A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 48. szám - Nézetek a büntetőtörvény módosítása tárgyában. 3. [r.]

400 A jobban meggondolhassa érdekét, kimondható lenne a vagyon elleni delictumokra vonatkozólag az is, hogy a magánvád a vádlónak bíróságnál történt első kihallgatása napján vagy legkésób! atlÓl számított 3 nap alatt vonható vissza. iFoly atása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. A perreutusitásról. B. örökhagyó után maradt annak özvegye C. és első nejétől származó kiskorú gyermeke D. A hagyaték tárgyalása alkalmával az özvegy öröklési igényi támasztott az egész hagyatékra, állitván, hogy a hagyaték férjének szerzeményi vagyonát képezte s igy azl egyedül ö van hivatva örökölni. (!) A kiskorú képviselője pedig törvényes leszármazó öröklé.-. címén kérte a hagyaték átadását. A megkisérlett osztályegyesség létre nsm jővén, a kir. törvényszék a kiskorú örököst a hagyaték birtokában levő özvegy ellen perre ulasitotta. A kiskorú képviselője a pert meg nem indítván, az özvegy a kitűzött határidő letelte után a hagyaték átadását kérelmezte. Kérdés : Teljesithető-e az özvegynek kérvénye, avagy helytelen a törvényszéki perreutasitó végzés? Ha a perrendtartás 587. és í>90. £-ait szószerint magyarázzuk, akkor az első kérdésre igennel, az utóbbira pedig nemmel kell felelnünk. Ellenben, ha a törvény szellemét hivjuk felvilágosító segítségül, ez esetben az előbb adott feleletek a kérdések tekintetében aligha nem gazdát cserélnek. A perreutasitás intézményének célja ugyanis kétségtelenül az, hogy alkalma legyen az örökösöknek vitás öröklési igényeii<et a peres eljárás nagyobb szabású szűrőjén keresztül tisztába hozni. Vitásak-e a felhozott példában az öröklési igények? Nem, mert hiszen nyilvánvaló, hogy hamis és törvénytelen az a jogcím, melyre az özvegy igényeit alapítja s igy a törvény szerinti örökös jogának megállapítását ily törvénytelen igénynyel szemben a per megindításától függővé tenni nem volt helyes, sőt a hagyatékot a kiskorúnak feltétlenül át kellett volna adni. Igaz ugyan, hogy a hagyatékot az özvegy birtokolja, de hiszen a hagyaték-átadó végzés célja az örökös kinevezésén túl nem terjed. Az örökösnek a hagyaték birtokába való helyezése nem a hagyatéki bíróság feladata. Hogyha pedig a kir. törvényszék a kiskorút az özvegygye! szemben perre utasította, utóbbi pedig a perreutasitási határidő sikertelen letelte után a hagyaték átadását kéri, vájjon átadható-e neki a hagyaték, ezen kérdés az illető bíróságnak privát ügyét képezi. Alfóldy Ede, kir. törvényszék: Jo'ggyakótnok. Nag-y-Bécskerejien. S é r e1e m. * A kir. tábla halasztó elintézései. Régen hangoztatott panasz, hogy felsőbb bíróságaink, különösen pedig a kir. tábla a hozzájok küldött ügyek nagy részét a nálunk már honosítást nyert s i b e r e k miatt az eljárt bíróságoknak, hol rendelvényileg, hol feloldólag, hol mégse mmisitőleg visszaküldik. Nem akarjuk avval azt mondani, hogy az elsőbiróság Ítélete sérthetetlen, a bíróság maga csalhatatlan, azt se akarjuk mondani, hogy a siber a nagy elfoglaltság vagy az ügyek felületes áttanulmányozásának következménye, mert hiszen a logika és a természetszerű következtetés azt engedi feltételezni, hogy épen azon ügyek, melyek feloldva vagy megsemmisítve visszaküldetnek, komoly és alapos tanulmán}' tárgyává tétettek. Ha még polgári peiről van szó, az ügynek ily módoni elintézése legfeljebb azon hátránynyal jár, hogy felperes követeléséhez később jut, bár a kamatok folytán, ha ezeket ugyan megkapja, a késő elintézésért kárpótlást nyer; a ki ezen elintézésnél feltétlenül nyer, ez mindenesetre alperes, különösen ha még hozzá konokul védekezik, mig felperesre nézve ezen elintézés csak az ígéret földje, melyet lát ugyan, de elérni nem képes. Azonban sokkal komolyabbak és sokkal messzehatóbb eredim'nynyel birók ezen elintézés consequentiái a fenyítő perben, * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az e7en rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A 'szerkesztésig. JOG mert itt nem pénzről, hanem ai ember szabadságáról van szó, és a rhig ott a pénz később késhez vétele a felperei részére megítélt kamatok által paralysáltatik, addig itt az ember elvesztett szabadságáért kártérítést nem nyer. Nem minden bűnper tiszta és világos; vannak oly perek, melyekben a legjobb jogász és a legnagyobb criminalista eligazodni és minden tekintetben helyesen Ítélni nem képes: ilyen esetben, különösen ha vizsgálati fogolyról van szó, könnyen elképzelhető a zavar, a mely abból eredt, hogy az elsőbiróságiiag elintézett ilyen ügy a felsőbb bíróságok által nem érdemileg elintéztetik, hanem hol formahibák, hol szabálytalanságok miatt párszor visszaküldik. Mert annak a consequentiája, hogy az a vizsgálati fogoly az elsőbiróságiiag rámért büntetést régen kiállotta. de mert az ügy érdemileg még elintézve nincs, még mindig vizsgálatinak degradált fogságban ül és várja a szebb jövőt. Ha a felső bíróság érdemben azután az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja, még hagyján, mert ily esetben az elitélt legfeljebb pár hónappal többet tölt a már megszokott fogságban, de ha a felső bíróság ítélete felmentő, kérdem, ki fogannak az embernek kárpótlást nyújtani, a ki szabadságvesztés büntetésének nagyobb, talán legnagyobb részét csak azért volt kénytelen elszenvedui, mert ügye nem érdemileg intéztetett el, hanem hogy néhányszor az elsőbiróságnak visszaküldetett. Ily szerencsétlen ügye van az eperjesi kir. törvényszék fenyítő osztályának, mely bár már 1887. óta folyik, bár eddig is már benne négy végtárgyalás volt, bár az elsőbiróság már négyszer hozott benne Ítéletet, még máig sincs érdemlegesen eldöntve és ezen contradietio onnan ered, mert a kir. tábla nem keveseb, mi n t négyszer küldte vissza már az iratokat az elsőbiróságnak. Az ügy főbb mozzanata az, hogy abban az ügyészség részéről I-sö és II. r. vádlott halált okozó súlyos testi sértéssel, a 111. r. vádlott súlyos testi sértéssel lett vádolva. A törvényszék a megtartott első végtárgyalás alkalmával az ügyészi indítványtól eltéröleg s avval épen ellenkezőleg az elsőrendű vádlottat súlyos testi sértés bűntettében (II. r. vádlott felmentetett) és a III. r. vádlottat hivatalból halált okozó súlyos testi sértésben mondta ki bűnösnek. Az ügy felment a kir. táblához s ott a következő elintézést nyerte : 1. 325/889. sz. határozattal az elsőbiróság Ítélete feloldatott, mert két tanú, kik a tett színhelyén jelen voltak, ellentétes villomást tettek Ennek következtében utasítva lett az elsőbiróság ezen tanuk újabbi kihallgatására és szembesítésére ; a törvényszék megtartja az újabbi végtárgyalást, kihallgatja és szembesiti a táblai határozatban megjelölt tanukat és a vád- és védbeszédek meghallgatása után meghozza a régi Ítéletét. Ez felebbeztetvéu, a kir. tábla 2. 1.5,148/89. határozatával megsemmisíti a tszék újabbi Ítéletét, mert a második végtárgyalásnál a vádlottak is újabban kihallgatva nem lettek. Ennek következtében utasíttatott a tszék újabb vógtárgyalás megtartására, a mi megtörténvén, a tszék első alkalommal hozott Ítéletét most is meghozta. Az ügy fel küldetvén, a kir. tábla 3. 33,746/89. sz. határozatával az ügyet visszaküldi avval, hogy adassék felvilágosítás, miszerint 1. r. vádlott vizsgálati fogsága mikor szűnt meg és hogy a kir. ügyész mily okokból felebbezett. A tszék a kellő felvilágosítás megadása utái< ismét felküldte az iratokat, mire a kir. tábla 4. 40,792/89. számú határozatával megsemmisítette a törvényszéknek újabbi Ítéletét azon okból, mert a törvényszék a III. rendű vádlottat hivatalból halált okozó súlyos testi sértésben mondván ki bűnösnek, kellett őt védő választására utasítani, esetleg részére hivatalból védőt kirendelni. Igy tehát ezen szerencsétlen ügy most negyedszer került végtárgyalásra és most már talán nem lesz többé ok, hogy a kir. tábla ötödször is visszaküldje. Nem akarunk az eperjesi törvényszéknek dicshvmnusokat zengeni, nehogy ugy lássék, hogy pro domo beszélünk, bár annak minden — különösen büntető tanácsa — mintatanács; azt is helyesnek tartjuk, hogy a tábla figyelmét még a legkisebb hiba sem kerüli ki, de azt ki kell jelentenünk, hogy j ezen ügynek négyszeri visszaküldésére szükség nem volt, mert hogy csak az utolsó semmiségi okot is vegyük figyelembe, azon kérdés merül fel, hogy nem vette-e észre a kir. tábla akkor, midőn az elsőbirósági Ítéletet először feloldotta, hogy III. rendű vádlott részére védő nincs rendelve ; ha észrevette, nem volt rá szükség, hogy az ügy háromszor más okból küldessék vissza és