A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 38. szám - A közjegyzői törvény egy homályos szakasza - Az ingatlan birtok-arányának megállapításáról és birtokközösség megszüntetéséről

iL JOG. der k. k. priv. öslerreichischen Creditanstalt für Handel und Gewerbe in Brüun*- cég felperesnek Szidon Miksa ügyvéd által képviselt K. Fülöp alperes ellen 291 frt 69 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt : Alperes köteleztetik felperesi cégnek "291 frt 69 kr. tőkét stb. megfizetni. A budapesti kir. itélő tábla (1888. évi szept. 26. 6,392. sz. a.): Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. A m. kir. Curia (1889. április 11. 55. sz. a.): Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztattatik és azon esetre, ha felperes H. Vilmos személyében a főesküt arra : »hogy alperes sem ajánlata megtételekor, sem akkor, midőn annak elfogadása vele közöltetett, a szerződésnek írásba foglalását olykép ki nem kötötte, hogy az ügylet csak ugy és akkor lehet érvényes és perfect. ha az úgynevezett »Schlussbriefe<' (kötlevelek) fognak kicseréltetni, aláírással ellátva«, leteszi: köteleztetik alperes 291 frt 69 kr. tökét . . . felperesnek megfizetni; . . . különben ugy tekintetvén, mintha nem bizonyított volna, keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A kir. itélő tábla helyesen fejtette ki indokaiban, hogy a fenforgó ügylet érvényességéhez annak irásba foglalása nem volt szükséges, ha az feltételül határozottan ki nem köttetett és hogy ily kikötés alperes által bizonyítandó. Alperes ajánlott is ez irányban bizonyítékot, bemutatván a 2 /. alatti levelet, melyből azonban csak az tűnik ki, hogy felperes írásbeli kötlevelet bizonyítási eszközként kívánt, azonkívül megkínálta felperest H. Vilmos ügynök személyében leteendő főesküvel, melyet felperes helyesbített és alperes által nem kifogásolt szövegben elfogadott. Ezen főesküt meg kellett felperesnek ítélni és annak le nem tétele esetében 5t keresetével elutasítani azért, mert ekkor bizonyítva lesz, hogy érvényes vételi ügylet a felek közt létre nem jött, miután felperes maga is beismeri, hogy alperestől Írásbeli kötlevelet nem kapott. Ellenben ha felperes a főesküt leteszi és ennélfogva bizonyítva lesz, hogy az ügyletnek irásba foglalása kikötve nem volt, akkor tekintetbe veendő, hogy alperes beismerte, hogy felperesnek 150 mm. hohenaui raffinádcukor megvétele iránt ajánlatot tett oly kikötéssel, miszerint alperes szabad tetszésétől függjön az 1884. és 1885. évekre eső üzleti campagne idején belül ugy a szállítandó cukor mennyiségét, valamint a szállítási időpontokat meghatározni, tekintetbe kell venni továbbá, hogy felperes megkínálta alperest a nemleges főesküvel az iránt, hogy 1884. június ll. napján felperesnek 1884. június 9-éről keltezett levelét, a melyben az ajánlat elfogadása is benfoglaltatott, át nem vette az ügynöktől; továbbá, hogy ugyancsak 1884. június 11-én ezen most érintett levélnek egyidejűleges átvételéről ki nem jelentette beleegyezését egyetértőleg H. Vilmos ügynök kijelentéséhez arra nézve, hogy rövid idő alatt fogja a részletszállitás körülményeire vonatkozólag általa esetleg teendő módosításokat felperessel közölni és végre, hogy felperes alperest sem 1884. szeptember hóban, sem előbb, sem később fel nem szólította, miszerint nyilatkozzék: fenn akarja-e tartani a neki 1884. június 11-én átadott levélben meghatározott rendelkezéseket, avagy kiván-e azokon módosítani az átadandó árú mennyisége és időpontja tekintetében. Minthogy alperes ezt a főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, az abban foglalt körülmények a pts. 234. §-hoz képest valóknak tartandók. Ezek szerint a tényállás az: hogy felperes 1884. június 9-röl kelt levelében alperes ajánlatát nem ugy, a mint az téve volt, hanem más módozatok mellett fogadta el. Minthogy pedig felperes akkor, midőn új ajánlatát alperessel H. Vilmos ügynök által közöltette (1884. június 11-én) őt egyúttal felszólította, hogy ha azon meghatározásokon, melyek a részletszállitások mennyiségére és időpontjára nézve az ajánlatban foglaltattak, módosítani kívánna, ez iránt rövid idő alatt nyilatkozzék s minthogy alperes ezt megígérte, de ezen ígérete és ismételt felhivatása dacára nem nyilatkozott: hallgatása a ker. törv. 320. §. értelmében az új ajánlat elfogadásának tekintendő. Ezeknél fogva és tekintettel arra, hogy alperes felperes felszámítását nem kifogásolta, alperest az esetre, ha felperes a megítélt főesküt leteszi, a kereseti zárkérelemhez képest elmarasztalni kellett; megjegyeztetvén, hogy alperesnek csak az elsőbirósági ítélet elleni felebbezésben felhozott azon kifogása, miszerint felperes októberben nem szállított, az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-a szerint figyelembe nem vétethetett, stb. Árkülönbözet csak az átadás napján fennállott árak alapján levén meghatározható; árkülönbözet, mint szenvedett kár megterítése iránti köretelés meg nem Ítélhető, ha felperes nem bizonyítja, mely napon kellett volna az átadásnak megtörténnie. A jászberényi kir. járásbíróság (188,. április 1. 1,800. sz. a.): Wagner Vilmos ügyvéd által képviselt L. Betti felperesnek dr. Hudra Flór ügyvéd által védekezett M. Mátyás alperes elleni 118 frt 50 kr. és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Alperes köteles felperesnek az árpa és rozs árkülönbözet és előleg címén 95 frt 19 kr. tőkét megfizetni. Ha továbbá felperes becslő esküt tesz arra, hogy az alperes tanyájára rostálás céljából 2 izben küldött kocsik díja és embereinek napszáma 11 frtba került, tehát ily értéket képvisel, akkor köteles alperes felperesnek 11 frt tőkét megfizetni stb., ellen esetben a fuvar- és napszámok cíinéu elutasittatik stb. Indokok: Alperes is beismeri azon felperesi állítást, hogy K. Ödön közvetítő 1884. okt. elején eladta alperesnek 6(1 métermázsa árpáját 5 frtjával és 15 métermázsa rozsát 6 frtjával ; beismerte alperes, hogy a nevezett közvetítő által létrejött adásvételi szerződést, c vétel tárgyára, az árú mennyiségére és minőségére, ugy a kikötött vételárra nézve helybenhagyta; azon kifogást emeli azonban alperes, hogy az adásvétel létrejötte előtt kikötötte a nevezett közvetítővel szemben, hogy felperesnek nem szabad eladnia a gabonát, miután pedig a közvetítő ezen feltétel dacára is felperesnek adta el a gabonát, annálfogva alperesnek az általa kikötött tiltó feltétel alapján joga volt az adásvételi szerződés teljesítését megtagadni, vagyis felperesnek a gabona kiadását megtagadni. Ebből kifolyólag tagadja alperes, hogy felperesnek kártérítéssel tartoznék, kár igazolás esetében is, azonban K. Ödön tanuként kihallgattatván, tagadta az alperes által állított s védelméül felhozott tiltó feltételét. Dr. Móczár Lajos alperesi tanú pedig szintén nem igazolta a K. Ödön által állítólag bíróságon kívül tett ama beismerést, hogy az állítólagos tiltó feltétel létezett, sőt utóbbinak vallomásából az tűnik ki, hogy alperes a létrejött adásvételről bárcát kapott a közvetítőtől, a miből megtudhatta alperes, hogy ki a vevő, K. Ödön pedig azt is vallja, hogy az adásvételi szerződés létrejöttének közlésekor tudatta egyszersmind alperessel a vevő, mint ugy is felperesnek nevét és az ellen, tehát felperes ellen semmi kifogást nem tett. B. József, (). Ernán, D. Lajos tanuk szintén egyhangúlag igazolják, hogy a felperes megbizásából s nevében megjelenvén az alperesnél, hogy az eladott, illetve megvett gabonát felrostálják, alperesnek felperestől egy levelet is adtak át és így alperes teljes tudomással bírt arról, hogy a gabona vevője épen a felperes, de ennek dacára alperes ez ellen sem első, sem másod izben történt megjelenésükkor semmi kifogást sem tett; egyébként, ha valónak bizonyult volna is, az figyelmen kívül lett volna hagyandó, mert alperes nem is állította, annál kevésbé igazolta, hogy a fentebbi tiltó feltételről felperes értesítve lett s hogy azon feltételhez beegyezésével hozzájárult; következőkép a vádolt tiltó feltétel az erről tudomással nem bíró felperes ellenében nem érvényesíthető. Ezek után csak az volt megállapítandó : mi összegű kárt szenvedett felperes az által, hogy alperes az eladott gabona átadását megtagadta. K. Öd®n, L. Mihály, S. Mihály tanuk vallomása szerint az árpa ára 1884. okt. hó vége felé emelkedvén, ott Árokszálláson és környékén métermázsánkint 6 frt 30 kr., 6 frt 40 kr., 6 frt 50 kr. volt. B. és C. alattiak szerint pedig Budapesten 7 frt 10 kr. volt az árpa ára. Ezekből az árpa ára 6 frt 40 krban volt megállapítandó. Miből folyólag felperes vesztesége az árpán, akár adta el a vett gabonát, akár nem, csupán az áremelkedést véve alapul, métermázsánkint 1 frt 04 krt, 60 métermázsa után 84 frtot tészen, további kára származott felperesnek 7 métermázsa rozs át nem adásából, akár 7 frt 19 krba és pedig azért volt megállapítandó, mert nyilatkozásuk szerint a rozsot 6 frtjával vitette métermázsánkint alperestől és az átadás idejében 3,612/1885. sz. a. bemutatott tőzsdeárfolyam szerint a rozs métermázsája Budapesten 6 frt 79 kr., 6 frt 90 kr. volt; e szerint a középár 6 frt 80 kr. beszámítandó ; ámde K, Ödön szerint ebből 63 frt árú-szállítási költség levonandó lévén, felperes e szerint métermázsánkint nem többet, mint 17 krt és így 7 métermázsa után 1 frt 19 kr. kárt szenvedett; továbbá kára felperesnek az alperesnek adott s máig is ennél levő 10 frt előleg, végre a kára felperesnek azon ll frt fuvar- és napszámdíj, a mely a rostálás céljából alpereshez két izben küldött kocsik, napszámosok bére címén jogosan követelhető felperes által, de a melynek összege bizonyíték hiányában a hivatalból megitélt becslő eskü letételétől feltételesen volt elbírálandó stb. A budapesti kir. itélő tábla (1888. május 16. 9,662. sz a.): Az elsőbiróság ítéletét a tekintetben, hogy alperes felperes részére az árpa és rozs árkülönbözet, valamint előleg címén 95 frt 19 kr. töke megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja, a fuvar- és rostáló