A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 35. szám - Az "actio libera in causa" elmélete és annak alkalmazása a részegség állapotában elkövetett büncselekmények beszámításánál

298 il JOG szállott, örökösének az elidegenítést és a végrendelkezést, vagy csupán az elidegenítést megtiltja, avagy azt rendeli, hogy egy bizonyos harmadik személyt nevezzen örökösnek, ezen rendelkezés utóörökös nevezésnek tekintetik. Ha az örökhagyó megnevezte azon személyt, a kinek javára a tilalom szolgál: az utóörökösödési jog ezen személyt illeti. Ha azon személy, a kinek javára a tilalom szolgál, megnevezve nincsen: a tilalom nem bir hatálylyal.« A javaslat 226. §-a az igazságügyi bizottság által a 223. és 227. §-okban foglalt szövegezéssel változatlanul meghagyandó. A javaslat 227. (i. ü. biz. 228.) §-a helyett: §• »Az örökséghez tartozó vagyontárgyakat, a melyek a . . . . §. szerint az örökös korlátlan tulajdonába át nem mennek, az örökös az utóörökös beleegyezése nélkül csak annyiban idegenítheti el, a mennyiben az örökhagyó azt neki megengedte, vagy a dolog veszély vagy kár nélkül el nem tartható, vagy a mennyiben ez az örökhagyó adósságainak és a . . . . §-ban felsorolt egyéb hagyatéki terheknek kifizetése, továbbá a kötelesrész és a hagyományok kielégítése és a hagyatéki épületek jókarba hozatala szempontjából szükséges. A nem tulajt! ónostól származtatott jogszerzésrevonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók. Uj §. »A z örökséghez tartozó azon vagyontárgyakra nézve, melyek az örökös kizárólagos tulajdonába át nem mennek, a végrehajtás utjáui elidegenités is ki van zárva, kivévén, ha a végrehajtás az öröklés megnyílta előtt keletkezett dologi jog, vagy az utóörökös ellen is hatályos követelés érvényesítésére van irány o z v a.« E helyütt meg kell jegyeznünk, hogy a mennyiben a tilalomellenes dologi jogszerzés kivételes helyt foghatóságára és az elidegenítési cselekmények körére vonatkozó szabályok az, öröklési jogról szóló javaslatban (mely mint tudjuk, a törvénykönyv többi részeit megelőzőleg fog törvényerőre emeltetni) közelebbről lennének részletezendők, a 227. (i. ü. biz. 228.) §. második bekezdésének (»A nem tulajdonostól származtatott jogszerzésre vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók«) következő szerkezetet kellene nyernie : »A fentebbi rendelkezés ellenére a hagyatéki ingóságokra nézve visszteher mellett létrefö11 jogügylet alapján tényleges átadással foganatba vett elidegenítés 275 érvényes, ha a hárma dik jogszerző az elidegenitő megkötöttségéről tudomással nem birt. Ugyanezen szabály alkalmazandó a hagyatéki ingatlanoknak jogügylet vagy végrehajtás utján végbement és telekkönyvi bejegyzéssel b e fej ezett elidegenítésére is, ha az utóörökös ödés nyilvánkönyvileg kitüntetve nincsen, kivévén, ha a harmadik jogszerzőt rosszhiszeműség t e r h e 1 i.« Az elidegenités körébe tartozó cselekmények a dologi jog fentebb javasolt 37. §-a szerint határozandók meg.27G Az öröklési jogról szóló törvényjavaslatnak a kérdés további kifejtését tartalmazó rendelkezéseire ezúttal ki nem terjeszkedhetünk. * Leteszszük a tollat. Teljes tudatában ama jelentékeny nehézségeknek, melyekkel egy eddigelé kevés figyelemre méltatott themának a modern jogélet fejleményeivel összhangzó rendszeres fejtegetése jár, nem kecsegtethetjük magunkat azzal, hogy az élénkbe tűzött feladatot oly módon sikerült megoldanunk, mely a felvetett kérdés minden részletét a controversián kivül helyezné. Törekvésünk arra irányult, hogy a kiindulási pontul választott elvi alap következetes szem előtt tartása mellett az elidegenítési i75 Szándékosan mellőzzük itt a törvényjavaslat által használt jogügylet* kifejezést, mert szerintünk az elidegenítési tilalom az elidegenítési ügylet érvényét nem alterálja. (V. ö. fentebb 9. § ) 278 Az igazságügyi bizottság által elfogadott szöveg : ^Elidegenítésnek tekintetik a vagyontárgyaknak zálogba adása vagy a zálogjogi terhelése* az elidegenités fogulmát ki nem meríti. I és terhelési tilalom tanát oly keretbe foglaljuk, mely a magánjog | rendszerébe szervesen beilleszthető; a mi kétségkívül oly probléma, ( melynek megfejtése — bizonyára a jelen kísérlet után is — az edzettebb szakerők mérkőzésének méltó tárgyát fogja képezni. Kétszeresen jogosult ez a várakozás most, a mikor a várvavárt magánjogi törvénykönyv örökjogi része feletti tárgyalások immár a törvényhozás kebelében is megindultak s ez remélenünk engedi, hogy midőn a civilis jogtudománynak egy tagadhatlanul fontos kérdését — a jogrendszer majdnem összes matériáira kiható jelentőségének teljes lényegében — a discussio felszínére hoztuk, némileg hozzájárultunk ahoz, miszerint a tárgy iránti érdeklődés ezentúl szélesebb körben nyilvánuljon. Az »actio libera in causa< elmélete és annak alkalmazása a részegség állapotában elkövetett bűncselekvények beszámításánál. Irta : Dr. DOLESCIIALL ALFRÉD, kir. táblai joggyakornok Budapesten, A büntetőjogi beszámítás elmélete kettős szempontból állítja fel a maga törvényeit; egyfelől azon igyekezet vezérli, hogy kit-kit csakis az akaratbeli szabad elhatározása és öntudata által létet nyert ténykedéseért érjen államhatalmi megtorlás, de másfelől feladatának tudja mindazon garantiákat nyújtani, hogy bííntévők gaztetteiknek következményei elől a beszátnithatlanság palástja alá ne búvhassanak. Az utóbbi törekvésnek köszöni létét azon elmélet, mely az »actio libera in causa« jelszava alatt lön kifejlesztve és melynek lényege abban áll, hogy megállapítja a büntetőjogi felelősséget azon cselekménynyel szemben, mely ép öntudattal és korlátlan akarattal határoztatván el és készíttetvén elő, oly állapotban követtetett el, a mely bár in abstracto kizárja az alanyi beszámitást, azt in concreto mindazonáltal érvényre emeli a cselekvő személynek szándékossága ezen állapot létesítése körül oly célzattal, hogy minden újabbi esetleg ellenkező akaratbeli elhatározást kizárva, a célba vett bűntettnek annál bizonyosabb, mert vak eszközévé lehessen. A theoriának jogosultsága kétségbevonhatlan, alkalmazása a gyakorlatban csakis az igazság kiszolgáltatását biztosítja; mert nyilvánvaló, a legnagyobb igazságtalanságra vezetne, ba az anyát, ki alvó csecsemőjét oly módon fekteti maga mellé ágyába, hogy ezt, maga is álomba merülve, teste súlyával agyonnyomta: felmentenők a eriminalis beszámítás alól, mert bűnös tettének kivitelekor a beszámítás kellékei és elemei fenn nem forogtak. Mert igaz ugyan, hogy az öntudatlan és akaratnélküli állapotban elkövetett/cselekmény is in abstracto azonos a véletlen nyilvánulásaival, de ez* nem zárja ki annak felelősségre vonhatását, ki a vétket számításba vette, azt tettének elkövetésére tudatosan és szabad akarattal választotta ki eszköz gyanánt. A felvett példában az anya a készülő gaztettnek tényálladékát ugy készítette elő, hogy annak a dolgok rendes és természetes menete mellett okvetlen be kellett, vagy legalább is be lehetett következnie (dolus eventualis); ő a maga részéről a büntettet tulaj donképen már akkor követte el, midőn gyermekét maga mellé, a majdan reánehezedés szándékával fektette, erre alkalmas módon; az ő részéről ez által minden lehető megtörtént a tett elkövetésére, hogy azután a kívüle fekvő természetes rendnek szabad és általa már fel nem tartóztatható menete hozzájárulásával a gyermeknek halála elöidéztessék. Ezen esetben a cselekvő személy részéről az előkészületeken kivül külön — önálló akarati elhatározásától függő — positiv ténykedésre, tettre szükség nem volt, oly kevéssé, mint azon személy részéről, a ki, hogy szomszédjának házát felgyújtsa, a saját telkén lévő szénaboglyától a szomszéd házig szénából csatornát rak és azonközben, mig az általa alágyujtott szénaboglyától a tüz szomszédja házához ér : elalszik, a bűntett bekövetkeztekor a tettes sem öntudatos állapotban nem volt, sem akaratbeli elhatározó képességgel nem birt és ő mindazonáltal a gyujtogatásnak büntette miatt fog felelősségre vonatni, mert teljesen beszámítható állapotban indította meg a természeti causalismusnak általa feltartóztathatlan rendjét. Azonban az actio libera in causa-féle elmélet nézetem szerint a részegségben elkövetett tettekre nem alkalmazható. A teljes részegség ugyanis — mert csak erről lehet itt szó — a teljes önludatlanságnak állapota, ennélfogva megszakad a kapocs az azt megelőző akarati elhatározással is ; a teljesen részeg ember,