A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 50. szám - Az ellenféllel perben álló tanukról - A nyilvánosság a büntető eljárás elővizsgálati részében. 5. [r.]

H9 A községi elöljárók kötelezve vannak a királyi közjegyzőnek hagyatéki ügyekben való megkereséseit késedelem nélkül teljesíteni. 7. Az örökösödési eljárás közben az érdekeltek között létrejött egyesség azon esetre, ha az érdekeltek között kiskorúak vagy gondnokság alattiak vannak, ezek képviselőinek aláírásával ellátva, gyámhatósági jóváhagyás végett az illető gyámolt vagy gondnokoltnak személyi gyámhatóságához a hagyatéki biztos által közvetlenül bemutatandó és jóváhagyás, esetleg kifogások kijelölése után ugyanehhez visszaküldendő, 8. Az előbbi pontókban általánosságban előirt eljárás kisebb hagyatékoknál, vagy olyanoknál, melyeknél az örökösök viszonyai világosabbak, egyszerűbbek és melyeknél az örökösök közmegegyezésben vannak, a hagyatéki biztos által sommásan eszközlendő és az összes iratok a hagyatéki bírósághoz együttes elintézés végett betérj esztendők. Nagyobb hagyatéki vagyonnál pedig, a hol több érdekű s ellentétes igényű örökösök vannak: az örökösök örökjogának, arányának és a hagyaték elleni egyéb igényeknek igazolása iránt, ugy az örökség vagy hagyomány elfogadása vagy visszautasítása és az örökösödési birói igazolvány mikénti kiadása tárgyában együttvéve külön tárgyalás tartandó, melynek nyomán az iratok a hagyatéki bírósághoz a fentebbi kérdésekben való birói határozat végett beterjesztendők, honnan a határozat jogerejüvé válta után az összes iratok az osztály és egyéb további kérdésekre vonatkozó további eljárás eszközlése végett a hagyatéki biztoshoz visszaküldendők. 9. A hagyatéki eljárás átalában véve minden halálozásnál hivatalból eszközlendő. Kivételt képeznek azonban oly hagyatékok, melyeknél ingatlan vagyon nincs, vagy más telekkönyvi jogok nem fordulnak elő, sem pedig kiskorúak, vagy ismeretlen tartózkodású örökösök nincsenek, sem pedig az államkincstár öröklési joga szóba nem jöhet. Ezekre nézve a hagyatéki bíróság csak ugy adja ki a hagyatéki iratokat a királyi közjegyzőnek, mint hagyatéki biztosnak, ha az örökösök ezt hitelesített aláírással ellátott kérvényben kérelmezik. 10. Az eljárás befejezése után a hagyatéki bíróság az örökösödési, vagy hagyományi igazolvány kiadása, az ingatlanok s erre vonatkozó telekkönyvi jogoknak hivatalból való átírása, esetleg zárlat, árverés, felosztás, avagy perre utasítás, avagy csődeljárás szükségessége iránt az öröklési törvény értelmében határoz. 11. A hagyatéki bíróság végzései ellen annak kézbesítésétől számítandó tizenöt nap alatt felfolyamodásnak van helye, melynek halasztó hatálya van, de veszély fenforgása esetén a felfolyamodás a hagyatéki vagyon biztossága, gondnoki felügyelet alá való helyezése iránti intézkedés végrehajtását nem akadályozza. 12. A hagyatéki bíróságnál a haláleset-felvétel beérkeztétől kezdve minden egyes hagyatéki ügyről napló vezetendő, melyben az egész eljárás folyama alatt annak végbefejezéséig ugyanazon ügyben a bírósághoz beérkezett radatok időrendben bejegyzendők. Látni való, hogy az »Átalános határozatokrók általunk javasolt fentebbi pontokban az egész hagyatéki eljárás rendszere, a főbb irányelvek szerint egy egészben van előtüntetve. Ennek összeállításában figyelemmel voltunk nemcsak Weinmann kartársunk munkálatára, hanem az öröklési jogról szóló, a képviselőház jogügyi bizottsága által megállapított törvényjavaslatra is, és mi azon álláspontra helyezkedtünk, melyre a jogügyi bizottság; tudniillik, hogy az örökség megszerzésénél az »ipso jure« elvet mellőzve, az örökség elfogadása (aditio) elvet vettük irányadóul, mely utóbbi elv fogalma és célja éppen abban rejlik, hogy az örökösnek nem engedi meg, hogy az örökséget kénye-kedve szerint, hivatalos beavatkozás nélkül átvegye és a többi érdekelteket tetszése szerint megkárosítsa, hanem hogy hivatalos eljárás mellett az örökös az örökség elfogadása iránti nyilatkozatra és mások igényeinek biztosítására s kielégítésére szorittassék. De raig a jogügyi bizottság az elfogadás (aditio) elvnek proclamálása dacára az ennek lényegét képező hivatalos kényszerhez mintegy félve nyúlt, Weinmann kartársunk pedig még ennél is tovább menve, az egész eljárást kérvényezési rendszerre alapítja : — mi ezzel ellentétben az elfogadás (aditio) elvének inkább megfelelőleg az eljárást ott, a hol a közérdek, vagy más jogosítottak oltalma igényli, hivatalos kényszerrel kívánjuk eszközöltetni, a mint hogy ezt hazai jogéletünk viszonyai nagyon is megkövetelik. Folytathatnánk részletes észrevételeinket a törvényjavaslat további címeire nézve, de miután az általunk előbbi cikkeinkben a fejezetek felosztásáról, ugy jelen cikkünkben az átalános határozatokról előadottakban az öröklési eljárásnál előforduló összes | fő irányelveket ismertettük és egészbe foglaltuk; a további részletes bírálatot is ezen elvekhez alkalmaznánk. Már ebből kivehető, mily értelemben szólana a további részleteknél fejtegetésünk. Ez okból további részletekbe való bocsátkozást e lapokban szükségtelennek tekintjük. Mindemellett nem térhetünk ki a Weinmann kartársunk tervezetében a hetedik címben előirt »Vagyon-elkülönzés« cím alatti intézkedések elől. E cím alatt a képviselőház jogügyi bizottsága által elfogadott, az öröklési jogról szóló törvényjavaslatban ötödik cím negyedik fejezetben is oly intézkedések foglaltatnak, melyek a hagyaték rendezése körében új intézménynek tekintendők. Sehogy sem lehet ezen cím elnevezését »Vagyon-elkülönzés« az abban foglalt intézkedésekkel azonosnak, összhangzónak találni. Ugyanis ezen új intézmény célja, iránya az volna, hogy azon esetben, ha veszély valószinüsége forog fenn az iránt, hogy az örökös kezelése mellett a hagyatéki tömeg érdekéből a hitelezők, a kötelesrészre jogosítottak és hagyományosok követelései ki nem elégíttethetnek : ez esetben ezen igénylők követelése hivatalos eljárással elégíttessék ki. Ámde ez nem képez ugyan elkülönzést, sőt inkább ez csőd-eljárás jellegét viseli, inkább vagyon-összesités, értékesítés és sorrend szerinti felosztásiránti eljárás minőségével bir. E címnek tehát sem elnevezése nem helyes, sem tartalma nem teljes és csak fél rendszabályt képez, mert hiányzik abból annak meghatározása, mi módon szereztessék be azon érték, mely az illető igénylőknek fizetendő és ki teljesítse a felosztást és kielégítést. A mennyiben tehát az öröklési eljárás keretébe ezen újszerű intézmény a fennálló csődtörvény mellett is behozatik : szükségesnek tartjuk, hogy ennek találóbb cím adassék és annak intézkedései következő főelvek szerint kimerítően szabályoztassanak. Kimondandónak véljük tudniillik a hagyatéki eljárás iránt alkotandó törvényben azt, hogy a hagyatéki tömegnek hivatalos zár alá vételét, értékesítését is az értéknek sorrendszerinti felosztását a halálozástól számitandó egy év alatt hitelesített kérvényben kérelmezni joga legyen, a következőknek: a) az örökösöknek, ha az öröklési igazolvány kiadása előtt kijelentik, hogy a hagyatéki hitelezőknek, a kötelesrészre jogosítottaknak és hagyományosoknak követeléseit ki nem elégíthetik és azok a tömeg értékét túlhaladják; b) a hitelezőknek, a kötelesrészre jogosítottaknak és hagyományosoknak, ha hitelt érdemlőleg kimutatják, hogy a hagyatéki vagyonnak az örökösök általi kezelése mellett veszély esete forog fenn követeléseik fedezete és kielégítése tekintetében, vagy hogy az ő követelésök összege túlhaladja a hagyaték értékét. Ily kérelem beérkeztével a hagyatéki bíróság határozata után tárgyalás tartandó, melyre a hagyatéki biztos valamennyi örököst, hagyományost, hitelezőt megidézi, de ezen kivül hírlapi idézvényt is bocsát ki azokhoz, kik bármi cím alatt a hagyaték ellen igényt támasztanak. A tárgyalásnál elsőben is egyezség kisérlendő meg a követelések valósága, mennyisége iránt, valamint a tekintetben is, vájjon a kérelmezett eljárást az érdekeltek elfogadják-e. Ha erre nézve az egyezség nem sikerül, ugy azon esetben, ha a hitelezők követelésének mennyisége haladja túl a tömeg értékét, ez esetben a rendszerinti csődeljárásnak levén helye, az iratok a csődbírósághoz átteendők, ha pedig a hitelezők követelése nem haladja túl a hagyaték értékét, ez esetben a hagyatéki bíróság határoz a felett, vájjon a veszély mennyiben forog fenn és ehhez képest a kérelmezett eljárást elrendeli vagy megtagadja. Akár egyesség, akár birói határozattal rendeltetett meg a sorrendszerinti felosztás : a hagyatéki tömeg zár alá helyezendő^ összeszámítandó, árverezendő és az érték a törvényben előirg sorrendben a hagyatéki biztos által hivatalból felosztandó é pedig első sorban kielégitendők az előjogos tételek, azután a hitelezők követelése, ezután a köteles-részre jogosítottak illetménye, ugy a hagyományok, a maradék pedig az örökösöké. Mindezek megállapítása iránt az érdekelt felek meghallgatandók. Főbb vonásokban ebből állana azon eljárás, mit a rendszerinti csődeljárás mellőzésével a hagyatéki eljárás folyamán eszközölni lehetne. Ez azonban nem képez vagyon-elkülönzést, hanem inkább vagyon-összegezést, értékesítést s felosztást. Ezzel befejezzük Weinmann kartársunk törvényjavaslat-tervezeiére vonatkozó észrevételeinket azon kijelentéssel, hogy vélekedé-