A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 45. szám - A csődtörvény 160. §-ának magyarázata - A végrehajtási törvény 220. §-a és egyebek. 1. [r.]

178 fl JOG. birtokátirási engedély alapján erre előirt módon és uton fenhagyatván. Alperesi viszonkeresetnek jelen per ilyetén eldöntése folytán helye nem lévén, az meg sem Ítéltethetett. (1888. évi február hó 24-én 486. sz. a) A budapesti kir. itélő tábla : A kir. törvényszék ítéletét a viszonkeresetre vonatkozó nem felebbezett részének érintetlen hagyása mellett megváltoztatja s felperest keresetével ezúttal egészben elutasítja stb. Indokok : A kereset kérelme oda irányul: itéletileg mondassék ki, hogy a b —i 116. sz. tjkvben 1,010 hrsz. alatt jegyzett crdöbirtok teljes tulajdonjoggal felperes kiskorú gyermekeinek kizáró tulajdonát képezi, s alperes annak telekkönyvi átirását tűrni tartozik. A 219. sz. kérvénynyel bemutatott telekkönyvi kivonat tanúsága szerint az 1,010. hrsz. a. foglalt erdőrész a b—i 128. sz. tjkvben özv. K.-né szül. D. Katalin, D. István, D. János és D. Sámuel nevére van tulajdonjogilag bekebelezve, alperesnek ingatlan birtoka pedig a b—i 116. sz. tjkvben van felvéve, de abban az 1,010. hrsz. erdőrész nem foglaltatik, tekintettel pétiig egyrészt arra, hogy özv. K.-né és társai jelen perben nem állanak, azt a tulajdonjogot tehát, mely telekkönyvileg őket illeti, perbeni hozzájárulásuk nélkül a felperes kiskorú gyermekei javára megítélni nem lehet és tekintettel másrészt arra, hogy a kereset tárgyává tett erdőterület alperes nevére telekkönyvileg nincs is kitüntetve, alperes e szerint a telekkönyvi átíratás tűrésére jogilag nem is kötelezhető és miután az Ítélet a kereseti kérelmen túl nem terjedhet, a kereseti kérelem alapján pedig végrehajtható ítélet nem hozható, felperest keresetével ezúttal elutasítani kellett. (1888. évi nov. 28-án 21,457. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy felperes a kérdésben levő ingatlan tulajdonjogának megítélése iránt az A. a. adásvevési szerződés alapján indítván keresetet, midőn tulajdont keres, a szerződés-érvényesítését célozza, az elsőbiróság tehát a kereset keretén belül a szerződés érvényessége kérdésében határozván, a kereseti kérelem határain túl nem terjeszkedett; s tekintve továbbá, hogy az A. a. szerződésből folyó jogviszony elbírálása csak fel- és alperest illeti, valamely jogviszony létezésének vagy nem létezésének birói elismerését pedig mindenki, a ki erre nézve jogi érdekeltségét beigazolja, önálló (praejudicialis) keresettel is szorgalmazhatja; s tekintve másrészt azt is, hogy felperes a keresete tárgyává tett erdőrészlet iránt telekkönyvileg érdekelt személyektől felmutatott nyilatkozatra hivatkozva, a telekkönyvi átíratás kérdését a telekkönyv szerint érdekeltekkel peren kívül is rendezhetőnek vélvén, ez utóbbiak perre nem kényszeríthetők : a másodbiróság Ítélete megváitoztatik s ugyanaz utasittatik, hogy az elsőbiróság által érdemileg intézett peres kérdésben már ezúttal érdemleges határozatot hozzon. (1889. szeptember 5-én 2,052. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Beszámítás viszonkereset nélkül. A beszámításnak jogi természetéhez képest az alperes elleni követelést elenyészteti az alperes javára a kereset beadásának idejét megelőzőleg felperes ellen kielégítési végrehajtást rendelő végzéssel igazolt követelés. A budapesti V. ker. járásbíróság (1888. máj. 28. 52,534. V. sz. a.): Szirmay Manó ügyvéd által képviselt N. Izidor felperesnek, Wetaz József ügyvéd által képviselt M. Adolf alperes ellen 3t;0 frtos váltó kiadása és járulékai iránt a következőleg ítélt: Felperes leszállított keresetének feltétlenül hely adatik, mindazonáltal annak kimondása mellett, hogy alperes az ellenében ezúttal felperes javára ezennel 38 írtban megállapított perköltségnek az ő javára és felperes terhére a 4-/. alatti okmány szerint megitélt és végrehajtás alatt álló 354 frt 21 kr. és járulékaiból álló követelésébe való beszámítására, illetve abból való levonására ezennel feljogosittatik. Indokok: Alperes a mai napon megtartott póttárgyaláson kifejezetten beismervén azt, hogy a C'/. alatti okmány az általa felperesnek időközben már önként visszaadott és az utóbbi által D*/. alatt ide már be is csatolt 300 frtos váltóra vonatkozik, sőt ezen váltónak jogerős birói határozat előtti visszaadása már magában véve is megállapítja minden kifejezett beismerés nélkül is a C-/. alattinak a D'/. alatti váltóra való vonatkozását, a C*/. alattinak általa eddig valónak beismert tartalma ellen csakis a mai napon tett kifogása, tekintve, hogy ezen okmány alperes, mint kiállító ellenében a perrendtartás 166. §-a értelmében, miután annak valódisága kétségbe nem vonatott, teljes bizonyító erővel bir, valamint alperesnek a felperesség ellen tett kifogása, tekintve, hogy felperes alperes által a B7. alatti sommás váltó a kereset szerint ugyancsak N. Izidor név alatt lett beperelve s igy a sommás marasztaló határozat alapját képező váltó elfogadmányát az alperesileg ugyanazonosságra nézve tagadásba nem vett N. Izidor kifizetése után, mint felperes, per utján is jogosítva van visszakövetelni, végül azon kifogása, hogy felperes csőd alatt áll, illetve hogy nevét nem jogszerüleg használja, tekintve, hogy a jelen fenforgó esetben jelen per elbírálására ezen körülmények egyike, avagy másika befolyással annál kevésbé birhat, mert egyrészről ezek felperes tagadása ellenében alperes által beigazoltatni meg sem kiséreltetett, másrészről pedig alperesnek ezen kifogását a 47. alatti saját okmányával és mely szerint alperes kérelmére a kereset megindítását megelőzőleg 10 nappal s igy csak rövid idővel előbb folytatólagos kielégítés rendeltetett el felperes ellen, magával megcáíoltatik, birói figyelembe vehetők nem lévén, felperes leszállított keresetének ezúttal már feltétlenül helyt adni kellett, tekintve azonban, hogy alperes a költségekbeni elmarasztalása esetében az ellene megállapitands költségeknek a részére s felperes terhére a 4-/. alatti okmány szerint megitélt és végrehajtás alatt álló követelésébe való beszámítását kérelmezte s tekintve, hogy egy még meg sem itélt követelésnek egy már megitélt követelésre való beszámítása ugyanazon peres felek között, figyelem nélkül arra, hogy mely okok forognak fenn, az egyik vagy másik követelés be nem hajthatására jogos méltányosság cimén is helyt foghat: alperest arra, hogy alperes a jelen perben ellenében fentebb megállapított 38 frt perköltséget az ő javára, de felperes terhére a 47- alatti okmány szerint megitélt és végrehajtás alatt álló követelésében beszámíthassa, illetve abból levonathassa, bíróilag feljogosítani kellett. A perköltség iránti határozathozatal a perrendtartás 251. és 252. §-aiban alapszik. Mely ítélet annak kijelentése mellett, miszerint az irattár arra utasittassék, hogy a D7. alatti váltót birói utasitás nélkül senkinek ki ne adja, tekintve, hogy a birói ügyviteli szabályok 195. §-a értelmében a beperesitett okmányok csakis kicsomózási tárgyalás utján vétethetnek ki, még az okmányokat becsatoló felek által is s azok az ellenfél beleegyezése nélkül birói határozott utasitás nélkül az irattár által ki nem adhatók s igy alperesnek az irattárnak utasítása iránti kérelme törvényes alapon nyugszik, az idő előrehaladottságára való tekintettel a peres feleknek kézbesittetni rendeltetik. A budapesti kir. itélö tábla (1888. dec. 28. V. sz. a.) : A kir. itélö tábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely által felperes perköltségét alperes ellenében 38 frtban megállapította, helybenhagyja; azt az intézkedését azonban, melynél fogva alperest feljogosította, hogy ellene megállapított perköltséget saját, a 4y. alatti végzés szerint felperes ellenében megitélt, követeléséből leszámithassa, megváltoztatja és kötelezi alperest, hogy a 38 frt perköltséget felperesnek megfizesse. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének az a része, mely által felperes perköltsége alperes ellenében megállapittatott, vonatkozó I indokainál fogva volt helybenhagyandó. Az elsőbiróság Ítéletének az az intézkedése azonban, melynél fogva alperes feljogosittatott, hogy az ellenében megállapított perköltséget saját 4-/. alatti megitélt és végrehajtás alatt álló követeléséből leszámithassa, meg volt változtatandó, mert ez az intézkedés a polg. trdts. szabályain nem alapszik s alperes az 1881. évi LIX. t.-c. 23. §-ához képest kötelezendő volt, hogy az ellene megállapított perköltséget felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizesse. A m. kir. Curia (1889. jun. 21-én 265. V. sz. a.): A felebbezés, a mennyiben a másodbirósági Ítéletnek azon része ellen is van irányozva, mely által az elsöbirósági ítéletnek felperes részére 38 frt perköltséget megáilapitó rendelkezése helybenhagyatott : Tekintve, hogy a kereseti követelésnek főtárgyát nem kártérítés képezi, az 1881. évi LIX. t.-c. 47. §-a alapján visszautasittatik. A másodbirósági Ítéletnek a fentiek szerint felebbezettnek egyedül veendő azon része pedig, mely által alperesnek beszámitási kérelme megtagadtatott, megváltoztattatik. Tekintve, hogy a beszámítás jogi természetéhez képest alperesnek ugyancsak az eljáró kir. járásbíróság 1887. évi febr. 15-én 11,939. sz. a. kelt és felperes ellen alperes javára 354 frt 21 kr. és járulékaira nézve kielégítési végrehajtást elrendelő 47. alatti végzésével kimutatott követelése alapján ugyanazon év és hó 24-én benyújtott 15,202. számú kereset folytán felperes részére