A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 36. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

308 A JOG. rendeltetnék? Nem volna-e nyilt anomália, hogy a peres eljárásban feltételhez, korlátozáshoz köttessék ugyanannak elérése, a mi a perenkivüli eljárásban a törvény világos rendelkezése szciint minden további feltétel és korlátozás nélkül elérhető? Minthogy a telekkönyvi rendtartás szabályai szerint jogerős Ítélet alapján a tulajdonjog bekebelezése minden további feltétel és korlátozás nélkül meg van engedve, ennélfogva a telekkönyvi rendtartás alapelveinek és intézkedéseinek szoros figyelemben tartásával alkotott, azzal a legszorosabb connexitásban álló végrehajtási törvényben sincs és nem lehet az további feltételnek és korlátozásnak alávetve, miből következik, hogy annak a végrehajtási eljárásban is minden további feltétel és korlátozás, — ekkép a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül — kell eszközöltetni. Ezzel is igazolva van a szabály: hogy a végrehajtási törvény 220. §-a esetében a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedése be nem várandó. Végül megjegyzem, hogy a felvetett kérdés megoldása tekintetében mellettem van még dr. Imling Konrád többször idézett müve, ha nem is expressis verbis, de negative az által, hogy a 220. §-ban tárgyalt esetet mint olyat, melyre a végreh. törvény 37. §-ában foglalt általános rendelkezésnél fogva a felfolyamodásnak halasztó hatálya van, fel nem emliti; — mellettem van az összes bíróságok csaknem kivétel nélküli gyakorlata. Mindezekkel, azt hiszem, a felvetett kérdés irányában elfoglalt álláspontomat, a Tóth Gáspár ügyvéd ur nézetével határozottan ellentétes nézetemet meggyőzően sikerült igazolnom; — sikerült kimutatnom, hogy dr. Imling Konrád ur idézett raü/e nem hiányos ott, a hol a végrehajtási törvény 220. §-át fel nem emliti akkor, midőn azon végrehajtási cselekményeket tárgyazó szakaszokra hivatkozik, mely szakaszokban tárgyalt cselekvények foganatosítására a beadott felfolyamodásnak a végrehajtási törvény 37. §-a értelmében halasztó hatálya van ; — sikerült kimutatnom, hogy ez a fel nem említés helyes, hogy az öntudatosan és szándékosan történt; — sikerült kimutatnom, hogy a bíróságoknak Tóth Gáspár ur nézetével ellentétes, csaknem kivétel nélküli eljárása, gyakorlata helyes és törvényes. Épen azért — azzal zárom be szerény értekezésemet, miszerint kívánatosnak tartandó, hogy a gyakorlati jogászság körében - a T. G. ur cáfolni megkisérlett értekezésében foglaltakhoz hasonló téves nézetek minél ritkábban merüljenek fel. Nyilt kérdések és feleletek. I. Az ügyvédi rendtartásból, Jogositott-e a meghatalmazott ügyvéd által megkeresett helyettes ügyvéd a hozzá küldött peres féltől díjazást követelni s ilyent a meghatalmazott ügyvéd tudta és beleegyezése nélkül elfogadni. II. Az ügyvédi tisztességgel megegyeztethető-e az, hogy a helyettesitett ügyvéd az eskü letételnél ügyvéd kartársát, mint több évi általános megbízott helyettesitvén, az eskünél szintén jelenlevő féltől nemcsak 10 frt készpénzt maga részére követel s felvesz, de általa még 50 frtos kötvényt is kiállíttat azon megtévesztéssel, hogy ezen összeg a megbízott ügyvédnek kötelezett jutaimi összegéből majd leszámittatik s ezen 50 frtot a helyettesítő ügyvéd többszöri tiltakozása s az adósfél védekezése dacára per utján jutalmazási jog címen érvényesíteni törekszik. rvltalában érvényesnek tekinthető-e a kereseti jogalap s magában a cselekményben forog-e fenn ügyvédi vétség? Cscsznák József, ügyvéd Perlakon. III. A hagyatéki eljárás köréből. Tekintve, hogy az 1866 : LIV. t.-c. 553. §-a az ügyvéd részére belföldi használatra kiállított meghatalmazás hitelesítését csak akkor kívánja meg, ha az törvénykezésen ki v üli ügyletekre száudékoltatik használtatni; tekintve, hogy a hagyatéki eljárásba tartozó ügyletek peren kívüliek ugyan, de nem törvénykezésen kívüliek; tekintve, hogy a hazai bíróságok hagyatéki ügyekben a birói beavatkozás iránti kérvényeket kellőleg felszerelteknek tekintik, ha az ellenjegyző ügyvéd azokhoz egyszerű meghatalmazást csatolt; tekintve, hogy a hagyatéknak hirdetményi eljárás utján leendő beszavatolása iránti kérvények szintén csak egyszerű ügyvédi meghatalmazással szoktak elláttatni s a beszavatolásokuál ebből folyólag a kir. törvényszékek részéről nehézség soha nem tétetik; tekintve végül, hogy szemben az 1868 : LIV. t.-c. 553. §-ának általános rendelkezésével, sem a törvénykezési rendtartásnak az örökösödési eljárásról szóló VII. fejezetében, sem a gyámsági törvényben ellenkező speciális rendelkezés tudtommal nem foglaltatik ; azon nyilt kérdést vagyok bátor e lap hasábjain felvetni: helyes-e azon, némely kir. közjegyző által követett gyakorlat, hogy hagyatéki tárgyalásoknál a z ügyvédtől hiteles meghatalmazást követel s bir-e tudomással e lap tisztelt olvasóközönsége arról, hogy ezen a tételes törvénynyel nyilván ellentétes eljárás a Curia joggyakorlatán alapul? Dr. (ícrliauser József, ügyvéd Kőszegen. S é r e 1 e m.* Mementó. (Az igazságügyi miniszter úrhoz.) Az elsőfokú birák fizetésének felemelése az idén szerencsésen elodáztatott. Sajátságos szerencséje van a kormánynak, hogy ez égető kérdés elől mindannyiszor oly remekül ki tud térni. Pedig hasztalan, mi a kik ismerjük a bajt, most már sokáig nem várunk s ha eddig kértünk és könyörögtünk s nem használt, most már követeiőleg lépünk fel. Igenis kegyelmes uram követeljük, hogy helyzetünk javításáról gondolkozzék Azt hiszszük, hogy mi, a kikkel szemben annyi követelménynyel lépnek fel, szintén követelhetünk legalább annyit, hogy a tisztességes megélhetés számunkra biztosítva legyen. Egy aljárásbiró tisztességes megj élhetésére pedig nem 1,200, hanem legalább is az alügyészi fizetés 1,500, egy járás- vagy törvényszéki biró fizetésére pedig legalább 1 2,000 frt kívántatik, ez tudni való dolog, ezt ki lehet számítani, ez ki lett számítva nem egyszer, ehhez nem kell commentár. Követeljük, hogy mi, a kiktől hasonló qualificatio, hasonló munka kívántatik, mint az osztrák és horvát birák tói, azokkal hasonló fizetésben és kedvezményben is részesittessünk. Nem hangzatos, éles frásisokkal, hanem a legégetőbb és legközelebbi bajok orvoslásával kötelezheti le magának a miniszter a magyar birói kart, mely életereiben lekötve, anyagi gondokkal küzdve, zsibbadtan és kedvetlenül végezheti csak teendőit s a tehetetlenség érzetében a mai viszonyok közt utolsónak érzi magát társadalmi téren közjegyzők, ügyvédek, de még községi jegyzők között is. Így állanak a viszonyok Tolnában, hol még az utolsó jegyzőnek is jobb dolga van, mint egy törvényszéki bírónak. Honnan veszi a pénzt a miniszter? azzal mi nem gondolunk. Egyébként vegye onnan, honnan a hadügyi kiadásokra szánt milliókat. Azzal sem gondolunk, hogy a pénzügyi és közigazgatási hivatalnokok hogy vannak fizetve. Eddig mindig törődtünk vele s azért el is hallgattattak. Mi az egyszer helyzetünk [ javítását célozzuk s 20 évi vajúdás után talán van is hozzá némi j igényünk. Ugyanazért kegyelmes uram, törje most, m i g nem késő, fejét azon, hogy az esztendőre készülő budgetben az elsőfokú birák fizetésének felemelésére szükséges összeg benn legyen, mert különben a magyar birói kart a tavaszon, mint egy embert, mint egy colossust, magával szemben fogja találni, ajkán e három szóval :»Fizetésem élést, vagy — halált!« Egy biró. Irodalom. A nemzetközi börtönügyi bizottság (liulletin de la commission penitentiaire internationale) jelentése (I. és II. füz. 1889.) megjelent igen dús tartalommal, melyből megemlítjük Hevens, dr. Jagemann, Dobroslavine, Correvon, Fuchs, Rimesberger, Kraus, Sichart dolgozatait a börtönügy egyes kérdéseiről, melyeket a szt.-pétervári congressus számára * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.