A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 50. szám - Az ellenféllel perben álló tanukról - A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében. 5. [r.]

198 zálogjog érvényesítése után a bérelt helyiségből elszállíttattak s más helyen lettek elárverezve. Ezek figyelembe vételével nevezett cég elsőbbségi igénye 90 frt lakbérkövetelés és kamata erejéig D. Amália foglaltatóval szemben megállapítandó volt. (1889. január 29-én, 1888. évi 61,314. sz.) A kir. Guria: A budapesti kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú végzése oly részbeni változtatással, miszerint M. testvérek cég bérkövetelésére csak fiO frt és kamata soroztatik előzetesen, és a további 30 frtra nézve az előzetes sorozás megtagadtatik, egyebekben helybenhagyatik. Indokok: Igénylők félévi bérkövetelésének és kamatainak előzetes sorozására nézve a másodbirósági végzés indokaiból helybenhagyatott, azonban az összeg G0 forintra szállíttatott le, mert a becsatolt és B. István tanú által is elismert bevallási ív szerint azon lakás után, melyben a lefoglalt ingók léteztek, csak 120 frt évi bér fizettetett, miért is ennek alapjául vétele mellett a törvényes zálogjognál fogva végrehajtató fél ellenében nagyobb öszszeggel az elsőbbség megállapítható nem volt. (1889. június 27-én, 3,218. sz.i Kereskedelmi, csőd- és váltó^ügyekben. A csödhitelezönek azon joga, hogy a közadós ellen a csödperben nyert ítélet vagy a csődeljárásban történt elismerés alapján a csőd befejezte után végrehajtási jogokat érvényesíthet, csak kedvezményt, de nem egyszersmind kötelezettséget is ioglál magában, minélfogva a volt közadós az ellene indított perben a fenti okból az itélt dologra nem liivatkozhatik. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság:: II i alperes leteszi a főesküt arra, hogy az A. a. váltó nem az eredetileg 350 frtos váltónak prolongatiójából származott és hogy az eredetileg 350 forintot kitett váltó értékét a hevesmegyei takarékpénztárnál 1872. április 8-án L. B., mint ezen váltó értékének felvételére megbízottja által fel nem vétette, ez esetre felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A hevesmegyei takarékpénztár az A. alattin alapuló követelést, miután felperes azt az A. alattira vezetett nyugta szerint kifizette, felperesre jogosan engedményezhette, az A. alatti tekintetében alperes részéről a váltótörvényen alapuló kifogások itt figyelembe nem jöhetnek, mert az A. a. elévülés folytán váltói joghatályát elvesztette, csak mint egyszerű adóslevél jöhet elbírálás a'á. Az A. a. elbírálásánál döntő körülményt az képez, hogy az annak alapját képező 350 frtos váltóra alperes kapta-e az értéket vagy sem, mert ha alperes kapta az értéket és felperes kénytelen volt az A. alattit kifizetni, akkor alperes felperes kárával gazdagodnék, ennek folytán az 1868 : LIV: t.-cikk 170. §-a értelmében felperes igazolni tartozott, hogy alperes kapott értéket az A. a. alapját képezett 350 frtos váltóra s miután tanuk e tekintetben mi bizonyítékot sem nyújtanak, a főeskü általi bizonyítást igénybe vehette, a mely a elöntő ténykörülményeknek megfelelően alperes által történt elfogadás folytán ennek odaítélendő és a per kimenetele annak le- vagy le nem tételétől függővé teendő volt. Felperest keresete azon részével, melyben a kereseti tőke után 1874. okt. 19-étől számítandó 6% kamatai megítélését kéri, feltétlenül elutasítani kellett, mert ezen kamatok az 1883. évi XXV törvénycikk 19. §-a értelmében elévültek s a kamatok a főeskütől föltételesen, csakis a kereset beadásától voltak megítélhetők. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és alperest feltétlenül kötelezi arra, hogy a kereseti 321 frt 8 krt, mint viszkereseti tőkekövetelést 1877. október hó 19-től számítandó 6% kamataival, ugy 43 frt perköltséget felperesnek megfizessen. Indokok: Alperes nem vonta kétségbe a felperes által C. a. csatolt ama beadvány tartalmát és valóságát, melyet az ellene lejáratott csődperben perügyelője a jelen per keresetleveléhez A. a. mellékelt és a csődtömeg terhére felperes által annak idejében szintén bejelentve volt váltón alapuló viszkereseti követelése valódisága tárgyában a csödbirósághoz észrevétel gyanánt benyújtott és minthogy az említett C. a. okirat tartalma szerint az említett perügyelő felperes követelésének valóságát és fennállását az alperesnek, mint bukottnak tartozási állapotát feltüntető, tehát eskü alatti vagyon-bevallás hatályával bíró jegyzetei alapján ismerte el, viszkereseti jogai ellen pedig legkisebb kifogást sem emelt, felperesnek ugyanazon váltó alapján támasztott viszkereseti jogát és az idézett váltó hátlapjára vezetett átruházással különösen is io-azolt viszkereseti követelésnek összegét és fennállását, alperes terhére, tagadása ellenére, már csak annál a következménynél fogva is feltét'enül meg kellett állapítani és ennek kapcsában az clsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest a kereseti követelés és járulékainak feltétlen megfizetésére kötelezni: mert alperes a kereseti követelést már a csődperben megitéltnek vitatta, azt azonban, hogy felperes a csődbíróság által követelésével itéletileg elutasittatott, avagy a tömegből kielégíttetett, vagy, ^ hogy alperes e követeléseket a csőd befejezte után maga kielégítette volna, alperes nem is állította; végül, mert ugy az 1881: XVII. t.-cikk 238. §-a, mint az 1840: XXII. t.-c. 117. §-a értelmében a csődhitelezőnek az a joga, hogy a közadós ellen a csődperben nyert ítélet alapján a csőd befejezte után végrehajtási jogokat érvényesíthet, csak kedvezményt, de nem egyszersmind kötelezettséget is foglal magában, tehát alperesnek, az itélt dologra tett hivatkozása magában véve nem szolgáltat jogalapot felperes keresetének elutasítására azért, mert ez esetleg a csődperben nyert ítéletének előnyei felhasználására nem kötelezhető. A kereseti követelés után felperes által számításba hozott kamatok nem kikötés alapján, hanem törvénynél fogva illetvén felperest, mint ilyenek az 1883: XXV. t.-cikk 19. §-a hatálya alá nem vonhatók, minélfogva azokat, mint a felperes által alperes helyett tartozatlanul teljesített fizetménynek törvényes járulékait az 1868: XXXI. t.-c. 2. §-a értelmében a felperes által teljesített fizetésnek, mint alperesre nézve igazolt lejárati határnapnak idejétől 6°/0-ot szintén meg kellett Ítélni. A in. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1889. szeptember 3. 1,500. sz. a.) ' A váltótörvény azt, hogy a váltót csakis az intézvényezett fogadhassa el, kötelező szabályul fel nem állítván, s hogy a váltót harmadik személy is elfogadhassa, meg nem tiltván, nincsen kizárva, hogy a váltót az intézvényezettöl különböző személy is elfogadhatja s igy a ki nevét az intézinényezett elfogadmánya alá irja, az magáévá teszi ezen nyilatkozatot és aláírásával az intézvényezettcl együttes elfogadói kötelezettséget vállal. A nagyszebeni kir. törvényszék : Theil Pál ügyvéd által képviselt G. Br. .. bécsi felperesnek, Berger Samu ügyvéd által védett R. Luiza alperes elleni 270 frt 50 kr. váltótőke iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a rendelkező részben hivatkozott sz. a. beadott keresetében alperes R. Luizát, mint a keresethez A'/, alatt csatolt váltó elfogadóját kéri elmarasztalni. A beperesitett váltón intézvényezettként nem alperesnő, hanem férje R. Sámuel vau megnevezve, ki a kérdéses váltót el is fogadta ; ki ellen azonban a kereset nem terjesztetett ki. A megtartott tárgyaláson alperesnő névaláírásának valódiságát elismeri, de azt hozza fel, hogy ő a kereseti váltót nem elfogadó, hanem kibocsátóként irta alá. Az elörebocsátott tényállás mellett a per érdeme azon kérdés eldöntésétől függ: ha vájjon az intézvényezettként megnevezett és a váltót elfogadóként aláirt személyen kívül más személy, ki intézvényezettként megnevezve nem lett, a váltótörvény 23. íj-ában meghatározott hatálylyal a váltót elfogadhatja-e vagy sem ? Egybevetve a váltótörvény 3. §-ának 6. pontját, mely szerint az intézvényezett nevének kitétele lényeges kellékként állíttatik fel, a váltótörvénynek az elfogadás és hatályáról intézkedő részével: a felelet a feltett kérdésre csakis nemleges lehet. Ugyanis a váltótörvény, mely csakis szoros értelmezést enged meg említett részében, a 21—24. §-aiban következetesen csakis az intézvényezett elfogadásáról tárgyal s csakis a névbecsülési elfogadásnál enged helyet a fel nem hívott személyek elfogadásának. A felhozottak alapján felperest keresetével elutasítani kellett. (1888. évi szept. hó 27-én 5,975. sz. a.; A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetének hely adatik s alperes köteles a kereseti tökét megfizetni. Indokok: A váltótörvény azt, hogy a váltót csakis az intézvényezett fogadhassa el, kötelező szabályul fel nem állítván, s hog) a váltót harmadik személy is elfogadhassa, meg nem tiltván: nincsen kizárva, hogy a váltót az intézvényezettöl különböző személy is elfogadhatja. Miután a keresetnek alapul szolgáló váltó tartalma szerint alperesnek névaláírása váltó alapján az intézvényezettként meg-