A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 47. szám - A közjegyzői okiratokról

184 a JOG. hogy pedig ez a valami nem sérelmezés akart lenni, az kitűnt a felhozottakból. Kétségtelen ezek szerint, hogy Gn. Ottó nejét előre megfontolt szándékkal meg akarta ölni. Hogy ezen szándékát a célba vett eredmény nem követte, azt a következő körülmények gátolták meg; először is neje a forróság érzésére felsikoltott, őt ellökte s igy az ólomból csak kevés juthatott a fülbe; ez már egy a vádlott akaratán kivül eső gátló körülmény volt; másodszor, hogy nejének sikerült a földön azalatt, mig az anyjához simuló kis fiút vádlott eltávolította, vádlott ujját megharapni s újra kiáltani, mikor is a házbeliek bejöttek s erre hagyta abba vádlott tevékenységét neje ellenében, nem pedig önkényt ; hogy nem magából állott el a véghezviteltől, azt mutatja azon körülmény, hogy az ólomöntés nem sikerülte ulán a fojtogatás és ütésekhez fordult, a mit nem tesz, ha szándékától el akar állni. Tény tehát, hogy vádlott neje előre megfontolt szándékkal való megölésének véghezvitelét megkezdette s attól önként el i.em állott, következőkép elkövette a gyilkosság kísérletének bűntettét. Hogy vádlott nem volt oly állapotban, a mely a btk. 76. §-a értelmében a beszámítást kizárná, az a szakértők véleménye szerint kétségen kivül áll. Mindezekből kifolyólag Gn. Ottót a btk. 278. §-ába ütköző és a 65. §. szerint minősülő gyilkosság bűntettének kísérletében kellett I bűnösnek kimondani. Büntetlen előélete, neje hosszas betegsége által előidézett elkeseredettsége s nyomasztó anyagi viszonyai oly enyhítő körülmények, melyek vádlott büntetésének a legkisebb mértékben való kiszabását indokolttá teszik. A budapesti kir. itélö tábla (1889. július 1-én 25,114. B. 1889.) : A semmiségi panaszt elveti a kir. itélö tábla, jelen ügyet érdemileg felülvizsgálat alá vévén, az első bíróság Ítéletét helyben hagyja. Indokok: Semmiségi panaszt a védelem azon okon emelt, mert B. Irma tanú vallomása állítólag vétetett a tárgyalási jegyzőkönyvbe, a mennyiben a védelem szerint nevezett tanú nem tette azt a kijelentést, hogy midőn Gn-ék szobájába lépett, látta, hogy a térdeplő vádlott mindkét keze sértett nyaka körül volt. Tekintve, hogy a védelem emez állítását a tárgyalási jkönyv tartalma maga megcáfolja, melyet mint közokiratot mindaddig, mig az ellenkezője bizonyítva nincs — teljesen valónak kell elfogadni: de egyébként a tárgyalási jkönyv eme részének helyes és a nevezett tanú előadásával mindenben egyező szerkesztése a kir. törvényszéknek ez irányban tett jelentésével külön is megerősíttetett. Ugyanazért a semmiségi panaszt, mint alaptalant, figyelembe venni nem lehetett. Az ügy érdemét illetőleg a kir. törvényszék Ítélete vonatkozó indokolásánál fogva hagyatott helyben. A m. kir. Curia (1889. szeptember 27-én 9,299. B. 1886.) : Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával vádlott a btk. 279. §-ába ütköző, a btk. 280. §. szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettének kísérletében nyilvánittatik bűnösnek, e miatt, tekintettel a btk. 66. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésre, a mai naptól számítandó három évi fegyházra Ítéltetik, egyebekben a kir. tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A rendőrség, a vizsgálóbíró előtt tett beismerésével, végtárgyaláson tett vallomásának lényegével, anyjának irt levelének tartalmával szemben hasztalan védekezik vádlott azzal, hogy feleségét megölni nem akarta, mert a fentérintett az ügy egyéb részleteivel teljesen egyező adatokkal határozottan bizonyittatik az, hogy feleségének megölését elhatározta. Ez elhatározás azonban, bárha a véghezvitel előtt több nappal jött is létre, tekintettel arra, hogy vádlott a cselekményt nappal, nyitott ajtó mellett, többektől lakott épületben, a nő szervi bajon kivül különben ép és ébren volt feleségén olykép akarta végrehajtani, hogy saját két kezét abban tartott tárgyakkal lenyűgözve, feleségét pedig, az égési fájdalomtól ösztönszerűleg kettőztetett ellentállásra ingerelt minden tagjának szabad használatában hagyva, annak fülébe tölcséren forró ólmot csepegtetett, nem tünteti fel a szándéknak oly megfontolását, minőtől a btk. 278. §-a szerint a gyilkosság bűntettének minősítése feltételeztetik. Nem lehet továbbá a fentebb jelzett körülmények folytán az elhatározás megfontolt voltára jogszerű következtetést vonni abból sem, hogy vádlott az ólomöntés megakadályozása vagy abbanhagyása után feleségét állítólag földre rántotta, ott ütötte, fojtogatta s száját befogta, mert felesége a divánról akár leesés, akár lerántás következtében jutott a földre ; valószínűnek látszik vádlottnak az a védelme, hogy a további eröszakot abból a célból követte el, hogy feleségének tanuk által is bizonyított rendkívüli nagy sikoltását megátolja s ez az állítás annál inkább és elfogadható, mert a fojtogatást a helyszínére legelőbb érkezett tanú, B. Irma határozottan nem bizonyította, vádlott pedig a további erőszakkal azonnal felhagyott s az ürügy alatt, hogy orvosért megyén, hazulról eltávozott. A m. kir. Curia ezeknek alapján változtatott a minősítésen, a büntetést pedig a btk. 66. §. harmadik bekezdésére s az első birói Ítéletben felsorolt enyhítő körülményekre való tekintettel szabta ki. Egyebekben a kir. tábla Ítéletét vonatkozó indokainál fogva helyben hagyandónak találta. Tanú saját és védőjének beleegyezésével vádlottképen kihallgattatván, evvel sem anyagi, sem alaki jogsérelem nem okoztatott. A magyar kir. Curia (1889. október 31. 6,670/B. 1889.): Megvesztegetés vétsége miatt vádolt L. Kn. Ignác és társa elleni bűnügyben végzett: Minthogy a kir. törvényszéknek az az eljárása, hogy a végtárgyaláson már teljesen tisztázott ügyben a kir. ügyésznek indítványára a különben tanúi minőségben megidézett L. K. Istvánt — ennek és védőjének beleegyezésével — mint vádlottat rendelte kihallgattatni és a táigyalást immár, mint vádlott ellen azonnal folytatta, sem alaki, sem anyagi jogsérelmet nem képez, a kir. tábla végzése megsemraisittettik s a kir. tábla érdemileg való határozathozatalra utasittatik. A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentó'ségű határozatai. 1.318. Az elévülés megszakítására nézve oly végrehajtási jegyzökönyvek, melyek csak a végrehajtó által vannak aláírva, elegendő bizonyítékot nem képeznek. (1889. éri 3,988. sz.) 1.319. A közig, bizottságnak a vadászati és fegyveradó elleni kihágási ügyben hozott felmentő' határozata ellen a feljelentő félnek felebbezési joga nincsen. (I889. évi S>ri7- sz-) 1.320. A birói végrehajtási eljárás folyamában felmerült igényperekben illetéki szempontból a pertárgy értékéül, ha az igényelt tárgyak értéke az alapper tárgyának értékénél csekélye bb, csak az igényelt tárgyak értéke tekintetik. (1889. évi 3,476. sz.) 1.321. Habár az örökhagyónak az örökössel közös háztartásban nem élő özvegye a hagyatékra vonatkozó haszonélvezeti jogát oly módon veszi is igénybe, hogy ennek fejében az örököstől bizonyos meghatározott évi dijat nyer, a tulajdon öröklése /dán járó illetéknek a szolgalom általi tcrheltetéshez képest leendő függőben tartása jogosan igényelhető. (1889 évi 3,876. sz) 1322. Alantas honvédlovas tiszteknek kérvényei az iránt, hogy szolgálati lovaik tulajdonukba engedtessenek át: bélyegkötelesek. (1889. évi 2,627. S3-) 1.323. A házosztályadó kivetésénét, ablak és ajtó nélküli hálófülkék külön lakrésznek nem tekinthetők. (1889. évi 4,4.92. sz.) 1.324. Ha a hagyatéki ingatlan gyámhatósági jóváhagyás mellett még a beszavatolás előtt eladatván, bíróilag a vevőnek adatik át: a hagyatéki illeték a vevőtől dologi kezesség címén egyáltalán nem követelhető. (1889. évi 2,932. sz.) 1,323. Ha birói határozatba becsúszott tollhiba kiigazítását a fél tévedésből nem kérvény, de felfolyanwdás alakjában kérelmezte is, erre a beadványra csak az ül. díjj. 13. tételének 1. pontjában meghatározott bélycgillcték jár. {1889. évi 2,231. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csőd: Frankovits Ignác e., zilahi tszék, bej. dec. 22, felszám. dec. 31, csb Mániu János, tmg. Sántha Dezső. Pályázatok : A ráckevei jbságnál d ijas joggyakornoki áll. nov. 28-ig. — A pancsovai tszéknél birói áll. nov. 28-ig. — A trsztenai jbságnál a 1 b i r ó i áll. nov. 30-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. Hold-utcza 7. szám.