választotta alkotásainak küzdteréül, hanem azért, mert nem volt más miniszteri szék üres. Azóta várakozásteljes nyolc hónap mult el. S eredménye mi ? Tizenöt bankett, s néhány csillogó beszéd. Még beszédeiben is csak mellékesen érinti az igazságügyet; csak akkor szól jogi kérdéshez, ha már ki nem térhet. S mint szónok sem a régi többé. Kenetteljes az előadás kicirkalmazottak a szókötések, de a mit mond: szavakkal művészileg befedett nihil, érezni, hogy nincs elemében. Olyan, mint a szomorú fűzfa, mely magas, dúslombozatú, de ága lehajlik s gyümölcs nem terem rajta. Igaz, nyolc hónap rövid idő arra, hogy nagyszabású alkotásokat mutathasson fel; de elég idö arra, hogy a jogászság kiábránduljon. Nem keressük mi azt, mit végzett eddig ; de számon kérjük, hogy mit kezdeményezett ? A ki az igazságügy vezetésére vállalkozik, annak készen kell lennie terveivel. Mikor belép, már otthonosnak kell lennie ressortjában. Tudnia kell, hol rejlenek a bajok, s tisztában kell lennie céljaival s eszközeivel. Nyolc hónap elmulta után legalább látszatának kellene lenni, hogy az igazságügyminiszter gondolkodik, hogy alkot, hogy készül valami. Ma már a szakerőknek lekötve, a szakirodalomnak foglalkoztatva, a közvéleménynek eszmékkel telítve kellene lenniök, melyeket az igazságügyminiszterium emanált. Baross keveset szól, tettei beszélnek. Szolgabiróból lett miniszter, soha vasúti szakember nem volt, legfölebb utazott vasúton, s az első európai államok mérnökei Magyarországba jönnek, hogy tanuljanak műveiből. Wekerle megoldotta, mit a körzet négyszögének tartottak Teleky készíti, ugy a hogy tudja, országra szóló javaslatát. Még Szapáry is rendezi a mezőrendőrséget s hozzálát nagyszabású gazdasági reformokhoz. Csak egyedül Szilágyi, a ki a várakozásokat leginkább felcsigázta, nem teremtett eddig semmit. Még elődei is több igyekezetet mutattak. A hagyatéki eljárás még Fabiny megbízásából s ennek kormányzata alatt készült. A Fabiny-féle bűnvádi eljárás és a Teleszky-féle örökösödési javaslat elejtése negatív érdem. Mást kell alkotni helyébe. Az államtitkári magánszorgalomból szárnyra bocsátott intési eljárás pedig oly megdöbbentő fércmű, melyről nehéz lenne megmondani, a megbotránkozás volt-e nagyobb, vagy a gúnykacaj, melylyel a jogászvilág fogadta, s el is temették, még mielőtt hivatalosan napvilágot látott volna. De Szilágyi Dezső még az elvek hirdetésében is bámulatosan óvatos. A minisztériumban bevonulóját azzal kezdte, hogy a miniszteri hivatalnokoknak lelkükre kötötte a hivatali titkokat. S első felszólalása a Házban tele volt ájtatos kinyilatkoztatásokkal és reservátákkal. A szóbeliség egyelőre csak csonkán s csakis a törvénykezés egyik zugában kísérelhető meg. Az esküdtszékről csak mint távoli óhajról emlékezett meg. A polgári házasságot fel sem merte említeni. Az ügyvédrendtartás reformja is megakadt ajkán. Az egész jövő zenéjeként két eszmét pendített meg: a tábla decentralisatióját, és Teleszky régi tervét, a csonka szóbeliséget. A tábla decentralisatiójának tervét máshelyütt bíráltuk. De nem is látjuk, hogy megvalósítására történnék valami. Mint 15 év óta, most is a statisztikai adatokat »tanulmányozzák«. S mégis a minister 1890-re ígérte és ígéri a megvalósítást. TÁRCA. Kötelezve van-e a szinház-igazgató belépti jegyet adni mindenkinek, a ki a jegy árát megfizeti ? (J. B.) A Kölnben megjelenő »Zeitschrift für französisches Civilrecht« egyik utóbbi füzetében (20. kötet, 3. füzet) azt olvassuk, hogy a kölni főtörvényszék azon kérdés fölött, vájjon kötelezve van-e a sziuház-igazgató mindenkinek színházi jegyet a d n i és továbbá a fölött is, v a j j o u színházi jegyek (bemutatóra szóló papirosok) a szó szoros értelmében véve, oly Ítéletet hozott, mely jogi érdekénél és a beható indokolásnál fogva emlitésre inéltó. A téuyálladék a következő volt: Az aacheni városi színház igazgatója egy szini kritikusnak, kinek birálatai neki nem tetszettek, értésére adta, hogy pénztárnokát odautasitotta, hogy a kritikus előadási bérletét ne újFsa meg, a színházi szolgáknak pedig meghagyta, hogy azt többé a színházba ne ereszszék. A szini kritikus az igazgató ellen p rt indított és a per lefolyása után ítéletet nyert, mely szerint az igazgató köteles a bérleti szerződés alapján felperes bérletét a meghatározott bérleti előadásokra megengedni. Felperes evvel sem elégedvén meg, alperest az irányban is beperelte,, hogy köteleztessék felperesnek azon előadásokra nézve is a sziliházlátogatást megengedni, melyek nem a bérleti előadásokhoz tartóz ak. Belépti jogának természetes feltevéseként felperes késznek nyilatkozott a belépti díjat mindig megfizetni. Ezen keresetet azonban mind a törvényszék, mind a fötörvényszék elutasították. A felek által felhozott ténybeli állitások a következők : A felperesi kereset indokolt, a mennyiben a felperes jogi érdeke, mint színházi kritikus, megköveteli, hogy a kérelmezett igény megállapittassék. Föl nem fogható azonban, hogy a jelen esetben a polgári j bíróság illetékessége miért nem volna megállapítható, mert ha városi színházi épületről van szó, akkor az abban tartott előadásokra való belépti jog csak az igazgatóval kötött visszterhes szerződi s által szerezhető meg. Nincs helye tehát az 1856. május [5-iki városi rendszabályzat 45. § ának, valamint a közigazgatási elöljáróságok illetékességéről szóló törvény 18. §ának sem; mivel ezekben csak a város ellen érvényesítendő kösségi vagyon, községi használati jog vagy nyilvános községi intézetekre vonatkozó jogokról van szó. Felperes keresetében kéri, hogy az ítélet mondja ki azt, hogy alperes köte'es tűrni felperesnek azon szini előadásokon való megjelenését, a melyek bérletszünet alatt adatnak, még pedig a bérleti díj fizetése ellenében, vagy más szavakkal: felperes kéri birói megállapítását annak, hogy alperes köteles felperessel a színházlátogatást illetőleg szerződést kötni. Ily kötelezettség nem létezik. Első sorban nem birja alperes színházi igazgató — mit indokul felperes felhoz — Aachenben tartandó színházi előadások jogát (monopóliumát), mivel mindenki, kinek az ipartörvény 32. §-ban előrelátott engedély megadatik, ugyanott, habár más helyen, mint a városi szinházban, nyilvános színházi előadásokat tarthat. Tény leges monopóliumra való hivatkozás jogi szempontból is el v