A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889 / 34. szám - A telekkönyvi előjegyzés igazolásának határideje
a JOG. 291 Telekkönyvi rendtartásunk az igazolási határitlöt ugyancsak a peremptoricus határidők közé sorolja, melynél azonban a joghátrány igaz hogy nem ipso jure, hanem a fél szorgalmazásánál fogva birói határozat alapján áll be, mi okból az előjegyzést nyerő a 98. §. értelmében a neki szabott határidőn belül dilatiót kérhet. De mindennek dacára telekkönyvi rendtartásunk összes rendelkezéseiből kitűnik az, hogy az előjegyzés igazolására szolgáló határ idő végpontja — »d i e s c e r t u s«, olyannyira, hogy annak, ki ellen az előjegyzés kéretett, mindig módja és alkalma van annak elmultáról meggyőződnie. Ezt szem előtt tartva rendelkezik a 97. §., hogy az igazolási kereset az előjegyzést rendelő végzés az azt nyerőnek való kézbesítésétől számítandó 14 nap alatt nyújtandó be, — valamint ez okból rendeli a 98. §., hogy meghosszabbítás esetében a végzésben azon nap, melyen a meghosszabitott határidő lejár, a naptár szerint határozottan kifejezendő, — ugy hogy a »dies certus« tekintetében minden kétség ki van zárva Az igazolási kereset tehát vagy az előjegyzést rendelő végzés kézbesítésétől számítandó tizennegyedik, vagy pedig a meghosszabbítást megengedő végzésben kitüntetett — nap lejárta előtt adandó be. Ez iránt minden kétség vagy vita ki van zárva, ez időn belül az előjegyzést szenvedő hiába kérné a törlést. Ámde más fordulatot vesz a dolog ezen dies certus elmulta után. Az előjegyzés előadtunk szerint hatályát ipso jure vagy facto nem vesztvén az azt szenvedőnek erre irányuló akaratnak határozott kifejezését, szorgalmazását kívánja a törvény és — magánjogi érdekről lévén a szó — nagyon helyesen. Mihelyt az előjegyzést szenvedő ebbeli akaratát a dies certus elmulta után kifejezve a törlést kérelmezi, a telekkönyvi hatóság (99. §.) rövid határidőre tárgyalást rendel, melynél az előjegyzést kérő köteles kimutatni — nem azt, hogy (a mint a kir. Curia fenti határozatában véli) a kereset beadatott — hanem (és ezt, miután érvelésünk súlypontja azon fekszik, hangsúlyozzuk) hogy »k e 11 ő i d ő b e n« benyujtatott. Hogy a »kellő idő« melyik, azt fent kimutattuk. Hogy a törvényhozó a bíróságnak — a törlési kérvényre rövidebb vagy hosszabb határidő tűzése által, a felek ebbeli jogai és kötelességei tekintetében befolyást engedett volna — ez a telekkönyvi rendtartásból ki nem magyarázható, — ép ennek ellenkezője derült ki a 99. §. második kikezdéséből, — a hol rendeltetik : »az igazolási keresetnek (nem az első bekezdésben szabott kellő időbeni, de) a határidő eltelte utáni elfogadásra nézve a polgári perrendtartás 100. §-ának határozatai érvényesek.« Ez utóbbi szóról szóra következőképen hangzik: Folgeu der versaumten Erist. »Die Fristen zur Ueberreichung schriftlicher Eingaben erlöschen am le zten Tage mit der letzten Stunde, in welcher Schriften bei Gericht angenommen werden. Jedoch kann eine Einrede, Replik, Duplik, Schluss- oder Gegenschlussschrift die Beantwortung einer Aufforderung, die Klage eines Aufgeforderten, die Schrift, welche die Eiuwendung gegen eme Rechnung enthált und die Rechtfertigung eines Verbotes, oder einer Sequestration auch nach verstrichener Fristnoch überreicht werden, so lange der Gegner nicht umlnrotulirung der Acten, Entscheidung des Aufforderungsprocesses, oder Aufhebung des Verbotes oder der Sequestration angesucht hat. Selbst wenn dieses Gesuch und die Processschrift an demselben Tage überreicht werden, ist das erstere abzuschlagen und die letztere ohne Rücksicht auf die bereits versaumte Frist zu erledigen. In Ansehung der Ueberreichung der Fragstücke ist die Vorschrift der §§. 163. und 177. zu beobachten.« Az osztrák perrendtartás e §-a szerint tehát, a határidő) eltelte után beadott igazolási kereset is elfogadandó mindaddig, mig azt a törlési kérvény meg nem előzte, de sőt akkor is, ha a megelőzés egy és ugyanazon napon történt. Meddő azon vita, vájjon az osztrák polg. perrendtartás ime idézett 100. §-a az 1868. évi LIV. t.-cikket életbeléptetését és az átmeneti intézkedéseket tartalmazó igazságügyministeri rendelet XIX. cikkének 4-ik pontja alapján figyelembe vehető-e vagy sem, mert ez utóbbi törvény alkalmazása mellett ugyanazon eredményre jutunk, sőt ez utóbbi még megszoritóbb, a mennyiben az 1868. évi LIV. t. c. 143. §. világosan kimondja, hogy: »Ha az egyik fél az ügyneic itélethozás alá terjesztését kérte, a pertárnok az elkésett periratot többé el nem fogadhatja, még az esetre sem, ha az Ítélet alá terjesztési kérelem napján adatott volna be.« Mindezek alapján nézetem szerint kétségtelen, hogy a telekkönyvi igazolási határidő elmulasztása miatt, e határidő ! 1 e j á r t a után k é r t törlés feltétlenül elrendelendő, habár az előjegyzést nyert a törlés iránti kérvény beadása után, de a kérvény következtében kitűzött tárgyalást megelőzőleg keresetét beadta. Sajnos, hogy az ellennézet indítékai a fentközölt curiai ítéletből ki nem vehetők. A telekkönyvi rendtartás 95. §-ára való hivatkozás akarjuk hinni, hogy csak az előjegyzés igazolásának alapjára vonatkozólag történt. Nyilt kérdések és feleletek. I. Nem keresztény hitre való áttérés Magyarországon és Ausztriában. Egy társaságban vita tárgyává vált: vájjon magyar, ugy ; osztrák keresztény állampolgár jogosítva van-e nem keresztény hitre, például zsidó vallásra is áttérni, avagy sem ? Szíveskedjék ezen kérdést, mint nyilt kérdést felvetni, nem azon okból, mintha én a kérdéssel tisztában nem volnék, hanem mert a társaságban ellennyilatkozatok tétetvén, abban történt a megállapodásunk, hogy ezen kérdést a »Jog« hasábjain nyilt kérdésként fogjuk felvetni s az adandó válasz döntőnek fog elfogadtatni ! Krenner Pál, ügyvéd Vasváron. II. A végrehajtási jogból. (Felelet.) Horváth György ügyvéd által e lapok 3.'. számában oly kérdések lőnek feltéve, a melyek a végrehajtási törvény gyakorlati alkalmazásánál lépten-nyomon előtérbe jőnek, következőleg méltók a megbeszélésre. Legyen szabad azokra az alábbiakban nyilatkoznom. Ad 1. A végrehajtási törvény 11. szakasza akként intéz I kedik, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a végzésben a követelés járulékaival együtt szabatosan kiteendő; e kifejezés alatt a j törvényhozó csak az Ítéletben már meghatározott és a végzésben megállapítás tárgyát képező járulékok, illetőleg végrehajtás kérelmezési költségeket érthette és semmikép a még nem létező és csak ezután felmerülhető költségeket (járulékokat). Ugyanis, ha a végrehajtás csak ingókra rendeltetik meg, felesleges annak »a még felmerülendő költségek« erejéig megrendelése, mert a 47. szakasz utolsó bekezdése szerint »a foglalás addig folytatandó, a mig a végrehajtató kívánja, hivatalból teljesítendő végrehajtásoknál pedig addig, mig a követelés járulékaival együtt teljesen fedezettnek látszik.« Ha pedig a végrehajtás ingatlanokra rendeltetik el, ugy ismét célnélküli az említettem kifejezésnek a végzésbe felvétele, ! mert miután a végr. törvény 136. szakasza értelmében az ingatlanokra végrehajtást rendelő végzést a tkkönyvi hatóság csak annyiban köteles foganatosítani, »a mennyiben tkkönyvi akadály fenn nem forog«, a még felmerülendő költség erejéig« kifejezés pedig a tkkönyvi rendtartásnak a bekeblezés általános kellékeiről rendelkező 65. szakaszába ütközik, a mely szerint »a zálogjog oly küvetelésekre nézve, melyek csak pénzben igényeltethetnek, csupán számszerűleg meghatározott sommára nézve jegyeztethetnek be«, ennélfogva a végzés e részének foganatosítását a tkkönyvi hatóság megtagadni jogosult. Ezekből folyólag az első kérdésre határozottan nemmel felelek. Ad 2. Az első pontban elmondottak szerint »a még felmerülendő költségek erejéig« foganatosított nyilvánkönyvi bejegyzésnek jogi értéke nincsen s a mennyiben megtörtént, miután a végrehajtási törvény 192. szakasza értelmében költségbiztositék hiányában az előnyös tételek közé nem sorolható árverés kérelmezési, sorrendi tárgyalási, ugy a 133. szakasz értelmében lefolytatott hagyatéki eljárás folyamán felmerült költségek csak a i költségbekeblezés sorrendjében s ha ilyen bekeblezss nincsen, a vételármaradványból elégitendők ki; ennélfogva a törvényből folyólag e kérdésre is nemmel kell felelnem. Nem zárom ki azonban annak lehetőségét, hogy a hagyatéki j eljárásnál felmerült és »az alapperbeli követelés járulékaihoz hozzá