A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 48. szám - Nézetek a büntetőtörvény módosítása tárgyában. 3. [r.]

A JOG. 191 változtatta, követelését ugyanazon váltó alapján kívánja most is érvényesíteni és a könyvkivonatot csak annak igazolására csatolta, hogv a követelés árúk vételéből származik. (1889. szeptember 5. 409. sz.) Bűn-ügyekben. A btróságuak törvényszerűiig nem áll hatáskörében a logerejíi ítélettel megállapított szabadságvesztés-büntetés végrehajtását az elítéli által benyújtott kegyelmi kérri^iy elintézéséig fiisüöben tartani. A in. kir. Guria: Tekintve, hogy a bíróságnak törvényszerüleg^nem áll hatáskörében a jogerejü ítélettel megállapított szabadságvesztés-büntetés végrehajtását az elitélt által benyújtott kegyelmi ' kérvény elintézéséig függőben tartani: mindkét alsóbb fokú bíróság végzésének az a része, mely szerint a büntetés végrehajtása az elitélt felségfolyamodványának elintézéséig felfüggesztetik, megsemmisíttetik; egyéb részében pedig a budapesti kir. Ítélőtábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1889. okt. 28-án. 2,746.) •A részvénytársaság igazgatói ellen az azok által a részvénytársaság kárára elkövetett netánl büntetendő cselekmények miatt a vádemelési jog az fgyes részvényest nem illeti. A vádló jogait ez esetben csak a közgyűlés, mint sértett fel gyakorolhatja, vagy saját maga által választott, vagy a törvényszék által kirendelt meghatalmazott képviselő által. A győri kir. törvényszék (1889- évi január hó 30-án ! 453/B. 1889.) : Hűtlen kezelés miatt gyanúsított K. Vilmos, W. í Károly, F. Dávid, K. Lajos és M. Lipót elleni bűnügyben itélt: A vizsgálóbírónak végzésében felhozott okok helyeseknek ismertetnek el és egyszersmind tekintettel az ezen végzés következtében a kir. ügyész által 1888. évi december hó 20?án 5,095. szám alatt, a magánpanaszos által pedig 1889. január hó 10 én 139. sz. a. tett észrevételekre, illetőleg indítványra a következőkkel egészíttetnek ki. A K. Vilmos. W. Károly és F. Dávid igazgatósági tagok, ugy M. Lipót üzletvezető ellen felhozott terhelő körülményeknek nagyobb része a társasági üzletkezelésnek és a társaság könyveinek megvizsgálását eszközlött szakértők többségének, névszerint M. Bódog és Fr. Manónak, illetőleg K. Nándor és M. Ignácnak véleményén alapszik. Törvénykezési gyakorlatunk szerint szakértői véleménynek, még ha az az alkalmazva lett ösz- ! szes szakértők hozzájárulásával alakult is, feltétlen bizonyító erő nem mindig tulajdoníttatik, a jelen esetben pedig annak feltétlen j bizonyító erőt tulajdonítani annál kevésbé lehet, minthogy az ' üzletkezelés feletti vizsgálatot eszközlött szakértők közül kisebb- j ségben maradt G. Zsigmondnak, ezen szakértő kitűnő szakképzettségét tanúsító véleménye szerint a M. Bódog és Fr. Manó együttes véleményükben foglalt nehézmények alappal nem bírnak. Ehhez járul, hogy a könyveknek megvizsgálását foganatosított szakértők véleményei abban, hogy a megvizsgált könyvek bűnös üzelmek nyomait nem tüntetik föl, megegyeznek. K. Nándor és M. Ignác szakértők együttes véleményükben ugyanis azt mondják, hogy munkálkodásuk alatt a könyvekben oly adatot nem találtak, mely okot szolgáltatott volna csalásra irányzott eljárásra következtetni. R. Benjámin szakértői véleményében a könyvek hiányos vezetéséről szólván, pedig ezeket mondja : »Minden körül- I menyek közt azonban már mostan is constatálom és határozottan kijelentem, hogy ezeknél bárminemű szándékosság, vagy bármi néven nevezendő megkárosítása a társulati vagyonnak, ki van | zárva« és azután az észlelt téves bevezetések és kihagyásokról szólva, ismét ezeket mondja: »Határozottan kijelenthető, hogy itten bárminemű szándékosság vagy roszakarat gyanújának nyoma hiányzik és hogy ilyen tévedések akárhány más nagy vállalatoknál is elő szoktak fordulni« és ezen nézetét indokolandó, a többek közt azt is mondja: »A könyvekben az anyag meg van arra nézve, hogy a tévedésből eredt kihagyás vagy bevezetés a legközelebbi mérleg alkalmával helyrehozható legyen.« A szakértő véleményeknek ily alakulása mellett azonban az alaptöke elépítésére, a hamis mérlegek készítésére, úgyszintén a szesz és ten- j geri hiányra, nemkülönben a szesz előállítási költségeknek túlraagas voltára, a mosléknak kedvezőtlen értékesítésére, a hordókra nézve a szakértői véleményekből a magán-, vagy a közvádló által levont következtetések a szilárd alapot nélkülözik és pedig a mérlegekre nézve annál is inkább, mert a vádolva nem levő felügyelőbizottsági tagok az által, hogy azt vallják, miszerint a mérlegek J az igazgatósági tagok befolyásolása nélkül készíttettek, általuk a könyvekkel összehasonlittatván, jóváhagyattak és aláírattak és ezen jóváhagyott alakjukban terjesztettek a közgyűlések elé: a mérlegekre nézve a felelősséget egészen magukra vállalják; vallomásuk tehát nem tekinthető olyannak, a melyet pusztán önvédelmük céljából tettek. Magán- és közvádló F. Dávid igazgatósági tagot azzal is terhelik, hogy a hizlalásra szánt ökröket az vásárolván be, a valóságnál magasabb árakat számított fel és ezen ténykörülményre nézve L. Ignác tanura is hivatkoznak és ezen tanúval azt is akarják bizonyítani, hogy az első 9o0 darab ökör bevásárlásánál 40,000 forint túlfizetés történt, L. Ignácz tanú azonban nem azt vallja, hogy a bevásárlásokat F. Dávid teijesitette, hanem azt mondja vallomásában, hogy a győri szeszgyár üzemének megkezdésekor a szeszgyár részéről három izben tanú lett ökrök bevásárlásával megbízva és pedig egy izben a csornai és két izben a soproni vásárokra küldetett. A csornai vásárra F. Dávid igazgatósági tag, a sopronira pedig egy izben W. Sándor és egy izben M. Lipót ment vele. Csornán az ökrök árát F. Dávid alkudta ki, azonban a vételt igazoló nyomtatott cédulákat tanú osztotta ki az eladóknak és előzetesen tanú sajátkezüleg irta az egyes cédulákba az illető vételárakat, a fizetést pedig azután a kiosztott cédulák beváltása mellett Z. Dávid teljesítette. Ugyanazon tanú továbbá azt vallja, hogy a Csornán K. testvérektől a szeszgyár számára vett ökrök vételára, az akkori napi árfolyamnak megfelelt és olyan minőségű ökröket akkor olcsóbban venni nem lehetett. Azt, hogy az első ökrök bevásárlásánál 40,000 frt túlfizetés történt, L. Ignác tanú vallomásában nem mondja, hanem azt vallja, hogy ha a szeszgyár az üzemet és a hizlalást 6 hónappal későbben kezdi meg, akkor legalább 40,00o forintot megtakaríthatott volna az első 9<)0 darab ökör vételárából, azonban azt vallomásához hozzáfűzi, »de ezt csak azért mondhatom, mert csakugyan 6 hónapra rá olcsóbbak lettek az ökrök, azonban ezt előre nem lehetett tudni, mert az akkor kilátásban nem volt«. A K. cég által szállított árpára nézve Sz. Gyula, a gyár volt vegyésze azt vallja, hogy ezen árpa a szeszgyártásra alkalmas volt, mert az árpa nem erjedésre, hanem cukorképződésre használtatik a szeszgyártásnál; ezen szakértő tanú vallomása ellenében M. János tanúnak abbeli vallomása, hogy a kérdéses árpa már 2 éves lévén, erjedésre alkalmatlan volt és ennélfogva szeszgyártásra nem alkalmaztathatott, nem sok nyomatékkal bírhat, különösen ha tekintetbe vétetik, hogy ugyanezen tanú, mint a szeszgyárnak jelenlegi felügyelője által kiállított, a 40. napló szám alatti vallomás mellett fekvő kimutatás szerint a kérdéses 138,323 kg. súlyú árpából szeszgyártásra 48,500 kg., hizlalásra pedig 31,150 kg. lett felhasználva és nincs kizárva, hogy az 58,673 kg. különbözet szintén szeszgyártásra használtatott fel. Ugyanezen árpára nézve M. Lipót azt vallja, hogy az átvétel után körülbelül 2 hét múlva csiráztatás alá vétetvén, kitűnt, hogy nem csírázott és csak részben volt szeszgyártásra alkalmas; de hozzáteszi, hogy azt nem tudja, miszerint az árpa már az átvétel előtt is alkalmatlan volt-e a csírázásra, vagy hogy e célra csak az átvétel után vált alkalmatlanná, hozzáteszi továbbá, hogy az árpáuak a szeszgyártásra alkalmatlan része hizlalásra lett felhasználva és hogy ezen árpavételböl a gyárnak kára nem származott. Ezen árpa minőségéről VV. Adolf tanú, kire arra nézve hivatkozás történt, tudomással nem bir, a gyár volt szeszfőzője W. B. pedig föltalálható s kihallgatható nem volt, mert nevezett a 93. napló sz. alatt fekvő értesités szerint állítólag Amerikába költözvén, a F. Dávid által szállított széna miatt felhozott terhelő adatok a vizsgálóbíró végzésében megcáfoltattak; de kiemelendőnek találtatik, hogy L. Ignác tanúnak vallomása nem a F. Dávid által szállított szénára vonatkozik; L. Lipót tanú pedig következőleg vallott: »arról van tudomásom, hogy F. Dávid szállított szénát a szeszgyárnak, de hogy a széna milyen volt, nem tudom«, a F. Dávid által történt szállítás idejekor volt piaci szénaárra nézve pedig azt vallja utóbb nevezett tanú, hogy akkor a szénának m.mázsája 2 — 3 frton kelt. Azt, hogy a K. Sándorral 700 vaggon kőszén szállítására nézve kötött adás-vevési szerződés 379 vaggon kőszénnek szállítása után M. Lipót közbenjárásával 1886. évi január 1. napjára megszüntetve lett s hogy az ezen ügylet létrejöttekor a provisio nem M. Lipótnak, hanem M. Zsigmondnak lett kötelezve, a M. és társa kereskedelmi cég által K. Sándor ellen választott bitóság előtt indított, a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék által időközben megküldött periratok, illetve az ezek közt 27. sz. a. és A. a. fekvő okiratok is tanúsítják; az igazgatósági jegyzőkönyv