A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 36. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 36. számához. Budapest, 1889. szeptember 8-án. Köztörvényi ügyekben. A gondnokság alá helyezés előfeltételeinek magyarázatához. A nagyszebeni kir. tszék (1889. febr. 7. 5,708/1889p. sz.): Arz Albert ügyvéd által képviselt H. Pál, Préda János ügyvéd, mint ügygondnok által képviselt H. Pálné, szül. G. Mária ellen, ez utóbbinak gondnokság alá helyezése iránti perében itélt : H. Páliié, szül. G. Mária az 1877. évi XX. t.-c. 28. §. 6. pontja alapján gondnokság alá helyeztetik. Okok: Az orvosszakértöi vélemény szerint H. Pálné, szül. G. Mária elmebetegségben nem szenved, értelmisége azonban a pórnépnél megszokott mértéken alul áll. Magát szavakkal megértetni képes. Rendes foglalkozását azonban csak akkor képes íizni, ha alkalmi okok elmeműködését időlegesen meg nem zavarják, ennélfogva az orvosi véleménynek azon eredménye, hogy nevezett vagyona kezelésére nem képes, csak feltételesen kimondottnak volt tekintendő és igy a vizsgálatnak vált feladatává annak megállapítása, hogy az elmeműködésre zavaró alkalmi okok fordulnak-e elő és azok oly gyakoriak és természetűek-e, melyek a szakértők feltételesen adott véleményéből vont következtetést igazolják. Maga H. Pálné elismeri, hogy férje H. Pállal igen gyakori verekedés és egyenetlenségben van, mit különben a kihallgatott tanuk nagyobb része is igazol. Ezen veszekedések s H. Pálné feladása szerint még tettleges bántalmazások is, kétségtelenül oly alkalmi okok, melyek az orvosok szerint az értelmesség alsóbb fokán lévő egyénnél az elmeműködésre befolyással kell hogy legyenek. A kihallgatott tanuk annyiban összhangzóan bizonyítanak, hogy H. Pálné részint kora, részint szokatlansága miatt egyedül a gazdaság folytatására nem képes, V. Phl. Adolf és unokatestvére Schn. János pedig ezenkívül azt is igazolják, hogy nem okszerűen gazdálkodik, a gazdaság szükséges folytatása főleg annak rendelése iránt tett célszerű ajánlatokat indokolatlanul mellőzi s a gazdálkodást gyengesége dacára sem férje, sem hozzátartozóival megosztani óvakodik. Miután pedig a gondnokság alá helyezés célja a helytelen kezelés által veszélyeztetett vagyon megtartása, azt pedig a többször nevezett nőről egyfelől az elmeműködésre befolyó s fentebb igazolt külső ok hatása alatt az orvosi vélemény szempontjából, valamint a többi fentebbi okok figyelembe vételénél fogva már feltenni nem lehet, ennélfogva a gyenge elméjűség azou fokában lévőnek, melyben vagyona önálló kezelésében meg nem tartható, kimondani kellett. Azon kérdés, hogy az egyenetlenségek előidézőjéül melyik fél tartható, tekintettel arra, hogy házassági viszonyuknál fogva együttélésre vannak utalva, elbírálás tárgyát nem képezi, hanem csak annak következményével kellett számolói és miután az egyenetlenségek jobbára a vagyonkezelés, valamint a gazdálkodásból származnak, a gondnokság alá helyezést mindkét fél nyugalma és érdeke szükségessé teszi, szóval célszerűségi indokok is igazolják. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla (1889. április 30. 2,774/1889. p. sz. a.): A kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia [1889. aug. 14. 5,708/1889. p. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetével elutasítandó volt, mert felperes alperest (nejét), mint elmebeteget és vagyonának kezelésére képtelent kérte gondnokság alá helyeztetni; azonban minthogy az alperes elmebeli állapotának szakértők által történt megvizsgálásáról a szakértők által beadott lelet szerint alperesnél elmebetegség egyáltalán nem állapíttatott meg és igy az 1877 : XX. t.-c. 28. S-nak a) pontja alá vonható eset nem forog fenn; ez alapon alperesnek gondnokság alá helyezését elrendelni nem lehetett. Ugyanazon t.-c. 28. §-nak b) pontja alapján pedig a keresetnek, szintén nem volt hely adható, mert tekintettel egyrészt a tanuk által előadott ténykörülményekre, másrészt a szakértők véleményére, alperes ellenében oly fokú elmegyeugeséget sem lehetett megállapítani, mely őt vagyonának kezelésére képtelenné tenné. De végre oly körülmények sem forognak fenn, melyek miatt alperes teljes elszegényedésétől és ennélfogva attól lehetne tartani, hogy alperes a község terhére fogna esni s igy az 1885 : VI. t.-e. 4. §-nak esete sem forog fenn. A mesgyevonal a két szomszéd birtoko? egyikének sem képezi kizárólagos birtokát, következőleg azt egyoldalúlag a másik beleegyezése nélkül sem beültetni, sem másként használni egyik sincs jogosítva. A csurgói kir. járásbíróság (1888. április 23-án 1,578. p. 1888.): Dr. Morgenstern Jákó ügyvéd által képviselt J. József felperesnek Györfy János ügyvéd által-védett H. Ferenc alperes elleni sommás visszahelyezés és 74 frt kár megítélése iránti perében itélt: Felperes keresetének hely adatván, felperes az előbbi állapotba visszahelyeztetik s alperes tartozik tűrni, hogy felperes mesgyéjét eleven gyepű, illetve akácfa-keritéssel vegye körül, melynek gondozása felperest terheli, tartozik ezen kívül alperes 10 frt kártérítési költséget s 32 frt 60 kr. eljárási költséget megfizetni. Indokok: Alperes által elkövetett birtokháboritás D. Károly, K. József és K. Vendel hit alatt kihallgatott tanuk által beigazoltatott, sőt Pl. Ignác szakértő által is constatáltatott, hogy alperes 5 — 6 öl hosszúságban a mesgyevonalat megrongálta s tekintve, hogy alperes az akáccsemetéböl készített gyepűt (kerítést) önhataln úlag kitépte, igy birtokháboritást követett el, mely alperesi eljárás ellenében jogosítva volt felperes az előbbi állapotbani viszzahelyezést kérni, minthogy felperesi 3,185 négyszögöl terület belsőséget és udvart képez, felperes jogosítva volt mesgyéjére eleven kerítést alkalmazni, mely kerítés felperesé és a bíró szakértő véleménye szerint felperes által szándékolt módon alperesnek kárt se okozott volna. .V budapesti kir. itéló tábla (1889. április hó 5-én 12.207. p 1889.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest sommás visszahelyezési kérelmével elutasítja. Indokok: Habár a per során bizonyitva lett, hogy a felperes által ültetett akácfacsemetéket alperes tépte ki, mindazonáltal, tekintettel arra, hogy az 1888. január hó 25-én megtartott tárgyaláson felperes beismerte azt, hogy az akácfacsemetéket a felperes és alperes ingatlanát elválasztó közös tulajdont képező mesgyébe ültette; beismerte továbbá azt is, hogy az ültetést 1887. november havában foganatosította és hogy alperes az elültetett facsemetéket ugyanazon év december havában tépte ki, az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani kellett; mert a közös tulajdon birtokosainak egyike a másik tulajdonos-társ hátrányára és belegyezése nélkül a közös birtok használatára nézve egyoldalúlag változtatást nem tehet; azt pedig, hogy az akácfacsemeték ültetése alperes beleegvezésével történt volna, felperes nem bizonyította, nem is állította, sőt alperesnek azt az állítását is, hogy az ingatlanának használatára káros élőfa ültetése ellen eleve tiltakozott, hallgatással mellőzte és meg nem cáfolta; mert továbbá felperes ezt a jogosultságát, hogv a háborított vonalt képező közös mesgyében élőfákat tenyészthet s hogy ebbeli jogát egy éven át háborítatlanul békésen gyakorolta volna, ki nem mutatta, sőt még nem is állította. A m. kir Curia (1889. július 23-án 5,418/p. 1889.): A budapesti kir. itélö tábla ítélete, tekintettel arra, hogy valamelv mesgyevonal a két szomszéd birtokos egyikének sem képezi kizárólagos birtokát, következőleg azt egyoldalúlag a másik beleegyezése nélkül sem beültetni, sem másként használni egyik sincs jogosítva, helybenhagyatik, főleg azért, mert felperes azt a jogosultságát, hogy a közös mesgyében élőfákat tenyészthet, s hogy ebbeli jogát egy éven át háboritlanul gyakorolta volna, nem bizonvitotta.