A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 36. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

íl JOG. 305 Az élet realismusát ismerő gúnymosolylyal fogad ilyen argumentumot. Ha a nyilvánosság felhasználása valakinek javára van, ugy azok csak a társadalom azon elvetemültjei (Criminalstudent), kiknek állandó szükségük van alaposan ismerni a társadalmi jogrendnek a büntetőtörvénykönyvben foglalt azon fegyvereit, melyek ellenében csakhamar, talán már holnap, megfelelő fortélylyal küzdeni fognak és küzdenek folytonosan. A jogismeret terjesztéséből a nyilvánosság mellett felhozott érv tehát inkább veszélylyel, mint haszonnal jár. A tisztességes társadalomnak sem ideje, sem kedve sincs arra nézve, hogy a jogismeret terjesztése egyéb, különösen sajtó eszközei mellett, a tárgyalási termekbe vonuljon jogot tanulni. A tisztességtelen társadalom pedig kedvező alkalmat nyer tanulni a jogrend kárára és veszélyére.3 Az ártatlanul vádoltaknak rehabilitálása mindenesetre fokozottabb mérvű, ha a vád aluli felmentés a nyilvános eljárás mellett történik ; de kétségtelen, hogy az eljárás nyilvánosságánál még hatásosabb rehabilitatio nyújtható részint a sajtó eszközeivel, részint pedig a letartóztatva, vagy épen elitélve volt ártatlanoknak nyújtandó — és egyes államokban* már tényleg rendszeresített — állami kárpótlás segélyével.4 Azonkívül pedig, ha az általános nyilvánosság az eljárás egész körére kiterjed, ez esetben az elővizsgálat folyamában az ártatlanul gyanúsított, vagy terheltre nézve sokkal kedvezőtlenebb következményekkel van összekötve, mintha az általános nyilvánosság ki van zárva, mert a nyilvánosság mellett a megbélyegzés árnya már most is reá ragad és ha ott, a hol az eljárás rendszere megengedi, a vádhatározat alapján az ellene emelt vád alul felmentetik is, az ezen határozat, mint nem v é g i t é 1 e t iránt könnyen támadható gyanú az ártalanul terheltet felmentetése dacára egész életén át kisérheti. De van még egy pár fontos érv, a melyet az általános nyilvánosság mellett fel szoktak hozni, mint olyat, melynek messzeterjedő hatást tulajdonítanak és pedig, hogy ezen nemíi nyilvánosság a bírót, a közvádlót és védőt, hivatásukkal járó kötelességeik kiválóan fontos és lelkiismeretes teljesítésére buzdítja, a felelősségérzetet cen functionariusoknál emeli és »die Folge hievon ist das ernste Bestreben dieser Personen, die Wahrheit in thatsáchlicher und rechtlicher Hinsicht zu finden, beziehungsweise die Wahrheitserforsehung zu unterstützen«, mint erősen hangsúlyozza Kleinfeller is,5 továbbá biztosítékot nyújt ezen nyil\ánosság arra nézve, hogy az önvallomás megszerzésére nem fognak helytelen eszközök alkalmaztatni és különösen, hogy egyik lehetőségét képezi a nyilvánosság annak, misszerint épen a nyilvánosság segélyével új bizonyítékok napfényre kerülnek. (Folytatás következik.I Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén? * Irta: Dr. KEMÉNY ANDOR kir. tszéki aljegyző Ipolyságon. A »Jog« hetilap f. évi 30-ik számában Tóth Gáspár ügyvéd ur fenti cím alatt értekezést tesz közzé, melyben a feltett kérdést igenlőleg oldja meg; a bíróságoknak ezzel ellenkező, mint ő mondja, csaknem kivétel nélküli (egy kivételt ismerünk már t. i. én is, meg cikkíró ur is) eljárását tévedésnek, tehát törvényellenesnek, dr. I m 1 i n g Konrád kir. táblai bíró urnák a végrehajtási törvény 37. §-ához fűzött commentárját c részben hiányosnak állítja s mint végeredményre, azon conclusióra jut, hogy a törvény helyes magyarázata szerint: mindazon esetekben, melyekben a végrehajtás tárgyát valamely ingatlanra vonatkozó tulajdonjog vagy más dologi jog képezi, a végrehajtást rendelő végzés ellen beadott felfolyamodásnak a végrehajtás foganatosítására halasztó hatálya van ; nézete szerint e részben a helyes, a törvényes eljárás az, hogy a végrehajtási kérvénynek a végrehajtást rendelő végzéssel ellátott egy példánya a telekkönyvi hatósághoz csak a végrehajtást rendelő végzés jogerőre emelkedése után tétessék át. Minthogy határozottan az ellenkező nézetben vagyok és a cikkíró ur által értekezésében előadottakat teljesen tévesnek, az 3 Erre nézve különben lásd : »Berliner Verbrecherwelt. Zeitschrift für gesamt. StrafrechtwissenschafU. 4 Lásd erről bővebben a M. Igazságügy 18 számaiban : > az ártatlanul elitéltek és letartóztatottak kártalanításáról* közölt értekezésemet. 6 Fentebb emiitett munkája 424. lap. * Ez ügyben még több cikk érkezett be, melyeket legközelebb hozunk. A szerk. ott követendőkép fetüntetett eljárást a legnagyobb mértékben helytelennek és egyenesen törvényellenesnek tartora, legyen megengedve a törvény helyes értelmét kimutatnom s ezzel ellenvéleményemet igazolnom; legyen megengedve nekem, a fiatal juristának a »nagyok« tévedését sine ira et studio megigazítanom. Ezt kötelességemnek tartom, mert esküvel megerősített fogadalmara, hogy »vitatva, szóval és tollal oda igyekvendem, hogy a jogtudomány általam is előbbre vitessék és ez által is hazánk dísze és a közműveltség öregbedjék és virágzást lásson«. Legyen e harc az elvek harca. Jelszó : győzzön a jobb ! Ez szolgáljon igazolásomra, ha az igazság kimondása közben itt-ott kissé erős leszek és ha itt-ott a deductio ad absurdum bizonyítási módszerét kell alkalmaznom. Mert valóban ugy vagyok ezzel az egész ügygyei, mint az adomabeli kancsal mészáros, midőn Tóth ügyvéd urnák beszélek, oda is ütök, a hova nem nézek. Ego narro, qui me intelligunt. Tóth Gáspár ügyvéd ur itt cáfolni megkísértett cikkében a jogtudomány alapelveibe ütköző hibát követ el, jogi alapelvbe ütköző hibás tételt állit fel és a mi aztán már nem csoda, a hibás alaptételből hibás consequentiákat von le. Nincs tisztában azzal, hogy tulajdoni kereset esetén mi képezi a marasztalás tárgyát. A megfejtendő tétel itt tehát az: tulajdoni kereset esetén mi képezi a marasztalás tárgyát? E kérdés megfejtése egyszerű, ha a jogtudomány alapelveit áttekintjük. Am lássuk. Minden jognak van alanya és tárgya. A dologi jogoknak is van alanyuk és tárgyuk. A dologi jogok tárgya valamely (ingó vagy ingatlan) testi dolog. A jognak tárgya jog nem lehet. A tulajdonjog dologi jog. A tulajdonjog tárgya — testi dolog. Minden jog keresettel érvényesíthető, igy a tulajdonjog is. Ezen kereset neve: tulajdoni kereset. Rei vindicatio. Eigenthums-klage. A kereset nem más, mint maga a jog perjogi alakban, azaz oly alakban, midőn a jog a biró elé hozatik. Actio est nihil aliud, qnam jus persequendi in judicio, quod sibi debetur. Ha a kereset annyi, mint a jog, akkor a kereset tárgya ugyanaz, a mi a jog tárgya. Ha X = Y akkor X + a = Y, + a. Ha a tulajdonjog tárgya: dolog, a tulajdoni kereset tárgya is : dolog. Ha X + a = D, akkor Y + a = D. A tulajdoni keresettel a tulajdonos a tulajdonát képező dolgot keresi. A rei vindicatióval a vindicator res-t vindical. Ubi rem meam reperio, ibi vindico. Mit der Eigenthumsklage klagt der Eigenthümer ura die eigene Sache. A keresettel a jogalany (felperes\ mint követelő lép fel, hogy megadassék neki azon tárgy, mely öt a jognál fogva megöleti, azaz : a jog tárgya. A kereset marasztalásra irányul. Kereset és marasztalás két különböző perjogi stádium. Keresetkor a jogot, mint állítólagost, marasztaláskor, mint birói kijelentés (ítélet) által meghatározottat, fixirozottat szemléljük. A kereset folytán történt marasztalás a jog következménye. A marasztalás a kereset tárgyának szolgáltatására, vagyis azon tárgynak szolgáltatására kötelezi a marasztaltat, melyet a jogalany a jognál fogva követelhet: ez pedig a jog tárgya. A marasztalás tárgya tehát azonos a kereset és a mi ezzel egyenlő a jog tárgyával, miből következik, hogy a marasztalás átvitt értelemben nem más, mint maga a jog azon későbbi perjogi stádiumban, midőn már a jog a concrét esetre vonatkozólag ítélet által fixirozva van. Mindezekhez képest bizonyos, hogy a tulajdoni kereset folytán történt marasztalás tárgya : testi dolog. íme tisztában vagyunk a kérdéssel. Letehetném a tollat, ha nem érezném magamat kötelezve, azon általam emelt vád igazolására, hogy cikkíró ur értekezésében a jogtudomány alapelveibe ütköző hibás tételeket állított fel. Az értekezés 5-ik bekezdése igy hangzik: »Minden oly esetben, midőn a marasztalás tárgya csupán tulajdoni vagy más dologi jog, a végrehajtást elrendelő végzés csupán és egyedül a tulajdoni vagy más megítélt dologi jog bekeblezése iránt tartalmazhat intézkedést és az Ítélet sanctiót az által nyer, ha a tulajdoni jog a végrehajtatónak mint megítélt, átadatik«. Foglalkozzunk e tétellel »a marasztalás tárgya a tulajdoni vagy más dologi jog«. Ebben a tételben van a jogtudomány alapelvébe ütköző hiba.