A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 45. szám - A csődtörvény 160. §-ának magyarázata - A végrehajtási törvény 220. §-a és egyebek. 1. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 45. számához. Budapest, 1889. november 10-én. Köztörvényi ügyekben. A foglalás lénye az arról felYett jegyzőkönyv berekesztésével befejezettnek tekintendő és a zálogjog megszerzése tekintetében egyedül a régrehajtasi eljárásról felvett jegyzőkönyv az irányadó. V felülfoglaltató tehát a zálogjogot nem a felülfoglalási záradéknak az alapfoglalási jegyzőkönyvre vezetése által szerzi meg. Ez csak azért szükséges, hosry a felülfoglalások magából a további eljárás alapját képező alapfoglalási jegyzőkönyvből kitűnjenek. A miskolczi kir. járásbíróság: Az ez ügyben 2,748/88. szám alatt kelt végzéssel birói letétül elfogadott és a miskolczi kir. adó- mint letétpénztár által az 1888. birói letétnapló 34. cikke alatt bevételezett 900 frtból a 3,037/88. sz. végzéssel kiutalt öszszegeken felül fenmaradt letéti töke-részlet és az összes letéti kamatok, mások uetáni jogainak épségben tartása mellett, N. I. cégnek 172 frt s járulékai, valamint F. A. és társa cégnek 270 frt 63 kr. töke és járulékainak résztörlesztésére aránylagos részben kiutaltatnak. Indokok: A kiküldött végrehajtó nyilatkozatával az 1.980/88. sz. jegyzőkönyv szerint igazolva van, hogy azon időben, midőn a felülfoglalás foganatosítására F. A. és tsa cég megbizottja a kiküldöttnél jelentkezett, az N. I. javára történt felülfoglalás az alapjegyzőkönyvre rávezetve nem volt, annálfogva, miután az 1881: LX. t.-c. 70. §-ának rendelkezése szerint a felülfoglalás az által eszközöltetik, hogy a felülfoglalás részletes megjelölés mellett a korábbi foglalásról felvett jegyzőkönyv eredeti példányára feljegyeztetik, N. I. korábbi jelentkezése magában véve elsőbbségi jogát meg nem állapithatja, de a fent hivatkozott törvénv 86. §-ának intézkedéséhez képest a kérdéses felülfoglalások egvüttes foglalásnak voltak tekintendők, a vételár a követelések arányához képest volt kiutalandó. A budapesti kir. ítélő tábla : Az e.-b. végzése megváltoztatik s a végrehajtási tömeget képező és letétben levő összeget N. I.-nak 172 frt tőke és járulékai iránti követelése résztörlesztésére F. A. követelését megelőző elsőbbséggel egészben kiutalványoztatni rendeli, illetve az utalványozás eszközlésére a kir. járásbíróságot utasítja. Indokok: A foglalás ténye az arról felvett jegyzőkönyv berekesztésével befejezettnek tekintendő és a zálogjog megszerzése tekintetében egyedül a végrehajtási eljárásról felvett jegyzőkönyv az irányadó, mert annak, hogy felülfoglalás esetén a vonatkozó záradék az alapfoglalási jegyzőkönyvre, a felülfoglalás ténye idejének pontos kitétele mellett, az 1881 : LX. t.-c. 70. §. rendelkezéséhez képest rájegyzendő, nem lehet azt az értelmet tulajdonítani, hogy a felülfoglaltató a zálogjogot csak a felülfoglalási záradéknak az alapfoglalási jegyzőkönyvre vezetése által szerzi meg s pedig annál kevésbé, mivel a felülfoglalási záradék rávezetését a felülfoglalásnak meg kell előzni, a záradéknak az alapfoglalási jegyzőkönyvre rávezetése csak azért szükséges, hogy a felülfoglalás magából a további eljárás alapját képező alapfoglalási jegyzőkönyvből kitűnjenek. A fenforgó esetben a végrehajtásról felvett jegyzőkönyv szerint a végrehajtási eljárás felfolyamodó hitelező részére előbb történvén, mintsem F. A. részére a bírósági végrehajtónak kötelessége lett volna a felülfoglalás idejét az alapfoglalási jegyzőkönyvben is pontosan kitüntetni, illetve azt, hogy a felülfoglalás felfolyamodó részére akkor, midőn F. A. nála jelentkezett, már be volt fejezve, a záradékban határozottan kifejezni. Ily körülmények között magában az, hogy a felülfoglalási záradék az alapfoglalási jegyzőkönyvre egy időben lett rávezetve, tekintettel az 1881 : LX. t.-c. 87. §-nak rendelkezésére, végrehajtatok együttes foglaltatóknak nem tekinthetők. A m. kir. Curia : A másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1889. szeptember 5-én. 5,665.) Valamely jogviszony létezésének vagy nem létezésének birói elismerését mindenki, a ki erre nézve jogi érdekeltségét beigazolja, önálló (praejndicialis) keresettel is szorgalmazhatja. A ki adásvési szerződés alapján tnlajdont keres, az a szerződés érvényesítését célozza. A biróság tehát a kereseti kérelem határain tál nem terjeszkedik, ha a kereset keretén belül a szerződés érvényessége kérdésében határoz. A rimaszombati kir. törvényszék: Molnár József ügyvéd által képviselt özv. D. Jánosné, mint kiskorú gyermekei t. és t. gyámja felperesnek Delamphi János ügyvéd által védett O. Antal alperes elleni erdő tulajdonjoga s járulékai iránti perében itélt: A b—i telekkönyvi átalakítás előtt 116. sz., az átalakítás után 128. sz. a. tkvben 1010. hrsz. a. felvett telekjegyzőkönyvben úgynevezett Hikfö dűlőben fekvő alperes O. Antal nevén jegyezve volt erdőre nézve, D. János és O. Antal között 1865. évi április hó 7-ik napján B.—án kelt adásvételi szerződés béltartalma tekintetében mint örök szerződési jog érvényesnek s alperes O. Antalt kötelezőnek ezennel kimondatik, a többire nézve felperes kereseti követelése, valamint az alperesi viszonkereset elutasittatik. Indokok: Felperes özv. D. Jánosné, mint kiskorú gyermekei t. és t. gyámja jelen keresetét arra alapítja, hogy az A. a. szerződés szerint alperes O. Antal b—i határban fekvő úgynevezett Bikfő dűlőben lévő erdőrész birtokát néhai férjének 100 frt kifizetett vételáron eladván, a telekkönyvi átiratás alapjául szolgálaodott végleges szerződés kiállítását többszöri felhívása dacára indokolatlanul megtagadta, kéri ennélfogva alperesnek a kereseti zárkérelem szerinti elmarasztalását; ezen kereseti követeléssel szemben alperes azzal védekezik, hogy igaz az, miszerint 1863. évi január 22-ik napján felperesnek jogelődje néhai D. Jánostól 100 forintot kölcsön felvett, s ennek biztosítására és kamatai törlesztésére át is adta a b —i határban fekvő Bikfő vagy Gallas nevű erdőbirtokát, addig, míg a kölcsönzött 100 frt összeget kifizeti s egy ilyen zálogos szerződés aláírására meg is bizta testvérét O. Apollóniát, de azt, hogy egy örökadásvételi szerződés jött volna létre felek között, azt határozottan tagadja s az A. a. szerződést ennélfogva magára kötelezőnek nem tartja, miből kifolyólag a kérdéses rész visszabocsátása iránt viszonkeresetet támaszt és tekintettel arra, hogy habár az A. a. örokeladásvevési szerződés az okmány kiállítása tekintetében irányadóul szolgáló ptrs. 167. szakaszában előirt kellékeknek meg nem felel, a mennyiben sem az eladó O. Antal, sem pedig az előttemező tanuk névirója a szerződésen megnevezve nincsen, mindazonáltal, mennyiben azon ténv, hogy a kérdéses erdőrészre nézve felek között jogügylet alakjában egy szerződés csakugyan létrejött, alperes ellenirati beismerésével igazolva lett, arra pedig, hogy a jogügylet iránti megállapodáshoz képest az okmány örökadásvételi szerződés alakjában s nem a törvény szerint különben is érvénytelen zálogszerződés mellett szándékoltatott kiállíttatni, egy részben az alperes B. a. megbízása következtében eljárt O. Apollónia s más részben O. Erzsébet, továbbá M. József és M. András tanuknak a ténykörülményekre nézve teljes bizonyítékot nyújtó határozott hit alatti vallomásuk szolgál támpontul, mert a fent nevezett tanuk teljesen egybehangzólag nemcsak azt tanúsítják, hogy alperes O. Antal a néhai D. Jánossal kötött örök adásvételi szerződést megelőzőleg a tulajdonát képezte ingatlan birtokrészt örökvételre nekik is kínálta, hanem a D. Jánossal létrejött megállapodás után az örök eladásnak tényét ő előttük nyilván elismerte. Következésképen, midőn az A. alattiban foglalt jogügylet iránti megállapodás lécrejötte a törvény által követelt módon beigazolva; a megszerzett ingatlan vagyonnak felperesek általi 22 éven keresztül háborítatlan folytonos és kizárólagos birtoklása hallgatag beismeréssel támogatva van s ezzel szemben alperes birtoka jogos voltát ki nem mutatta, az A. a. szerződésben foglalt alperesi kötelezettséget fenállónak tekinteni és kimondani kellett. A per során kitűnvén, hogy a kereseti erdőbirtok tulajdonjogilag az alperes O. Antal nevén telekkönyvileg bekebelezve nem áll s igy arra, hogy a nevezett fekvóség a felperes s illetve kiskorú gyermekei nevén leendő bekebelezését tűrni tartozik, kötelezhető sem lévén, ezen irányban a kereseti kérelemnek hely sem adathatott, felperes ez iránybani kereshetősége a perhez csatolt