A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 36. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

306 A JOG. Fentebb kimutattuk, hogy a marasztalás tárgya az, a mi a kereset tárgya s hogy a kereset tárgya az, a mi a jog tárgya. Miből logicai szükségességgel következik, hogy a marasztalás tárgya nem lehet más, mint a jog tárgya. Jelöljük a jogot X-el, a keresetet Y-nal, a marasztalást Z-vel, a tárgyat a-val, a dolgot D-vel, akkor: Z + a = Y + a Y + a = X + a — ergo Z + a = X + a s miután a tulajdonjog tárgya dolog X + a = D Y + a = D Z + a = D, vagyis a tulajdonjog tárgya a dolog, a tulajdoni kereset tárgya dolog, a marasztalás tárgya dolog. Ez logicai és mathematicai bizonyosság. Mégis cikkhó ur azt a képtelenséget akarja elhitetni vi liink, hogy a marasztalás tárgya jog, hogy a kereset tárgya — jog, hogy a jog tárgya — jog, hogy a tulajdonjog tárgya a tulajdonjog. A marasztalás tárgya csak az lehet, a mi a keresetne] . a mi magának a jognak tárgya; miután pedig a jognak tárgya jog nem lehet, a marasztalás tárgya sem lehet valamely jog. Ezzel azt hiszem bőven kimutattam a fenti tétel tarthatatlanságát, hamisságát és jogi alapelvbe ütköző voltát s minthogy e tétel képezi az értekezés alaptételét, annak többi része csak az ezen alaptételbői levont consequentiák halmaza, megcáfoltam és lerántottam az egész értekezést. Mindazonáltal még másként is bizonyítok. A fenti tétel felállításánál cikkíró ur nyilván azon esetre gondolt, midőn felperes az ingatlan dolog birtokában van és csupán a tulajdonjog megítélése iránt indít keresetet. Ez esetben szerinte »a marasztalás tárgya a tulajdonjog«. Ezzel szemben nézzük most azt a másik esetet, midőn az ingatlan dolog nem a felperes, lianem az alperes birtokában van és felperes vgy az ingatlan dolog tulajdonjogának megítélése, mint az ingatlan dolog átadása iránt indítja keresetét. Ez esetben a cikkíró ur által felállított tétel szerint a marasztalásnak két tárgya volna, egyik a tulajdonjog, másik a dolog. Két tárgya volna a tulajdoni keresetnek és a mi ezzel egyértelmű, két tárgya volna magának a tulajdonjognak ; a tulajdonjog egyik tárgya volna a tulajdonjog, a másik a dolog. Ha ez nem jogi absurduin, ugy ilyesmi nem létezik. A másik hamis tétel a hivatkozott pontban az, hogy »a jog átadatik*. Átadni csak dolgot lehet, de jogot sohasem. Az átadás fogalma azt hozza magával, hogy az átadott valami egyik kézből a másikba helyezhető legyen. Már pedig a jógot, ezt a testetlen valamit, ez eszmét, e gondolatot kézről-kézre átadni nem lehet. Ugyan kérdem a cikkíró ügyvéd urat: tulajdoni kereset esetében ekként formulázza-e felperes nevében a kereset petitumát: »kérem az ingatlan tulajdonjogát nekem átadnk és nem-e ekként: »kérem ítéletben kimondani, hogy az ingatlan (dolog) tulajdonom, s ennek folytán köteleztetik alperes tűrni, hogy az ingatlan (dolog) tulajdonjoga javamra bekebeleztessék« ? Vájjon a hozzá forduló örökösök nevében az örökösödési eljárás megindítása iránt beadott kérvényben mit kér az örökösöknek átadatni : az örökösödési jogot, vagy a hagyatékot? Olvasott-e már egyetlen egy átadó végzést, melyben az örökösödési jog, nem pedig a hagyatékhoz tartozó ingó és ingatlan dolgok adattak át az örökösöknek? És ha mint practicus jogász »jogot átadnk sohasem kért, »jogOt átadni« sohasem látott, miért akarja mint theoreticus jogász velünk elhitetni, hogy »jogot átadnk lehetséges? Valótlan állítás, ráfogás az értekezésben az, hogy »az osztr. polg. tkönyv rendeltetése szerint a tulajdoni jog átadása a nyilvánkönyvbe^ való bejegyzés által történik«. Ilyet ez a törvény nem mond. Am mutassa ki cikkiró a törvény mely szakaszában foglaltatik ily kijelentés. Ezen törvény első szak, ötödik fejezet 2. címében »ingatlan dolgoknak nyilvánkönyvbei bejegyzés által való átadásáról«, »az ingatlan dolog tulajdonának nyilvánkönyvbei bejegyzés által való megszerzésérők szól, de ez a kitétel: »a tulajdonjog átadása«, ezen törvénykönyvben elő nem fordul. Hasonlókép áll a dolog azon további állítással, hogy »ugyanigy magyarázza azt Zlinszky Magyar magánjoga 230 l.«. Szorgosan átnéztem Zlinszky idézett tankönyvét, de abban ezt a passust »tulajdonjog átadása« a legszorgosabb kutatás dacára sem voltam képes felfedezni. Ezt Zlinszky nem mondja. Hanem igenis írva találtam Zlinszky idézett műve 185. lapján »A tulajdonjog I fogalma« címet viselő fejezetében a következőket: »Miután a I tulajdonjog valamely dolog feletti jogos uralom, annak tárgya csak testi dolog vagy testi dolgok összegelehet; a jogok tehát nem lehetnek tárgyai a tulajdonjognak, azért téves az a fogalom, mely a jogok tulajdonát is lehetőnek tartja. Hogy mit mond Knorr, azt nem tudom, mert e szerző művével nem rendelkezem. íme tehát én kétségbe vonom azt, a miről cikkiró azt mondja: »alig hiszem, hogy ez bárki által is kétségbe vonathatnék*. Kétségbe vonom a tulajdonjog átadásának lehetőségét, kétségbe vonom azt a tételt, hogy »a tulajdoni jog á adása a nyilvánkönyvbe való bejegyzés által történik« és azt a tételt állítom ellenébe, hogy a nyilvánkönyvbe való bejegyzés által az ingatlan dolog tulajdona szereztetik meg. A fentebbiekben bőven kimutattuk, hogy a tulajdonjog tárgya dolog, a tulajdoni kereset tárgya dolog, igy a marasztalás tárgya is dolog. Ezzel aztán kimutattuk azt is, hogy a végrehajtási törvény 37. §-ában felállított azon szabály, mely szerint »a végrehajtást rendelő végzés ellen beadott felfolyamodásnak a marasztalás tárgyának a végrehajtató részére való átadására halasztó hatálya van«, akkép értelmezendő, hogy a felfolyamodás a physicai dolognak a végrehajtató részére való átadására bir halasztó hatálylyal. Alkalmazzuk most e tételt az egyes esetekre, még pedig először az ingókra, másodszor az ingatlanokra. A végrehajtási törvény 12. §-a értelmében a végrehajtási kérvény egy példányára vezetendő végrehajtást rendelő végzés — ingókra vezetendő végrehajtás esetében a 84. §-ban tárgyalt eset kivételével — végrehajtást szenvedőnek a végrehajtás foganatosításakor kézbesítendő. A törvény ezen intézkedése ekkép azt, hogy a végrehajtási végzés a végrehajtás foganatosítása előtt jogerőre emelkedjék, lehetetlenné teszi. A 84. §-ban tárgyalt, ugy az ingatlanokra vezetett végrehajtások esetében a 84., 139. 140., és 141. §-ok különleges rendelkezéséhez képest a végrehajtást rendelő végzés végrehajtást szenvedőnek, a végrehajtást rendelő bíróság által közvetlenül, a meghozatalkor azonnal kézbesítendő. Áll e szabály akár a telekkönyv C. lapjára, akár pedig annak B. lapjára vonatkozólag rendeltetik el a végrehajtás, mert a mely okok szükségessé teszik, hogy a C. lapra vonatkozó végrehajtás esetében a végrehajtást rendelő végzés végrehajtást szenvedőnek kézbesittessék, ugyanazok a B. lapra vonatkozó végrehajtások esetében is fenforognak; már pedig »Ubi eadem legis ratio, ibi eadem legis dispositio«. Ezen rendelkezés oka az, hogy a végrehajtást rendelő végzésnek a végrehajtást szenvedő részére kézbesittetni kell. Ott, a hol kiküldött rendeltetik, ez kézbesiti, ott, a hol nem rendeltetik kiküldött, a bíróság. Lényegében véve ez utóbbi esetben is a foganatosításkor veszi azt kézhez végrehajtást szenvedő, minthogy a telekkönyvi hatósághoz, a közpénztárhoz — lehet mondani — rendszerint ugyanakkor érkezik a végzés, mint a végrehajtást szenvedőhöz. Már pedig a telekkönyvi szabályoknak a rangsorozati elsőbbségre vonatkozó rendelkezése értelmében a végrehajtási kérvénynek a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába érkezése pillanatában a végrehajtást quasi foganatositottnak tekinthetjük; ugyanígy áll a dolog a közpénztárból felvehető követelésre nézve, mennyiben itt is a foglalás joghatálya s ezzel az elsőbbség azon időponttól számíttatik, melyben a pénztár értesíttetett (végreh. törv. 83.-§.), azaz midőn a végrehajtási kérvény végzéssel ellátott példánya a közpénztárnak kézbesittetett. Egy speciális ok, hogy ingókra vezetett végrehajtások alkal mával a végrehajtást rendelő végzés csak a foganatosításkor kéz besittessék: a vagyon-eltitkolás s ezzel a hitelező kijátszásának megelőzése. E veszély azonban ingatlanokra nézve is (azok időközi gyors átirathatása) és közpénztárból felvehető követelésekre nézve is fenforog. Hogyan rendelheti tehát a törvény, hogy ily esetekben a végrehajtást rendelő végzés végrehajtást szenvedőnek a végrehajtásnak de facto foganatosítása (a tkvi hatóság bekebelezést rendelő végzésének meghozatala) előtt kézbesittessék? E kérdésre már fentebb megfeleltünk, midőn felállítottuk a tételt, hogy a végrehajtás ily. esetekben a végrehajtást rendelő végzésnek a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába érkeztének pillanatában quasi foganatosítva, a letiltási rendelvénynek a közpénztárhoz érkeztének pillanatában az elsőbbség biztosítva van.* * Mint a fentebbi aggályon alapulót emlitem itt meg a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék által követett azon általam e részben mint