A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 47. szám - Melyik a kisegítő bírák illetékes fegyelmi bírósága?

394 A JOG. Midőn az igazságszolgáltatás gyorsításának országos kényszerűségével állunk szemben, és midőn már megbizonyosodtunk, hogy ezen a birák számának bármiféle szaporításával nem segíthetünk, mert a baj nem a bírók számának csekélységében rejlik: ily helyzetben lehetetlen, hogy igazságügyi kormányunk ki ne terjeszsze figyelmét a közjegyzői okiratok fontosságára és azon előnyökre, melyeket ezek a jogbiztos ságra és az igazságszolgáltatás gyorsításánál törvényileg nyújthatnak. Leginkább e téren lehetne bő alkalma célszerű kisegítő törvényjavaslattal elő állani. Hallom az ellenvetést, hogy a közjegyzői okiratok felvételénél minden kényszer behozatalától a kormánynak tartózkodni kell, mert még mindig tapasztalható, hogy a törvényhozás körében éppen ugy, mint az ügyvédi korban és egyeseknél is e kényszer ellenszenvvel találkozik és igy nem kivihető. Ez ellenvetés nagyon merev és indokolásul el nem fogadható ; sőt ha az állítólagos ellenszenv való volna is, még ez esetben is nem a kényszer kérdésének elejtése volna a feladat, hanem a kormány hivatva volna kikutatni az állítólagos ellenszenv okait és azokat bölcsességével elhárítani, annál inkább, mert a közjegyzői intézményt most már mindenki elismeri életrevalónak és igy ezen intézmény fejlesztésére az állam jogéletének rendszerére szembetűnő haszon, a jogbiztosságra nézve előnyökkel jár; most pedig, midőn az igazságszolgáltatás gyorsítása elkerülhetlen intézkedést követel, éppen szükséges is, alkalmas is. De ezen kivül tekintetbe veendő, hogy jelen korunkban a vagyoni és forgalmi viszonyok sokfélesége folytán a honpolgárok között keletkező jogügyletek közül felette sok fordul elő olyan, a mely az állami közrendbe belevág és igy köztekintetek követelik, hogy ily jogügyletek keletkezése szabályosan rendeztessék és a jövőbeli jogkövetkezményeknél minden zavar és huza-vona a közérdek szempontjából elhárittassék. Ily fontosabb jogügyletek közé sorozhatok mindazon jogügyletek, melyek házastársak közt, ugy szülök és gyermekeik között, továbbá írni és olvasni nem tudók között ingatlan vagyon átruházás, vagy osztály végett köttetnek. Ide sorozhatok továbbá oly okiratok, melyek nyilvános intézetek, alapítványok, árvaszékek, kincstár, vagy községek javára valamely kötelezettség teljesítése végett köttetnek és állíttatnak ki. Mindezeknél az államnak fontos érdekei követelik a jogrendet; ilyeneknél tehát a kényszernek törvény utjáni behozatala az államnak jogához tartozik, az egyesekre nézve pedig áldást képez. Az állítólagos ellenszenv tehát semmikép nem indokolható. A közjegyzői okiratoktól való idegenkedésnek az életből és gyakorlatból merített megfigyelése, tanulmányozása legfelebb azon tapasztalatra vezetett, hogy a közjegyzői okiratokban az egyesek és intézetek is a kötelezett félnek nem sajátkezű aláírását kapják kezökhöz, hanem kapnak egy sallangos magyarsággal és copfos németséggel formába öntött és közjegyzői pecséttel ellátott hosszadalmas irást, melynek ilyetén sablonos alakja iránt sehogy sem tudnak oly bizalmat táplálni, mintha a kötelezett félnek saját aláírását tarthatják kezöknél, melyre azután a közjegyző minden hosszadalmasság nélkül alapos rövidséggel vezetné reá, hogy ezen okirat végrehajtható közjegyzői okirattá válik az által, hogy azt az érdekelt feleknek felolvasta, ezek azt megértették, tartalmát saját akaratukkal megegyezőnek nyilvánítják és a közjegyző előtt sajátkezűleg aláírták, valamint hogy ezen okirattal mindenekben teljesen megegyező másik példány a közjegyzői irattárba letétetvén, ott hivatalosan őriztetik. Most, midőn a szárnyaló hir szerint az igazságügyministeriumban a törvénykezés lassúságának és nehézkességének I okait elhárítani és a gyorsaság érdekében tőrvényjavaslatot I előkészíteni szándékoznak, érdemes lesz mindezeket figyelemre méltatni, ennek az ország nem vallaná kárát. Melyik a kisegítő birák illetékes fegyelmi )C birósága?* Irta: dr. NYEVICZKEV ANTAL, kir. itélö táblai fogalmazó. Dr. Vasdényey Géza ur, a »Jog« folyó évi 4(J. számában foglalkozik e lap 38. számában közölt h isontárgyú cikkemmel. Cikkíró ur azt állítja, hogy nézetem érvényesülése nélkül a joggyakorlat segithct azon a bajon, s azzal, hogy mikor több különböző, elsőfokú fegyelmi bíróság elé tartozó bírónak fegyelmi ügyét kell összefüggöleg emelt panasz folytán elbírálni, az eljárást valamennyi panaszlott ellen amagasabb fokú fegy. bíróság által teljesítteti. Nézetem szerint is különben igen helyes volna ez elvet keresztülvinni; csakhogy nem tudom, hogy a mi fegyelmi törvényünk alapján miképen eszközölhető ez? Cikkíró ur egyébként azt is mondja, hogy az emiitett eljárásra van is példa a kir. curia gyakorlatában. Lehet, hogy igy van, de akkor igen kívánatos volna a joggyakorlatnak valamelyik irányban állandósulni, mert cikkíró urnák viszont én is szolgálhatnék több példává', hol a kir. Curia összefüggőlég emelt panasz esetében párhuzamosan járt el a tábla fegyelmi bíróságává lés nemvonta a saját illetősége alá az együtt panaszlottakat. A cikkíró ur a vélt zűrzavar forrását abban gondolja rejleni, hogy a kir. it. táblától (hát a Curiától nem ?) a kisegítő biró bármikor visszarendelhető rendes állására. E kijelentésével azt kérdezi, hogy »ilyenkor, ha nincs is neki (t. i. a kisegítőnek) panaszlott társa, de kétrendbeli fegyelmi vétség miatt vádoltatik, t. i. melyet mint kisegítő és melyet később mint törvényszéki biró követett el, melyik fegyelmi bíróság volna az illetékes első fórum ?« E kérdésére cikkíró ur szíves mindjárt meg is felelni azzal, hogy azt tartják, raikép álláspontomról »ép oly kevéssé lehet erre a kérdésre a fegyelmi törvény alapelveivel összhangzó vála-zt adni, valamint nem lehet a fegyelmi törvény szavaiban intézkedéseinek hasonszerü alkalmazásában és célzatában« nézetemhez támpontokat találni. Ha e válasznak első tételét akképen értelmezem, hogy a feltett kérdésre cikkiró ur álláspontomról sem vél megfelelhetni : ugy fölötte leszállitottnak érzem abbeli büszkeségemet, hogy nézetemnek válaszra méltatott fejtegetését érdemesítette elolvasásra is, mert ez esetben alig kerülhette volna el figyelmét, hogy abban helyesen, vagy helytelenül, de kifejezetten azt vallottam, mikép »a fegyelmi törvény a bíróval szemben nem rangja, hanem a szerint szabályozza a fegyelmi bíróság illetékességét, a minő fokon az illető biró m ű k ö d i k« és hogy kétségtelennek véltem, mikép »n e m a panaszban fölhozottak elkövetésének idejében, hanem a panasz emelésének idejében betöltött működési kör az irány ad ó«. j&s na az ellennézetet tolmácsoló ur nem osztja e nézetet, miképen vélne a részéről feltett kérdéshez teljesen hasonló kérdésre "álláspontjáról a fegyelmi törvény alapelveivel összhangzó választ adni?« Ha egy kir. itélő táblai biró, vagy vidéki törvényszék elnöke a budapesti törvényszékhez alelnökké neveztetik ki s ilyenkor »ha nincs is neki panaszlott társa, de két rendbeli fegyelmi vétség miatt vádoltatik, tudnillík m intbi ró, illet ölegelnök és m elyet később, min talelnök követett el, melyik fegyelmi biróság volna az illetékes első fórum?« Ugyan kérdem az ellcnnézet tisztelt fejtegetöjét, ha nem osztja nézetemet, mely szerint az ilyen fegyelmi eset mindkét alkatrészére nézve együtt a tábla fegyelmi bírósága elé tartozik, miképen tudna ellennézetéhez »támpontokat találni a fegyelmi törvény szavaiban, intézkedéseinek hasonszerü alkalmazásában és célzatában ?« Véleményem szerint »a fegyelmi törvény alapelveivel összhangzóan« a feltett kérdésre akképen lehet választ adni, hogy ez esetben a táb 1 a f3gye1mi bírósága volna a mindkét esetből megállapítható fegyelmi vétség * Helyszűke miatt e\maradt. Egyúttal befejezettnek tekintjük a vitát e tárgy felett. A szerkesztőség.