A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 36. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

143 Indokolás: Felperes keresetét az A. alatti számlára alapította. A kereseti összeg a tárgyalás folyamán kiderített tényállás szerint azon hordók ára, mely hordókban felperes alperesnek szintén az A. alattiban foglalt italárúkat küldte s illetve miután az árúk 145 frt 01 krral, a hordók pedig 16 frttal számittattak be, alperes pedig csak az árúk árát egyenlítette ki, a hordókét pedig nem, ennélfogva ezen utóbbi összeg erejéig élt keresettel alperes <>llen. Alperes kifogásolta a felperességet, tagadván, hogy felperes V. Zsigmondnak, kitől alperes az árúkat vásárolta, jogutóda volna. Érdemben tagadta, hogy felperesnek a kereseti összeggel tartoznék, mert tagadta, hogy a hordókat megvette volna, annak igazolására pedig, hogy felperes az A. alatti számlabeli követelésére nézve teljesen kielégíttetett s hogy igy a hordók vételárát sem követelheti, becsatolja a V. Zsigmondnak 3-/. alatti, levelét. Szerinte csakis a hordók természetbeni kiadását kérheti felperes s hogy azokat visszafogadni hajlandó volt, igazolja a 4 •/• alatti levél. A felperesség elleni kifogás azonban elvetendő volt, mert felperes a felmutatott közjegyzői okirattal jogutódi minőségét teljesen beigazolta. Miután pedig az alperes által becsatolt 5 •/. alatti számiában a hordók ára határozottan a kereseti összegben van feltüntetve, miután továbbá ugyanazon számlában határozottan ki van kötve s különben is kereskedelmi szokás az, hogy a tartály s jelen esetben a hordó a lejáratig küldhető csak vissza, azontúl pedig azok ára fizetendő, miután továbbá alperes a hordókat a kitűzött határidőben saját beismerése szerint sem küldte vissza, felperes pedig nem kötelezhető, hogy azokat több, mint egy évi határidő után fogadja vissza, ennélfogva alperes, tekintve, hogy azok ára ellen kifogással nem élt, ennek megfizetésére kötelezendő volt. A 4 •/• alatti mit sem bizonyít felperes ellen, mert azt az "> •/. alatti -zerint engedett határidőn belül irta alperesnek s igy csak annak bizonyítéka, hogy felperes az 5 •/• alattiban kikötött 3 havi határidőt a maga részéről betartani s illetve a hordókat ezen időn belül visszafogadni hajlandó volt. A 3 '/. alatti sem bizonyít felperes ellen, mert alperes még most is hajlandó a hordókat természetben visszaadni s igy maga sem tulajdonit a 3 •/, alattinak oly értelmet, mely szerint felperes A. alatti követelésének teljes kielégítését akarhatta volna nyugtázni. A budapesti kir. itélö tábla (1889. március hó 11-én, 540/V. 1889.): az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a kereseti összeget, mint alperes megrendelése folytán részére küldött italárúk hordóinak ki nem fizetett vételárát követeli. Alperes azonban a 4 •/. alatti levéllel bizonyította, hogy ő az italárúkkal küldött hordókat nem vette meg s hogy a hordókat felperes jogelőde az italárúval csak akként küldte, hogy alperes a bordókat természetben visszaküldheti. Ily körülmények között a hordók vételárát egyáltalán nem, hanem első sorban csak a hordókat természetben követelheti s csak másodsorban, a mennyiben alperes a hordókat természetben vissza nem adhatná, vagy a visszaadást megtagadná, követelhetné azok értékét. Ezek alapján tehát felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett, mert nem lehetett tekintetbe venni felperesnek azt az érvelését, hogy felperes a hordók árát már az alapon is követelheti, mert alperes az 5 •/• tanúsítása szerint figyelmeztetve volt, hogy felperes a hordókat természetben csak az esedékesség idejéig veszi vissza természetben, alperes pedig azokat ez ideig nem küldte vissza, mert felperesnek, illetőleg jogelődének ily egyoldalúlag szabott feltételei alperesre ennek hozzájárulása nélkül nem kötelezők. A m. kir. Curia (1889. július 24-én 599/V. 1889.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik s az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben, az abban felhozott indokoknál fogva s még azért is, mert maga az alperes által 5. sz. a. bemutatott számla szerint a hordók ára is felszámítva találtatik s ugyanott világosan s határozottan ez is foglaltatik, hogy a hordók csak az esedékesség idejéig vétetnek vissza értékük szerint; ezekkel szemben pedig V. Zsigmondnak 4. sz. a. levélbeli azon nyilatkozata, mely szerint a hordókat természetben is visszafogadni kész, felperes hátrányára azért nem vehető figyelembe, mert V. Zsigmond ezen nyilatkozatot 1887. évi november 28-án tette, tehát nyilvánvalóan oly időben, a mikor alperes a hordókat az 5. sz. a számlának fentebb kiemelt kitétele szerint természetben visszaküldeni amúgy is jogosítva volt s mindezek mellett felperes, mint kereskedő, az üzlete folytatásához szükséges eszközöknek természetben való visszafogadására évek után kötelezettnek különben sem volna tekinthető. Bűn-ügyekben. Büntető zárlat csalárd bukás esetén. A nyíregyházi kir. törvényszék: A kir. ügyészi indítvány : elfogadásával, mennyiben a P. Berta s társai ellen folyamatban levő bú'nvizsgálat adatai K. József panaszos kérelme támogatására nyomós gyanuokokat nyújtanak, vagyoni érdekeinek biztosítása tekintetéből, a bűnügy jogerejíí elintézéséig P. Berta s társai csődtömege javára a nagy-kállói kir. járásbiróság által a kir. törvényszék mint csődbirósághoz 2,295/85. sz. alatti jelentéssel beterjesztett s bírói letétbe helyezett 818 frt 43 krra a bűnügyi zárlat elrendeltetik s annak foganatosítása végett a kir. törvényszék csődbírósága megkerestetik. (1887. évi április hó 30-án 2,244. szám alatt.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. itélö tábla a kir. törvényszék végzését megsemmisíti s a folyamodót, valamint a kir. ügyészt zárlati kérelmükkel elutasítja. Indokok; A büntető bíró a bűnvádi kérdéssel egybefüggő magánjogi igények felett is határoz s igy ebből kifolyóan jogában áll az eddig fennálló eljárási gyakorlat szerint a magánjogi igények biztosítása iránt is intézkedni, mire nézve támpontot szolgáltat a telekkönyvi rendelet 152. §-a is. Mindazonáltal a bűnvádi eljárási gyakorlat megkülönbözteti a zárlat és a magánjogi igények biztosítása tekintetéből teendő intézkedés fogalmát. Ugyanis : a zárlatnak csak a bűnjelek és a büntetendő cselekmények kiderítésére szolgáló dolgok képezik tárgyát, mig a magánjogi igények megóvása, a bűnügyi biztosítási intézkedés utján eszközlendő, melynek foganatosítása végett a polgári biró keresendő meg. A jelen esetben K. József 17. szám alatt fekvő kérvényével vagyoni igényeinek biztosítását kérelmezi; ugyanerre irányul a kir. ügyésznek 19. szám alatt fekvő indítványa is. A kir. törvényszék tehát szabálytalanul járt el akkor, a mikor a sértett fél magánjogi igényét büntető zárlattal biztosította. De a kérelem folytán a büntető uton elrendelendő biztosítás sem adható meg; mert ez csak a váddal terhelt egyén vagyonára rendelhető el és nem oly harmadik személyekére is, a kik a büntető eljárás alanyát nem képezik. A napló 7. szám alatt fekvő végrehajtási iratok igazolják, hogy a K. József részéről P. Berta vagyonára kérelmezett és 1886. évi január hó 6-án elrendelt és ugyanazon nap foganatosított biztosítás a kir. itélő táblának 1886. évi március hó 30-áról 10,785. számú végzésével hatályon kivül helyeztetvén, a foglalás tárgyát képező ingóság a csődvagyonhoz csatoltatott és ehhez képest a csődhitelezők eme vagyonára támasztott igények nem a büntető eljárás, hanem a csőd, törvény 127. §-a alapján érvényesitendők. (1888. évi december hó 28-án, 45,961. sz.) A magy. kir. Curia: A budapesti kir. itélö tábla végzése J helybenhagyatik ; mert: vagyonbukott ellen a hitelező követelésének érvényesítése a csődbíróság előtti eljárás alá tartozik. (18S9. május 7-én 3,461. szám alatt.) A szülő saját gyermekére nézve csak akkor követheti el a gyermekrablás bűntettét, ha a gyámhatóság a szülőnek törvényes hatalmát megszüntette. (B. T. K. 317. §.) A kaposvári kir. törvényszék : Gy. Rozália és G. ]ános vádlottakat a B. T. K. 317. §-ába ütköző gyermekrablás bűntettében bűnösnek mondja ki és ezért őket a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával, a B. T. K. 317. és 326. §-a értelmében, az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítva hat-hat hónapi börtönre és három évi hivatalvesztésre itéli. Ellenben a K. B. T. K. 41. §-ában irt közcsend elleni kihágás és a B. T. K. 330. §-ába ütköző magánlak megsértésének bűntette miatt a vizsgálat során emelt vád és következményeinek terhe alól vádlottakat a kir. törvényszék felmenti. Indokok: Vádlottak beismerésével igazolva van, hogy 1886. évi augusztus 24-én a reggeli órákban panaszosnőnél oly I célból jelentek meg, miként a szigetvári szolgabiróság által panaszosnő gondozására bizott és elsőrendű vádlottnőnek törvényi telén gyermekét az előbb emiitett panaszosnőtől erőszakkal elviI gyék; igazolva van továbbá vádlottaknak beismerésével az is, hogy