A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 35. szám - Az "actio libera in causa" elmélete és annak alkalmazása a részegség állapotában elkövetett büncselekmények beszámításánál

A JOG. 299 ki bűnt tesz, nem azért tette, mert magát arra öntudatos állapotban ^ és szabad akarattal elhatározta, hanem az ö ténykedése tisztán és kizárólag beszámithatlan állapotának kifolyománya. Vagy teljesen részeg volt ö tette elkövetésekor, vagy sem ; első esetben, miután minden tudat és öntudat a teljes részegségnek fogalma által ki van zárva, ö azt sem tudta, nem is tudhatta, a mire magát józan állapotban elhatározta; igaz, hogy az előbb fejtegetett példában az anya sem tudta akkor, midőn gyermekét agyonnyomra, hogy ő mit tesz, nem is azért követte el a gyilkosságot, mert magát arra lefekvés előtt elszánta, hanem azért, mert magát ezen elhatározásnál fogva oly tehetetlen állapotba hozta, melyben a tettet el kellett, vagy legalább is minden további tudatos és akaratos hozzájárulása nélkül el lehetett követnie ; az ő tette ugyanazon szerepet vitte, mint a kiröpített golyó, mely embert öl. Nem igy a részeg ember, ki büntettet visz véghez. A részei; az előzetesen célba vett, de általa leendő kiviteléhez még hozzá sem fogott tettel szemben nem puszta eszköz, mint az alvó test, az egyszer lehengergetett és többé fel nem tartóztatható sziklakő ; következésképen a részeg állapotban elkövetett tett csak ugy volua beszámítható a cselekvő személynek, ha ki lehetne mutatni, hogy a részegnek tevékenysége egyenes következménye a józan állapotbeli akarati elhatározásnak. Ez pedig logikai ellenmondásra vezet, mert vagy teljesen részeg azon ember, mikor cselekedett és akkor a teljes részegségnek már fogalma is kizárja annak lehetőségét, hogy a folytonosság a józan és a részeg állapotbeli gondolkodás közt fenmaradt légyeu, miután a teljes részegség a teljes öntudatlanságnak állapota; vagy nem teljesen részeg, akkor pedig szükségtelen az elméletet hivni fel segélyül, mert ez esetben nem azért büntettetik a gonosztevő, mert magát józan állapotban határozta el egy, ha nem is józan, de mindenesetre még öntudatos állapotban elkövetendő tettre, hanem a büntetőjogi rendes beszámítás nyerend alkalmazást, míg a részeg állapotba való szándékos és célzatos juttatás csupán a büntetés kimérésénél fogna súlyosító körülményként számba vétethetni. És még akkor is, midőn kétséget kizáró módon megállapittatnék, hogy valaki teljesen öntudatos állapotban és szabad akarattal szőtt tervet és annak bizonyosabb megvalósításának célzatával szándékosan hozta magát részeg állapotba, a melyben azután valóban elkövette a szándékolt tettet: még akkor is kételkedem az actio libera in causa theoriának ezen esetre alkalmaztatása iránt, kételkedem pedig először azért, mert kétségbe vonom, hogy teljesen részeg állapotban bárki is tettre képes legyen, m'után a részegség az ö superlativus fokozatában nemcsak az öntudatlanságnak, nemcsak az akarati képtelenségnek, hanem egyúttal a physikai erő és tevékenység teljes hiányának állapota. Ha tehát részeg ember által követtetik el bűntény, ez már magában véve bizonyítékul szolgál a mellett, hogy részegsége nem volt teljes, hanem csak részleges, melyre nézve, ha enyhítő körülményül is szolgálhal na a rendes beszámítási szabályok alkalmazása mellett kimérendő büntetés applicálásánál részeg állapota, ezen enyhíti) körülmény súlyát egyensúlyozná a részeg állapotba való szándékos és célzatos hozatalnak súlyosító körülménye. De föltéve, hogy a teljesen részeg képes volna physikai tevékenységnek kifejtésére, föltéve, hogy ő tényleg elkövette azon tettet, melyre magát bebizonyithatólag elhatározta ; föltéve végre, hogy minden bizonyossággal meg lenne állapítva a teljes részegség : még ezen esetben sem merném az ok és okozatbeli összefüggésnek suppositioját felállítani a józan állapotbeli elhatározás és a részegségbeni tevékenység között, mert a gondolkodástan szabályai szerint: cum hoc et post hoc non semper propter hoc. A kérdésnek megoldása ezután abban álland, hogy a nem teljes részegségben elkövetett bűntények a rendes beszámítási szabályok szerint fognának elbíráltatni, mig a teljesnek neveztetni szokott részeg állapotban véghez vitt büntető cselekmények a ma fenálló jog szerint büntetőjogi megtorlás nélkül fognának maradni akkor is, ha a részeg állapotba való hozatal egy szándékba vett bűntény elkövetésének célzatával történt. Ezen célzat egymagában büntetőjogi beszámítás alá nem jöhet mindaddig, mig azt külön vétségnek törvényileg ki nem nyilvánítjuk ; a puszta szándéknak megbüntetése pedig a modern büntetőjogi felfogással meg nem egyeztethető, de annak kimutatása is csak a legritkább esetben sikerülend. Egyébiránt itt is kitűnik az actio libera in causa elméletének azon jellege, melynél fogva azt a részegségben elkövetett bűntényekre alkalmazni nem lehet. Az elmélet ugyanis abban ciilminál, hogy józan állapotban, illetve libera causa-val minden tényező megalkottassék, mely a bűnténynek álladékához megkívántatik az alany részéről; annak tere ugy előkészíttessék, hogy a cselekvőnek minden tudatos és akaratos hozzájárulása nélkül, sőt annak ellenére is a erimen létesüljön. Mindez a jelen esetre nem alkalmazható; a részeg, mielőtt azzá tette magát, ezen kivül egyáltalában semmit sem tett, mi által a létesítendő bűntény álladéka constituáltassék ; az ő egész vétke mindössze abban áll, hogy leiszsza magát, de ez által még semminemű garantiája nincs arra nézve, hogy részegségében akár csak egy legyet is bántalraazand, miután a részegség egy bűntény elkövetésére nem különösen praedcstinált állapot; a részeg ép oly mérvben nem hajlandó bűntettnek elkövetésére, mint a melyben kész arra. Nyilt kérdések és feleletek. I. A végrehajtási jogból. Egy jól berendezett, Álnevére telekkönyvezett jószág körülbelül 40,000 frt értéket képvisel. Emiitett jószágra 2C,0<>0 frt erejéig visszavásárlási jog van B. javára feljegyezve. B. ezen jogán kivül más vagyonnal nem bir. Ügyfelem C, kinek B. ellenében egy 1,000 frtos megítélt követelése van, lefoglalta végrehajtás utján B.-nek ezen visszvásárlási jogát. Miután a végrehajtási törvény 132 §-a szerint végrehajtást szenvedőnek tulajdonjogát fent emiitett birtokra a 20,000 frt visszvásárlási összeg lefizetése mellett kellene kieszközölnie, vagyoni viszonyai pedig őt erre nem képesitik, bátorkodom tisztelt kartársaimat kérdeni: nem nyujt-e a végrehajtási törvény utat-módot arra, miszerint ezen 1,000 frt követelés emiitett birtokból behajtható lenne, a nélkül, hogy 20,000 frt letétele mellett előbb H.-nek tulajdonjoga megszereztetnék. x—y. II. Hol sorozandó az ingatlan árverés-kérési költség? Egy vidéki járásbíróság telekkönyvi birája azon gyakorlatot kezdi meghonosítani, hogy az ingatlan árverési költséget, miután az tényleg bekebelezve nincs, a végrehajtási törvény 192. §-ára támaszkodva, csak az összes jelzálogi követelések után sorozza. Tekintve, hogy az árverés-kérés a kielégítési végrehajtásnak folyománya, a kielégítési végrehajtási kérvényre hozott végzésben pedig a bíró a végrehajtást nemcsak a számszerűleg kitett tőke, kamat, per és végrehajtás kérési, hanem a még felmerülendő további költségekre is elrendeli s mindezeknek bekebelezése végett keresi meg a telekkönyvi hatóságot; kérdem: a be nem kebelezett árverés-kérési költség, nem tartozéka-e a bekebelezett perés végrehajtás-kérési költségeknek nem egyenlő elbánás alá kell-e, hogy essék azokkal s ebből folyólag helyes-e a fent említett birói gyakorlat, megfelel-e törvény szellemének, hogy ugyanakkor, midőn a perköltség, mely előzőleg az adós ingóiból is kielégíthető, az ingatlan vételárából fizettessék, az ingatlan árverés-kérési költség pedig még az ingatlan vételárából sem, vagy felette ritkán nyerjen kielégítést. Fent hivatolt birói gyakorlat helyesnek látszik, ha a 192. szakaszt mereven alkalmazzuk, a bírónak azonban számolni kell a törvény szellemével is ; épen azért az én egyéni nézetem az, hogy igenis az árverés-kérési költség, ha a költségek fedezésére szolgáló biztosítéki összeg bekebelezve nincs i s, mindig kőzve tlenül a bekebelezett végrehajtás kérési költség után sorozandó, a 192. §-nál ez csak azért nem nyert nyilt kifejezést, mert ekkor már a törvényhozó elfeledte, hogy az a 189. §. a) pontjában felsorolt előnyös tételek közé, hová annak, ép ugy mint az árveréshirdetési és foganatositási költségeknek, tulajdonképen tartoznia kellene, felvéve nem lett. Kovács, Lajos, ügyvéd Kisvárdán. S é r e 1 e m.* Abnormis állapotok. Teljes őszinteséggel csatlakozom azokhoz, kik a birák fizetését — főleg az első fokban — emelni óhajtják, miből önként következtethető, hogy a birói karral ellentétes állást elfoglalni nem kívánok. De — legyünk őszinték — elsőfokú biráinkkal egész általánosságban ez idők szerint nem lehet senki. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztlisrg.