A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 36. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

A JOG. 307 Nézzük, mikép történik a végrehajtás meghatározott ingó dolog iránt folytatott perben, vagyis midőn a marasztalás tárgyát bizonyos ingó dolog képezi. A végrehajtást rendelő végzés meghozatván, a végrehajtási kérvénynek e végzéssel ellátott I-ső példánya felperesnek kézbesittetik, II. és 111. példánya a bírósági kiküldöttnek kiadatik. Felperes jelentkezvén, a végrehajtás akként foganatosittatik, hogy azon bizonyos ingó dolog végrehajtást szenvedőtől átvétetik és elismervény mellett ideiglenesen végrehajtatónak átadatik. A törvény ezen rendelkezése kétségtelen magyarázatát nyújtja annak, hogy ha a tulajdoni kereset tárgya : ingó dolog, a marasztalás tárgya is az ingó dolog. Egyedül csak azért hoztuk fel itt a végreh. törvény 214. §-ának esetét, hogy magából a végrehajtási törvény rendelkezéséből bizonyítsuk be, hogy e törvény tulajdoni kereset esetén a marasztalás tárgya alatt a dolgot érti. A törvény különben 214. §-ában a 37. §. általános rendelkezése alól kivételt statuál; nevezetesen az ingó dolgot végrehajtást szenvedőtől elvétetni és végrehajtatónak átadatni rendeli, mielőtt a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedett, vagy csak emelkedhetett volna, hozzáteszi azonban, hogy ezen átadás csak ideiglenes. Az ingó dolognak, a marasz1 alás tárgyának végleges átadása csak később és pedig akkor fog eszközöltetni a 215. §. szerint, ha a kiküldött eljárása ellen előterjesztés be nem adatik, vagy ha előterjesztés beadatik, az eljárást jóváhagyó birói határozat beadalik és a 37. §. általános rendelkezéséhez képest kétségkívül csak akkor, ha a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedett. A felfolyamodás csak az ingó dolog végleges átadására bir halasztó hatálylyal. Minthogy ingó és ingatlan dolog között jogi tekintetben épen csak az a különbség létezik, hogy az egyik ingó, a másik meg ingatlan, a fentebbiekhez hasonló elvek nyernek alkalmazást ingatlan dolog iránti tulajdoni kereset esetében, vagyis akkor is, midőn a marasztalás tárgyát ingatlan dolog képezi, azzal a korlátozással mégis, hogy ingatlan dolog ideiglenes átadásának a törvény e részben kivételt statuáló, speciális rendelkezése hiányában helye nincs. Ingatlan dolog csak véglegesen adatik át, miből ismét az következik, hogy a 37. §. rendelkezéséhez képest ingatlan dolog átadásának (a birtokbahelyezésnek 221. §. 1. bekezdés második része és 2-ik bekezdés) csak akkor van helye, ha az e részben hozott végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedett. Az ingatlan dolog tulajdonának megszerzéséhez, — mely megszerzés a tulajdonjognak a telekkönyvbe való bekebelezési.' által történik — a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedése nem szükséges, mert a törvény ezt nem rendeli s mert a törvény 37. §-a értelmében a végrehajtást rendelő végzés ellen beadott felfolyamodásnak csak az ingatlan dolog (testi dolog) átadására van halasztó hatálya. A helyes, a törvénynek megfelelő eljárás — részletezve az eseteket — szerény véleményem szerint ennélfogva az : 1. oly esetekben, midőn felperes birtokban van és a keresel csupán az ingatlan dolog tulajdonának megitélése iránt indíttatott, a végrehajtást rendelő végzés, melyben a tulajdonjognak unicumot ismert eljárást, hogy készpénzbeli követelés behajtása iránt ingatlanokra vezetett végrehajtás esetében a végrehajtási kérvénynek a végrehajtást rendelő végzéssel ellátott, végrehajtást szenvedő részére szóló példányát a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett telekkönyvi hatóságnak küldi meg azzal, hogy ez azt végrehajtást szenvedőnek a végrehajtási zálogjog bekebelezését rendelő tkvi végzésiéi egyidejűleg kézbesittesse. Ezen eljárást a végrehajtási törvény 139., 140. és 141. §-aiba ütközőnek, így törvényellenesnek tartom. (Lásd dr. Imling K. végrh. törv. magy. c. m. i!49. és 250. lapon) Helyesnek lehetne talán tartani az oly eljárást, mely az émlitett aggály miatt a végrehajtási kérvénynek a végrehajtási végzéssel ellátott egy példányát a telekkönyvi hatóságnak előzőleg megküldené, mig a végrehajtást szenvedőnek szóló példányt csak annyi idő után indíttatná útnak, a mennyi az előzőleg elküldött példánynak a tkvi hatósághoz posta ulján való beérkezéséhez szükséges ; vagy a legmesszebbre vitt óvatosság esetén akkor, midőn meggyőződést szerzett arról, hogy a tkvi hatóság a neki elküldött példányt már átvette, azaz ha az átvételt bizonyító vétjegy visszaérkezett. Ily messzemenő óvatosság azonban nem indokolt, mert nem szükséges; ez csak a kezelést tenné bonyodalmassá és sok felesleges munkát okozna. Tekintve ugyanis azt, hogy a telekkönyvi hatóságnak a végrehajtást rendelő végzéssel ellátott kérvénypéldány posta uton directe küldetik, mig a végrehajtást szenvedő azt a helyi kézbésitö közeg (többnyire hnnyag) közvetítésével kapja, biztosan lehet mondani, hogy 100 eset között 2 sincs, a mikor a végrehajtást szenvedő előbb kapná meg az egyidejűleg elküldött végrehajtást rendelő végzést, mint az illetékes telekkönyvi hatóság, így veszély ez oldalról nem fenyeget. | végrehajtató felperes javára leendő bekebelezése a végreh. törvény 220. §-a alapján megrendeltetik, egy példányban a telekkönyvi hatóságnak a végrehajtás elrendelésekor azonnal, a jogerőre emelkedés bevárása nélkül megküldendő s egyidejűleg ugy végrehajtást szenvedőnek, mint végrehajtatónak kézbesítendő; 2. oly esetben, midőn felperes javára a tulajdonjog telekkönyvileg bekebelezve van, de alperes van a birtokban, a végrehajtást rendelő végzés, melyben az ingatlan dolognak végre hajtató felperes részére leendő átadása megrendeltetik s melyben az illetékes járásbírósághoz intézett megkeresés benfoglaltatik, ugy végrehajtatónak, mint végrehajtást szenvedőnek kézbesittetik, annak jogerőre emelkedése beváratik s annak visszatartott egy példánya az összes iratokkal foganatosítás végett az illetékes járásbírósághoz áttétetik, 3. oly esetekben, midőn felperes se nem telekkönyvi tulajdonos, se nem hirtokos, a végrehajtást rendelő végzés, melyben a tulajdonjognak végrehajtató felperes javára leendő bekebelezése és az ingatlan dolognak végrehajtató részére leendő átadása megrendeltetett, egy példányban az összes periratokkal az illetékes telekkönyvi hatóságnak a végrehajtás elrendelésekor azonnal, a jogerőre emelkedés bevárása nélkül megküldendő, egyidfejSlég ugy végrehajtató, mint végrehajtást szenvedőnek kézbesítendő, de egyszersmind a telekkönyvi hatóság a végzésben világosan figyelmeztetendő arra, illetve megkeresendő az iránt, hogy a végrehajtást rendelő végzésnek az ingatlan dolog átadására vonatkozó részének foganatosítása tekintetében semminemű intézkedést ne tegyen addig, mig a végrehajtást rendelő bíróság által a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedéséről hivatalosan nem értesittetett. A telekkönyvi hatóság akkép jár el, hogy a tulajdonjog bekebelezését elrendeli és mikor a végrehajtást rendelő bíróságnak a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedését tudató értesítése beérkezik, a telekkönyvi hatóság az ingatlan dolog átadásának eszközlésére az összes periratok kiadása mellett a kiküldöttet kirendeli, vagy c végett az összes periratok átküldése mellett, az illetékes járásbíróságot megkeresi. (221. §. 1. bekezdés.) Az előadottak alapján mint szabályt állithatjuk fel: miszerint az 1881. évi LX. t.-cikk értelmében csak egy eset van, midőn a végrehajtás csak a végrehajtási rendelő végzés jogerőre emelkedése után foganatosítható, ez a hivatkozott törvény 221. §. második bekezdésében (és az 1-ső bekezdés 2-ik része) foglalt eset. Arra nézve, hogy a 220. §. esetében a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedése nem várandó be, még egy hatalmas érvünk van, melyet a törvénymagyarázatra vonatkozó általános jogi elvekből merítünk. A törvénymagyarázat egyik szabálya, hogy a törvéuy kétes helyeinek felderítésénél, a kétes törvény már rokontárgyú törvényekkel összehasonlittassék, párhuzamba állíttassák, annak más törvényekkel való összefüggése figyelembe vétessék s akként állittassék be az egész jogrendszerbe, hogy a többi törvényekkel organikus összhangban legyen. A végrehajtási törvénynek azon intézkedései, melyek telekkönyvezett ingatlanokra vonatkoznak, a fennálló telekkönyvi rendtartás alapelveinek és intézkedéseinek szoros figyelemben tartásával alkottattak meg, ezen intézkedések a telekkönyvi rendtartással a legszorosabb connexitásban állanak. (L. dr. Imling: A végrh. törv. magy. c. m. 245. lapon.) A telekkönyvi rendtartás 84. §. c) pontja értelmében »a dologi jog bekeblezésének alapjául szolgálnak azon okiratok, melyek valamely közhatóság bíróilag végrehajtható Ítéletének, minőségével birnak.« — E szabály szerint kétségkívül helye van a tulajdonjog bekeblezésének oly jogerőre emelkedett bírói Ítélet alapján, melylyel az ingatlan dolog felperesnek odaitéltetett. Ha az ily ítélet alapján telekkönyvi kérvényi úton, tehát a perenkivüli eljárásban — minden további hozzáadás, korlátozás nélkül nyomban helye van a tulajdonjog bekebelezésének, nem volna-e nyilt anomália az, hogy az ily Ítélet alapján a peres eljárás során a tulajdonjog bekebelezése ne azonnal, ne minden további feltétel bevárása, ne minden korlátozás nélkül rendeltethessék el és foganatc sittathassék ? Nem volna-e nyílt anomália, ha előbb a már jogerős Ítéletnek csupán effektuálását rendelő végrehajtási végzésnek jogerőre emelkedését is bevárni, a jogerős ítélet megdönthetlen rendelkezéseinek keresztülvitelét egy az Ítélettel szemben alárendelt jelentőségű végzés, t. i. a végrehajtási végzésnek jogerőre emelkedésétől kellene függővé tenni? Nem ugy tünnék-e ez fel, mintha a végrehajtási végzés az Ítéletnek fölébe