A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 42. szám - A bírósági végrehajtói intézmény reformjához

A JOG. 167 szerint végrehajtást szenvedő csak a végrehajtási végzés vételétől számított 8 nap alatt élhet kifogással, miért is a kir. járásbíróság tekintve, hogy az 1881: XVII. t.-c. 9. §. ez esetben nem alkalmazható, hivatalból is figyelembe veendő szabálytalanságot követett el az által, hogy az időközben csődbe jutott KI. Jakab csődtömege gondnokának ama kifogását, mely az 1881. évi 313. szám alatt március 4-én kézbesített végrehajtást rendelő végzés alapján ugyanaz nap megkezdett végrehajtás ellen volt intézve, de csak március 17-én, tehát a kiszabott 8 napon túl, az idézett törvény 116. §a határozott rendelete ellenére hivatalból vissza nem utasította, hanem azt tárgyalás alapjául elfogadta. A m. kir. Curia (1889. szeptember 21-én 1,511/1889. p. sz.): A másodbiróság végzése megváltoztatik, az eljárás megsemmisítésének helye nem adatik s ennek folytán a másodbiróság ezen ügynek érdemleges megbirálására utasittatik ; mert végrehajtató az 1881. évi március hó 4-én 313. sz. alatt kelt végzéssel elrendelt s a felek előadásai szerint ugyanazon napon foganatosított kielégítési végrehajtás alapján KI. Jakab közadós ingó vagyonára zálogjogot nyervén s ezen dologi jog alapján az 1881 : XVII. t.-c. 52. §. szerint a közadósnak végrehajtásilag lefoglalt vagyonából külön kielégítést igényelhet s követelését a csődeljáráson kívül érvényesítheti ; Minthogy tehát végrehajtató követelésének tárgyát bejelentés alá nem eső követelés képezi s erre nézve a csődnyitásig le nem járt határidők a tömeggondnokra nézve az 1881 : XVII. t.-c. 9. §. rendelkezése szerint a csödnyitás napjától számitandók, ehhez képest tekintve, hogy KI. Jakab közadós ellen a csődeljárást a gyulai kir. törvényszék 1888. évi március 10-én 1,468. sz a. kelt végzésével rendelte el, az ezen naptól pedig a csődtömeg-gondnok által érvényesíteni kivánt kifogások beadásáig 1888. évi március 17. napjáig az 1874: XXXV. t.-c. 114. §-ában meghatározott 8 napi határidő még nem járt le s ennélfogva ugyanazon törvény ll6- §• alapján az első bíróság végzése, és az azt megelőzött eljárás megsemmisíthető s a beadott kifogások hivatalból visszautasíthatok nem voltak, a miért is a másodbiróság végzésének megváltoztatásával ezen ügynek érdemleges megbirálására volt utasítandó. Ha annak, ki ellen csődnyitás k éretik, csak egy személyes hitelezője van ugyan, de még egy jelzálogi hitelezője is van, ez esetben is megnyitandó a csőd a különbeni feltételek fönforgása mellett, mert a jelzálogos hitelező a csődnyitás szempontjából is személyes hitelezőnek Teendő. (1881 : XVII. t.-c. 84. és 87. §-ai.) A pancsovai kir. törvényszék (1889. június 21-én, 2,554/1889. p. sz.): Dr. Félegyházi Elek ügyvéd által képviselt I. P. I. hitelezőnek mint panaszlónak, Messer Lipót ügyvéd által védett T. Jefta mint panaszlott adós elleni csődnyitási ügyében végzett: Tekintettel arra, hogy a kérvényhez A. alatt hiteles másolatban csatolt könyv-kivonat a tárgyalási jegyzőkönyvhöz D. alatt csatolt ítélet, valamint a beterjesztett, alperes által hallgatólag elismert eredeti levelek által I. P. I. követelése kellően igazoltnak tekintendő; tekintettel továbbá arra, hogy a hiteles alakban becsatolt telekkönyvi kivonatból, valamint a fenti könyvkivonatból kiderül, hogy alperesnek több hitelezője van és tekintettel végre arra, hogy alperes az 1889. évi 2,321. számú felhívásnak eleget nem tett és valószínűvé tétetett, hogy az adós tartozásai annak vagyonát meghaladják, ennek folytán T. Jefta ellen annak bárhol található összes ingó és ingatlan vagyonára a csőd elrendeltetik és vagyonbukottnak minden ingó és ingatlan vagyona zár alá vétetni rendeltetik. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. augusztus 5., 5,693/1889. v. szám) : Az elsőbiróság végzését megváltoztatta, panaszlottat csődnyitás iránti kérelmével elutasítja s panaszlottak birói zár alá vett vagyonát a zár alól feloldja s panaszlott szabad rendelkezésére adatni rendeli. Indokok: Panaszlottnak tárgyaláson tett és a felfolyamodásban is fentartott az a kifogása, hogy panaszló hitelezői minőségét az 1881 : XVII. t.-cikk 84. §-ában megkívántató módon nem igazolta, törvényes alappal nem bir, mert igaz ugyan, hogy a hitelezői minőség igazolására a törvény korlátai között is csak törvény szerint részbizonyitékot képező kereskedői könyv-kivonat nem volna elegendő ; minthogy azonban panaszló tárgyalás során egv az ő javára hozott panaszlott adóst elmarasztaló Ítéletet is csatolt be, a csődnyitás kérdésénél pedig az, vájjon a megítélt követelés mily ügyletből vagy jogalapból származott? bírálat tárgyát nem képezheti, panaszlónak hitelezői minőségét kellőkép igazoltnak kell tekinteni. Mindazonáltal az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett panaszlót csődnyitás iránt beadoU kérelmével el kellett utasítani, mert nem igazolta, hogy adósának ő kívüle más személyes hitelezjöe is volna, a mennyiben a megjelölt másik hitelező T. J. nem személyes, hanem jelzálogos hitelező, jelzett esetben pedig az 18öl : XVII. t.-c. 87. §-ának első bekezdése értelmében csődnyitásnak helye nem lehet. A m. kir. Curia (1889. október hó 8-án, 1,286/1889. v. szám.): Tekintve, hogy Th. J. a B. alatti telekjegyzőkönyvi kivonat szerint eredetileg a panaszlottnak személyes hitelezője lett; tekintve, hogy a nevezett hitelező az által, hogy követelése adósának ingatlanára jelzálogilag biztosíttatott, személyes hitelezői minőségét el nem vesztette, a mi a csődtörvény 52. §. ama rendelkezéséből is nyilván következik, mely szerint a külön kielégítésre jogosított hitelezők a közadós elleni személyes követeléseiket mint csődhitelezők az általános csődtömeg ellen is érvényesíthetik; tekintve, hogy a panaszló hitelezőnek követelése a másodbiróságnak e részben helyes indokolása szerint kellőleg igazolva lévén, panaszlott a csődtörvény 84. §. rendeletéhez képest őt vagy biztosítani vagy pedig fizetési képességét cselekvő és szenvedő állapotának előterjesztésével igazolni tartozott volna; s tekintve, hogy panaszlott e részbeni törvényes kötelezettségének egyik irányban sem felelt meg, a csődtörvény 84. §. második bekezdése értelmében csődmegnyitásnak van helye: a másodbiróság végzése megváltoztatik s a fentebb előadott indokok alapján az elsőfokú biróság végzése hagyatik helyben. Bün-ügyekben. Az okirathamisitás kísérlete és elökészitő cselekménye közötti határvonal. (Btk. 401. és 65. §§.) A szabadkai kir. törvényszék (1888. évi március 28-án 2,779/B. 1888.): Magánokirat-hamisítás bűntettével vádolt Gy. Péter és Gy. István elleni bűnügyben itélt: vádlottak a btk. 401. §-a alá eső és 402. § a szerint minősülő és büntetendő okirathamisitás bűntettében bűnösöknek kimondatnak és ezért a btk. 40.'. §-ának 2-ik pontja alapján Gy. Péter kilenc havi börtönre, Gy. István pedig hat havi börtönre Ítéltetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival igazolva van, hogy 1885. évi december hó 11-én Gy. Péter, Gy. István és Tr. Antal bajai lakosok megjelentek a bajai takarékpénztárban oly célból, hogy a F. Pál jelentkezése folytán a részére megszavazott 150 frtnyi kölcsönt a váltó előleges aláírása után felvegyék. A megjelenéskor Gy. Péter magát Gy. Pálnak, Gy. István pedig G. Józsefnek mondotta. Felmutatván nevezettek adókönyvét s azok neveit a bűnjelként lefoglalt váltó-lapra kötelezőleg aláírták s a takarékpénztári könyvvezető felszólítására kijelentették, hogy ők azok, kiknek neveit a váltóra irták. Tr. Antal is beismerte, hogy ő nem F, Pál és ez által felfedeztetett a bűnös cselekmény. Gy. Péter vádlott beismeri, hogy a váltóra ő irta Gy. Pál nevét, hanem avval védekezik, hogy erre nézve Gy. Páltól engedélyt nyert, ezen védekezése pedig megcáfolva van ugy Gy. Pál, mint a tanuk vallomásai által. Gy. István vádlott szintén beismeri, hogy a bűnjelként lefoglalt váltóra G. József nevét ennek megbízása nélkül aláirta. Miután a bűnjelként lefoglalt váltó a váltó kellékeivel nem bir, vádlottak a btk. 401. §-a alá eső és a 402. §. szerint minősülő és büntetendő magánokirat-hamisítás bűntettében bűnöseiknek kimondandók s a kiszabott büntetéssel büntetendők voltak. A büntetés kimérésénél enyhitőül vétetett vádlottak büntetlen előélete és az, hogy kár nem okoztatott, Gy. Pál vádlottnál súlyosító körülményül vétetett az, hogy ő nagyobb tevékenységet fejtett ki. A budapesti kir. itélö tábla (1888. november 12. 20,670/B. 1888.): Tekintve, hogy a váltón valamely lényeges kellék hiánya a váltóhamisítás elkövetését nem zárja ki, mert 1876 : XXVII. t.-c. 93. §-a szerint az ily váltó birtokosa által utólagosan is kitölthető, tekintve ebben az esetben ezt a bizonyított körülményt, hogy a váltó hitel Gy. Pál, G. József és F. Pál részére volt megszavazva, ehhez képest a használat befejezését csak a váltóhitel igénybevételére jogosított eme három egyén névaláírásával ellátott váltónak a takarékpénztárnál való bemutatásával érte volna el; tekintve most már, hogy Gy. Péter a váltót hamis elfogadói aláírással ellátta ugyan; Gy. István azonban a forgatói névaláírás reávezetését egészen be sem fejezte, mert a vádlottak magaviselete a váltó kiállításával megbízott takarékpénztári tisztviselőben gyanút ébresztvén, a váltó bemutatását azonossági tanú igénybevételétől tette függővé, a vádlottak akarata ellenére beállott ezen körülménykövetkeztében a vádbeli cselekmény felfedeztetett, mielőtt a hitelügylet megállapodásához képest a forgató és kibocsátói aláirások